Zemplén, 1928. július-december (59. évfolyam, 49-92. szám)
1928-10-03 / 71. szám
Ctvenkilencedik évfolyam. 71 szám. Sátoraljaújhely, 1928. október 3. Megjelenik hetenként kétezer eserdén ée szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház XI. ndv) Telefon : FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ Telefon: M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. K*am Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. ssám. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, fii s/ek Magyarország feltámadásában Amen. Románia, mint a báné biztosítéka! 7 Ha államfők, vagy kormányfők találkoznak, az a találkozás rendszerint kihatás sál van az illető államok életére. Románia évek óta nagy garral hirdeti a szomszédos Lengyelország barátságát s ez a nagy barátkozás akárhányszor úgy hat kifelé, mintha Románia saját kardja mellett Lengyelország kardját is csörtetné. A két állam baráti kapcsolatának közös eredője a Szovjetországtól való félelem s a közös ellenséggel szem ben való védekezés szükségességének tudata. Vagy a lengyel-román íegyeres sző vétség hatalmas és félelmetes szövetség; vagy a szovjet veszedelem nem oly nagy, mint amilyennek festik. Ha Románia nem bíznék fegyveres erejében, úgy szerényebb formában csinálna külpolitikát, mint amilyen formában csinál. Ha a bukaresti hirek valónak bizonyulnak, úgy az a hir nem nem kevesebbet jelent mint azt, hogy a román kormányelnök hajlandó felmondani a lengyel barátságot abban az esetben, ha Lengyelország Magyarországgal barátsági szerződést kötne. Bratianu eszmecseréje, amelyet a lengyel álJamíővel folytatott, nem kevesebbet jelent, mint Románia beavatkozását Lengyelország beliigyeibe. Mert Lengyelország belügye az, hogy kivel akar barátságban élni, viszont külpolitikai kérdéssé válik ab ban a pillanatban, mihelyt ez a viselkedés más államokat is érint, vagy más államok is érintve érzik magukat. A ma gyár népet nem lepi meg Bratianu állásfoglalása, mert a hatalmi téboly sok mindent megmagyaráz. Az lepné meg a magyar közvéleményt, ha Bratianu a nagyhatalmak ol dalán másképpen beszélne, mint ahogy érez s máskép cselekednék mint ahogy országának érdekei követelik. Emlékszünk ugyan arra az időre is, amikor a szovjet veszedelem imminens módon fenyegette Romániát s emlékszünk arra is, hogy akkor Magyarország fegyveres beavatkozását szívesen fogadta volna el Románia. Pilsudszky marsall, Lengyelország kormányzója, meg- látogaíta Erdélyt s ott lelkes szavakkal emlékezett meg Lengyelország hatalmas királyáról, Báthory Istvánról s ezzel önkénytelen glóriát font a magyar nemzet történelme köré. Úgylátszik, valami mást is tapasztalt Erdélyben Lengyel- ország kormányzója. Lehet séges, hogy a marsallt meg érintette Erdély történelmi múltja s talán megérezte a szükségességet, amely a lengyel-magyar barátkozás jegyében kelhet uj életre s meglehet, hogy a lengyel államfő látogatásával kapcsolatban a történelmi erők feléledése riasztotta meg a Ha vasalföldi török vazallusok kései unokáját, Bratianut. Enrópa rendfenntartói élénken felfigyelhetnek Bratianu fellángolására, mert ez a fellángolás azt jelenti, hogy Ro mánia nem hajlandó Európa békéjének érdekében más szemüvegen át nézni az ese menyeket, csak a román érdekek szemüvegén. Európa tömlöctartói tudomásul vehetik azt, hogy Románia, még s/övetségesei kedvéért sem ! hajlandó megértő politikát j folytatni, sőt a baráti jobbot ! is elhárítja magától, ha az, i véletlenül Európa békéje ér- j dekében belátásra akarná öt kényszeríteni. Vagy annyira erős Románia, hogy Kelet- európa nyugalmát egymaga képes biztosítani, vagy annyira gyönge a szovjet, hogy a szovjet törekvések megfékezésére a Lengyelország oldaláról leszakadt Románia egymagában