Zemplén, 1929. január-június (60. évfolyam, 1-45. szám)

1929-02-20 / 14. szám

Hatvanadik évfolyam. 14. szám. Sátoralfaujtiely, 1929 febuár 20. ■•(Jilenlk hátanként kétaser »ordán éa aaombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (V Érme gy ehás II. udY) BlSflaetéai ár: Negyedévre . . 2 pengő Hirdetések : négyzetcentiméteren ként. HyUttér soronként 20 fillér Telefon : FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ Telefon: M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. as&xn. Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. mizsAk József M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. »ám. Hiszekegy Istenben,hiszek egy hazában ezj a forradalmak története Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amen. Fejlett sajtó, fejlett sajtójog A Zemplén számára irta: Dr. Krüger Aladár országgyűlési képviselő. Kezdem azzal, hogy amint 1848-ban az előzetes cenzú­rát eltörölték, nyomban meg­alkották az első sajtótörvényt. Szabad sajtó nem képzelhető sajtótörvény nélkül, sajtótör­vény csak ott fölösleges, ahol cenzúra van. Az államban, a társadalom­ban semmi sem öncél. Nem öncél maga az állam sem, mert az államnak is célja az egyesek boldogulásának biz tositása. Amely állam ezt a célt nem tudja megvalósítani (lásd Szovjetoroszországot) an­nak nincs erkölcsi létalapja, annak meg kell buknia. A sajtó sem öncél, hanem csak eszköz az egyének és az állam boldogulásának elő­mozdításában. Szabad sajtóra azért van szükség, mert ezt a kettős célt csak a szabad sajtó képes megvalósilani. Bi­lincsbevert sajtó képes szol- galelkü hízelgésre, de képte­len eszmei szárnyalásra. Hit­vány rög marad a göröngyök között. Határa van azonban min­den szabadságnak, abszolút szabadságot alkotmányos or­szágban elképzelni nem lehet. Mihelyt az államban valaki­nek szabadsága abszolúttá vá­lik, az önkényuralmat, dikta­túrát jelent, mely azután min­den más szabadságjogot egy­szeresen megsemmisít. Néha ilyen diktatúrára szükség van: Napoleon diktatúrája emelte ki Franciaországot a forrada­lom mocsarából és Mussolini diktatúrája emeli ma Olasz országot a nemzeti nagyság­nak soha nem álmodott ma­gaslataira. Ez az egyéni dik­tatúra, melynek többé-ke- vésbbé mindig meg van az erkölcsi felelősségérzete.. A tö- megdiktatura azonban teljesen felelőtlen, a tömegnél na­gyobb zsarnok nincs, miként ! és a kommunista diktatúrák is bizonyítják. i A felelőtlen, az abszolút í szabad sajtó pedig nem más, mint tömegdiktatura a legve- ! szélyesebb fajtából. — Ismét | nem kell messzi mennünk ! bizonyitékokért, gondoljunk csak arra a .magyarországi* | sajtóra, amely az októberi lázadást a maga véresszáju izgatásaival előkészítette, fen- tartotta és a kommunizmusig, Magyarország feldarabolásáig fejlesztette. A „fejlett“ sajtó j nem mindig jelent fejlődést a nemzetnek, jelentheti a j poklok mélységes fenekére való sülyedést is. Ezerki- lencszáztizennyolc októberétől 1919 márciusáig volt a leg­nagyobb sajtószabadság Ma gyarországon — a szélső bal­oldal számára. De ez a szélső baloldal is megteremtette a sajtó bizonyos, nem törvényes korlátáit jobbfelé a terrorban, a nyomdák lerombolásában; a sajtódiktatura egyszerűen egy bizonyos irányzat szol­gájává alacsonyodott és meg­ölte a sajtószabadságot. Alkotmányos államban min­den szabadság meg van, de egyik sem korlátlan. Nem lehet tehát korlátlan a sajtó- szabadság sem. Ezek a korlátok arra valók, hogy a sajtó ne veszélyeztet­hesse se az egyén, se az állam boldogulását. A sajtó maradjon a nemes gondolatok közlő szerve, de ne lehessen hazugságok és becsületlensé- gek mérgének keverője. Idáig: azt hiszem mindenki egyetért velem, de akkor azt mondják egyesek: eddig is volt sajtótörvényünk, elég szigorú az is, minek újabb szigorításokat kitalálni ? Felelet azért, mert minél fej­lettebb a sajtó, annál fejle- tebb kell, hogy legyen a saj­tójog is. Más volt a magyar sajtó 1848 ban, más világhá­ború előtt és megint más ma. Más sajtótörvény volt, tehát szükséges 1848-ban, más 1914-ben és megint más 1928 ban. Kossuth Lajos, Kemény Zsigmond, Jókai Mór korá­ban elég volt egy nagy lap megindításához egy kiváló elme, mint szellemi vezér. A körül már csoportosult tőke, munkatárs, közönség. Ma az elsó a töke, az veszi bérbe a szellemi vezérek tollát és a szedők kézi erejét egyaránt, fizeti és kihasználja a maga érdekében mind a kettőt. A töke 'parancsol ma a sajtóban, a szellemi vezérek pedig csak vezéri címekkel ékes és ün­nepelt sakkfigurák, melyeket a töke húzogat ide-oda az ér­dekösszeütközések világsakk­tábláján. A tőke a sajtó nélkül is nagyhatalom. A sajtóval együtt világuralkodó. Ezzel a tőkéből kinövő sajtóval szemben egészen más korlátozásokra van szükség, mint aminőre volt szükség akkor, amikor például Rákosi Jenő egy napon kivált ad­digi lapjának kötelékéből és kizárólag nevének varázsával uj lapot tudott teremteni, uj iránnyal, uj stílussal, uj esz­mékkel, uj közönséggel és minden érdekeltségtől való teljes függetlenséggel. Pró­bálja meg ezt ma valaki, ha nem állanak mögötte arany­hegyek. Az 1918-iki lázadást nem pusztán a sajtó egy része csinálta meg, az bizonyos, de az is kétségtelen, hogy ez a rettentő esemény Magyaror szág történetében elsősorban sajtózendülés volt. Hónapo­kon keresztül valóságos sza­bad prédája volt a sajtó egy részének az egyéni becsület, a haza érdeke, minden ami szent. A nagyszerű technikai felkészültség, mellyel a mo­dern sajtó rendelkezik, néhány kalandornak és csirkefogónak a rendelkezésére állott, vele szemben nem volt elégséges erő az államhatalom kezében, sem a megtámadott egyéni becsület nem tudott kellő eréllyel fellépni, megtörtént tehát a katasztrófa. Most a béke éveiben kell előkészülnünk rá, hogy még egyszer ilyen szörnyűséges idők ránk ne szakadjanak. A sajtónak biztosítanunk kell az igazi szabadságot azzal, hogy megszabadítjuk a vele vissza­élők kalandorkodásaitól és üzleteskedésétől. Részletekről most nem be­szélek, csak általánosságban kivántam rámutatni arra, hogy amint halad a sajtó, úgy kell uj páncélba öltöznie a sajtójognak is. Fejlett modern sajtó mellé az egyén is, az állam is joggal követel épen olyan fejlett és modern sajtó­jogot. Ezért vált szükségessé és aktuálissá a sajtójog re­formja. Városi közgyűlés A közgyűlésnek váratlan szenzációja támadt Ladányi Miklós képviselőtestületi tagnak a Közmüvek vezetőségének rágalma- zási perével kapcsolatban tett napirend előtti felszólalásával« A képviselőtestület előterjesztéssel él a f. évre kivetett vár­megyei hozzájárulás ellen. A hozzájárulás emelkedését az adóalap emelkedése okozta. (Saját tudósítónktól.) Saujhcly, febr. 18. A már megszokottan csendes lefolyásúnak ígérkezett a városi képviselőtestület ma délutáni köz­gyűlése, melyen a polgármester betegsége folytán dr. Csaplaky I Lipót városi tanácsnok elnökölt, aki napirend előtt kegyeletes sza­vakkal parentálta el a képviselő­testületnek az utolsó közgyűlés óta elhalt tagjait: Képes Gyulát, i Hönsch Dezsőt, Hegedeós Miklóst, Nagy Tamást és dr. Füzesséry Zoltánt. Ladányi Miklós képviselőtestü­leti tag napirend előtti felszóla­lásra kért és kapott engedélyt s jogerős bírói ítéletek alapján a városi Közművek vezetőségével szemben felettébb kellemetlenül diffamáló dolgokat tárt a közgyű­lés elé, az iránt érdeklődvén, hogy e jogerős bírói ítéletek kapcsán történt-e intézkedés, megtorló in­tézkedés az ítéleteknek a Közmü­vek érdekelt személyzetét terhelő súlyos megállapításai folytán. Szopkonics József és két társa

Next

/
Oldalképek
Tartalom