Zemplén, 1929. július-december (60. évfolyam, 46-86. szám)

1929-10-06 / 65. szám

Hatvanadik évfolyam. 65. Szám. Sátoraljaújhely, 1929 október 6. Megjelenik hetenként kétszer «■érdén és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház II. udv) Zemplén POLITIKAI HÍRLAP SIS diétáéi ár: Negyedévre . . 2 pengő Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Nyllttér sőrénként 20 fillér Telefon : M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. szám FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. aiám. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amen Közraktár és lombardkolcsön (A terményértékesités válságához) Irta: dr. Madai Gyula orszgy. képviselő. A magyar föld termelvé- nyeinek királya a búza. Ennek a királynak koronája az arany­paritásos búzaár. Ha ez az ár a termelési költségeken túl a tisztességes termelési hasznot is biztosítja a gazdának, más­szóval, ha ez a korona jó magosán ragyog, akkor ra­gyog tőle az egész magyar élet, akkor jólét és vidám munkazaj veri fel a városok, falvak és tanyák világát egy­aránt. Mikor pedig ennek a képnek a fordítottja áll be, mikor a búza árát vagy a vi­lágpiaci verseny, vagy a spe­kuláció mélyen az önköltségi szint alá szorítja, mikor a mi királyi növényünk fején inga­dozik a korona, akkor inga­dozik itt minden; meginognak a magánháztartás és az állami háztartás alapjai és előtörnek odúikból fojtogató lidércként a gondok: a pénztelenség, az üzleti pangás, a munkanélkü­liség, a köznyomor. A búza azt a méltóságteljes állását, melyet a régi monarchia határain belül a nemzet köz- gazdasági életében állandó értékmérőként elfoglalt, a trianoni szerződés kezdte ki. A búza szuverénitása ma ép­pen annyi megaláztatást és verettetést szenved, mint maga a trianoni ország. Sorsa a magyar sors jelképe. A há­borút buzacsata alakjában foly­tatjuk tovább. Csakhogy a mi bataglia del gránonk nem azonos a Mussoliniéval. Mi nemcsak a több búzáért, ha­nem a jobb árért és természe­tes piacaink visszahóditásaiért folytatjuk az emberfeletti küz­delmet. Ausztria, Csehország, Németország import-szükség­lete tulon-tul elegendő volna mezőgazdasági terményfölös­legünk befogadására. De bu zánk előtt vad gyűlölettel csapja le sorompóit a politikai esztelenség! S rövidlátó célját átmenetileg eléri: a magyar mezőgazdaság vonaglik, de vonaglását természetes bünte­tés gyanánt kiséri nyomon a cseh és osztrák ipari élet lep- lezhetetlen válsága. Ha belátható időn belül Középeurópa politikai vonal- vezetése át nem lendül a gazdasági viszonosság és jó­zanság vágányaira, búzater­melésünk színvonalának fenn­tartása végett át kell térnünk, Schweitz példája szerint, a buzaprémium rendszerére. Ille­tékes körök már foglalkoznak is ezzel a gondolattal. De ta­lán ennél is jobb és sürgősebb orvosság lenne gabonaközrak- tárak olyan hálózatát kiépíteni, amely a gazdát megfelelő búzaár kialakulásáig lombard kölcsönnel segítené. Hiszen a bevitelre szorult államok hó­napokig élnek saját termésük­ből és csak akkor látnak na- gyobbarányu bevásárláshoz, mikor saját készleteiket már feldolgozták és felélték. A ter­mészetes árlemorzsolódásnak ezen a nehéz időszakán át kell tehát a termelőt intézménye­sen biztosított árelőleggel se­gíteni. Ezt vagy azt, de valami mentőintézkedést sürgősen foganatosítani kell, mielőtt a mezőgazdaság, ez az ország­fenntartó Atlasz, végkép elvé­reznék 1 Mert a magyar búza nem egyszerű áru, cserebere tárgy és spekulációs labdája Csikágónak meg Prágának, melyet tetszés szerint lehet magasságba és mélységbe do­bálni. A magyar búza kenye­rünk botja, arzenál, ország­fundamentum ; tehát termelése nyugodt rentabilitását minden eszközzel biztosítani nemcsak hazafias közgazdasági belátás, de egyenesen az önfenntartás és fajfenntartás ösztönének parancsa. Az idén egy másik termé­nyünk mérhetetlen nemzet- gazdasági