Zemplén, 1929. január-június (60. évfolyam, 1-45. szám)

1929-06-23 / 44. szám

Hatvanadik évfolyam. 44. szám. Sátoraljaújhely, 1929 junius 23. Kegjelenlk hetenként kétszer szerdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház II. udv) | Zemplén | POLITIKAI HÍRLAP | Előfizetési ár: Negyedévre. . 2 pengő Hirdetések: négyzefcentiméterenként. NyUttér soronként 20 fillér Telefon : FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Telefon: M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. asam. Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. szám. Hiszekegy Istenben,hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amen A gazdasági defetizmus ellen A mai generáció előtt még eléggé ismeretesek azok az idők, amikor megingott a pénzünk értékébe vetett biza­lom, közgazdasági életünk fokról-fokra züllött s ezek a jelenségek alig leküzdhető megélhetési nehézségeket tá­masztottak. Ezekre a napokra senki sem emlékezik vissza szívesen, de a pénzügymi­niszter legutóbbi képviselőházi beszédével kapcsolatban fel kell idéznünk azokat, mert olyan jelenségeket tapaszta­lunk, amelyek kötelezővé te­szik számunkra a figyelmez­tetést. A köztisztviselők tábora, amely ezeknek az időknek úgyszólván leginkább próbára tett páriája volt, kell hogy emlékezzék még arra, amikor 1-én felvett havi fizetéséből a hónap közepén a legtaka­rékosabb életmód s a legna­gyobb nélkülözések közepette is alig volt egyetlen papir- koronája. Az iparos alig tudta kikalkulálni készítményeinek árát, mert mire elkészült a megrendeléssel, addig dupla árat kellett kérnie, ha nem akart ráfizetni üzletére. A legitim kereskedelemnek is szomorú napjai voltak ezek, mert meg kellett küzdenie a felburjánzott konjuktura ke­reskedelemmel, amely kö­nyörtelenül szedte sápját a pénzügyi üszők közül. A mezőgazdaság pedig végezte munkáját úgy, mint régen, de meglepve az uj helyzet által, semmiféle előnyét sem látta, dacára annak, hogy a kommunizmus alatt kikoplalt városi lakosság intenziveb­ben kereste élelmicikkeit. Rosszindulatú beállítások sze­rint a falusi nép szalmazsákja is pénzzel volt kitömve, vi­szont a valóság szerint a leg­nagyobb bizonytalanság és küzdelmes élet volt az őster­melők osztályrésze is. Senkisem állíthatja erről a kis visszapillantásról,' hogy minden megállapítása nem a legteljesebb történelmi valóság képét tünteti fel. Kérdjük már most, kinek áll érdeké­ben olyan időket visszakivánni, amelyek a magyar pénz iránti bizalom megrendülésére ve­zetnének. Szinte megborza­dunk attól, hogy még egyszer sújtson bennünket ez a mo­dern egyiptomi csapás s ép­pen ezért rohanva sietünk helyeselni Wekerle Sándor pénzügyminiszter parlamenti intőszavát, aki a sajtóhoz és a magyar közvéleményhez komoly figyelmeztetéssel for­dult, óva intve mindenkit olyan hírek terjesztésétől, a melyek nem a magyar ügyet, hanem azoknak az ügyét szolgálják, akinek érdeke az, hogy Magyarország közgaz­daságát gyengítsék s ezáltal politikai súlyát kisebbítsék. A pénzügyminiszter bátran kijelentette, hogy hosszú idő óta tapasztal olyan tendenciát, amely hazánk gazdasági és pénzügyi helyzetét kívánja megsebezni. A mai stabil pénzügyi hely­zet folytán természetesen mind ez lehetetlen mégis helyesel­jük Wekerle pénzügyminisz­ter komoly intelmét s mind­azokat az intézkedéseket, a melyek az ilyen próbálkozá­sokat csirájukban elpusztítják. Ezt a célt kívánja szolgálni a záloglevél kölcsönök szer­zése ügyében tárgyalás alatt álló törvényjavaslat is, amely valóban tágkörü felhatalma­zást biztosit e téren a kor­mány számára. Ennek a tör­vényjavaslatnak nem az a célja, hogy a mai zálog ki- bocsájtó pénzintézeteinket erő­sítse meg, mert erre nem volna nagy szükség, Pénz­intézeteink helyzete olyan szilárd, hogy sem itthon, sem a külföldön aggodalomra okot nem szolgáltatnak. A zálog­levél kibocsájtás koncentrá­ciója nem azért fontolandó meg, mintha a mi intézeteink nem volnának elég erősek a hitel nyújtására. Erre a gon­dolatra egyedül