Zemplén, 1929. január-június (60. évfolyam, 1-45. szám)

1929-01-16 / 5. szám

2. oldal ZEMPLÉN kultúrájának fejlettségében rejlik, a magyar nemzetnek pedig erre az erősségére ma igen nagy szük­ség van. A leperzselt, kietlen és tikkadt nagy magyar sivatagban az egyetlen forrás, az egyetlen oázis, melyből még üditést, életet remélhetünk, a nemzeti erő. A nemzeti erő hatalmas, ha az egy­séges. Ezt egybekovácsolni, együtt tartani és megmozdulásra bírni pedig csak a kultúra képes. Az építkezéssel magunk elé tűzött célt azonban teljesen még nem értük el, mert ezt az épüle­tet a kultúra szolgálatába állítani úgy, amint szerettük volna, még nem tudjuk, mert ahoz, hogy itt rendszeres színi előadások is tar­tassanak, az épület teljesen be­fejezve nincs. Anyagi erőnk már nem volt hozzá. De én bízom benne, bizom a Gondviselésben, hogy nemsokára teljes lesz És ha majd a magyar színművészet nek vándor apostolai e deszkák­ról fogják terjeszteni a kultúrát, elmondhatja e város közönsége, hogy a magyar kultúrának, a magyar szónak és magyar eszmék­nek itt a határszélen ércnél erő­sebb bástyát épített. De hogy ez az épülettömb itt áll és hogy igy áll itt, érdeme ez Tőry Emil egyet, magántanár — aki sajnos időközben elhalt — és Pogány Móricz tervező műépítész urnák, érdeme Fejér és Dános építész vállalkozó uraknak is, akik ezekbe az építkezésekbe tudásuk­nak és igyekezetüknek legjavát hozták bele s ezért rászolgáltak, hogy a legteljesebb elismerés hangján emlékezzem meg róluk és érdeme az iparostársadalom mindazon tagjainak, akik ez épít­kezésben részt vettek. Ezt az építkezést az Istenbe vetett hittel kezdtük. De a mi hitünk tovább is terjed. Mi hi­szünk egy Istenbe, de hiszünk egy Hazában és hiszünk Magyar- ország feltámadásában is. Mi hisszük, hogy a kultúra ezen újonnan épült templomaiban, eb­ben az épületben és a szomszéd hangversenyteremben elhangzott tanitások nem sokáig fognak cseh katonák remegő szuronyaiba és szuronyos határerdőibe ütközni. Mi hisszük, hogy amint a szeren­csétlen hazánkon könyörtelenül végigszántott trianoni eke által megvont barázda nem országhatár, éppen úgy nem lesz maradandó az a béklyó sem, amelybe a ma­gyar nemzet, a magyar haza ma verve van. A magyar nemzet bilincset, bék­lyót sohasem tűrt magán. Ideig- óráig ráverhették, de azután annál nagyobb erővel pattant szét, mi­nél tovább volt rajta. Mi hiszünk Magyarország fel­támadásában, mert a magyar nem­zet — bármennyire is meg van csonkítva — ma is erős. Erős­séget ad neki az a folyton terjedő és folyton fejlődő szellemi és er­kölcsi fölény, amely annyira el­választja tőlünk szomszédjainkat. És amely nemzetben annyi er­kölcsi erő van, mint a magyar nemzetben, azt fegyverrel örökre eltiporni, elnémítani nem lehet. Ennek az épületnek a rendel­tetése, hogy a kultúra szolgála­tába álljon. Rendeltetése, hogy a nemzeti erőknek, nemzeti eszmék­nek, a lángoló és izzó hazasze­retetnek életrehivására, ápolására és fejlesztésére hajlékul szolgál­jon. És rendeltetése, hogy itt tü­zek gyuljanak s hogy a kultúra szolgálatába állott harcosok által itt gyújtott tüzek bevilágítsanak a sötét magyar éjszakába és vilá­gitó szővétnek gyanánt mutassák az utat, irányt elszakított testvé­reink sóvárgásainak és vágyódá­sainak. E város közönsége missziót tel­jesített, amikor ezt az épületet megépittette, mert sehol az or­szágban