Zemplén, 1929. július-december (60. évfolyam, 46-86. szám)
1929-10-20 / 69. szám
Hatvanadik évfolyam. 69. szám. Sátoraljaújhely, 1929 október 20. Kegjdtnlk hetenként kétezer ezerdán óz szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház II. ndv) I Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. asám. f M ________ pr Zemplén POLITIKAI HÍRLAP FŐSZERKESZTŐ: Báró MAILLOT NÁNDOR FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. MIZSÁK JÓZSEF ElSBzetéel ár: 1 I Negyedévre 2 pengő Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Nyllttér soronként 20 fillér Telefon: M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. szám. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Ámen Bethlen igaza A kormány gazdaságpolitikája ellen intézett ellenzéki támadásokkal Bethlen István miniszterelnök az egységespárt értekezletén elmondott hatalmas beszédében leszámolt. Felvilágosításai nyomán az ország tisztán látja, hogy gazdasági jelszavakból politikai tőkét akarnak kovácsolni a kormány ellen. De a közvélemény tájékoztatásában és felvilágosításában Bethlen gróf még tovább ment, amikor egy hosszú és kimerítő nyilatkozattal megerőtleníti mindazokat a vádakat és kifogásokat, amelyeket az ellenzék egy vezérpolitikusa a kormány gazdaságpolitikája ellen felhozott. Az ellenzék leggyakoribb vádja az, hogy a kormány az állami kiadásokat indokolatlanul felduzzasztottá és ennek megfelelően folyton emelte a közterheket. Ezzel szemben Bethlen István gróf kimutatja, hogy a költségvetés jelenlegi kiadási összegét nem lehet az első szanálási költségvetés végösszegével összehasonlítani mert az első szanálási költségvetés előirányzata oly szűk keretekben mozgott, hogy a tényleges kiadások sokkal nagyobbak voltak. E valóságos kiadási összeghez kell hasonlítani az azóta beállott költségvetési többletet. De azt is kimutatja a miniszterelnök, hogy ez a többlet elháríthatatlan volt, mert oly körül ményekből származott, amelyeket kiküszöbölni nem volt lehetséges. így a tisztviselők fizetésrendezése, a nyugdíjasok számának és uyugdijösz- szegének szaporodása, a lakbérek fokozatos és elháríthatatlan emelkedése, az állami kiadásokat évről-évre emelte. Azonkívül emelkedtek a kór házi és egészségügyi járulékok, emelni kellett a rokkantak illetményeit, valamint az államnak kellett viselni a felekezeti iskolák költségeit, minthogy az iskola-fenntartó egyházak vagyonukat az infláció következtében elvesztették. Végül pedig az autonómiák tisztviselőinek fizetéséhez is egyre növekvő járulékot kellet az államnak szolgáltatni, nehogy az önkormányzati élet teljesen csődbe kerüljön. Az állami kiadások bekövetkezett emelkedése tehát egy természetes folyamat volt, amelyet semmiféle takarékossággal elhárítani nem volt lehetséges. De reámutatott a miniszter- elnök arra is, hogy mennyire nem áll meg a közterhek folytonos emelésének a vádja. A valóságban az történt, hogy a szanálás óta a Kállay-féle adókat a kormány csökkentette. Hiszen köztudomású, hogy leszállította a ház- és földadót, az illetékeket, megszüntette az állatforgalmi adót, az általános forgalmiadózás terén pedig lényeges enyhülést eszközölt, ami abban is megnyilvánul, hogy már a folyó költségvetésben a forgalmiadó bevétel lényegesen csekélyebb összegben van előirányozva. De az adóenyhités politikája egész nyilvánvalóan jelentkezik az adórendezés tényében, amely az adóhátrá- lékok végrehajtásának felfüggesztésével, igen nagy fizetési könnyítések engedélyezésével, : sőt indokolt esetben a hátrá- j lékok eltörlésével lényeges enyhülést hozott az adózásban, j A kormány arról is gon- j doskodott, hogy az ország : gazdasági élete az állami bevételekből beruházások és hitelnyújtások formájában hathatós támogatásban részesüljön. így a földmivelésügyi tárca keretében a mezőgazdaság érdekét szolgáló