Zemplén, 1929. július-december (60. évfolyam, 46-86. szám)
1929-07-03 / 46. szám
Hatvanadik évfolyam. 46. szám. Sátoraljaújhely, 1929 julius 3. Megjelenik hetenként kétezer «serdán ée szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház IX. udv) Y jjjf | Előfizetési ár: f I Negyedévre. . 2 pengé # D AIDT TT^ATI -=-• iyiiiTirivxi/iM POLITIKAI HÍRLAP I Telefon : FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Telefón: M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. szám. Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. »ám. Idegen vélemény a Tohajhegyalja folyamatban lévő rebnnsMciójdrijl A hegyaljai szőlőgazdálkodás fölsegitésére Széli József főispán, kormánybiztos által megindított akció a befejezéshez közeledvén — egyre szélesebb körben kelt érdeklődést hatásaival és eredményeivel. Az érdeklődés tova- hullámzásának egyik feltűnő jele az a hírlapi tudósítás, amely a fővárosi lapok inkább csak általánosságokra szorítkozó jelentései után most már a helyszínére kiküldött tudósító tollából származik. Jelentőségét pedig még inkább fokozza az, hogy az újság, amelyben megjelent — a miskolci Magyar Jövő — a Hegyaljával szomszédos idegen borvidéknek, a borsodinak legelterjedtebb napilapja. Egyik legutóbbi számában „Mit szólnak a tarcaliak a Hegyalja rekonstrukciójához? cim alatt jelent meg a tudósítás és — mivel az idegen szem idegen sajtóorgánumban közölt helyszíni tapasztalatai és — a Hegyalját közvetlenül érintő jelentős ügyre vonatkoznak, talán nem lesz érdektelen a közlésük. Tárcái, junius 28. A vadonatúj aranygombos református templomban elsőt harangoznak. A zöld lombos uccá- kon csak csendes Istenhez ballagással mutatkozik élet. Csak a napsugárnak van kedve vigadozni a tiszta földműves portákon, a lelkekben szomorú tudat rágódik: — Nehéz napok járnak mostanság a Hegyalja felett... Nehéz napok, terhesek, de azért a múlandó földi tetemeket hiába tiporta tatár ló, török papucs, osztrák csizma, — az örök lelkek szüzek maradtak minden romlásban, vérhullásban..; — Bizony, bizony — modo- gatják — alig élünk. De él az Isten, meg markot is adott az embernek. Négyezer magyar lélek éli itt e szent mentalitásban a mindenütt szomorú magyar sors egy különösen elszomorító fejezetét. A legendás Hegyalja szive dobog itt Tárcái, Tokaj határában a hegy bordák alatt, ahonnan évszázadok óta világokat csodálatba ejteni csordul a „Tokaji*. Ami csak fáj a Hegyalján, itt fokozottan fáj, ami pusztul, itt fokozottan drága pusztul, mert az itt való „szelíd* tőkén születik az igazi tokaji asszu — a koronás öorkirály. És a király körül hagyományos rajongással szolgál az egykor szabadkirályi város 4000 polgára. A község határát 9500 hold mezőgazdaságilag müveit terület és 710 hold szőlő teszi. A mező- gazdasági területből 1855 hold oszlik meg 100 holdnál nagyobb egységekben 5 kézben, a szőlőből pedig 10 holdnál nagyobb tételekben 136 hold jut 5 tulajdonosra. A 710 hold szőlő ösz- szesen 485 birtokos tulajdona, tehát átlagosan — a 10 holdnál nagyobb területeket és birtokosokat leszámítva — egy szőlőbirtokosra 1.19 hold szőlő esik. És ezek a kicsiny, még hozzá megviselt földdarabkák a meredek hegyoldalokon — több gondot okoznak, mint az egész kilenc és fél ezer holdas határ. Pedig ez- idén az is kegyetlen csapást szenvedett. Nem egészen 4000 hold vetésből 1300 holdat szántottak ki a téli fagyok után és majd mind a kisgazdák. Még szerencséje a nyomorúságnak a község határában lévő két trachit bánya, amelynek üzeme állandó keresetet tud biztosítani a szőlőben, mezőgazdaságban munkához nem jutóknak. így azután a két bánya és a Hubay Kálmán főjegyző vetése alatt álló községi elöljáróság az a két gát, amely a nehéz élet folyását csendes mederben tartja ott is, ahol a gazdasági bajok szülte nyomott- ságot valaki esetleg lovagolni próbálná. Igaz, hogy a gátak teherbírása alig van igénybe véve a