Zemplén, 1929. július-december (60. évfolyam, 46-86. szám)

1929-07-03 / 46. szám

Hatvanadik évfolyam. 46. szám. Sátoraljaújhely, 1929 julius 3. Megjelenik hetenként kétezer «serdán ée szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház IX. udv) Y jjjf | Előfizetési ár: f I Negyedévre. . 2 pengé # D AIDT TT^ATI -=-• iyiiiTirivxi/iM POLITIKAI HÍRLAP I Telefon : FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Telefón: M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. szám. Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. »ám. Idegen vélemény a Tohajhegyalja folyamatban lévő rebnnsMciójdrijl A hegyaljai szőlőgazdálko­dás fölsegitésére Széli József főispán, kormánybiztos által megindított akció a befejezés­hez közeledvén — egyre szé­lesebb körben kelt érdeklő­dést hatásaival és eredmé­nyeivel. Az érdeklődés tova- hullámzásának egyik feltűnő jele az a hírlapi tudósítás, amely a fővárosi lapok inkább csak általánosságokra szorít­kozó jelentései után most már a helyszínére kiküldött tudó­sító tollából származik. Jelen­tőségét pedig még inkább fokozza az, hogy az újság, amelyben megjelent — a miskolci Magyar Jövő — a Hegyaljával szomszédos ide­gen borvidéknek, a borsodi­nak legelterjedtebb napilapja. Egyik legutóbbi számában „Mit szólnak a tarcaliak a Hegyalja rekonstrukciójához? cim alatt jelent meg a tudó­sítás és — mivel az idegen szem idegen sajtóorgánumban közölt helyszíni tapasztalatai és — a Hegyalját közvetle­nül érintő jelentős ügyre vo­natkoznak, talán nem lesz érdektelen a közlésük. Tárcái, junius 28. A vadonatúj aranygombos re­formátus templomban elsőt ha­rangoznak. A zöld lombos uccá- kon csak csendes Istenhez balla­gással mutatkozik élet. Csak a napsugárnak van kedve vigadozni a tiszta földműves portákon, a lelkekben szomorú tudat rágódik: — Nehéz napok járnak mos­tanság a Hegyalja felett... Nehéz napok, terhesek, de azért a múlandó földi tetemeket hiába tiporta tatár ló, török pa­pucs, osztrák csizma, — az örök lelkek szüzek maradtak minden romlásban, vérhullásban..; — Bizony, bizony — modo- gatják — alig élünk. De él az Isten, meg markot is adott az embernek. Négyezer magyar lélek éli itt e szent mentalitásban a mindenütt szomorú magyar sors egy külö­nösen elszomorító fejezetét. A legendás Hegyalja szive dobog itt Tárcái, Tokaj határában a hegy bordák alatt, ahonnan év­századok óta világokat csodálatba ejteni csordul a „Tokaji*. Ami csak fáj a Hegyalján, itt foko­zottan fáj, ami pusztul, itt foko­zottan drága pusztul, mert az itt való „szelíd* tőkén születik az igazi tokaji asszu — a koronás öorkirály. És a király körül ha­gyományos rajongással szolgál az egykor szabadkirályi város 4000 polgára. A község határát 9500 hold mezőgazdaságilag müveit terület és 710 hold szőlő teszi. A mező- gazdasági területből 1855 hold oszlik meg 100 holdnál nagyobb egységekben 5 kézben, a szőlő­ből pedig 10 holdnál nagyobb tételekben 136 hold jut 5 tulaj­donosra. A 710 hold szőlő ösz- szesen 485 birtokos tulajdona, tehát átlagosan — a 10 holdnál nagyobb területeket és birtokoso­kat leszámítva — egy szőlőbir­tokosra 1.19 hold szőlő esik. És ezek a kicsiny, még hozzá meg­viselt földdarabkák a meredek hegyoldalokon — több gondot okoznak, mint az egész kilenc és fél ezer holdas határ. Pedig ez- idén az is kegyetlen csapást szenvedett. Nem egészen 4000 hold vetésből 1300 holdat szán­tottak ki a téli fagyok után és majd mind a kisgazdák. Még szerencséje a nyomorúságnak a község határában lévő két trachit bánya, amelynek üzeme állandó keresetet tud biztosítani a szőlő­ben, mezőgazdaságban munkához nem jutóknak. így azután a két bánya és a Hubay Kálmán fő­jegyző vetése alatt álló községi elöljáróság az a két gát, amely a nehéz élet folyását csendes mederben tartja ott is, ahol a gazdasági bajok szülte nyomott- ságot valaki esetleg lovagolni próbálná. Igaz, hogy a gátak teherbírása alig van igénybe véve a csendesen