az indította a kormányt, hogy a jövőben a kibocsájtást egységesen le­hessen eszközölni, mivel itt nagy tranzakcióról van szó s erre nagy tőkeerőket lehet megnyerni. Amint látnivaló, itt nem valamilyen veszede­lem elhárításáról, hanem kor­mányzati körültekintésről és helyes pénzügyi és közgaz­Sátoraljaujhely, 1929 junius. A háború borzalmai, az utánuk következő rémnapok Sátoraljaúj­hely régi életét leljesen feldúlták és az azok után jött életmegnyil­vánulások itt igazán a feltámadás jegyében születtek — a közügyek fanatikusainak munkakészsége foly­tán. Egy ilyen feltámadási stáció volt az, amikor — 1920-ban — Széchenyi-Wolkenstein Ernőné grófné felhívására újjáalakult a Stefánia Szövetség újhelyi fiókja. Az újjáalakulás optimizmusa gyö­nyörű terveket rajzolt az- anya és csecsemövédelem akkor még el- szomoritóan borongós egére... És a tervek most — 9 év után ugyan, de mégis — valóra vál­tak. Széchenyi- Wolkenstein Ernőné grófné karitativ munkakészségét a társadalmi sebek más irányú gyógyítására ajánlotta fel ugyan, de az ügy iránti felelőssége érze­tében utódjául a Stefánia elnöki székébe Waldbott Frigyesné báróné Mária Alice királyi hercegnőt ül­tette, aki 100 százalékig beváltva a hozzá fűzött reményeket — tel­jes odaadással vette kezébe a munka megkezdett fonalát. Először az 1922. év februárjá­ban Bánóczy Kálmán népjóléti min. tanácsos, Keller Lajos dr. Stefánia Szövetségi ügyvezető el­nök és Orbán Kálmán dr. pol­gármester között lefolyt tárgyalá­sok eredményeként a Stefánia át­vette a korábban megszűnt Árva- segélyző Egyesület épületét és abban teljesítette hivatását; az amerikai Vörös Kereszt biztosít­ván a berendezést és a személy­zeti kiadásokat, a város pedig a helyiségeket, azok fűtését és vilá­gítását. A munka igy nyugodt meder­ben folyt tovább Varga Béla dr. vezetőorvos irányítása mellett, de a keretek rég tervezett kibővítése érdekében is állandóan fáradozott dasági intézkedésről van szó. Akik ellenkezőt hirdetnek, azok rosszindulatú szándék­kal ellenségeinknek kívánnak fegyvert adni a kezükbe, ami ha sebezni nem is képes, mégis kész arra, hogy ártal­munkra törjön. a fiók elnöksége is Waldbott Fri­gyesné báróné Mária Alice kir. hercegnő vezetése alatt. És a csen­des, de kitartó munka eredmé­nyeként e hó végére már emele­tes palotában fogja végezni nem­zetmentő munkáját a Stefánia. 52 ezer pengős költségvetéssel Gruber Károly városi műszaki tanácsos felügyeletével emeletet huzva ed­digi szerény otthonára, uj feladat­körrel is jelentősen kibővíti azt. A költségvetési összegből 50 ezer pengőt Vűss József népjóléti mi­niszter, 2 ezret pedig a város tár­sadalma gyűjtött össze. És ezáltal a Stefánia újhelyi fiókja a következő létesítmények­kel fog gazdagodni: 1. tizenöt ágyas bölcsőde, 2. tejkonyha, ahol orvosi felügyelet alatt az összes mesterséges tápszerek előállítása fog folyni és pedig a védőintézet gondozottjai részére díjtalanul, az idegenek részére pedig önköltségi ár ellenében, 3. anyavédelmi köz­pont, melynek főként az lesz a célja, hogy a gondozottakat a vé­dőintézet által propagált elvek haszons voltáról gyakorlatilag meg­győzze és a csecsemőkkel való helyes bánásmódra rászoktassa. Az intézet ezért 7—8 terhes, 7—8 gyermekágyas és 5—6 szoptató anyát fog gondozásában tartani, természetesen teljesen berendezett műtővel egyetemben. Ez intézet fogja különben fenntartani a böl­csődét és a hasznot nem hajtó tejkonyhát is, amennyiben remél­hetőleg nyilvánossági jogot kap a népjóléti minisztériumtól és azzal ápoltjait is — a vagyonosoktól eltekintve — ingyenes ellátásban fogja részesíteni. Betegrendeléssel azonban nem fog foglalkozni és csupán a Stefánia mostani gya­korlatával gondozottakat fogja be- ! fogadni. Ami azonban nem jeleuti azt, hogy az eddigi orvosi tanács­adó órái alatt ne állana ezután is Népegészségügyi nevelűintézetté bősül a Stefánia Júliustól emeletes palotában folytatja áldásos munkáját ree ©szám, éret lO fillér,

Next

/
Oldalképek
Tartalom