Zemplén, 1929. január-június (60. évfolyam, 1-45. szám)
1929-01-20 / 6. szám
Hatvanadik évfolyam. 6. szám. Sátoraliaujhelv, 1929 január 20. HegjtUnlk hetenként kétezer «érdén él szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház ZZ. udv) Előfizetési ár: Negyedévre . . 2 pengd Hirdetések: négyzetcentiméterenként. NyUttér soronként 20 fillér Tslefon : FÓSZERKESZTÓ: FELELŐS SZERKESZTŐ. Telefon : M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. mám. Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÄK JÓZSEF M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. imam. 9 Rézműves Rámára és az iparlestűleteh A sátoraljaújhelyi Általános IpartestQlet február 2-iki rendkívüli közgyűlésén foglal állást a kérdésben. Régen vajúdó kérdés az iparos- társadalom körében a Kézműves Kamara létesítése. Évek óta folyik az agitáció a Kézműves Kamaráért ; nem volt olyan iparosgyülés, ahol ne hangzott volna el határozat a Kézműves Kamara mellett. Volt idő, amikor a meglevő kereskedelmi és iparkamarák egy része is helyeselte az iparostársadalom eme kívánságának a tel jesitését. Ellenben most, amikor már a kérdés megoldása éretté vált, a kereskedelmi és iparkamarák a Kézműves Kamara léte sitése ellen foglalnak állást. Hangoztatják, hogy a külön Kézműves Kamara íenntartási költsége olyan sokba kerül, hogy azt az iparostársadalom nem lógja elbírni. Az iparostársadalom ragaszkodik a Kézműves Kamarához, mert látja, hogy a pár évvel ezelőtt alakult Mezőgazdasági Kamara az agrártársadalomnak olyan hatalmas képviselője lett, amit azelőtt el nem lehetett képzelni. Az iparostársadalmat nincs ami összetartsa, mert az ipartestületek szétszórtan nem voltak képesek a sok bajon, az iparostársadalmat sújtó problémákon segíteni. A sok Ízben, évről évre tartott iparos- gyűléseken folyton keresték a módot a bajok orvoslására, végén is abban történt megállapodás, hogy egyedül a Kézműves Kamara lehet az az intézmény, a melyen keresztül az orvoslás bekövetkezhet. Szinte csodálatos, hogy a kereskedelmi és iparkamarák ellenzik a Kézműves Kamarát akkor, amikor az országos iparosgyülé- seken hozott határozatok szerint, az iparostársadalom nem kíván a meglevő kereskedelmi és iparkamarákból kiválni, csupán arra törekszik, hogy legyen egy olyan országos szerve, amely kizárólag és egyedül csakis a kézműves iparosok ügyeivel foglalkozzék, ahol a kisiparos a panaszát minden elfogultság és minden tartózkodás nélkül előadhassa. Miután pedig a kisiparosság ezidő szerinti országos szerve, az Ipartestületek Országos Szövetsége a Kézműves Kamarát forszírozza, viszont a nemrégen alakult Országos Kézműves Testület a Kézműves Kamara ellen van, a kereskedelemügyi miniszter az iparosság megszavaztatását határozta el; rendkívüli közgyűlés tartására hívta fel az ipartestületeket, amelyen határozni kell, hogy kivánja-e az iparosság az országos szervet, amelynek fenn- tartásaaz ipartestületeket terhelné, avagy megelégszik-e az iparosság azzal, hogy a meglevő kereskedelmi és iparkamarák mellett egy külön kézműipari osztály létesit- tetnék ? Ebben a kérdésben tart a sá- toraljaujhelyi Általános Ipartest lilét február hó 2-án a városháza tanácstermében — a kereskedelemügyi miniszter leirata folytán — rendkívüli közgyűlést. Határozzon az iparostársadalom, legyen egységes ebben a sorsdöntő kérdésben. Legyenek ott mindnyájan és döntsük cl, legyen-e Kézműves Kamara vagy nem?! * A sátoraljaújhelyi iparosság egyik vezető tagjától vettük az újhelyi iparosság hangulatát kifejező fenti cikket. Szerencsés véletlen, hogy módunkban van e cikkre az illetékes hely nézetét — mintegy válaszul, az iparosság tisztán látása érdekében és felvilágitásul az alábbiakban egyidejűleg leközölni. * Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter felhívta az ország ipartestületeit, hogy nyilatkozzanak, akarnak-e az ipartestületek egy országos központi szervezetet és ha igen, kívánják e ennek a kézműves