Zemplén, 1929. július-december (60. évfolyam, 46-86. szám)
1929-12-04 / 81. szám
Hatvanadik évfolyam. 81. szám. Sátoraljaújhely, 1929 december 4. legjelenlk hetenként kétezer «serdán ée szombaton j Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház ZI. udv) I I I Előfizetési ár: f r I Negyedévre . . 2 pengő / r If Dl TÁTMI POLITIKAI HÍRLAP ■ Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. szám FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF Telefon: M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. szám. Hiszek egy Istenben,hiszek egy hazában Hiszek egy isteni őrök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amen Egybeforrt kezeit Irta : Dr. Szabó Sándor országgyűlési képviselő, az Egységes Párt alelnöke. Húsz évvel ezelőtt, Szentgál községben zászlót bontott, nehány társával, egy egyszerű kisgazda, Nagyatádi Szabó István — aki később a nép vezérévé vált, — abban az időben, amikor a politika valósággal megfeneklett a67-es kiegyezés által teremtett helyzet közjogi vitáiban. A politikai vezérférfiak, sok minden egyébb mellett, megfeledkeztek arról is, hogy a nagy magyar parlagon gyom- lálatlanul burjánoznak olyan eszmék, amelyek távol esnek a magyar nép ősi tradícióitól, mégis a földműves néposztályt, egy előtte idegen világ eszmei vágyakozásával kinál- gatják. Az agrár szocializmus nagy magyar területeken perzselte már a lelkeket, amikor a szentgáli gazdagyülésen Nagyatádi Szabó István -- messze, a jövőbe tekintve programot adott a magyar népnek, melyről húsz esztendő múltával is, azt állapíthatjuk meg, hogy annak egyik pontján sem kellett korrekciót eszközölni, ellenben nemzetünk megaláztatása és tönkretételele után az újjászületés korszakának bázisát szolgáltatta. Ebben a politikai helyzetben talált egymásra a népvezér a történelmi osztályok nagynevű vezérével: gróf Bethlen Istvánnal, kezet fogtak közös politikai munkára s ennek a két kéznek szoros egybeforradása az ország sorsa szempontjából reménnyel kecsegtet. A magyar földműves társadalmi osztály filléreiből már a tavasz folyamán leleplezésre kerül Nagyatádi Szabó István szobra a neki legméltóbb helyen; a parlamentet övező Kossuth Lajos téren fog állni Kossuth Lajosé közelében, miként a történelemben is közel fognak jutni egymáshoz. A kőbefaragás mellett a politikai történetírás is helyet juttatott már az ő alakjának a minap könyvpiacra került könyvben, mely a „Magyar Agrármozgalmak Története Kossuth Lajos fellépésétől Nagyatádi Szabó István haláláig“ cim alatt jelent meg, amely történelmi tanulmányban dr. Bodrogközy Zoltán, a nemzet felett lezajlott nyolc van esztendő történelmében, mint főhőst, méltó módon állítja be nagyatádi Szabó Istvánt. A feltörekvő népies politikai vágyak eszmeáramlata mintegy iránymutatót tekinti Nagyatádi Szabó Istvánt akinek munkássága ma biztatás, zálog és remény a földműves nép számára. Amikor a nép embere, Nagyatádi Szabó István elhunyt, sírjánál gróf Bethlen István fogadalmat tett, hogy a neki tett Ígéretet megtartja. Ezt az Ígéretet leginkább azzal váltotta be, hogy a földreformot, amely a súlyos pénzügyi viszonyok miatt hosszú időkön keresztül kátyúba vesztegelt, — keresztül vitte. De nemcsak ezen a téren, hanem a magyar mezőgazdatársadalom minden vá gyakozása terén megmutatta gróf Bethlen István, hogy a falu népe iránt nemcsak megértést és jóindulatot, de olyan mélyről fakadó szeretetet érez, mintha maga is valamelyik székely kisgazda házában látta volna meg a napvilágot. A nép érzi ezt a vonzalmat, igazolja ezt a tény, hogy a mikor a kisgazdatársadalom törzskara otthagyván otthonát, a 20 éves évfordulón Budapesten ünnepelte a Vezér emlékét, együtt ünnepelte ezzel gróf Bethlen