Zemplén, 1929. január-június (60. évfolyam, 1-45. szám)
1929-03-10 / 19. szám
2. oldal ZEMPLÉN 1929 március 10. társadalmának igazságérzete úgy tűzte napirendre a nemzeti kisebbségi kérdést, hogy az onnan le nem kerül, amig az Európában könnyező 50 milliónyi nemzeti kisebbség emberi és történelmi jogaiba vissza nem helyeztetik. Hiraányrendelet szabta meg a hegyaljai szfilö- hölcsönöh szétosztásának alapelvit Reflexiók dr. Búza Béla Nyilt-leveléhez Dr. Búza Béla aláírásával a Zempléni Újság 1929. évi 16. számában közzétett és Széli József főispánhoz, mint a Tokaj-Hegyalja kormánybiztosához intézett Nyilt- levél-ben foglalt panaszos felszólalásra illetékes helyről a következő felvilágosításokat vettük: Teljesen igaza van a nyilt-levél írójának akkor, amikor azt mondja, hogy a Tokaj-Hegyalja megsegítése tekintetében fokozott mértékben áll ez a közmondás, hogy: bis dat, qui cito dat. Az egész tokajhegyaljai segítő- akciónak mindenesetre gyors lebonyolítását, ez akció keretén belül pedig — időrendben legelsősorban — a kölcsönöknek mielőbbi és legsimább mederben leendő folyósítását bizonyára mindnyájan felettébb indokoltnak és óhajtandónak tartjuk. Azonban a lebonyolítás mikéntjére, menetére és ezekből adódó tempójára nézve egyedül csak az lehet döntő, hogy az illetékes állami szervek, melyek a kormánybiztosra nézve szükségképen kizárólag mérvadók, az eljárás tekintetében milyen feltételeket, módozatokat, illetve szabályokat állapítottak meg a kölcsönök engedélyezése tekintetében. A kölcsönök szétosztásának alapelveit az ezek tekintetében pon tönként részletezett kormányrendelet szabta meg. Ezen kormány- rendelet rendelkezéseinek megtartásához a kormánybiztos szigorúan kötve van, annak rendelkezésein nemcsak hogy nem teheti magát túl, hanem épen az a kötelessége, hogy az említett rendelkezéseknek — hivatali lelkiismeretét követve — a legteljesebben eleget tegyen. Kormányrendelet szabta meg tehát mindazokat az irányelveket» amelyek ez alapon vétettek fel a kormánybiztos által kibocsátott Hirdetménybe. Ez a kormányren- rendelet pedig — egyebek között — kifejezetten rendelkezik afelől, hogy a kölcsönök jelzálógi bekebelezéssel biztosíttassanak, mert azok garanciáját ebben a bekebelezésben és az igénybe ve vőnek személyi megbízhatóságában kívánja látni. Ez a kormány- rendelet szabja meg, hogy kölcsönben csak oly birtokosok részesülhetnek, akiknek kérdéses hegyi szőlőjük már az 1914. év előtt is birtokukban volt, végül ugyanez a kormányrendelet mondja ki azt is, hogy kölcsönök, bár pusztulásnak indult, de még termőképes, illetve helyrehozható állapotban lévő szőlők után en- gedélyezhetők. A nyilt-levelet aláirt Búza Béla dr.-nak önzetlen közéleti munkássága közismert és kétségtelen az is, hogy a jelen tájékoztató közleményre alkalmat adott hírlapi felszólalása is az ő ideális ügyszeretetének folyománya, jelen esetben azonban, mikor is, a fent jelzett tényállás és körülmények el lenére, kifogásainak mintegy szem- rehányásszerü panaszban adott kifejezést: tévedett, hiszen a fentiekben ismertetett tényálláson kivül azt is figyelembe kellett volna vennie, hogy a jelen esetben — épen a Tokajhegyalja sajátos helyzetével indokoltan — az adózók filléreiből eredő közpénzeknek kölcsönsegélyek alakjában való szétosztásáról van szó s ezt a különleges államsegélyt csakis oly eljárás teheti jogosulttá és indokolttá, melynek révén minden egyes fillér tényleg oda kerül, ahol annak felhasználása a segélyezés tulajdonképem célját: a tokajhegyaljai szőlőkul- tura megmentését és így az oi- szág