Zemplén, 1929. július-december (60. évfolyam, 46-86. szám)
1929-11-27 / 79. szám
Hatvanadik évfolyam. 79. szám. Sátoraljaújhely, 1929 november 27. Megjelenik hetenként kétezer szerdán és esombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház II. udv) Zemplén ElSdsetéal ár: Negyedévre 2 pengő POLITIKAI HÍRLAP Hirdetések: H négyzetcentiméterenként. Ny lit tér sőrénként 20 fillér Telefon : M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. szám FŐSZERKESZTŐ: Báró MAILLOT NÁNDOR FELELŐS SZERKESZTŐ: Telefon: Dr. MIZSÁK JÓZSEF M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. ezám. Hiszek egy Istenben,hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amen ffanhfuzió A vidék gazdasági életét, többek között, a mérhetetlenül megromlott kamat s hitelpolitika sorvasztja legjobban. Ha ebben a tekintetben ösz- szehasonlitást teszünk a béke beli állapottal, az eredményben sokban világos magyarázatát találjuk annak, hogy miért romlottak le nálunk annyira, különösen a vidéki hitelviszonyok és miért lett prominens a banki élet terén a szemér metlen uzsora. £ ,;ik a magyarázaton köny- nyen túl akarják magukat tenni, azok a magyar vidéki hitelállapotok dekadens helyzetét, az általános európai pénzügyi helyzetnek tulajdonítják, amellyel a magyar pénzügyi állapot, a hegyén- hátán szaporított külföldi kölcsönök révén, igen szoros viszonylatba jutott. Eszerint a lecsökkenteti hitelnek az a magyarázata, hogy a külföld ridegen elzárkózik a magyar hitelszükséglet táplálásától a magas kamatozás pedig szoros következménye ennek, mivel mindent annál jobban kell megfizetni, minél nehezebben lehet hozzájutni. Hát ezt az igazságot mi sem vitatjuk, sőt valljuk, hogy a későbbi kritika keményen fogja sújtani háború utáni pénzügyi politikánknak azt a tévedését, hogy gazdasági életünk feltámasztását, a hihetetlen vakbuzgalommal felhajszolt drága külföldi hitelekre bazirozta. Érthetetlen rövidlátás nyilatkozott meg abban, hogy pénzügyi köreink nem látták előre ennek szomorú következményeit és igy nem gondoltak arra, hogy az ország gazdasági életének talpraállitásához szükséges kezdő tőkét más, eredetibb formában teremtsék elő. Például, ha a háborút tudtuk financirozni belső kölcsönökkel, holott az mind füstbe ment, miért nem lehetett belső kölcsönt teremteni ahhoz, hogy megépítsük azokat az értékeket, amelyekre a külíöldi kölcsönöket }elhasználtuk. Bármennyire erőltetett gondolat ez. mégis egészségesebb a külföldi kölcsönöknél, melyek széles öblű csatornáin keresztül élvérzik az ország, mert máris ott tartunk, hogy kamatterheink súlyosabbak, mint adóterheink, holott azok is túlsúlyosak. Azonban a vidéki hiteleidnek nem csupán ez a rákfenéje. A vidéki hitelélet csődjét semmiesetre sem lehet tisztán külföldi okokkal magyarázni, annak kizárólag vezető pénzügyi politikánk az oka. Szilárd alapokon nyugodott vidéki pénzintézeteink a pénz elértéktelenedésének kikerülhetetlen következményeképpen elpusztultak és ahelyett, hogy a háború után, az állami pénzügy faktorai ezeket állították volna talpra ; — ezek tetemein keresztül életre segítettek egy uj hitelszervi rendszert : a nagybankok fiokosi- tási rendszerét. Ezzel megásták a fejlődésképes, egészséges vi déki hitelélet sírját és megteremtették a drága hitel melegágyát. Nézzük közelebbről a dolgot. A vidéki pénzintézetek szervi összetétele alkalmas volt arra, hogy a vidék hitel- szükségletét egészséges formában szolgálja — a központosított fiokositási rendszer pedig egyenesen kizárja ezt. A vidéki pénzintézetek igazgatóságában rendesen azok a vidéki notabilitások, pénz és szakemberek foglaltak helyet, akik ugyanabban a vidéki közéletben gyökereztek, akiknek tehát minden idegszála összenőtt azokkal a gazdasági életmegnyilvánulásokkal, amelyeket vidékünk szükségszerűen magából kitermelt. Természetes, hogy ezek a gazdasági megnyilvánulások a legnagyobb mértékben