beruházásokra, a mezőgazdasági hitel céljaira, valamint kislakás építésre és tanyai iskolák létesítésére összesen 330 millió pengőt fordított a kormány az utolsó négy esztendő folyamán, holott ezzel szemben a kultusztárca összes beruházásai csak 50.4 millió pengőt tettek ki. Egyáltalán nem igaz tehát az ellenzéknek az a folyton hangoztatott állítása, hogy felesleges luxus kiadásokra többet költött volna a kormány, mint a mezőgazdaság talpraállitására. Ha számba vesszük azt, hogy a szanálás óta igen sok gazdasági és szociális feladatot kellett a kormánynak állami pénzekből megvalósítania, amely feladat egyébként normális időkben és gazdasági viszonyok között a magán- gazdaság és a társadalom feladata volna, ha meggondoljuk, hogy az állam nagyarányú beruházási tevékenysége nélkül a mezőgazdaság és az ipar feltétlenül még jobban elsorvadt, mert minden beruházási munka egyszerűen elmaradt volna, úgy tisztán áll a közvélemény előtt, hogy a Bethlen kormány pénzügyi és gazdasági politikája igenis kiállotta a tüzpróbát. 9 titkos választás próbája a törvényhatósági virilis választásoknál (Saját tudósitónktól.) Saujhely, 1929 okt. 18. Ma választoltak Sátoraljaújhelyben az 1929. évi XXX. te. alapján újjáalakítandó törvényhatóságba a legtöbb adófizetők közül 72 rendes és 36 póttagot. A választás eredménye meglepetés, amit nyilvánvalóvá tesz a megválasztottaknak alább olvasható névsora és különösen az, ha összehasonlítást teszünk a válasz táson futott két liszta között. Szembetűnő és tagadhatatlan tény, hogy a megválasztott bizottsági tagok között erősen túlsúlyban vannak a zsidó bizottsági tagok, amennyiben a 72 bizottsági tagság közül 52 tagságot szereztek maguknak. Még feltűnőbbé teszi azonban a meglepetést, ha összehasonlítást teszünk a beválasztottak és a ki maradottak jegyzéke között — tisztelet a kivételnek — egyéni érték és hivatottság szempontjából. Tőlünk áll legtávolabb a felekezeti szempontok feszegetése, mi tudjuk legjobban, hogy a szélső túlzásokba hajló felekezetieskedés nem szülhet kívánatos eredményeket. Mi tartunk attól legjobban, hogy ez a teljesen egy szempontú megítélés más alkalommal a másik oldalról fogja kiváltani a reakciót. A leghatározottabban alá kell huznunk, hogy a ma délelőtti választáson a meglepetést okozó liszta összeállításánál semmiféle magasabb szempont nem jutott érvényre, ezt nem is célozták talán s a szándék, ami az eredményt létrehozta, inkább tüntetés akart lenni, amilyen komolytalan tüntetésnek nincs értelme, nincs közérdeke bármelyik oldalról is történjék. Kézenfekvő tény az is, hogy az alkalmi liszta okozta, hogy az uj törvényhatósági bizottságból kimaradtak a vármegye életében érdemeket szerzett s egyébként is múltjuk, állásuk és tehetségüknél fogva oda való férfiak s elfoglalták helyüket — ismételjük, tisztelet a kivételnek — olyanok, akik őszintén megvallva teljességgel nem állják ki az összehasonlítást. Nem akarjuk itt felsorolni a kimaradottakat, nagyon sok szép- multu, a közügyekkel mindig önzetlenül foglalkozó, érdemes egyéniség van közöttük, de felemlítjük, hogy Bernáth Aladár alispán szinte véletlenül, egy szavazattal jutott be, úgy, hogy egy lisztán egyedül egymagában szerepelt, Bessenyey Zénó dr. csak sorsolás utján jutott be, épugy mint dr. Honétzy Géza és dr. Olchváry Dezső ügyészségi elnök. A választás reggel 8 órakor három küldöttség előtt vette kezdetét s rendben folyt délelőtt 11 óráig. Bernáth Aladár alispán délután 1 órakor a szavazatok összeszámlá- lása után hirdette ki a következő eredményt: Megválasztattak: az I. csoportból: (A zárójelbe tett számok a nyert szavazatokat jelentik.) Thuránszky László (54) Dr. Molnár János (52) Dr. Haas Bertalan (51) Dr. Ligeti József (50) Schweiger Márkusz (47) Lehoczky Sándor (33) br. dr. Waldbott Frigyes (33) br. Harkányi János (32)
