Zemplén, 1929. július-december (60. évfolyam, 46-86. szám)

1929-09-11 / 58. szám

2. oldal ZEMPLÉN 1929 szeptember 11 a ténnyel együtt azt is, hogy ezen csak a jobb jövő segíthet, ame­lyet remélünk, amelyért küzkö- dünk és hurcoljuk mi újhelyiek is a minden magyarok súlyos ke­resztjét. Kormány és hatóságok nem képesek egyelőre semmit sem tenni ennek megváltoztatá­sára. Szóval nem annyira „csinálják“ nálunk a határforgalmat, mint amennyire megcsinálták azt azok a kényszerítő körülmények, melyek­kel egyelőre meg kell alkudnunk. De amikor erről beszélünk s érdekesnek vélt olvasnivalót tála­lunk föl nyomorúságunkról az ország közönsége felé, azt is meg kellene a színes tollú riporternek említeni, hogy hatóságaink min­den lehetőt elkövettek már eddig is, hogy Ujhelyt kiemeljék elszi­geteltségéből, beszélni kellene mégis csak a Bodroghidról, a kisvasúti összeköttetésről s a ké­szülő nyíregyházi kapcsolatról, nem pedig olyan zöldséget össze­hordani, hogy a rutén paraszt hordta ide az állatját meg a ter­ményét. A tótokról még beszél hetünk, de ruténekről ? azoknak azelőtt is nagyon messze esett Ujhely. Arról sem igen beszélhetünk, hogy olyan nagyon olcsók volná­nak Ujhelyben a lakásbérek, mi­kor két szobás lakás bére 1200 pengő, meg azt is tudjuk, hogy a Központi Kávéház átalakítása folytán nyert üzlethelyiségek ki­vétel nélkül bérlőre találtak. Mi is tudjuk, hogy iparosaink ' nehéz helyzetben tengődnek, de az útlevél hivatalban érdeklődé­sünkre azt a választ kaptuk, hogy nem igen tudnak olyan újhelyi iparosról, aki kanadai útlevél után futkosnék. Az sem igaz, hogy a városnak 1320 kát. hold áll rendelkezésére ingyen villatelkek kiosztására. Ta­lán beleszámít ebbe a városi erdő is, melynek hasznosítása a leg­utóbbi közgyűlésen került szóba a városnál. Az pedig legkevésbé sem igaz, hogy mikor a legutóbbi képviselő- testületi közgyűlésen a tárgysoro­zaton levő fegyelmi ügyek sorra kerültek, a főispáni leirat indoko­lásának felolvasása egyik kép­viselőtestületi tag azon közbeszó­lásán akadt volna meg, hogy „Nem vagyunk rá kiváncsiak/“ Ilyen közbeszólás — magunk is részt vettünk a közgyűlésen — egyáltalában nem történt. A köz gyűlés azért tekintett el az indo­kolás felolvasásától, mert igenis jól tudta, mi a fegyelmi eljárás s mi a felfüggesztés indoka. De jól tudja ezt Ujhelyben mindenki s igv céltalan ezt az ügyet annyira fel­fújni és misztikussá tenni. őszintén megvallva az ilyen ri­portok Ujhelynek nem tesznek jó szolgálatot. Nehéz helyzetben van minden város, melyet Speyer-köl­csön nyomorít. De Ujhely külö­nösen nehéz helyzetben van azért is, mert jelenleg alig van meg a legszükségesebb tisztikara. Hiszen mikor dr. Adriányi Béla képviselő- testületi tag a legutóbbi közgyű­lésen a köztisztaság ellen panasz­kodott, azt a választ nyerte a pol­gármestertől, hogy már legfeljebb a tiszti főügyészt küldhetné ki az ellenőrzésre. Azzal mi nem megyünk semmire, ha egyik-másik fővárosi lap a hónunk alá akar nyulkálni s a valóságnál jobban kiszinesiti a helyzetünket, melynek sanyarusá- gát mi érezzük legjobban. Rajtunk is csak egy segíthet; az, amelyért mindannyian élünk és küzködünk s ami az egyetlen él­tető reményünk: a magyar igazság