csendesen szorgalmas, istenfélő magyarok körül. Bizakodó beletörődéssel veszik azt a — különben jogosan panaszolt tényt is, hogy a földbirtokreform náluk még ma sem befejezett. Nem izgulnak azon sem, mondván: — A házhelyeket azonban már megkaptuk 1 És a fölényes sorsvárás e megkapó szűkszavúsága csak akkor törik meg, ha a szőlők ügyéről esik szó. Amiről pedig mostanában sok beszélni való akad, hogy a kormány Széli József főispán kormánybiztossága utján megindította a Hegyalja rekonstrukciójának munkáját. Ez az egy kérdés mindenkit foglalkoztat itt ma és erről a kérdésről a különben zárkózott portákon is mindenütt szívesen beszélnek, csak a nyilvánosságtól húzódoznak. 0. ]. (15 holdas szőlő tulajdonosa) — Én a kapott kölcsönnel teljesen ki lettem elégítve, másfél holdra 910 pengőt adtak, elég. Hogy ellenőriznek, az sem baj, legalább ők is iátják, hogy nem dolgozunk becsapásra özv. B. J. (1.5 h. szőlős). — A szénkéneg nélkül a háború alatt tönkre ment a szőlő, most a kölcsönnel mentjük, amit lehet, > hogy a csak szőlőművelésre alkalmas területek parlagon ne ma radjanak. Özv. V. K. (2.25 h. tulajdonosa, 5 h. haszonélvezője.) A kölcsön kellett, megköszönjük, mert nélküle nem tudnánk fenntartani a szőlőinket. Elég, vagy nem elég... mi értelme volna szidni?... minden esetre segítség, aminek haszna van. Az se baj, hogy részletekben adják, hiszen ha tudjuk hogy mire várunk, akkor már számolhatunk vele. Csak most már el lehetne adni a bort... J. 1. (2 holdas.) — Igen kell ez a kölcsön. Igaz, hogy nem sok, de az is igaz, hogy nem adhatják a szőlő árát. Voltak, akik haraggal visszautasították. Mert, hogy keveset kaptak. Igen, egy bank kellene nekik, mert sok az adósságuk és ebből a kölcsönből számították kifizetni I Prohdszka Ottokár, a nagy püspök mondotta egyik Írásában, hogy : .. nem elég az események állócsillagos szférába, hanem izzó energiák napja kell közzénk és fölénk és belénk, melyből az akció, a tett, a cselekvés kiindul. Az eseményt az életnek kell felszívnia, különben semmit sem ér . . . csak akkor van hasznuk elveknek, eszméknek, Sz. L. (15 holdas.) — A kölcsön elég — hisz vissza is kell fizetni — és a visszafizetési feltételek is kedvezőek. Most már csak a szénkéneg raktár kellene vele kapcsolatban, úgy, mint békében volt a vincellér iskolában; meg a kedvezményes karó, valahogy szövetkezeti alapon. Nálunk a kölcsönből tulajdonképen Laza- rovics arat, aki a szőlő karót árulja . . . Sz. J. (háromnegyed holdas.) Aki egy kis földben is gazdálkodik, annak nem szeptemberben kell a kölcsön részlet, amikor aratás után csak akad különben is pénze, hanem korábban. De azért rosszallóm azt, aki ellene beszél annak, hogy háromszorra adják, utóvégre csak igy tudhatják, hogy csakugyan a szőlőbe teszi a kölcsönt, aki kapja. Nagyon sokan vannak úgy, mint én, hogy rá se néztek volna a szőlőjükre többet — ha nem jön a kölcsön, S. S. (4 holdas.) — Kellett a kölcsön, hogy lélegzethez jussunk, mert a földjét csak nem hagyhatja az ember üresen, a mi szőlőföldjeink meg a hegyen szántóknak nem valók. Nem tudni ugyan, hogy mit ér majd a pénz 5 év múlva, amikor a kölcsönt vissza kell fizetni, de hát csak nem fogják érte nagyjaink elvinni a házunkat? Meg aztán ha nem jött volna, máris állana minden tudományunk ... . . . Jóváhagyóan helyeslik, — lökött rajtunk a kölcsön, csak a csapásos esztendők múlnának el rólunk, hogy megmutathassuk, milyen gazdagok vagyunk mi tulajdonképen, — mi koldusok az aranytermő Hegyalján..* képleteknek s követelményeknek, legyenek bármily felségesek s ideálisak is, ha azokat megvalósítják s ha a megvalósítást nem az elvektől, hanem a cselekvő egyéniségektől várjuk.“ Vármegyénk róm. kát. lelkészei között egyik Ilyen cselekvő egyéniség, aki nemcsak elgondol és tud, de cselekszik is: dr. Szén József taktaszafi taktaharkányi és taktaszadai róm. kát. elemi iskolák ünnepélyes megáldása