kamarai elnevezést, vagy pedig a kereskedelmi és iparkamarák kézművesipari külön osztályának kiépítése mellett foglalnak állást. Az Országos Kézműves Testület e kérdésben körlevelet intézett az ipartestületekhez s az iparosság tárgyilagos felvilágosítása érdekében a döntés előtt rámutat azokra az anyagi terhekre, amelyek az ipartestületi reformnak amúgy is jelentékeny és az iparosságra háruló költségei mellett, egy központi szerv felállításával járnak. Csonkamagyarország területén 245.738 ipari üzem van és ennek 67%>-a segéd nélkül dolgozik. Ipartestületi kötelékben csak 132.000 képesített iparos van. Az ipartestületek átlagos évi bevétele mindössze 2 880 pengő volt. Az összes évi tagdíjbevétele az országos ipartestületeknek 1926 ban 944.000 pengő volt, mely összegnek több, mint egynegyed részét kellene ma feláldozni, ha a központi szerv költségvetése egynegyedmillió pengőt tenne ki, amint azt az lposz (Ipartestületek Országos Szövetsége) kalkulálja. A német kézműves kamarák fenntartása átlagosan 265 000 pengő, ezek pedig csak kerületi szervek átlag 15 45.000 kézmüvesiparos- sal. Nem képzelhető el, hogy az ország összes iparosainak ügvét egyetlen hatósági jellegű szerv lássa el. Az igazi komoly munkát továbbra is a kereskedelmi és iparkamarák látnák el. Az lposz a központi szerv céljaira adóztatás utján behajtani szándékolt negyedmillió pengő összeget csak fizetésekre és regieköltségekre szánta. Hol vannak a szép munkaprogramba felsorolt feladatok megoldásához szükséges összegek? Komoly számítások szerint az ipartestületi reform kap csán a meglevő ipartestületek tagsági díjtöbblete körülbelül 700 000 pengő. Az uj ipar- testületi hálózat pedig körülbelül 800.000 pengő uj terhet fog az iparosságra róni. Lehet e ezen tulmenőleg akár egynegyedmillió pengőt is kiszorítani adóztatással az iparosságból, amikor sokan az ipartestületi tagdijakat se tudják megfizetni. Hiszen az 1926-ban befolyt tagdíjbevételek több, mint 40%-át teszik ki a tagdijhátrálékok, melyeknek összegét 1927-ben 500000 pengőre becsülik. Az Országos Kézműves Testület véleménye szerint fontosabb, hogy az iparosság a kamarákba és a parlamentbe legértékesebb képviselőit küldje és, hogy a kormánytól és a hatóságoktól független szabad érdekképviseleteit fejlesz- sze és ezzel adóztatás és állami kényszer nélkül segítse elő gazdasági előrehaladását. A kereskedelmi és iparkamara illetékterhek változatlan fenntartása mellett, nagyon megfontolandó egy központi szerv súlyos terheinek vállalása amikor a kamarai intézmény keretében a külön kézműves- ipari osztály kiépítésével az iparosság ujabbi anyagi terhek nélkül reorganizálhatja képviseletét. Ha azonban az ipartestületek mégis elvállalnák e terheket, akkor csak az ipartestületi reform végrehajtása után jöhet sor a központi szerv létesítésére, mert a házépítést nem lehet a tetőnél kezdeni. Ez esetben is az uj szerv csak ip rtestületi központ lehet, de semmiesetre sem nevezhető kamarának, mert nélkülözi a kamarai intézmény lényegét, tartalmát és hatáskörét. fi gazdasági vasutat kiépítik 8*lsa és Kenézlő között is Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter a képviselőhát ülésén benyújtotta a bodrogközi gazdasági vasutat a nyíregyháza- vidéki kisvasutakkal összekötő kenézlő — balsai vasútvonal engedélyezéséről szó'ó törvényjavaslatot, amely felhatalmazza a minisztériumot arra, hogy a bodrogközi gazdasági vasút Kenézló állomásától a nyiregyhazavidéki kis- vasuttak Balsa állomásáig vezetendő keskeny nyomtávú gőz-és motorűzemü összekötő vasútvonalat engedélyezhesse. A törvényjavaslat megokolása kiemeli, hogy a vasútvonal létesítése igen nagyjelentőségű köz- gazdasági szempontból, mert ezáltal a Hegyköz és Bodrogköz közvetlen kapcsolatba kerül a nyiregyházavidéki kisvasutak által átszelt vidékkel. Amint értesülünk, a balsa—kenéztől vonalon rövidesen meg íb kezdik a vasutépitési munkálatokat, sőt az ahhoz szükséges