is elegendő. Ezt Bratianu igy gondolja és igy mondja. Most csak az a kérdés, hogy Bratianu bölcsességéhez s az európai békét i egyedül garantáló Nagyro- tnániához, mit szól a kis Európa, mikor Románia hadat üzen a népek barátságos együttélési szándékának!? Zempléníármegye Ieventezászltijánah felszentelési ünnepe Leventék seregszemléje a Sportpályán (Saját tudósítónktól) Saujhely, 1928 szept 30. Zemplénvármegye testnevelési bizottsága a magyar cél felé lan kadatlanul törtető magasztos mun kája közben ismét szerzett nekünk, meg nem nyugvó magyaroknak, egy a szivünkből soha ki nem irtható dicső dátumot... szeptember 30-át E napra hívta össze csonka megyénk délceg levente ifjúságát hogy a reánk oktrojált „trianoni“ demarkáciő mellett sínylődő megyei székhelyen a rabbilincször- gések siralomvölgyére messze betekintő Sátorhegyek tövén megszentelje s megszentelve kezükbe adja az akarás szent szimbóluma gyanánt folyton magasan lengeni hivatott leventelobogót. A seregszemlével egybekötött zászlószenteiési ünnepély, mely napok óta lázban tartotta a turáni vértől fütött ifjú daliákat, kora reggel felharsanó zenés ébresztővel vette kezdetét. A kürtök ritmikus zenéje esőcseppek között törtetett : ugyan a szürke magyar ég felé, hatástalan azonban mégsem maradt. A város apraja-nagyja szivében mégis ellenálhatatlan vágy született s valami láthatatlan kéztől vezetve vonultak mind többen és többen a római katolikus templom felé. Ezalatt a Dohánygyár mögötti Sportpályán táborozó vármegyei leventezászlóalj is megmozdult s elindult Isten áldását kérni a vármegyei leventezászlóra. Impozáns tömeg kisérte s várta őket a róm. kát templom előtt. A templomban nagyszámú ünnepi közönség élén báró Waldbott Frigyesné Mária Alice kir. hercegnő, gróf Széchenyi- Wolkenstein Ernőné és Széli Jó- zsefné főispánné zászlóanyák tar- tótták beszentelés alá a gyönyörű levente zászlót, melynek nemzeti- szinü szalagját a zászlóanyák remekül hímzett családi címere ékesítette. Páyer Ferenc apostoli protono- tárius, ált. püspöki helynök fényes papi segédlet kíséretében, az ékesen szólás minden díszébe öltöztetett gyönyörű beszéddel ragadva magával az ünnepi közönség szivét, pompázatos egyházi szertartással szentelte meg a büszke levente zászlót. A róm. kát. templomból a református templom felé vette útját az esővel, sárral nem törődő, belső szent tüztől fütött sokaság. A templomban a Himnusz elének- lése után Kiss Ernő esperes mondott izzó hazafiságtól ragyogó, buzdító beszédet. Istenért és Hazáért küzdeni, azért áldozatot hozni: szárnyalt tanítása az ifjú magyar leventék felé. Beszédét azzal végezte, hogy „Magyar szellő ölelgesse, Magyar napfény csókolgassa a megáldandó magyar levente zászlót.“ Dr. Dómján Elek evangélikus főesperesnek a leventéket és a közönséget egyházi áhítatban és hazafias indulatokban fürösztő áldó imája után a Hiszekegy éneke zárta itt be az ünnepséget. A gör. kát. templomban mély hatást váltott ki egy édes-bús szóló-ének s hangos zokogás között, pergő gyöngykönnyeket fakasztott Damjanovich Ágoston főesperes hözvetlen, egyszerű, de annál igazibb beszéde. A vármegyei levente zászló igy a szokásos egyházi szertartások szerint megszentelve, megáldva, Istennek ajánlva lobogott most már a semjén leventeszakasz kezében. Ezzel az ünnepély első része be is fejeződött. Délután két órakor vette kezdetét a zászlószentelést kiegészítő levente seregszemle. Szép számmal gyülekezett össze a sport-téren a város és a közeli vidék közönsége. Sártól, esőtől vissza nem tartva, társadalmunk minden rétege erősen volt képviselve. A díszpáholyból a város előkelőségei figyelték feszült érdeklődéssel a leventezászlóalj impozáns felvonulását. Ott láttuk Bernáth szám r ^ lO £Llléx
