Zemplén, 1930. január-június (61. évfolyam, 1-46. szám)
1930-01-01 / 1. szám
tvauegyedik évfolyam. 1. szám. Sátoraljaújhely, 1930 január 1. ilenlk hetenként I I f rn p m Zemplén i ElQfixetéel ár: Negyedévre . . 2 pengd Hirdetések: négyzetcentiméterenként. NyUttér soronként 20 fillér Telefon : M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. »ám. Wagyarofe ujesztendeje 1930-ban Irta: Pécsi Jenő. esztendő végeztével lel ; mérleget készit a tisztes redő. Törvény is kötést erre. s — okszerűen gazdái- — magángazdaságok izitenek ilyeneket, elkedettebb benső kultu- emberek azonban lelki *et is állítanak fel er- kötelességeiknek mi- teljesitéséről, ez azután ;azi aranymérleg, az súlyozott lélek mérlege, -t erős fogadás kisér a riások pótlását illetőleg elynek nemesíém-feles- ujabb és újabb célkitü- viszik át az uj esztena társadalmi élet kutatói saknem száz esztendeje lapították azt a tényt, az egyes emberi egyén n mikrokozmikus atom, ;ában érvényesülni nem ouszta elem, mely csu köz nek —- a családtól imilag szervezett társáig terjedő — sokrétű atában képes magát n kiélni. Dnyos, hogy az évmil- ; teremtés során az em- •lekben ébredt a termé- inmagát értő öntudatra ívoluciós igazság hozza hozzánk azt a következ- fiogy a végtelen eszmé- az emberi lélekben kell lődnie az eljövendő rjában is. emzetekben azonban — /en élet minden feltété elruházott — uj szemé- k is lépnek az isteni 2k földi színpadára, mek legragyogóbb égi kuk ; az ő sajátos nem- niuszuh. ülönböző nemzeti gé- k pedig nem egyebek, ' emberi rendeltetésnek, liiberi jónak, szépnek, osnak, sajátos — majd tos, majd ösztönszerü Dzetei, amelyek az em- ; egy-egy szervesen iggő részét cselekvésé- ínyozzák. csupán Európának öntudatos létre ébredt nemzeti személyiségei felett tartunk futólagos seregszemlét, már is tündéri változatosságu, kalei- doszkopszerü kép tárul szemünk elé, bizonyságául annak, hogy a nemzetek Teremtője a nemzeti géniuszoknak milyen sokféle változatát munkálta ki az idők örökkön izzó kohójában. Az angol nemzet vérébe rejtett bölcsességet, tetterőt és becsületességet nyilvánvalóan a szennári világálomnak valóra váltására: világbirodalom teremtésére rendelte, kétségkívül azért, hogy Anglia ezzel világtörténeti hivatást végezzen. Nagystilü lendületet és bámulatos szellemi merészséget lehelt a francia lélekbe, hogy a^már Nagy Károly idejében készszé kovácsolódott francia nemzet mindenkoron indító állomásává lehessen azoknak a nagy emberi eszméknek, a melyek egy-egy kor irányát megszabták. Assisi Szent Ferencnek, Daniénak, Kolumbusnák, Palesztinának Michel Angelonak,.Leonardo da Vincinek édes mosoly u Itáliája — amint ed-, úgy a jövőben is bizo nyosan — vezető szellemek kitermelésére hivatott, akik istenadta értékeiknek az emberiség kulturszövetébe való be- leszövésére vannak^rendelve. Ama még küzködő,vffe'vert Németország a jelenben is világraszóló mintája a kitartásnak, a szorgalomnak és a kollektiv teremtő akaratnak, a jelenben is főpillére az em béri kultúrának és egyik fő biztosítéka e kultúra további fejlődésének. A helvétek és kelták késői utódainak maroknyi kis Svájca az ő szabad, független, demokratikus államát atársadalmi jólét, nyugalom, biztonság és szeretet szabad asylumává avatta a vonagló Európa közepén. A vikingvérü normannok skandináv utódai a legintenzivebben teszik magukévá Coménius tanítását, hogy az emberiség állapotában javulás csakis a nép minden rétegére kiterjedő nevelés utján érhető el. Meunier Belgiumja