Zemplén, 1928. július-december (59. évfolyam, 49-92. szám)

1928-09-12 / 65. szám

Ctvenkilencedik évfolyam. 65 szám. Sátoraljaújhely, 1928. szeptember 12. Megjelenik hetenként kétaier «■érdén é> axombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyehás XI. udv) I Zemplén Előflsetéal ér: Negyedévre . . 2 pengő POLITIKAI HÍRLAP Hirdetések: |j négyzetcentiméterenként. Nyiittór soronként 20 fillér Telefon : FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKE8ZTÖ: Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. aiám. Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. axám. Rövidesen megállapítják a hegyaljai segélyhölcsön kiosztásának módozatait jelentőségteljes befolyásolások, hogy a kölcsön 5 millió P-re emeltessék fel s 2,800.000 P a tekonstrukció céljaira, kö­zelebbről az értékesítés meg­szervezésére is, forditassék. Az erre irányuló tárgyalások ered­ménnyel biztatnak, úgy szintén az a kezdeményezés is, hogy 10 éven át évente 500.000 P forditassék a rekonstrukció további céljaira. A Tokajhegyalja érdekelt­ségét megnyugtathatja, hogy állandó és folytonos munka folyik érdekében, mely hóna­pok óta a legrövidebb időre sem szünetel s a földmivelés- ügyi minisztérium illetékes tényezőit a legjobb belátásra igyekszik hangolni — nem sikertelenül — a Hegyalja nehéz problémájában. Az eredmények — kevés türelmi idő múltán — nem fognak elmaradni. R közigazgatási bizottság Olásé A kölcsön föltétlenül kiosztásra pengőnek a rekonstrukció Beavatott helyről szerzett | értesülésünk szerint rövidesen kiosztásra kerül a Törvényho­zás által a Tokajhegyalja ré­szére megszavazott 2,200.000 P rendkívüli segélykölcsön. Információnk szerint a közeli napokban, mindenesetre e hó folyamán, a földmivelésügyi minisztériumban az érdekelt­ségek képviselőinek bevoná­sával tartandó tanácskozáson véglegesen megállapítják azo­kat az elveket és módozato­kat, melyek szem előtt tartá­sával a kölcsön kiosztásra kerül. Nem vagyunk még felha­talmazva, hogy körülhatárol­hassuk azokat a kategóriákat, melyek a rendkívüli segély- kölcsönben részesülnek. Any- nyit azonban már ma is el­árulhatunk, hogy kizáratnak a kölcsönből a hitbizományok, a holt kéz, a külföldi állam­polgárok, kivételével mégis azoknak, akik megszállás kerül. — Kilátás van a 2,*200.000 céljaira való felemelésére. folytán veszítették el magyar állampolgárságukat. A kölcsönben továbbá csakis a hegyi szőlőtulajdono­sok részesülhetnek. A hegy­aljai sik területi szőlők ter­melői — értesülésünk szerint — a kölcsönben nem része­sülhetnek. A kiosztás tervének és módozatainak megállapítása után kerül sor a végrehajtásra. Hogy ez melyik szervre bí­zatnék, erre vonatkozólag még nincs döntés. Ez a leg­hálátlanabb része a dolognak s érthető, ha a legtöbben húzódoznak ettől. A kölcsön — minden más híreszteléssel szemben — föltét­lenül kiosztásra kerül, mert a Törvényhozás az összeget kifeje­zetten rendkívüli segélykölcsön céljaira szavazta meg. Információnk szerint abban az irányban folynak rendkívül Sátoraljaújhely, szept. 10. Ma délelőtt 10 órai kezdettel tartotta Zemplénvármegye Köz- igazgatási Bizottsága Széli József főispán elnökletével szeptember havi rendes ülését. Bernéth Aladár alispán havi jelentése szerint a hosszulázi tüz­eset alkalmával 11 lakóház, 35 melléképület — ezekben 15 csűr, csépeletlen terménnyel és takar­mánnyal — hamvadt el. A károk csak egy része térül meg biztosí­tás utján. Augusztus hó folyamán 458 drb. útlevél iránti kérelem érkezett az alispáni iktató hivatalba, melyre kiállíttatott 13 az Egyesült Álla­mokba, 15 Kanadába s Mexikóba és 130 más államokba szóló út­levél. 