szorgalmas, istenfélő magyarok körül. Bizakodó bele­törődéssel veszik azt a — külön­ben jogosan panaszolt tényt is, hogy a földbirtokreform náluk még ma sem befejezett. Nem iz­gulnak azon sem, mondván: — A házhelyeket azonban már megkaptuk 1 És a fölényes sorsvárás e meg­kapó szűkszavúsága csak akkor törik meg, ha a szőlők ügyéről esik szó. Amiről pedig mostaná­ban sok beszélni való akad, hogy a kormány Széli József főispán kormánybiztossága utján megindí­totta a Hegyalja rekonstrukciójá­nak munkáját. Ez az egy kérdés mindenkit foglalkoztat itt ma és erről a kérdésről a különben zárkózott portákon is mindenütt szívesen be­szélnek, csak a nyilvánosságtól húzódoznak. 0. ]. (15 holdas szőlő tulaj­donosa) — Én a kapott kölcsön­nel teljesen ki lettem elégítve, másfél holdra 910 pengőt adtak, elég. Hogy ellenőriznek, az sem baj, legalább ők is iátják, hogy nem dolgozunk becsapásra özv. B. J. (1.5 h. szőlős). — A szénkéneg nélkül a háború alatt tönkre ment a szőlő, most a kölcsönnel mentjük, amit lehet, > hogy a csak szőlőművelésre al­kalmas területek parlagon ne ma radjanak. Özv. V. K. (2.25 h. tulajdonosa, 5 h. haszonélvezője.) A kölcsön kellett, megköszönjük, mert nél­küle nem tudnánk fenntartani a szőlőinket. Elég, vagy nem elég... mi értelme volna szidni?... min­den esetre segítség, aminek haszna van. Az se baj, hogy részletekben adják, hiszen ha tudjuk hogy mire várunk, akkor már számol­hatunk vele. Csak most már el lehetne adni a bort... J. 1. (2 holdas.) — Igen kell ez a kölcsön. Igaz, hogy nem sok, de az is igaz, hogy nem adhatják a szőlő árát. Voltak, akik haraggal visszautasították. Mert, hogy keveset kaptak. Igen, egy bank kellene nekik, mert sok az adósságuk és ebből a köl­csönből számították kifizetni I Prohdszka Ottokár, a nagy püspök mondotta egyik Írá­sában, hogy : .. nem elég az események állócsillagos szférába, hanem izzó energiák napja kell közzénk és fölénk és belénk, melyből az akció, a tett, a cselekvés kiindul. Az eseményt az életnek kell fel­szívnia, különben semmit sem ér . . . csak akkor van hasz­nuk elveknek, eszméknek, Sz. L. (15 holdas.) — A köl­csön elég — hisz vissza is kell fizetni — és a visszafizetési fel­tételek is kedvezőek. Most már csak a szénkéneg raktár kellene vele kapcsolatban, úgy, mint bé­kében volt a vincellér iskolában; meg a kedvezményes karó, vala­hogy szövetkezeti alapon. Nálunk a kölcsönből tulajdonképen Laza- rovics arat, aki a szőlő karót árulja . . . Sz. J. (háromnegyed holdas.) Aki egy kis földben is gazdálko­dik, annak nem szeptemberben kell a kölcsön részlet, amikor ara­tás után csak akad különben is pénze, hanem korábban. De az­ért rosszallóm azt, aki ellene be­szél annak, hogy háromszorra adják, utóvégre csak igy tudhat­ják, hogy csakugyan a szőlőbe teszi a kölcsönt, aki kapja. Na­gyon sokan vannak úgy, mint én, hogy rá se néztek volna a szőlő­jükre többet — ha nem jön a kölcsön, S. S. (4 holdas.) — Kellett a kölcsön, hogy lélegzethez jussunk, mert a földjét csak nem hagy­hatja az ember üresen, a mi sző­lőföldjeink meg a hegyen szán­tóknak nem valók. Nem tudni ugyan, hogy mit ér majd a pénz 5 év múlva, amikor a kölcsönt vissza kell fizetni, de hát csak nem fogják érte nagyjaink elvinni a házunkat? Meg aztán ha nem jött volna, máris állana minden tudományunk ... . . . Jóváhagyóan helyeslik, — lökött rajtunk a kölcsön, csak a csapásos esztendők múlnának el rólunk, hogy megmutathassuk, mi­lyen gazdagok vagyunk mi tulaj­donképen, — mi koldusok az aranytermő Hegyalján..* képleteknek s követelmények­nek, legyenek bármily felsé­gesek s ideálisak is, ha azo­kat megvalósítják s ha a megvalósítást nem az elvek­től, hanem a cselekvő egyéni­ségektől várjuk.“ Vármegyénk róm. kát. lel­készei között egyik Ilyen cse­lekvő egyéniség, aki nemcsak elgondol és tud, de cselekszik is: dr. Szén József taktasza­fi taktaharkányi és taktaszadai róm. kát. elemi iskolák ünnepélyes megáldása

Next

/
Oldalképek
Tartalom