Zemplén, 1928. július-december (59. évfolyam, 49-92. szám)
1928-09-26 / 69. szám
Ötvenkilencedik évfolyam. 69 szám. Sátoraljaújhely, 1928. szeptember 26. Megjelenik hetenként kétezer ezerdán ás szombaton I Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház II. ndv) I I Zemplén I POLITIKAI HÍRLAP ElSflzetésl ár: Negyedévre 2 pengő Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Nyllttér soronként 20 fillér Telefon : R SkHSZ I ■! FELELŐS SZERKESZTŐ: Telefon: M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 108. ssám. Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. asárn. Hiszekegy Istenben,hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amen. Nagykanizsa nem tágít Az egységespárt loyalitása tudvalevőleg annyira ment Kállay Tiborral szemben, hogy hivatalos jelöltet nem állított ellene, dacára annak, hogy a kerület hangulata a legmesz- szebbmenőleg gróf Bethlen István mellett van s kezdet tői fogva nem helyeselték Kállay Tibor legutóbbi politikai elhatározását. Azt viszont megakadályozni már nem lehet, hogy a nagykanizsai egységespárt maga ne állítson jelöltet, ami a napokban meg is történt, eklatáns bizonyítékául annak, hogy ez a határszéli város az ország sorsának irányítását egyedül abból a pártból látja leghelyesebben irányítva, amelyik mellett egyébként a legutóbbi választások alkalmával az egész ország közvéleménye is olyan elementáris erővel nyilatkozott meg, hogy ilymódon az egységespárt politikáját joggal lehet a nemzet politikájának nevezni. Minden esetre nagyon érdekes mérkőzés fog lefolyni Zalavármegye legnagyobb városában, ahol egy alacsony sorsból, saját munkája által felszínre jutott ember, egyszerű kisiparos, Bazsó József fog szembenállni az egységes párt programjával egy volt pénzügyminiszterrel, akinek politikáján súlyos csorba esett azáltal, hogy épen azokban az időkben hagyta cserben a vezér zászlaját, amikor mindenki által hangoztatott óhajtás lett a nemzeti széthúzás megakadályozása, az egységes magyar nemzeti közvélemény kialakítása, a közös vállvetett munka, mert bele foghatunk-e addig nagyobb problémák megoldásába, egyengethetjük-e pl. a trianoni béke revíziójának az útját, amig az egész nemzet egy táborba szállva nem dolgozik a belső problémák megoldásán? Könnyen megtörténhet, hogy Nagykanizsa választópolgárai, akiknek igen nagy százaléka kerül ki a kisiparosok társa dalmából, meg fogja buktatni Kállay Tibort s olyan követet küld csonka-Magyarország parlamentjébe, aki, ha nem is volt pénzügyminiszter s ilyen aspirációi nincsenek is, de nyomatékosabban tud hangot adni a népképviselet házában nemcsak az alsóbb nép- osztályok, de a kereskedő, iparos, földmivelő és lateiner rétegek politikai felfogásának is, mert hosszú évtizedekre menő közvetlen kapcsolata van ezekkel a társadalmi elemekkel, akik bizonyára százszor meggondolták azt, hogy miért küldik harcba Bazsó Józsefet, Kállay Tiborral szemben. Nem lehet rossznéven venni a nagykanizsai választóktól azt a felfogást sem, hogy képviselőjüktől várospolitikai- lag is várnak valami pozitív alkotást, amit szomorúan nélkülöztek Kállay Tibor képviselősége idején. Tudnunk kell ugyanis, hogy ez a város, amelyik a régi békeévekben messze esett az ország határától, de Trianon óta elveszítvén kerületét, elsősorban a Heti problémák Nagyváros könyvtár nélkül. Véglegesen ugyan nem tudunk belenyugodni, de pillanatnyilag el kell fogadnunk azt a tényt, hogy Ujhely ideig-óráig határváros. Ha ezt megállapítjuk és elismerjük, ngy már önmagától kapcsolódik tudatunkba a gondolatlánc, hogy Ujhelynek, mint határvárosnak súlyos és határozott kötelességei vannak az országgal és főleg a magyar kultúrával szemben Mint határvárosnak törekednie kell arra, hogy lakossága abban a szellemben éljen, amely életnek nivója nemhogy elmaradna vagy akár lépést tartana a többi magyar városok szellemi életével, hanem meg is haladja azokét, mert a tudás és éleslátás birtoklása az a