193 régi útlevél érvényes­sége meghosszabbittatott. Az aratási és cséplési munká­latok befejezést nyertek. A szemes termények eredménye kielégítőnek minősíthető, mig a kapás növé­nyek a szárazság miatt nagyon silányak. A szőlők még leginkább elbír­ták az eső hiányát, mégis a szü­reti eredmény jelentékenyen alatta fog maradni a várt mennyiségnek. Heti problémák A holnap hősei E pár hasábbal azért tisztel meg hetenként kétszer a szerkesztő ur, hogy aktualitásokat dolgozzak itt föl problematikusán, mint ahogy azt a vezéreim is hirdeti. Istenem, a ma aktualitása nem egyéb, mint szenzációknak lombosodott szomo­rúságok. Rengeteg vergődő szen­zációnk van ma is és minden nap, melyeket bánatok és nyo­morban halálra tivegesedett szemek látásának emléke ötvöz a szi­vünkbe. De ez az aktualitás fáj. Fölborzolja a nyugalom-vágyunkat és sötét árnyékokkal népesítik be az egyedüllétünket. A lapok ha­sábjairól az élet elcsöndesedett borzalmai integetnek felénk és megfeszített fantáziánk uj meg uj kétségbeeséseket vet és arat. Úgy kimerített és elcsigázott bennünket már az örökös nekrológizálás és árkokat mostak arcunkra a lélek­ben sirt könnyek ... Ma az ak­tualitás nem egyéb, mint szenzá- I cióknak lombosodott szomorusá- : gok. Mindenki és én is tudom i ezt. Ezért elhagyom ma az aktuali­tások örökké szüretelhető fekete szőlőjét, elbúcsúzom egy napra az elmúlás árnyékaitól és visszatérek hozzátok — a jövő kertnek színes bokraihoz — gyerekek. Visszaté­rek hozzátok, mert ti vagytok a költészet és szépség az aktualitá­sok nagy lexikonjaiban és mert ti vagytok egy letűnő kor fáradt utódjai és a megujhodó világ ha­talmas ősei. Dél van. A Kazinczy ucca sar­kán valakire várok. Körülöttem tombol, zakatol, dübörög a város. Egy fának támaszkodom. Emberek sietnek el mellettem. Itt-ott egy* egy félbeszakadt mondat zuhan a gondolataim közé, aztán tovább futnak a szavak testvéreszme után. Az utközépi silbak bábmereven pózol, a kocsik ütemesen köze­lednek és futnak ki látókörömből, autók fékeznek, tülkölnek, indíta­nak .. . Dél, lárma, lihegés, ro­hanás, néhány kalap köszöntőn úszik arcom felé, ritmustalan tán- j cot kopognak a lábak, a templom I nagy harangja zug ... Dél van. I ... És egyszerre a kenyérhaj­szolók tarka erdejéből, mint illa­tos, színes, szerény kis virágok, csöpp gyerekek nőnek fáradt sze­mem elé. Párosával jönnek. Kéz­himbálva, nyugalmat csacsogva, édesen, pirosán, tip topogva jön­nek. Nézem őket. Olyan színesek, mintha egy rózsakert csókolta volna arcomba bíborát. Egy gyermek mellém állt az uccát bámulón, s hogy édes, gyermekes nemtörődömséggel oda­plántált mellém, egyszerre úgy a számra törtek a szavak, a rég nem mondott, becéshangu, gyerekes kérdések: Hova mész ? Haza!... — Hogy hívnak? Vágó Évinek! — Honnan jössz? Az iskolából... Vágó Évi édes kis hat éves gye­rek az iskolából jött. Az iskolából, — és ahogy ezt mondta, a sze­mei még ragyogóbbak, az arca még pirosabb lett és leindult ajká­ról a fiatal impressziók ujjongó, boldog láncolata. Ahogy néztem és hallgattam ezt a holnapba futó, kipirult gyereket, szorította torkom a múltam sira- tása; aztán hallihósan sikoltott fel bennem a fékevesztett öröm, mert láttam, hogy ez a sportolt, Izmos, életpozsgás, tanulni vágyó és ta­nulni tudó gyerek a holnap hőse és Vágó Évivel együtt a ma gyer­mektársadalma. Milyen jó volna e gyermekek mellett ismét gyermek lenni és amikor szememből egy könnycsepp a papírra úszik, az nem a holtakat siratja, hanem gyermekéveim lehullt virágait. Mert mindég csodálatos és szép a múlt, mert mindég nagyra hivó és magabizó a jövő és mert mindég csöndes, apatikus nosztalgiában sóvárog a jelen. Ezek a gyerekek csapongó életörömükkel a mi múl­túnk derűs hivéseit ^mosolyogják felénk, a mi életünket, álmainkat, hitünket, vágyunkat és étetszerel- münket ismétlik elénk az életük­kel és önmagunkat és az önma­gunk életét szeretjük ezekben a gyermekekben, mert az ember élete, a múltja és a jövője, mig a jelen mindég csak valami halk, észrevétlen átmenet a múltból a jövőbe. Aztán hazament a gyerek . . . Aztán elmúlt a dél és én újra vá­rom a holnapot — a jövőt. Szinetár György

Next

/
Oldalképek
Tartalom