számíthattak a vidéki pénzintézetek szimpátiájára s nem egyszer ezek a pénzintézetek kaparták ki nagy perifériális iparvállalatok alapjainak lerakása által a sült gesztenyét a mammut-intéze- tek számára. Könnyebben hozzáférhető volt tehát a vidéki gazdasági élet hitelszerzése, de egyben olcsóbb is. Mondani sem kell, hogy a vidéki intézetek patriarkális jellegű igazgatóságainak adminisztrációs terhe eltörpült azon költségek mellett amelyeket a fiókrendszer emészt fel. De ettől eltekintve a vidéki pénzintézetek kettős szerepe abban merült ki, hogy betétek alakjában összegyűjtötték a vidék megtakaritásait s azokat hitel alakjában újból visszabocsátották a vidék gazdasági életének erezetébe. _ Törvényszerűen alakult ki tehát a betétkamat és a hitelkamat közötti normális spácium, mely sok esetben diktált iramot, illetve mérsékletet a fluktuáló nagy kamatspekuláció számára is. Mindez megfordított fejlődést mutat abbari a hitelrendszerben, amelyet a fiókositá- sokkal teremtettek meg. Nem mindig van a fiókok élén jóindulatú, a vidék gazdasági érdekeit különös szeretettel kezelő és szakszempontból is kifogástalan főnök, — de ha ilyen van is, önállósága any- nyira keretek közé szorított, hogy nem tehet semmit; már ezerpengős hitelkeretet a központhoz kell felterjesztenie, ahol azt nem csupán a hitelt- igénylő hitelképességének szempontjából ítélik meg, hanem igen sok más szempontból is. A központok túl vannak halmozva üzletekkel, ajánlatokkal ahhoz, hogy a Braun Mátyás kereskedő vagy Nagy Péter iparos 1000 -2000 P-ös hitelügye tisztán személykérdéssé törpüljön a milliós tantiemmel dicsekedő vezérigazgatók megítélése alatt. Hogy ez a hitel hozzá még drága is, az csak természetes, hiszen hihetetlen adminisztrációs költséget emészt fel ez a berendezkedés. Ez magyarázza meg a betétkamat és hitelkamat közötti aránytalanságot, mert az összegyűlt betétek nem szivárognak vissza közvetlen oda, ahonnan származtak, hanem a központon ke resztül olyan nagyképpel jönnek vissza, hogy magunk is megrettenünk tőle. Mindezeknél fogva az a helyzet, hogy a vidéki hiteléletet reorganizálni s igy a vidéken lüktető gazdasági életet teremteni csak úgy lehet, ha a hajdani vidéki pénzintézeti életet reneszánszához segítjük vissza, ha a Pénzintézeti Központ és a Nemzeti Bank, okulva a múltak hibáin, minden rendelkezésére álló eszközt felhasznál arra, hogy nagyfelületű, fejlődésre alkalmas vidéki pénzintézetek léte sülését elősegítse. Városunk közvéleménye ebből a szempontból igaz rokonszenvvelnéz elébe annak az akciónak, amely a Pénzintézeti Központ kezdeményezésére a helyi piacon megindult és amelynek célja, hogy több helyi bank fúziója által egy oly nagy pénzintézetet hozzon létre, amely alkalmas lesz arra, hogy a nagyon is megromlott hitel a kamatviszonyokat itt a vidéken jobb irányba terelje. 9 községi választás Alig múltak el a törvényhatósági választások izgalmai, újabb választási kampány előtt áll Sátoraljaújhely város közönsége, miután a belügyminiszter már ismeretessé vált rendelete értelmében ez év utolsó napjáig megtartandók a képviselőtestületi választások s a képviselőtestület újjáalakítását kö- vetőleg — január 15-éig a tiszt- ujitás. Ha szerte a város közönsége körében nem is esik még sok szó a választásokról, — holott végeredményében a közönséget érdekelné elsősorban azok eredménye és kimenetele, — annál gyakrabban foglalkoznak ez elég nehéznek látszó üggyel azok, akik valamelyik országos politikai párt cégére alatt szeretnék mennél ádázabbá tenni a küzdelmet s olyan jelszavakat akarnak belevinni a korteskedésba, amelyeknek ott igazán semmi helyük, semmi értelmük nincs. Mert minden józan gondolkozás szerint a városi képviselőtestület újjáalakítását egyetlen egy szempont dominálhatja: kétségbeejtően súlyos helyzetben levő városunk érdekei lehetnek egyedül irányadó szempontok, hogy kiket küldjön ■i m jl ___
