Zemplén, 1929. július-december (60. évfolyam, 46-86. szám)

1929-09-22 / 61. szám

Hatvanadik évfolyam. 61. szám. Sátoraljaújhely, 1929 szeptember 22. ■t(j«l«nlk hetenként kéteier eierdán és »ombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház XX. udv) Telefon : M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 108. szám. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP i i I ElSflzetóel ár: Negyedévre . . 2 pengő Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Nyílt tér soronként 20 fillér FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Telefon : Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 108. »ám. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amen }(eni)erson és az optánsper Azt hisszük teljesen felesleges dolgot cselekednénk, ha újból ismertetni akarnánk a magyar­román agrárviszály egész ge- nesisit. A külpolitikailag leg­kevésbé tájékozott közvéle­mény előtt is annyira isme­retes annak minden fázisa, hogy uj dolgot alig lehetne még eme réteg előtt is fel­fedni. Van ennek a szinte unalomig nyújtott problémá­nak azonban fejleménye is, ami nemcsak az érdekeltek, de egész Európa előtt is ér­deklődést kelthet. Tudvalevőleg ennek a prob­lémának hosszú éveken ke­resztül Chamberlain, a bukott angol konzervatív kormány külügyminisztere volt az elő­adója. Attól kezdve, hogy ez a sima modorú s alkudo­zásokat kedvelő politikus bú­csút mondott a Népszövet­ségnek, az egész optánsügy komplexuma utódjának, Hen­derson angol külügyminiszter­nek a kezébe került. Hender­son valóban rövid ideje ült még pozíciójában, amikor meg kellett jelennie a Nép- szövetség szeptemberi ülés­szakán, ahol több más fela­data mellett reá háramlóit a magyar-román agrárkérdés elő­adói szerepe is. Előre látni lehetett, hogy az ősz folyamán éppen a fenti okoknál fogva lényeges dön­tést nem várhatunk. El kell ismernünk, hogy Henderson annyira elfoglalt ember, hogy legjobb akarata mellett sem lehetett képes a rendelkezésre álló idő alatt oly mélyen be­hatolni a probléma apró rész­leteibe, amint az megkívánható. A népszövetségi tanács minapi ülésén foglalkozott is­mét az optánsüggyel, amikor Henderson javaslatára olyan határozatot hoztak, hogy a két pereskedő fél vegye fel ismét a közvetlen tárgyalások fonalát. Ilyen tanácskozások folytak már a két fél delegátusai között, amelyek sajnos nem vezettek eredményre. Most azonban mintha biztatóbb tü­netek mutatkoznának, mert Henderson felajánlotta szemé­lyes közreműködését is a ta­nácskozások során. Mi teljesen megbízunk az angol külügyminiszter pártat­lanságában s az ő személyé­ben garanciát látunk arra, hogy ez a kínossá vált prob­léma pénzügyi szakértők be­vonásával olyan megoldást fog nyerni, amelyik kielégíti mindazokat a kívánalmakat, amelyeket magyar részről ehhez a perhez fűztek. Gróf Apponyi Albert, aki Hendersonnal ebben a kérdés­ben tárgyalásokat folytatott, Sátoraljaújhely, szept. 21. A cseh szemérmetlenség a csö­könyös korlátoltsággal párosulva, ismét szemünk elé merészkedett teljes undorító valójában . . . És pont itt Sátoraljaújhelyen, ahol határtalan szemérmetlensé­gükben — úgy látszik — már szintén otthon érzik magukat. Mert az a merész nyíltság, amivel leg­elfogadta a Népszövetség elé terjesztett javaslatot, mert eb­ben újabb lehetőséget látott arra, hogy a brit külügymi­niszter nagy tekintélye és a pénzügyi szakértő-bizottság segítsége mellett a holt pontra jutott tárgyalásokat ki lehet mozdítani ebből az egyik félre sem kívánatos kátyúból. Gróf Apponyi Albert nem szűnt meg hangoztatni, hogy a magyar kormány kristály- tiszta jogi álláspontját az újabb tárgyalások során sem hajlandó feladni, amit remél­hetőleg magáévá tesz Nagy- Británia külügyminisztere is, ha teljes egészében megismeri a per egész komplexumát. újabb akciójukat végre akarták hajtani, bosszantó negligálása min­den legális hatalomnak; jele an­nak, hogy nagyon kesztyűs kéz­zel bánunk az idegenekkel, ugy- annyira, hogy a fejünkre nőnek. Nagyon szeretnénk látni azt