nincs olyan nagy szük­ség ezeknek az eszméknek az ápolására és ébrentartására, mint a határszéli városokban, ahol a csüggedés már-már erőt vesz a lelkeken. A magyar szónak át kell hallatszania a határon, a ma­gyar lelkesedésnek, a magyar gyűlöletnek találkozni és ölelkezni kell elszakított testvéreink sóhaj fásaival, ha azt akarjuk, hogy odaát el ne felejtsék a magyar szót és hogy ki ne vesszen belő­lük az ezeréves haza iránti ra­jongó szeretet, ragaszkodás és lelkesedés, ami nélkül nincs fel­támadás. Pedig a mi szemünk előtt csak egyetlen cél lebeghet és bennünket csak egyetlen közös nagy és erős akarat füthet. Min­den erőnkkel, minden tudásunk­kal megállás és megalkuvás nél­kül dolgozni, küzdeni régi hatá­raink visszaszerzéséért És ha a magyar igazságnak, a magyar eszméknek ezekben az épületek­ben elhangzott tanításai csak egy atomnyi részben is hozzájárulnak a magyarság őserejének felvirág­zásához, akkor nem költöttünk, nem áldoztunk és nem fáradtunk hiába. Ezt az épületet rendeltetésének azzal a forró kívánsággal és imád­sággal adom át, hogy mielőbb ünnepelhessük benne Magyar- ország feltámadását. A polgármester hittel, bizalom­mal, magyar reménységgel átszőtt s városunk közönségének további tettre készségét, a jobb jövő felé irányuló erős akaratát kijelentő tartalmas és formás beszédét gyak­ran szakitotta meg a közönség lelkes együttérzésének megnyil­vánulása. A felavatóbeszéd után Várady Aranka, a Nemzeti Színház örökös tagja Jókai prológját, Odry Árpád Gyulay Pál Vén színészét, a Ka­marazene-társaság Mozart Es-dur kvintettjét adta elő. Várady Aranka ajkán a hiva- toitság szent lobogásáva) talált utat a közönség szivéhez minden szó, mig Odry Árpád monumen­tális művészete bámulatot és hó­dolatot juttatott a szerepkörében ma utólérhetetlen művésznek. A kvintett pompásan összecsengő é6 megkapó játékával keltett mély hatást. Várady Aranka és Uray Tivadar a műsor következő pontjául nagy sikerrel mutatták be Herczeg Fe­renc G-dur szonáta jelenetét s végezetül a Lavotta Dalkör fejezte be méltóan a nívós programot Beethoven Isten dicsősége cimü darabjának eléneklésével. Az előadást 150 terítékes ban­kett követte, melyen Széli József főispán mondotta az első felkö­szöntőt Horthy Miklós kormány­zóra. —- Gróf Klebelsbetg Kunó kultuszminisztert a város közön­sége nevében Kiss Ernő ref. es peres köszöntötte fel hasonlatok­ban gazdag, Sátoraljaújhely és Zemplén múltját, tradícióit életre keltő gyönyörű beszédben. — A kultuszminiszter válaszában örö­mét és meleg elismerését fejezte ki a határszéli város közönségé­nek, amiért a trianoni határon templomot emelt a magyar kultú­rának. Tudja, hogy a nagy mü még befejezetlen, de látva a város közönségének a legnagyobb be­csülést érdemlő törekvését, segít­ségére lesz a betetőzés munkájá­ban. Nem tartja véletlennek azt, hogy Sátoraljaújhely még a mai nehéz helyzetében is ilyen nagy áldozatot vállalt, mert a magyar irodalom és a magyar kultúra legszebb lapjai fűződnek Sátoral­jaújhely és környékéhez — Ka­zinczy Ferencen keresztül — aki 3 évtizeden át országos kultúr­politikát csinált erről a vidékről barátaihoz intézett levelezéseiben. Válságos napjainkban ez a szellem irányítsa Sátoraljaújhelyt, a jobb jövő felé vezető utján. A kultuszminiszter óriási tetszést keltett beszéde után még Meaner Béla. Pogány Móricz, Szabó