diadala. fiz Országos társadalom- biztósitó intézettel szemben fennálló tartozások rendezése A sátoraljaújhelyi ipartestület felhívása tagjaihoz. A rendelet három irányú ren­delkezést tartalmaz. Az első cso­portba tartozó rendelkezés arról szól, hogy a munkaadónak a Tár­sadalombiztosító Intézettel szem­ben 1925 január első napját meg­előző időre kirótt betegségi biz­tosítási járulékokból és e járulékok késedelmi pótlékából származó tartozásait hivatalból törölni kell. Az 1925. évi január 1-ig kirótt hátralékos járulékok törlését külön kérelmezni nem kell, azonban helyesen teszik az érdekeltek, ha figyelemmel kisérik azt, hogy a kerületi pénztár tényleg törli-e az 1925. évi január 1-ig kirótt hát- rálékos járulékokat. A második csoportba tartoznak az 1925. év január 1. napjától 1926. évi december 31. napjáig terjedő időre kirótt betegségi biz­tosítási járulékokból és ezeknek késedelmi pótlékaiból eredő tar­tozások. Ezeket a tartozásokat nem törlik hivatalból, hanem a mun­kaadó kérelmére kell törölni azo­kat 50% erejéig, ha a munkaadó hiteltérdemlőleg igazolja, hogy a) a tartozás teljes összegének behajtása üzemének anyagi meg­rázkódtatását okozná, vagy ~ b) foglalkozásának folytatását lehetetlenné tenné vagy lényegesen megnehezítené vagy c) a munkaadónak és családjá­nak megélhetését veszélyeztetné. Nyomatékosan felhívja ehez ké­pest a társulat az iparosok figyel­mét, hogy amennyiben ilyen tar­tozásuk van, ennek törlése iránt a fentiek figyelembe vétele mellett, kellő indokolással ellátott kérvé­nyüket a kerületi pénztárnál leg később ez évi október hó 31. napjáig nyújtsák be. A rendelet harmadik része a kamat amnesztiával foglalkozik. Vagyis azoknak a munkaadóknak, akik 1928. évi december hó 31. napjáig terjedő időre kirótt beteg­ségi biztosítási járulékok késedelmi kamatával tartoznak, e járulékok után előirt és még meg nem fi­zetett késedelmi pótlék tartozását hivatalból törölni kell, ha előbb említett járulékhátrálékuk egész összegét 1929. évi december hó 31. napjáig megfizetik. Ha tehát az érdekeltek járulék tartozásukat olyképen rendezik, hogy az előbb említett lehető­ségek mellett járulék tartozásuk felét töröltetik, viszont pedig tar­tozásaiknak második felét folyó év végéig lefizetik, akkor teljesen rendezhetik a múlt év végéig a Társadalombiztósitóval szemben fennálló tartozásukat A rendelet arról is intézkedik, hogy a munkaadónak folyó évi december 31-ig teljesített lefizeté­seit első sorban a korábbi évek­ből fennmaradt betegségi biztosí­tási járulék tartozások kiegyenlí­tésére, — nem pedig kamatok fizetésére — kell fordítani. A folyó év január első napjával kezdődő időre kirótt társadalom­biztosítási járuléknak az öregségi és rokkantsági biztosítási járulékra eső részét, valamint a balesetbiz­tosítási járulék és a balesetbizto­sítási dij javára teljesített fizeté­seket azonban eredeti rendelteté­süktől elvonni és a betegségi biz­tosítási járulékok kigyenlitésére fordítani nem szabad. és Faltisz Ferenc végezték. Az egyes versenyszámok helye­zettjei a következők: I. Karabélyverseny egyesületi tagok részére: 1. Kiss Tóth Mik­lós, 2. Hódy József, 3. Pauliczky István. II. Karabélyverseny vendégek részére: 1. Priscsák Sándor, 2. Hódy József, 3. Gál Géza III. Miniatűr fegyverrel kezdők részére: 1. Kvakk Antal, 2. Solle József, 3. Priscsák Béla. IV. Miniatűr fegyverrel altisztek részére: 1. Riskó István, 2. Kál- nai Gyula, 3. Kiss Tóth István. V. Miniatűr fegyverrel tisztek részére: 1. Kolonay János, 2. Pauliczky István, 3. Faltisz Ferenc. VI. Miniatűr fegyverrel vendé­gek részére : 1. Szabó József, 2. Pauliczky István, 3. Faltisz Ferenc. 