a megszállott területi, csehjárom alatt nyögő határvárost, ahol az u. n. határátlépési igazolványok­kal olyan büszkén merészelhetné­nek forgolódni a magyarok — mint nyüzsögnek a csehek Sátor­aljaújhely uccáin. Legújabb krakélereskedésük még hozzá bornirt kapaszkodás is egy fixa ideához. Leventék 1 Hát le­venték ; magyar törvény alapján testnevelési elvek szerint való ed­zése a magyar jövőnek, a magyar ifjúságnak. A kisantant összes vérgőzzel fütött fejű miniszterei sem tudtak egyetlen vádat sem összeizzadni a levente egyesüle­teink ellen és az irataik után mégis aljas bérenceket uszítanak pén­zükkel, hazaáruló bitangok utján. Hogy hova fog vezetni ez a ve­lünk szemben tanúsított politika — azt földi halandó meg sem jósolhatja, de ahova vezetni fog, ott ha csak ököllel, foggal, de véres bosszút fog állani a ma bi­lincsbe vert magyar — azt: hisz- szük . . . * A sátoraljaújhelyi államrendőr­ség bizalmas bejelentést szerzett, hogy cseh megszállott területről több kémet indítottak útnak Uj- hely felé, akik betörőszerszámok­kal felszerelve a levente egyesület irattárának elrablását fogják meg­kísérelni. Az államrendőrség lelkiismere­Póruljárt cseh betörő-kémek szövetkeztek a levente­egyesületek irattárának elrablására a „ZEMPLEN“ EREDETI TÓMftlfl A sárospataki főiskola ui építkezései Irta: dr. Gulyás József. Tizenkettőt kondul nemsokára az idők órája a vén pataki kollé­gium felett. Minden száz évben megszólal az óra, jelezvén a szá­zadok elsuhanását s méla kondu- lására felfigyelnek a hármas halom s négy folyó ölén. Most a negye­dik évszázad elmúlását jelzi érc­nyelve. A nagy ünnepre már nagy­ban készülődnek Trianon magyar­jai. Hisszük azonban, hogy most is, mint a háromszázados ünnepen, egész Nagy-Magyarország ünne­pelni fog. Mikor az Alma Mater háromszázéves ünnepét ülte, az egész magyar nép minden rendű és rangú, állású és hitü fia itten volt. A könyvtárban „aranykönyv“ őrzi a névaláírásukat. Most is, ha 1931 őszén eljönnek ide ünnepelni» a látogatók számára uj „arany­könyvet“ fogunk nyitni. A nagy naphoz már készülődik is az ősi, de fiaiban mindig meg­újuló iskola. Külsőleg, belsőleg ünnepelni készül. Külsőleg uj, csinosabb ruhába öltözik. Egyik szárnyára uj eme­letet húznak, az internátusi telken jövőre uj gimnáziumi internátust építenek, a főépületet átalakítják theologiai internátusnak. Régi idők őszhaju diákjai, rá sem fogtok ismerni az öreg Alma Materre! önkéntelenül felvetődik előttünk a kérdés, hogyan is fejlődött épü­leteiben (külsőleg) ez az iskola 400 esztendő alatt ? Keresni fogják majd az eljövő diákok is elődeik Iába által koptatott lépcsőknek a nyomát. A múltkoriban az intézet egyik régi tanára, meglátva egy elsárgult képen ábrázolt töredék­épületet, mosolyogva mondotta, hogy ő még kisdiák korában fut­kosott abban. Próbáljuk meg leírni a fejlődését. Az iskola 1531-ben a Ferences- zárda helyén nyilt meg. Ez a te­leknek Kossuth-utcai részén állott, de ma már nincs belőle semmi. Mert hát a Tokaj ostromától jövő tatárok 1566-ban, az egész külvá­rossal együtt, felperzselték. Azon­ban Dobó Ferenc 1576—1602-ig újra felépitette, sőt egy észak felé eső résszel meg is toldotta. Ez az épület három részből állott. Az egyes részeket igy hívták: Faze­kas, Trója, Huta. Sokáig ez az épület jelentette a pataki főiskolát. Ebben tanitott Comenius, innen űzték el 1671-ben és 1687-ben a diákokat; ennek a kapuját dön­gették 1714 ben a zempléni alispán hajdúi, innen verték el a vitéz le­gényeket a pataki asszonyok. Mig a zárdából lett iskoláról nem ma­radt fenn kép, ennek az alakját egykorú rajz őrzi. Ez észak-déli irányban vonuló épületet 1858-ban rontották le s helye azóta is üres­A Fazekas-sorhoz, mely az is­kolaépület északi része volt, később kelet-nyugati irányban egy „Ka­tona-sornak“ nevezett épületet csa­toltak, a déli részhez (a Hutának nevezetthez), valószínűleg Rákóczi György, egy másikat, a Cigány­sort, mely kelet-nyugati irányban párhuzamosan haladt a Katona-

Next

/
Oldalképek
Tartalom