Zemplén, 1929. január-június (60. évfolyam, 1-45. szám)
1929-01-06 / 2. szám
Hatvanadik évfolyam. 2. szám. Sátoraljaújhely, 1929 január 6. megjelenik hetenként kétsser eierdinléa szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyehál II. udv) I Zemplén POLITIKAI HÍRLAP Bldftietéal ár: Negyedévre . . 2 pengd Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Hyilttér soronként 30 fillér Telefon : FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Telefón : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 108. szám. Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 108. iiám. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amen. 'i ——11 i.i in. 9 negatívumok kátyúja Az ünnepek és az uj esztendő alkalmából hagyomány- szerüen az idén is megcsillogtatták közéleti férfiaink pennájukat a hírlapok hasábjain s ha seregszemlét tartunk eme cikkek fölött, azt a szomorú megállapitást kell tennünk, hogy az ellenzék most sem tudott előbbrejutni, mint ahol évek óta járt, nincs egy életre való ötlete, nincsen átfogó koncepciója, csupa szólam, boinbaszt mindaz, amit nemcsak szóban, de Írásban is hirdet. Elvárta volna az ország közvéleménye, hogy arról az oldalról is kapjon már megfelelő ötletet, vagy ideát, a melyen nem szűkölködnek a legsúlyosabb hangú kritikákban. Sajnos ez a jelen alkalommal is elmaradt. Ugyanazt kapta az ország közvéleménye tőlük, amit a múltban, nagy nyaláb negatívumot, a minek ugyan kevés hasznát lehet venni. Ezzel nagyon kevésre megy az ország, mert nem olyan időket élünk, hogy a közélet taposómalmát járhassuk, hogy lovagoljunk egy- egy elcsépelt gondolaton. Most az újjászületés korszakában olyan férfiak támogatására van szükség, akik nem csak a kor szelleme alapján felmerült problémák megoldásához szükségesek munkatársakul, de olyanokra is, akik a jövőbe látva felismerik sor->k helyes továbbvitelének iáit. Kritizálni s kime- ■'crativumokban a óm joggal ■ nem- ’V kát támadták meg az események, hanem politikai küzdelmeinknek irányvonala is megváltozott. A 67-es politika programjából nagyon kevés volt átmenthető az uj idők számára, de az az eszmekor is, amelyik leginkább vonzotta a Becstől elszakadni vágyó magyar rétegeket, a 48 as függetlenségi program, az is tárgytalanná vált, részint azért, mert a forradalmi idők egy csapásra elsöpörték a régi törekvéseket, másrészt annak programja úgyszólván teljesen megvalósult. Az újjászületés korszakára nagyatádi Szabó István kisgazda politikája ütötte rá leginkább bélyegét s gróf Beth len István ezt a talajt’választotta politikai működése bá zisául. Ez a program azonban mindamellett, hogy osztályterületről szélesebb körökre is kiterjedt, kormányzati szempontból nem elégítette ki teljes mértékben az ország egyetemességének kívánságait. Az egységespárt megalakítása után indult meg tulajdonképpen az újjáépítés munkája, amely úgyszólván egy embernek, gróf Bethlen 9 „ZEMPLÉN" EREDETI TÁREÍUÜ fi költő a jövőbe lát Irta: Gulyás József dr. Ez igazságot már a régi görögök és rómaiak is tudták. Azért nevezték a költőt „vatesM-nek, jósnak. A magyar költészetben főleg Petőfi az, akinek költészete vaticinatio. Jókai is megálmodta a mai világháborút a „Jövő század regényéiben. Bizonyos szempontból elmondhatjuk ezt Mik- száthra is. És pedig egyik kis regénye alapján. Jubileumi kiadásának „Apró vázlatok és rajzok“ II. kötetében foglaltatik egy kis karcolat. Uj és régi emberek címmel. Az elbeszélés hőse kölcsönt akar felvenni, de a kölcsönző (1886 ban!) nem kar adni. mert az 1877-i telek könyvben kiskorúnak van feltűnővé, holott már túl van a har 'on. Elmegy a telekkönyvhöz •'tudja, hogy a törvény- nagy jogász, igazi •*°*ó