jelentősége világlott ki ragyogóan a fagykár csa­pásának nagy sötétségéből. Mikor ez évben a Tisza tá­ján búzánk királyi trónját ledöntötte a szibériai tél, he­lyére gazdáink bölcsessége a tengerit ültette. Bele vetettük minden reményünket. Szo­rongó szívvel néztük szárba- szökkenését, selyme kibom­lását, arany csöveinek meg- pirosodását. Eddig is megbe­csültük, hiszen a sertés tes­tének vegyi lombikjában zsírrá alakul át, népmillióknak válik tápszerévé, a legszerényebb ember barna kenyerét is kí­vánatossá, Ízessé varázsolja. A magyar földön tehát mél­tán sorozzuk rangban a búza után. A fagysujtott területeken azonban az idén már nem is a második, hanem az első helyet, a búza helyét foglalta el a tengeri. Elvesztett buza- kincsünkért ettől vártuk a kárpótlást. És valóban, a ki­szántott földeket végtelenbe nyúló kukorica táblák sárga erdeje borította. A tavalyihoz mérten körülbelül hét millió mázsányi terméstöbbletre szá­míthatunk. Ez a többlet azon­ban, sajnos mennyiségileg se pótolja a szenvedett buza- veszteséget. A termés értéke­sítése elé tornyosodó keres­kedelmi nehézségek pedig katasztrofálissá nyomorítják a helyzetet. Szorongatja a gaz­dát egyfelől a búza pótlására hivatott nagy tengeritermés cél­szerű elraktározásának gondja, másrészt az aratás elmaradá­sát természetszerűleg követő pénztelenség. A nagy ten­Az alsózempléni református egy­házmegye a sárospataki főiskola tanácstermében Kiss Ernő espe­res és Meczner Béla felsőházi tag, egyházmegyei gondnok elnöklete alatt tartotta őszi közgyűlését. A nagyszámmal megjelent egyházi és világi tagok sorai között Bernáth Aladár alispán mint egyházi ta- nácsbiró vett részt a közgyűlésen. Megalakulás után az egyházme­gye nevében Janka Károly egy­házmegyei tanácsbiró üdvözölte napirendi felszólalásában a féléves amerikai útjáról hazatért Kiss Ernő esperest. Az újonnan vá­lasztott tanítók megerősítése, az uj segédlelkészek beerősitése után elhatározták, hogy üdvözlik dr. Révész Kálmánt, tiz éves püspöki jubileuma alkalmából. Megemlé­geri tömegek tehát megin­dultak a piac felé, ahol fö­lényes pózban igen alacsony árajánlat fogadja a kétségbe­esett termelőt.­Ezt az értékrombolást kö­zönnyel nézni nem lehet. Mezőgazdasági érdekképvise­leteink, melyek a tengerikri- zist előre meglátták, már a tavaszon kérték felirataikban a kormányzatot, a féktelen árleszoritásnak, ennek a jó­vátehetetlen s magával a fagy­kárral vetekedő, uj csapás­nak megelőzésére. Úgy értesültem, hogy a föld- mivelésügyi kormány ezt a kívánságot is figyelembe vette s egyes gócpontokon igen rövid időn belül olyan ten­geri-közraktárokat létesit, me­lyek a szemes tengeri tavaszi tőzsdei árának 50 - 60%-áig lombardhitelt folyósíthatnának a beraktározó gazdának. Va­lóban ez lenne a búza helyébe lépett tengerinek leghatásosabb védelme s ez lenne legkézzel­foghatóbb mentőkötél a már fuldokló tiszántúli gazda szá­mára. Üdvözöljük a nemes el­gondolást s várjuk a halasz­tást nem tűrő s már úttörő mivoltánál fogva is elvi fon­tosságú — tettet. keztek Sebeő Gyula elhunyt ta- nácsbiróról, kinek érdemeit jegy­zőkönyvileg megörökítették. Fog­lalkoztak a zsinat által letett, az egyház alkotmányára, a nyugdíj- intézet reformjára vonatkozó és a gr. Ráday-féle javaslattal, melyekre vonatkozólag az előző napi lel- készi értekezlet javaslatait tette magáévá a közgyűlés. Nagy érdeklődés előzte meg Kiss Ernő esperes előterjesztéseit, a nemzeti zászló kultuszára és az Amerikába szakadt magyar refor­mátusokkal való lelkikapcsolat ápolására vonatkozólag. Előter­jesztésére a következő határozatot hozták : 1. Elrendelik, hogy a kebelbeli iskolákra a nemzeti zászló kitü- zessék és hogy a tanítás kezde­ni nemzeti zászló kultusza és az amerikai magyarsággal való lelkikapcsolat az aisózempléni rej. egyházmegye közgyűlése előtt

Next

/
Oldalképek
Tartalom