a leglenyűgözőbb benyomásokat nyújtja az emberi munkaakaratnak csodákat fejlesztő erejéről, az emberi teljesítőképességről, munkabírásról, iparról, termelésről. A tengerrel örökös életveszedelmes harcban álló tulipános Hollandiának derék parasztjai és ügyes kereskedői nagyszerű szabadságharcaikkal, egyetemeikkel, vallásszabadságukkal és festőmüvészetükkel az örök emberi küzdelem felséges képeit és e küzdelemnek el nem maradható eredményeit példázták és példázzák. Az egészséges, józan élet dicsérete a leghosszabb életű emberek földje: Bulgária. Erdő, mező, kert és szánóföld az egész föidje, egészséges paraszt népességének bizonyára hivatása lesz még a Balkán rendjének kialakulásában. Kedves rokonaink: a finnek az ő ködös, havas, jeges ha zájukban a költészetnek s a dalnak uj Hellasát teremtik meg. Aliétszeresen tagozott, vér- áztwra földjében mártírokat pihentetOéJSengyelország, minden jágüzódása ellenére is megőrizte népegységét; esz- rnég^i szabadságszeretete Kos citískót az amerikai szabadság- harcokba, Bem apót hozzánk küldi; fehér sasa százados elnyomatások után most újra szárnyrakap és indul felfelé : az eleven, diadalmas élet magaslatára. Ha csak száz évre szólóan is, de fényes világbirodalmat teremtettek a régi Ibéria népei, az újkor argonautái: a spanyolok és portugálok is. De Vogüe a múlt század nyolcvanas éveiben csodás megsejtéssel úgy látta, mintha a tétova lelkek fehér birodalmában: Oroszországban a történelem egy terepet tartott volna fenn magának gyökeres kísérletek számára. Talán ebben is hivatás rejlik, de a jövőbe nem láthatunk... A nemzetek Vezére nem siet, malmai lassan őrölnek. Amikor azonban az emberi egyén az ő lustrumát végzi, nem szabad beérnie az ő legegyénibb szempontjaival, hanem egyúttal azt is meg kell vizsgálnia, vájjon — egyéni szféráján túl -- miként teljesítette kötességeit azzal a nagy egésszel szemben is, amelynek ő csupán atomnyi része: nemzetével szemben, mert hiszen az egyes egyének által és azokon keresztül születik meg az az élő lelki valóság, amelyet nemzeti lelkiismeretnek mondunk. Ennek a vizsgálatnak pedig leginkább kéznélfekvő útja és módja az olyan eljárás, amely- lyel azt igyekezünk megállapítani, hogy nemzeti géniuszunknak kitevőit miként használtuk fel, azokkal miként éltünk s Így nemzetünk isteni rendeltetését mennyiben mozdítottuk elő. Úgy véljük, a magyar nemzet lelkiismerete nagy egészében véve tiszta lehet. Tiszta lehet az utolsó ezredév legnagyobb bűnének: a világháborúnak előidézése tekintetében is. Hiszen ma már a történetiró megállapítása az, hogy „mi a háborút nem kívántuk, érette semmi gonoszát el nem követtünk, és hogy mégis belekerültünk, ez a mi ezeréves fejlődésünknek, Középeurópa ezeréves konstrukciójának, a német és magyar egymásrautaltságának volt a természetes s adott pillanatban ki nem kerülhető következése. Az összerobbanó két világ közt nem volt többé választásunk: összes antecedentiáink a német hatalom szövetségesévé tettek, német monarchiának részét képeztük négyszáz év óta, az uj német császárságnak évtizedeken át barátai voltunk és ha ezen történeti, tehát a mi bölcsességünkből meg nem változtatható viszonylatból a veszély percében hirtelen ki is léptünk volna, ezt csak a másik fél, a szláv világ, a szerb—orosz—cseh imperializmusok előtti meghódolás árán tehettük volna, amiből előbb- utóbb ugyanaz következett volna be, ami a vesztes Háborúból : az ország felosztása és nemzeti rabság.“ Eg*3T8© szám ér» lO fillér,