fegyver, amely erősebb minden dörrenő gyiloknál és amely fegyver épen emberi fölényénél fogva a legalkalmasabb arra, hogy a határvárosból ismét csak középfekvésű provinciát teremtsen. Születésével az ember csak a nagy éhségét hozza magával és Muraközt, azóta virágzó ipara, kereskedelme és buzogó forgalma szintea minimumra csap pant a s Nagykanizsa ugyan arra a sorsra jutott, mint más határmenti nagy magyar városok, haldoklik, vivődik szomorú helyzetével s emberek után sóvárog, akik talán segítenek sok baján. Mi ugylátjuk, hogy igen jól politizál ez a város, ha képviselőjét abba a pártba akarja beküldeni, amelyik haVasárnap, folyó hó 23-án délután folyt le a járási leventeverseny Tokajban. A mindvégig lelkes, szivet-lelket gyönyörködtető, színes ünnepség egyúttal alkalmul szolgált arra is, hogy az ottani tornatéren a néző közönség részére épített tribünt felavassák. Tokaj, Tárcái, Erdőbénye és Bodrogkisfalud leventéi vettek részt a versenyen és a legnagyobb elismerésre méltó, kiváló eredményt produkáltak. Az uj tribün egészen megtelt előkelő néző közönséggel, mig az ingyen publikum a Tisza töltését nem a kiteljesedett tudást. Az ember érdeklődése és sok irányú kíváncsisága az ősi birtok, melyhez a tudás és tapasztalat, mint a szorgalom és tanulás szerzeménye, azaz uj birtoka párosul. De ez az uj birtok — a tudás és tapasztalat — már az állam vagyona. És ha végére nézünk a dolognak, akkor észlelhetjük, hogy tulajdonképen ez az állam „igazi“ vagyona és létalapja. Egy művész vagy egy feltaláló sokszor nagyobb és több előnyt biztosit hazájának, mint akár száz adófizető. Épen ezért az állam érdeke volna elsősorban, hogy a városok súlyt helyezzenek a kultúra fejlődésére. Nem gondolok én most súlyos áldozatokat kívánó alapítványokra, vagy ösztöndíjakra, vagy müvészház létesítésére, vagy a szolnoki művész- telephez hasonló beruházásra (holott gondolhatnék, hisz Ujhely környéke alkalmasabb erre, mint pl. Szolnok), csak szerényen és egyszerűen azt akarom megállapítani, hogy a rendezett tanácsú, több ezer lakossal birő városban nincs például egyetlen egy kis, igénytetalmánál fogva is legtöbbet tehet az alkotások terén. Nagykanizsa választói épen ezért nem tudtak belenyugodni abba, hogy Kállay Tibor egységespárti hivatalos jelölt nélkül menjen bele az önmaga elhatározása által teremtett választási harcba, állítottak hát maguk egységes- párti jelöltet, akit az egész város nagy lelkesedéssel fogadott. A bemutatott s a legnagyobb precizitással, fegyelmezettséggel keresztülvitt gyakorlatok és versenyszámok annak szolgáltak bizonyságául, hogy a leventeoktatók nagy gonddal és hivatásszeretettel teljesitik kötelességüket. Andorkó Béla, H&rboly Zoltán, Molnár Imre és Fáy Ödön oktatók neveit kell különösen is aláhúznunk, mint akik fáradhatatlan, buzgó oktatói munkásságának a gyönyörű eredmény köszönhető s akik a tokaji járás levente foglalkoztatását olyan magas színvonalra emelték. A megjelentek közül ott láttuk Bernáth Aladár alispánt, vitéz len könyvtár sem, és nincs egy nyilvános olvasóterem . , . Ennyi az egész, amit mondani akadam. Egy rövid mondat, hogy nincs könyvtár, nincs olvasóterem. Az embereknek (ha nincs pénzük) meg kell elégedni azokkal a Courts-Mahlerekkel és itt-ott Dickensekkel, amelyeket ösmerő- seink születésnapi ajándékul kaptak és kapnak ösmerőseiktől és amely igénytelen könyvecskék — egy-kettőt kivéve — igazán nem sugároznak tudást lapjaikról. Nem hiszem, hogy nagy megterhelést jelentene egy kisebbszerü könyvtár felállítása és egy nyilvános olvasóterem berendezése, viszont úgy érzem, hogy a kis befektetés busás erkölcsi kamattal honorálná a várost és az államot. Méltóztassanak egy pillanatra megállni e mellett a kis kérés mellett és meg vagyok győződve arról, hogy igazat kapok oly mértékben, hogy talán rövid idő múlva üdvözlő cikket is irhatok az újonnan megnyílt nyilvános városi könyvtárról. Szinetár György. lepte el. Járási leventenerseny Tokajban
