Zemplén, 1929. július-december (60. évfolyam, 46-86. szám)
1929-10-23 / 70. szám
Hatvanadik évfolyam. 70. szám. Sátoraljaújhely, 1929 október 23. Megjelenik hetenként kétaser «serdán éa azombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház IX. adv) I I I Zemplén Bieazetéal ár : Negyedévre . . 2 pengő POLITIKAI HÍRLAP Hirdetések: H négyzetcentiméterenként. HyUttér sőrénként 20 fillér Telefon : FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. exam Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF M. T. i. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. Mám. il vipilis választás kritikája Municipiumainkban azok népessége jogi személyiséggé organizál tatván, az ebben a minőségében köz- és magánjogoknak alanyává válik. Közjogok alanyává lévén: részt kap a nemzel impériumából, ez az osztályrészéül jutott közhatalom: a tulajdonképpeni törvény- hatóság. Éppen a fentieknél fogva sorsdöntő a nemzet életében az, hogy az évszázadok során milyen mu- nicipiális rendszert fejlesztett ki s hogy azt időként miként aiakitja át a haladó korszellem követelményeinek megfelelően És akkor, amikor a régi magyar munici- piális rendszer nemzetünk alkotmányos életének olyan eredeti és pompás fejleménye, melyben állami képességünk és szabadságérzékünk egyaránt klasszikus módon tükröződött vissza, akkor hatványozottan nagy jelentőségű az a megfontolás, amely a közigazgatás rendezése során a törvényhozást irányította. Ezt a megfontolást, ezeket az alapelveket legpregnánsabbut a képviselőház közigazgatási bizottságának a kérdéses törvényjavaslat tárgyában a plénum elé terjesztett jelentésében találjuk megszövegezve. A jelentésnek e része ezeket mondja: „az önkormányzati testületek újjáalakításával tehát össze kell kötni azt a gondolatot és törekvést is, hogy — mindig a múlt tanulságai alapján kijelölt vonalban maradva s az önkormányzat fenntartásával és erősítésével — az önkormányzat közéletébe és tevékenységébe lehetőleg bevonassék a társadalomnak az önkormányzatok céljai és feladatai iránt fogékony, azok életében érdekelt minden rétege s megszerveztessék minden konzerváló erő; másrészről az önkormányzati testületeknek a közigazgatási feladatokra való készsége és képessége fokoztassék“. A közigazgatás rendezéséről szóló törvény intencióinak ez a tömör összefoglalása egyúttal rámutat arra az elemi postulátumra is, hogy az önkormányzati testületek összetételében a törvényhozót ugyanez a meggondolás vezette, amint kell is vezettetnie mindenkor, amikor a nemzeti imperiumból részt juttat, hogy t. i. e juttatásban csak olyanok részesedjenek, akik a nemzet legdrágább kincsével, az imperiummal tényleg a nemzet javára élni tudnak s akiket ezen legmagasztosabb jog gyakorlásában, minden osztály érdektől, minden egyéni egoizmustól és természetesen minden felekezeti vellei- tástól is mentesülve, kizárólag a közjó, a közérdek tiszta fényű csillaga vezérel. Ez azután a magyarázata annak a körülménynek, hogy a nemzet feszült figyelemmel kiséri a köz- igazgatási reform hatályosulásának minden mozzanatát, legelsősorban pedig az uj törvényhatóságok arcának mostanság kirajzolódó vonásait. A közigazgatás rendezéséről szóló 1929. évi XXX. t.-c. tudvalevőleg öt csoportba sorozta az uj törvényhatóságok tagjait: a legtöbbadófizetők közül választott tagoknak, az összes választók közül választott tagoknak, a szakszerűség, a vallásfelekezetek képviselete és az érdekképviselet címén tagoknak, továbbá az örökös tagoknak s végül a hivatali állásuknál fogva tagoknak a csoportjaiba. Ha azt tartjuk szem előtt, hogy mig a társadalom a differenciáló dott emberi szükségleteket a rendek és osztályok ellentétes komponens érdekeinek egyenközényé- ben teremti meg, mig az állami élet — minden alakzatában s igy önkormányzati megnyilvánulásában is — a közjónak összhangzóan irányított egyenesvonalu érvényesítésére törekszik, úgy el kell ismernünk, hogy az uj törvényhatóságok személyi elemeinek ezen összeállítása teljesen megfelelő s alkalmat nyújt a törvényhatóság minden rendű és rangú polgárának arra, hogy a törvényhatóság életének irányításában a közjótól vezettetve közremüködhessék. A mai napig Zemplénvártnegye újonnan alakuló törvényhatósági bizottságának két csoportja választatott már meg. A julius hó 11-én megtartott rendkívüli közgyűlés