közgazdaságának ez által is részbeni megerősítését a legmeg- nyugtatóbban biztosithatja. A nyilt-levélben foglalt panaszok főként a következő három kérdés körül mozognak: a köl csönkérvényeknek hiteles telekkönyvi betétkivonatokkai leendő felszerelésére, az 1914. év után szerzett szőlőknek a kölcsönből való kirekesztésére, végül annak a körülménynek a megállapítására vonatkoznak, hogy a kérdéses szőlő adott esetben rászorul-e — s mennyiben — rekonstrukciós kölcsönre ? Ami a kölcsönök fentemlitett telekkönyvi biztosításával összefüggő intézkedéseket, nevezetesen a kölcsönkérvényeknek hiteles telekkönyvi betétmásolatokkal való felszerelését illeti, utalni kell arra, hogy a kölcsönök folyósítása előtt elengedhetetlen követelmény a telekkönyvi állapot ismerete s mert a kölcsönök folyósítása elsősorban és közvetlen mégis csak a kölcsönigénylők érdekeit szolgálja, igy az ő feladatukká kellett tenni azt, hogy a kölcsönfolyó- sitó szervet abba a helyzetbe hozzák, hogy az a kérvényükkel összefüggő tetekkönyvi állapotot megismerje. A nyílt levél felemlíti, hogy a kölcsön folyósításakor egyszerű betekintés utján amúgy is meggyőződést lehet arról szerezni, vájjon a közölt telekkönyvi adatok a valóságnak megfelelnek-e? Ámde a nyilt levél írója a továbbiakban nem tér ki arra, hogy a betekintés mily szervek és mily közegek utján volna eszközölhető, hiszen a kormánybiztosság egyedi hivatal s éppen avégböl, hogy a rendelke zésre álló 2,200.000 P-nyi összeg egészében a szőlőkölcsönök céljait szolgálhassa, egy előadón és egykét másoló alkalmazotton kivül nincs is személyzete s igy a kérdéses «betekintés“ eszközlésére közegei sincsenek. Ehelyütt nem állhat meg sem egyes előkelő fővárosi nagybankok eljárására, sem az OKH utján a Tokajhegyaljának nyújtott művelési kölcsönök példájára való hivatkozás. Nem állhat meg egyrészt azért, mert hiszen a magánintézetek a sajátjukból eszközük kihitelezéseiket, mig az állami pénzekből, mint közpénzekből történő kölcsönnyújtások — mint fentebb is mondatott — végeredményben az adózók filléreiből jutnak egyes —> bár indokoltan kedvezményezett — magángazdaságok rendelkezésére, másrészt azonban a hivatkozás azért sem állhatja meg helyét, mert hogy a magánintézetek kihitelezéseik tekintetében mily szabályokat vagy üzleti elveket állapítanak meg, illetőleg követnek, az teljesen az ő magánügyük és netáni helytelen üzletvezetésük csupán üzleti mérlegükben fogja hatását éreztetni, ami — ha csupán egyes izolált esetekben fordul elő a közgazdaságra nézve jelentékeny befolyással nincs, mig a közpénzekből történő kölcsönjut- tatásnál kétségkívül magasabb etikai szempontoknak kell érvéEgy arcizma sem rándult meg, úgy folytatta egészen a tizenötödik szavazatig, amelyet mint a Budapesti Közlöny cimü hivatalos lap előfizetője adott le. — Ezután igy szólt: — Ez összesen tizenöt szavazat. Felirta, jegyző úr ? Most magán a sor. A jegyző értelmes ember volt, tehát szavazni kezdett. Baj nélkül leadott öt szavazatot, akkor azonban verejtékcsöpp jelent meg a homlokán. — Hammermüller, maga következik, — szólt a főszolgabíró, aki jól látta, hogy a jegyző leleményességének végeszakadt. A község derék rendezetlen val- lásu korcsmárosa előállott és szemhunyoritás nélkül leadott különböző címleteken három szava- vazatot. — Elég, — vágott közbe a főszolgabíró. Hány szavazat ez ösz- szesen, jegyző űr? Huszonhárom? . . . Mindenki kitalálja, hogy a 1 község képviselőtestülete összesen huszonkét tagból állott. Valameny- nyien leszavazhattak már a községháza építése ellen, de akkor is kisebbségben maradtak. Győzöti a teljes és tökéletes pluralitás, ame. lyet hazánkban valószínűleg itt alkalmaztak először. De még hátra volt valami. Ham- mermüllernek tetszett a dolog és viccelni kezdett: — Bocsánat, főszolgabíró úr, nekem még volna egy szavazatom . . . libamájszállitója vagyok egy bécsi cégnek és . . . — Hallgasson, — mordult fel a főszolgabíró Az nem jogcím. A törvényt én tudom . . . * Ez a másik eset sem rossz. Biróválasztásra készültek S.