elme, azon ‘“lekIstván miniszterelnöknek személyéhez fűződik. Azzal a nagy eredménnyel szemben, amit hét esztendő munkája tud a valóságban felmutatni. Az ellenzék csupán negatívumokat képes felvonultatni s működése a legkomolyabb problémák során is teljesen abban merül ki, hogy gáncsot vessen s hátráltassa az előrehaladást. Nem merjük feltételezni, hogy akadjon magyar párt, amelyik tudatosan az ügyek előremenetelének meg- gátlására törekednék, de kívánnánk, hogy egy-egy lel- kiismeretvizsgálat alkalmával jöjjenek rá arra, hogy egész tevékenységük csupa negatívum. Báró Láng Boldizsárnál! Egyhangú választásra van kilátása a Bodroghözün — Saját kiküldött tudósitónktól — Járva a Bodrogköz megmaradt községeit, választási izgalomnak alig találni valami nyomát. Mégis bizonyos elszántság észlelhető a választók körében, ami arra irányul, hogy most már alaposan és végleg megoldják a kerületben a Bodrogköz parlamenti képviseletének kérdését. Megoldják egy olyan választással, amely olyan egyénnek jultat mandátumot, aki ezt a színtiszta magyar kerületet egyéni és politikai értékének kellő sulyá- j val képviselheti a parlamentben. Innen van az, hogy más jelöltről alig is beszélnek, mint báró Láng Boldizsárról, az egységes párt hivatalos jelöltjéről, aki egyenes, közvetlen, megnyerő és végtelenül szimpatikus egyéniségével egycsapásra bevette a bodrogközi magyar sziveket, mindenütt, ahol már eddig is alkalma volt a választókkal az érintkezést megtalálni. Az a határozottság, amellyel Láng báró programját most még röviden körvonalazza s amellyel a közérdek és közügy minden kérdésének elevenére tapint, rend- | kivül imponál az itteni komoly magyaroknak, ugyannyira, hogy ezek a nehezen bevehető szivek őszinte, magyar bizalommal járulnak feléje. könyvvezető azonban ósdi, elsze- i gényedett dzsentri-ivadék, akivel nehéz lesz boldogulni (t. i. a kiskorú kijavítása iránt). Benyit hát az elnökhöz, aki örömmel fogadja, szívesen látja, azonban a kijavítás iránt az ügy hivatalos útra való terelését ajánlja. Még a barátságért sem hajlandó arról letérni. Megpróbálja hát a másik fórumot. Benyit a telekkönyvvezetőhöz. Az egy idősebb ur volt, aki csibuko* zás közben egyik forradalmi jelenetét mondta el társainak, mikor Guyon megveregette a vállát. Bemutatkozik neki, elmondja mi járatban van s kéri a telekkönyvből a „kiskorú“ jelző törlését. Az öreg egyszerre megértette, hogy az 1881-ban nagykorúnak nyilvánított egyén 1885-ben is nagykorú, tehát az 1877-ben felvett telekkönyvi bejegyzésből egy tollvonással (és pedig ludtollvonással) áthúzta a veszedelmes jelzőt. — A regényíró csodálkozva állt meg e tény előtt. Az elnök nem ismerte az apját, de ismerte őt; a telekkönyvvezető nem ismerte őt, de ismerte az apját, az igen becsülei tes ember volt, tehát a fiának is annak kell lenni. És teljesítette a kérést. Eszünkbe jut itt Daudetnek egyik kedves kis regénye „A kis izé.“ Az pártfogásért egy grófhoz megy, aki hidegen fogadja. Majd egy herceghez, aki vígan fogadja* Mégis az első segít rajta, a másik ügyet sem vett rá. Itt is a telekkönyv egyetlen tollvonással kijavíttatott E telekkönyvvezető neve Horthy Pál vala. Az elbeszélés végén Mikszáth a regényhős szájába a következő szavakat adja; „Nekem ez nagyon jó volt akkor 1 De kérdés, jó-e az országnak, hogy ilyen kétféle fajta emberek (modernek és ócskák) csinálják benne a rendet és igazságot, mindenik a maga módja szerint?'* A költő e sorával a jövőbe látott. Megérezte, megsejtette, hogy egy Horthy, aki a gyógyíthatatlan sebet karddal vágja ki, amikor arra lesz szükség. Nem irat instanciákat, hanem a tény igazságáról meggyőződést szerezve, magát feláxm 0.0 fillér