választotta meg az uj törvényhatósági bizottság négy örökös tagját. A törvényhatóság négy kiváló érdemű férfiút tisztelt meg azzal, hogy örökös tagjaivá választotta őket, de ezzel a választással a törvényhatóság önmagát is megtisztelte, amikor választásával biztosította magának a négy kiváló közéleti férfiú önzetlen munkásságát a törvényhatóság s igy a köz javára. Az uj törvényhatóságnak már megalakuitnak tekinthető második csoportja a virilisek csoportja, kik az uj törvény szerint a legtöbbadófizetők névjegyzékébe felvett választók által voltak megválasz- tandók a törvényhatóság székházában október hó 18. napján. Ez utóbbi választás során tehát a virilizmus képviselete felett történt meg a döntés. Jól tudjuk, hogy a virilizmusban általában egy egészséges alapeszme némileg drasztikus módon érvényesül. A nagyobb vagyonnal ugyanis rendszerint magasabb intelligencia, valamint a helyi köz- igazgatás menete iránt való nagyobb érdeklődés is szokott járni» ami bizonyos arányosan nagyobb befolyást indokol, de a törvényhozó — a most megalkotott köz- igazgatási reform kapcsán — a törvényhatósági önkormányzat plu- tokratikus színezetének elkerülése vagy legalább is enyhítése végett arra a helyes álláspontra helyezkedett, hogy a virilizmus emlitetf nagyobb szóhozjuttatását a választóknak csoportokra osztása által is el lehet érni, anélkül, hogy a kevésszámú nagy adófizetőknek közvetlen személyes törvényhatósági képviselői minőség adassék. A folyó hó 18-án végbement legtöbbadőfizetők választásán 216 szavazásra jogosult virilistának kellett a saját kebelükből három csoportban 24—24 s igy összesen 72 virilis képviselőt megválasztania. A 216 szavazásra jogosult közül 48 távol maradván, választói jogosultságukat 168-an gyakorolták. Minthogy a választás rendben és simán ment végbe, annak érvényességéhez nyilván szó sem fér s miután a megválasztottak törvényes választás utján nyerték mandátumaikat, őket az uj törvényhatósági bizottság teljes jogú tagjainak kell tekintenünk, kiknek a közjó érdekében kifejtendő munkájához ugyancsak a közjó érdekében a legjobbakat kivánjuk. Azonban mindenfajta választás- tásnál bizonyos statisztikázó hajlam fogja el a közügyekkel foglalkozó embert, ami könnyen megbocsátható időtöltés akkor, ha arra gondolunk, hogy a statisztika — magasabb szempontból tekintve — nem puszta számadatokkal való játék, hanem a különböző életjelenségekre, igy a közéletiekre is, fénytvető törvényszerűségek feltárása, melyek olykor megdöbbentő valóságokat, olykor pedig a lelkek mélyébe világitó törekvéseket tesznek felismerhetőkké. Az október 18-iki választásoknak statisztikája egyebek közt azt a körülményt hozta nyilvánosságra, hogy a szavazásban résztvett 168 virilis választó a megválasztott 72 virilis képviselő személyében 20 keresztény és 52 zsidó hiífelekezetü polgártársunknak juttatott virilis képviseletet Zemplénvármegye törvényhatósági bizottságában, másszóval a virilis alapon megválasztott képviselőknek 28°/o-a keresztény, 72°/o a pedig zsidó hitfele- kezetü. Ha arra gondolunk, hogy a 216 szavazásra jogosult választó — a keresztények javára való 2°/o*nyi eltolódással — fele-fele részében tartozik a keresztények és a zsidó vallást követők közé, ha arra gondolunk, hogy a távolmaradottak 63%-a éppen a keresztény választók közül rekrutálódott, úgy a választás eredménye különösebb meglepetést vagy feltűnést alig keltene, hiszen a régi törvényhatósági bizottságnak összesen 168 legtöbbadófizető tagja közül is 81 keresztény és 87 zsidó tagja volt. Általában mindent rendben találva is, mégis fel kell tűnnie an nak, hogy akkor, amikor a szavazásra jogosultak létszámában a zsidó és keresztény választók körülbelül egyenlő arányban vannak képviselve, ugyanakkor a megválasztottak közt keresztények csak elenyésző, csaknem törpe minoritásban találtattak érdemeseknek arra, hogy Rákóczi vármegyéjében e címen a vármegye székházában helyhez jussanak. Feli kell tűnnie — minden megnyugvás ellenére is — annak, hogy a vármegye közéletében évtizedek óta érdemes munkásságot kifejtő férfiak kimaradtak, mig számosán kerültek bele a törvény- hatósági bizottságba a közéleti munkában teljesen homo novusok és olyanok is, kik ugyan a választói névjegyzékbe fel voltak véve, de sem foglalkozásuknál fogva, sem egyéb okokból az egészséges viri-