-Bá- nyán, mert a régi bíró mandátuma lejáróba volt. A jegyző szerette volna, ha az ő emberét, a derék Urbancsok Jánosi választják meg, az atyafiak azonban bizonyos I Nyemcsok Mihály köré tömörültek s úgy látszott, hogy győzedelmeskedni is fognak. Ez pedig nem lett volna a község érdekében való. Bajában most is a főszolgabíróhoz fordult, aki ezúttal is megigérte, hogy személyesen elnököl majd a választáson. i így is történt. — Atyafiak — kezdte a biró- választó közgyűlésen a főszolgabíró — törvényadta jogomnál fogva három embert jelölők, közülök bármelyiket megválaszthatják. És pedig első helyen jelölöm Nyemcsok Mihályt, második helyen Urbancsok Jánost és a harmadik helyen Zvara Pált. Az atyafiak elégedett ábrázatot vágtak. Az ő emberüket jelölték első helyen. — Most pedig meg fog kezdődni a szavazás, — folytatta a főszolgabíró. E célból elrendelem, hogy a tanácstermet mindenki hagyja el. De mielőtt kimennének, jól figyeljék meg, amit most mondani fogok A jelöltek nevét felírjuk ide az ajtóra, kendtek bejönnek egyenként s leszavaznak arra, akire akarnak. Ha valaki szavazatot kapott a jelöltek közül, annak a neve mellé egy vonalat huzunk. Aki a legtöbb vonalat kapja, az lesz a biró. Megértették ? Jegyző ur, vegyen krétát a kezébe. Az atyafiak helye6lőleg hüm- mőgtek és kivonultak a teremből. Azután bevonultak egyenként, szavaztak az emberükre s újra kimentek a szobából. A vonal csak akkor került a táblára, amikor a szavazó már kiment, de a másik még nem jött be. Eredmény: fölényesen győzött Urbancsok. A poénje azonban nem ez a dolognak. A főszolgabírónak olyan abszolút tekintélye volt, hogy az atyafiak csalafintaságra gondolni sem mertek. Ellenben este a korcsmában egymást verték fejbe, amiért elárulták a Nyemcsok-ügyet. Az öregur ezt tudta (s. e.) nyesülniök, mely azután a kihitele az átlagos üzle gondosabb méri tositási intézkee meg. Ami különöse nyújtott kölésöni hitelezési feltétel nők telekkönyvi vetett eljárások; nézve meg kell kölcsönök úgy a vevő szőlőbirtok az e célokra rer tott kölcsönök t< kintve is, lényeg nyuak voltak. Az egyik ily 1 dollárkölcsön) p fejezve mündössj fillért tett ki, me sen 45 szőiőbirto a másik ily' kölc csak csekély sz által igénybevévi tett ki. Ez utóbbi köl rás bizonyára a: és egyszerűbb ii adó OKH a kih ben más termés szabályokat álla amilyeneket az szervek a most csönök engedély tása tekintetéber Ez az oka an OKH által lebon kölcsönöknél eg iekben megelége zettel, amely me szövetkezetek ig; látására bízatott tagjainak szeméi sége mellett — váltói fedezeten bekebelezés eszi lőzése, úgy hog] bevevők csekély valamely telekkö helyén birtokos telekkönyvi adat könyvi szemlék figyelembe jöhet megállapíthatók Mint fent eml kölcsönök szétoí felállított amaz ; 1914. év után s , tokosai a köles! kirekesztetnek — biztostól ered, < is a jelzett ki volt köteles Hi venni s neki, m nek, nem lehel kormányhatósági bírálat és dis tenni. Az a körülír meg keli vizsgál déses szőlő adó rászorul -e s i konstrukciós ki v esetre sem tek munkának, hisz« állandóan hang tokajhegyaljai ki kai indokolt á