Zol­tán, dr. Görgey István, dr. Szir- may István, dr. Klein Károly és Karafiáth]enö mondottak beszédet. A bankett a késő éjjeli órákban ért véget s a kultuszminiszter, aki főispánunk vendége volt, a dél­előtti személyvonattal utazott vissza a fővárosba. ZemplénváFRiegye köz- igazgatási bizottságának ülése Zemplénvármegye közigazgatási bizottsága hétfőn délelőtt, Széli József főispán elnöklete alatt tar­totta ülését. Elnöklő főispán üdvözölte az újból megválasztott tagokat, vala­mint Janka Károlyt a bizottság uj tagját. Bernáth Aladár alispán jelen­tésének kapcsán melegen üdvö­zölte Széli József főispánt és azon meggyőződésének adott kifejezést, hogy a kormánybiztosi kinevezés • Helybeli pénzintézet keres gyakornoki állásra jó irásu fiatal leányt. Cím a kiadóhivatalban sei a Hegyaljánk évek óta vajúdó gazdasági válságának kérdése olyan szerencsés fordulóhoz érke­zett, ahonnan szőlőbirtokosaink boldogulásának újabb korszaka veszi majd kezdetét. Bejelenti a vármegye alispánja, hogy a belügyminiszter a várme­gye 1929. évi költségvetését felül­vizsgálta és a felsőbb jóváhagyás során a költségvetésnek a tör­vényhatósági bizottsági határo- rozattal megállapított összegeiben itt-ott nagyobb változtatásokat esz­közölt. Az „irodai költségek“ rova­ton az előirányzott összeget 6000 P-vel, a .fűtési és világítási költ­ségek“ rovaton 1600, a „külön­féle kiadások“ rovaton 13.000 pengős apasztást eszközölt. Utóbbi rovaton a testnevelési és cserkész­célokra előirányzott 18.250 pengőt 10.000-re mérsékelte s ennek kö­vetkeztében a vármegye közön­sége a nemzet jövőjére nézve nagyfontosságu testnevelési ügy jelentősebb előmozdításában aka­dályozva van. A belügyminiszter nem hagyta jóvá a dijnoki lét­számban tervezett négy főnyi lét­szám szaporodást. Ellenben hiva­talból beállított megtérítés és tar­tozás törlesztési összegeket.} A tokaji járási főszolgabíró je­lentése szerint Bodrogkeresztur községben a postahivatal ellen ismeretlen tettesek betörést kisé reltek meg. Az udvari részen fel­bontották a ház falát, ezt azonban még idejében észrevették és tele­fonon értesítették a csendőrséget. A betörők munkájukban megza­varva elmenekültek. Az elmúlt hó folyamán 262 darab utlevélügyirat érkezett az alispáni iktatóba. Kiállítottak : az Egyesült Államokba 7, Kanadába 9, Mexikóba 1, Venezuelába J, más országokba 60 útlevelet, mig 92 útlevél érvényességét meg­hosszabbították. A központi ügymenet, az 1927. évi ügyforgalommal szemben, több mint 2000 iktatószámmal szaporodott. Ezt a jelentékeny szaporodást mondja az alispáni jelentés — nemcsak itt a központban, de a kör- és községi jegyzői.hivatalok- ban is a legnagyobb aggodalom­mal kellett megállapítanom és ép­pen ezért kénytelen vagyok han­got adni annak a nézetemnek, hogy a közigazgatásnak ezerága- zatu és mindinkább szövevénye­sebbé váló alakulása, a létszám­ban lecsökkented mai túlhajszolt munkaerők szünetnélküli igénybe­vételével hova tovább katasztrófára vezethet, mert a községi, járási és központi közigazgatási sze­mélyzet az általános ügymenetnek ezt a folyton fokozódó szaporo­dási iramát — összeroppanás nélkül — követni nem sokáig lesz képes. Ezen a nyomasztó túlter­heltségen a közigazgatásnak egy minden vonalon érvényesülő, gyö­keres egyszerűsítése segíthetne, miután létszámemelésről — állam­1929 január 16.

Next

/
Oldalképek
Tartalom