9 sárospataki lövész- verseny A Pauliczky István tb. főszol­gabíró elnöklete alatt működő sá­rospataki Move lövészosztályának vasárnap Makkoshotyka határában lefolyt céllövő versenye, bár in­kább csak házi verseny volt, még­is messze felülmúlta a Zemplén­ben legutóbb megtartott hasonló versenyeket — a tökéletes rende­zésével. Az érdeklődőknek Sárospatak­ról a helyszínére való szállítását minden zavar nélkül valósította meg a rendezőség és a verseny­számok lebonyolítása is program szerinti időre történt meg, úgy, hogy a versenyzők, vendégek egyaránt teljes tetszéssel kisérték az eseményeket. A közönség soraiban idegenek kevesen jelentek meg, Sátoralja­újhelyt csupán Zboray Károly pénzügyigazgató képviselte, de a sárospataki intelligencia majd tel­jes számban ott volt, - Windisch- graetz Lajos herceggel az élén, aki családjával együtt nézte végig a versenyt. A versenyszámok után megtar­tott közös ebéden Pauliczky Ist­ván elnök rövid beszéd kíséreté­ben osztotta ki a dijakat és ér­meket, lelkes szavakkal köszöntve a vendégeket és a verseny, vala­mint ebéd rendezőit, akik közül a javamunkát: Kolonay János, Kolozs Richárd, Cziráky Károly Jfógy Jorvásárt tartanak évente Budapesten Országszerte igen sok borter­melő van, akik boraikat nem tud­ják értékesíteni. A hatóságok és a bortermelők egyesülete mindent elkövetnek ugyan, hogy a bornak piacot szerezzenek, de — eddig legalább — minden igyekezetük úgyszólván eredménytelen maradt. Most a Budapesti Központi Vá­sárcsarnok Igazgatósága próbál­kozik a bajokon segíteni és ez ügyben megkereste az összes pol­gármesteri hivatalokat. A Vásár- csarnok évenként négyszer, a Jó- zsef-napi, Medárd-napi, János- napi és Lipót-napi országos bor­vásárra hívja fel a figyelmet. Erre a négy vásárra szállítható hordóban vagy palackban bor a Központi Vásárcsarnokba s ameny- nyiben ez a vásár előtt két nap­nál előbb nem érkezik, fogyasz­tási adókedvezményben részesül, vagyis csak az esetben rójják le a fogyasztásit, ha a bor eladásra is kerül. Minden vásár két hétig tart. A József-napi március második, a Medárd-napi május utolsó, a Já­nos napi augusztus harmadik, a Lipót-napi november első vasár­napján kezdődik. A vasúton és a hajón érkező borokért tarifaszerfl hordárdij jár, de szállíthatja bárki saját embereivel is. Helypénz két­heti időtartamra hektoliterenként 20 fillér. Baj van Báriban ... Egy verőfényes délutánon leve­let hozott a posta II. Rákóczi Fe­renc szülőfalujából, Borsiból. A borsii levélben sem megszólítás, sem aláírás, csak ez a rövid mon­dat: .Baj van Báriban.“ Borsiról is, Báriról is azt kell tudnunk, hogy mindkét község el­szakított területen, Sátoraljaújhely­től alig 2—3 kilóméterre fekszik. Az utóbbiról még azt is, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom