Zemplén, 1929. január-június (60. évfolyam, 1-45. szám)

1929-02-13 / 12. szám

2. oldal ZEMPLÉN 1929 február 13. k$z különleges termelési viszo­nyaira és nehéz gazdasági hely­zetére mutatott reá, elsősorban Máyer János földmivelésügyi mi­niszter válaszolt, kijelentvén, hogy ebben a kérdésben már korábban kifejtett álláspontját most is fenn* tartja és mint főldmivelési mi­niszter kötelességszerUleg is tá­mogatja a gazdaközönség érdé* , keit. Ebben a kérdésben azouban nem a szív, hanem az értelem és a számítás az irányadó. Bár kötelező kijelentéseket nem tehet azt hiszi, hogy az egész kérdés rövidesen törvény hozásilag ren­dezve lesz s meg fogják találni a kielégítő megoldást. Megnyugtat­hatja az érdekeltséget, hogy a legmesszebbmenőleg igyekezi fog a különböző érdekek összeegyez­tetésére. dr. Wekerle Sándor pénzügymi­niszter válaszában kijelentette, hogy mindenben csatlakozik a földmivelésügyi miniszter által elmondottakhoz s ahhoz kevés hozzáadni valója van. Mint ártéri alany inkább szeretne maga is a küldöttséghez csatlakozni. Mint pénzügyminiszter ismeri a társu­latok nehéz helyzetét és kettős szerepéből kifolyólag el fog menni u méltányosság legszélső határáig. A társulatok pénzügyi kérdései­vel más szempontból is foglalko­zik s különösen a jelenlegi rövid lejáratú súlyos beruházási köl­csön konvertálását készíti éld; reményű, hogy sikerülni fog rö­videsen olyan ajánlatot kapni, melynek alapján nemcsak ezt a kérdést sikerül rendezni, de biz­tosítani lehet a további beruhá­zási munkálatokhoz szükséges összegeket is. A küldöttség tagjai voltak: dr. Barathy Béla alelnök (Zemplén- agárd), báró ’Sennyey István (Karcsa), id. Csajka Endre, Pav- letits Ödön, Walter József (Sá­rospatak), Janka Károly és Ker­tész János (Cigánd), Janka Péter (Nagyrozvágy), Karászy Dániel (Tiszakarád). Tóth S. András (Láca). Schmied Károly (Ven- csellő) és Ujváry Dezső igazgató­főmérnök. A Szakrendelő Bolthajtásos kis szoba a megye­háza egyik régi épületében. Fehér és levendulakék falak, függönyök, hófehér orvosi bútorok — a szek­rény üvegén átcsillogó orvosi mű­szerekkel. Az Íróasztalon törzs- könyv index. Ez a Szakrendelő, amelyről hónapokig ábrándoztunk megvalósulása előtt Reményked­tünk, biztattuk önmagunkat és másokat, hogy majd csak meglesz, majd csak odaathatjuk azoknak, akiket megillet — a város a megye apró népének. Mert a Szak­rendelő az ő jogos tulajdonuk, annak az Egészségországnak a székhelye, mely a gyermek hagyo­mányos tulajdona, de amelyet Trianon elvett tőle, mint ahogy elvette tőlünk Nagymagyarországot Most még nem is az a Szak­rendelő, aminek lenni kellene; egészséges gyermekek tanácsadója, ahol csak csekély bajokon, apró fogyatkozásokon kell majd segí­tenie a hygénistának. Ide most még szakorvosok kellenek, akik a be­tegségek soktéle változatában tud­ják kezelni, gyógyítani a gyerme­ket. Belgyógyász, sebész, szem-fül és bőrspecialista fogadják itt az iskolaorvostól küldött kis ambu láns betegeket szakkezelésre vagy ha kell, kórházba utalva őket. A legtöbb gyermek, aki idejön, ma még elhanyagolt, tehát komoly beteg, kit többnyire mostoha tár­sadalmi körülményei, a szülők tájékozatlansága juttatotf ennyire. Szerda vagy csütörtök 9 óra: kezdődik a rendelés. Jönnek a kicsinyek anyák kíséretében. A szakorvos vizsgál, tanácsol, recep­tet ir, értekezik a szülővel. Azután átengedi a helyét egy másik or­vosnak és más betegek jönnek az iskolából. Így megy ez két-két órán át a hét két napján. Azután szünet a következő szerdáig. Elmentek a gyermekek — a törzskönyvbe nevek, diagnózisok sorakoznak. Az utolsó orvos is elment — egyedül vagyok. A régi, sok vihart látott falak között, a hallgató csendben különös gondo- Jatok lepnek meg. Két világ talál­kozóhelye ez. A modern hygiénát ; szolgáló berendezés érezhető bi­zalommal simul meg a százados falak oltalmában és mégis, az ellentmondás szellemei vesznek körül és magyarázatot követelnek Rég elköltözött képviselői egy konzervatív, arisztokrata világnak, akiknek hangulata még mindig itt kisért. Vájjon tudjátok-e, hogy mit jelent a megyeháza boltívei alatt a fehér és levendulakék, az orvosi berendezés és az a nagy könyv az Íróasztal fehéren tük­röző felületén? Az a különös fel­írás az időtől barna ajtó fáján: .Iskolaorvosi Szakrendelő, szerda, csütörtök“ ? Úgy érzem, megborzongtok. A ti időtökben ilyen előkelő falak között az orvostudománynak nem volt helye. Itt csak jogász mű­ködhetett — ő volt az ur De úgy e azért, hiszen a visszapillantás egy életre látóvá teszi az embert most már nem sajnáljátok a szenvedő gyermektől a megyeházát. Egy hosszú, hosszú történelmet, az 1000 éves Magyarország múltját ti is ismeritek. Háborúk és kirá lyok történetének kibogozhatatlan szövevénye. Gondoljátok csak vé­gig ! Hol van abban a gyermek sorsa, a nép gyermekéé, aki ak­kor is, mindig szenvedett 1000 éven át, mert senki se vette észre szenvedéseit. A régi falak uj gazdái eszmél­tek rá először és hogy felhívják rá a világ figyelmét is, helyet ad tak a gyermeknek a megyeházán, a civilizáció történetében. Minden egyes gyermek sorsa történeti esemény lesz ezúttal. Az a nagy könyv adathalmaz, ha megtelik Egy fejezet abban a krónikában, mely a civilizálódás eseményeivel foglalkozik és korszakalkotó. — Egyedül vagyok, csak ti vesztek körül, ti a konzervatív vllágszellem képviselői. Ezer kri­tika, ellenvetés, baljóslat zsong a levegőben, rezgeti meg a hitem Tudom, a gyermek problémáját a Szakrendelő maga sem fogja megoldani, de megkutatja, hogy mi minden kellene. A munkaalkalom, a lakás, a szülők nevelése, az iskola hygi- énéje, a tanítók testi és lelki hygié nében való alaposabb kiképzése, a beteg, a szellemileg fogyatékos gyermek elkülönitése, a gyermek iskolánkivüli foglalkoztatása — az egész társadalom nagy egybe forrása a gyermek kultuszában. A Szakrendelő az iskolaorvosi intézménnyel kapcsolatban csak egy lépés a megoldás felé és nem is az első lépés, csak az, melyet először megtenni lehetett. Kétségeim elszállnak, amint ki­lépek a józan hidegbe. Tél van, de a sokat látott falak tavaszt Ígérnek. O K. — A tokaji bor védel­mére egyesület alakni. Leg­utóbbi lapszámunkban már be­számoltunk arról, hogy február 21 én, Széli József főispán elnök­lete ala t ankét lesz Sátoraljauj helyen hegyaljai boraink hamisí­tásának meggátlása érdekében. E közleményünk megjelenése óta a hegyaljai bor külföldi védelmé­nek megszervezése céljából elő­készítő bizottság alakult, amely­ben ott látjuk br. Maillot Nándor, br. Waldbott Kelemen és Lehoczky Sándort is. Az