Istvánt is, meleghangú táviratban üdvözölve gróf Bethlen István egyéniségében azt a férfiút, akiben megbízik a falu népe, elősegítve azt a politikát, amelyet nemcsak egy osztály, hanem az egész magyar nemzet érdekében, a haza felvirágoztatására gróf Bethlen István folytat. A földmives néprétegekben ma nagy erjedés folyamata kavarog. Tekintélyes részben keresi a politikai elhelyezkedést, de nagyobb részben már tudja a helyét a politikai mezőnyön, ahol bóditó jelszavakkal küzdenek a pártok, bár nemzetünk eme széles osztályának kellő politikai és állampolgári, de kulturális és gazdasági kiművelésével is a megelőző évtizedekben, amikor erre idő és mód adatott volna, keveset törődtek. Minél inkább szoritják a kövek az olajbogyót, annál több'értékes nedv jön ki abból. Talán ez az analógia alkalmazható a magyar gazdatársadalomra is, mert ime, minél inkább sújtja a sors, annál pompásabban nyilatkozik meg bölcs lelkü- lete és higgadtsága. Mintha ez az elpetyhüdést nem tűrő helyzete szülné azt a sok kiváló férfiét, akinek táborából Nagyatádi Szabó István is (/. e.) Zemplénvármegye mezőgazdái gazdagyüiést tartottak az elmúlt szombaton Szerencsen. Zemplén Kánaánjának, a gazdag Harangodnak gazdái hangos szavak kíséretében tárták fel nyomorukat. Csáki Dániel taktahar- kányi kisgazda szivettépő sirámok között panaszolta, hogy kicsúszik a föld a kisgazda kezei közül. Czagány László komoly, nyugodt, konzervatív gondolkozásu kisgazda elkeseredve igy kiáltott fel: Mi. akik dolgozunk és életet és vért áldozunk ezért a földért, parasztok vagyunk. Kérges tenyerünk munkájából fakad minden jólét, rajtunk híznak a tőkések. Ne szégyenük azt, hogy parasztok vagyunk, becsüljük meg ezt a nevet és vívjuk ki magunknak azt a helyet, amely munkánk után megillet bennünket. De nemcsak Csáki Dániel és Czagány László kisgazda, de igy beszéltek a többi szónokok is: egy gör. kát. esperes, egy róm. kát. plébános, két ref. lelkész, mindannyian lelkes, igaz magyarok, hivatott vezérei a falusi népsarjadozott, ami azt igazolja, hogy nagy Ígéret és nagy remény van beágyazva a magyar szántóvető nép lelki struktúrájába. Nemzetünk sorsa fog eldőlni azon, hogy az intelligencia és a gazdatársadalom képesek e állani beláthatatlan időkig azt a frigyet, amelyet a népvezér és gróf Bethlen István kötöttek, hogy úgy mondjuk azon az alapon, hogy ur és paraszt megértsék egymást. Az osztatlan magyar nemzet fog bizakodást meriteni abból a tényből, hogy a szövetkező felek munkára készen, egymásban rendületlenül bizva tartják az egyezséget. Amig ez a két kéz igy őszinte és áldozatos munkában egybeforrva dolgozik hazánk sorsának kiépítésén, addig igaz lesz, amit Kossuth Lajos mondott, hogy; „Rajtunk a poklok fcapui sem vesznek ! erőt!“ nek, oszlopai a fennálló, kapitalizmusra épített társadalmi rendnek. Nagy bajoknak kell ott rejtőzködni, ahol feketéllett az ucca a nyomorát hangoztató kisgazdák tömegeitől, ahol komoly, higgadt kisgazdák, lelkészek haladnak a gyűlésre feljött elégedetlenkedő gazdák ezreinek élén s bár higgadt, komoly szavakban, de eddig e körökből soha nem hallott szavakban adnak hangot nyomorúságuknak s adnak kifejezést elégedetlenségüknek. Kicsúszik a föld lábunk alól — kiáltja fel elkeseredésében Csáki Dániel. — Pedig mi görcsösen ragaszkodunk ehez a magyar földhöz, mert ez a miénk, a magyar gazdáké. Minden bajnak az oka - mondja Fedák Miklós gör. kát. esperes, — a bankuzsora. A bankok szívtelen, kapzsi uzsorája. A bankok húzzák ki a földet a szegény magyar gazda lába alól. A nyerstermények és az ipari cikkek közötti árkülönbözet teszi tönkre a gazdát, magyarázza és illusztrálja meggyőző példákkal Feltárt sebek A szerencsi gazdagyülés