előkészítő bizott­ság február 21-én d. e. 10 órára Széli József főispán elnöklete alatt a Városháza tanácstermébe alakuló gyűlést hivott össze. A tokajhegyaljai szőlősgazdák és borkereskedők fontos érdekeire való tekintettel remélhető, hogy az alakuló közgyűlés alkalmával a közönség a legnagyobb érdek lődést fogja tanúsítani. — ÜHlálozáM. Földes Albert pénzügyi főtanácsos, pénzügyigaz­gató helyettes 58 éves korában f. hó 11 én váratlanul elhunyt. A megboldogult egyik kiváló, puri­tán, végtelenül kötelességtudó és szorgalmas főtisztviselője volt pénzügyigazgatóságunknak, aki csak hivatásának élt és mintája volt a köteiességteljesitésnek. Vá­ratlan elhunyta fájdalmas részvétet váltott ki nemcsak tiszttársai kö­rében, hanem egész társadalmunk­ban. F. hó 12-én délután temették el igen széles körben megnyilvá­nult részvéttől kisérve utolsó nyugvóhelyére, — A tóllyai r. k. Olva«ó­kör jnbilenm». A tállyai r. k. Olvasókör vasárnap ünnepelte fennállásának húszéves jubileumát. A kedvezőtlen idő dacára is nagy­szabású volt az ünnepség. Szent­mise után Köhler Jakab tb. szent­széki biró, diszelnök előtt tiszte­legtek, majd átvonultak br. Maillot Nándor országgyűlési képviselő kastélyába, ahol a zászlóauya, br. Maillot Nándorné előtt mutatták be hódolatukat. Este a tállyai mű­kedvelők fényes sikerrel két fel- vonásos vígjátékot műt ittak be, mig a gönci zene és énekkar Lavotta emlékének hódolt. — A Sáto'uli I«r. |>Lotiy lia hói t(f «-Mii niA­Morow a Városi Színház­ban teljesen megfelelt a hozzá fűzött várakozásoknak s a magas nivóju program telt házat vonzott. Az eredeti program ugyan némi változást szenvedett, de a helyet­tesek kitünően pótolták a beteg­ség miatt elmaradottakat. így Vá­sárhelyiné Szepes Löna közvetlen, bájos versmondásaival, dr. Wágner Károly meglepően gazdag hang­anyagának csillogtatásával. A zemp­léni politikai ambícióiról ismert Wágner nek ezen a politikán kívül eső szereplése páratlanul lelkes sikert hozott számára, amit gyö­nyörű énekszámaival a legtelje­sebben ki is érdemelt. Ferrari — Zemplluvitrmegye kö­zönségének részvéte Rákosi Jenő elhulálozáft» alkat miiből. Zemplénvármegye kö­zönsége nevében Bernúth Aladár alispán a következő táviratot in­tézte a nemzet nagy halottjának fiához: nDr. Rákosi Gyula, Budapest, Lisznyai ucca. A magyar feltáma­dás lánglelkü apostolának, Rákosi Jenőnek ravatalához mélységes bánattal sorakozik a megcsonkított Zemplénvármegye gyászbaboritott közönsége. Ez a vármegye feszült figyelemmel kisérte minden szavát és hatalmas írásai nyomán napon­ként megújult a hite, hogy a Beszkidek alja s az elszakitott Bodrogköz magyar népe újból Szent István koronája alá kerül. Hisszük ezt ebben a gyászos pil­lanatban is és elköltözött tanító­mesterünk dicső emléke előtt megilletődvé hajtjuk meg soha el nem múló hálánknak gyászfátyolba vont lobogóját. Bernáth Aladár alispán • — Kinevező«. A belügymi­niszter Buday István zemplénvár- megyei szolgabiró, tb. főszolga­bírót miniszteri segédtitkárrá ne­vezte ki. Buday István a közel­múltban Zemplénben a főispáni titkári teendőket látta el igen nagy hozzáértés és tehetséggel, amit minisztériumi szolgálatában még fokozott. Ezért volt kétségtelen a kiérdemelt kinevezés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom