Zemplén, 1928. július-december (59. évfolyam, 49-92. szám)

1928-08-29 / 62. szám

2. oldal község lakói, elegendő viz hiányá­ban, csaknem tehetetlenül álltak a pusztító vésszel szemben s már az ucca másik sorára is átterjedt a tűz, mikor fél 3 órakor megérkez­tek vitéz Zombory József főpa­rancsnok vezetésével az újhelyi hivatásos és önkéntes tűzoltók az autó-fecskendóvel s a 35 hl. vizet felvevő öntözőkocsival. Derék tűz­oltóink munkáját azonban nagyon megnehezítette a vízhiány, miután a községi kutak egy-kettőre fel­mondták a vízszolgáltatást. Ezért az öntözőkocsi 25 percenként for­dulva Ujhelyből, a temetőnél lévő vízvezetéki tűzcsapból szállította állandóan a vizet az autó-fecsken­dőhöz s igy csak a legmegfeszi- lettebb munkával, szinte ember- feletti erőfeszítéssel tudták a tűz továbbterjedését este 9 órára fel­tartani, mikorra 11 lakóház, 18 csűr és 17 melléképület, egy cséplőgarnitura, rengeteg élet és takarmányféle vált a tűz marta­lékává. A kár mintegy 200.000 pengőre tehető, mely csak kis részben térül meg biztosítás utján. Kivonult a tűzhöz a katonaság Benkő százados parancsnokságával s a vámőrség is. Részt vettek az oltásban a szom­szédos községek lakói, sőt a meg­szállt területen fekvő Csörgő köz­ség lakói is, kiket a cseh csen dőrség utasított a mentésre, jobb érzést eláruló módon. A tűz keletkezésének okáról két verzió kering. Az egyik szerint Fuhrmann János 19 éves családi ápolt eldobott cigarettájától kelet­kezett volna a tűz, más feltevés szerint egy cséplőgép szikrájától. A tüzvizsgálat ezidő szerint még nem tudta a tűz keletkezésénék okát pontosan megállapítani. Tűzoltóink heroikus és szinte emberfeletti munkát végeztek s magatartásuknak köszönhető, hogy az egész község le nem égett. Az újhelyi autó-tüzifecskendő ZEMP és öntözőkocsi itt vizsgáztak elösz- ször és fényes sikerrel, mert ha­talmas teljesítő képességüknek köszönhető a tűzvész lokalizálása. Tűzoltóságunk csak éjféltájt tér­hetett vissza, mikorra minden to­vábbi veszedelmet sikerült elhá­rítani. A szabadságát megszakított Bernáth Béla főszolgabírót a tüz­vizsgálat alkalmával kétségbeesett károsultak vették körül s főszol­gabíró azonnal megkezdette a kár felvételét, melynek befejeztével előterjesztést tesz a vármegye al­ispánjának a károsultak segélye­zése iránt. A károsultak a segé­lyezésre a legmesszebbmenően rászorultak s alispánunk máris megtette a segélyezésre momentán szükséges intézkedéseket. jYliért sürgeti Rothermere lord írianon revízióját legelősször Az angol politikusok közül sokan kifogásolták azt, hogy miért a tria­noni béke revíziójáért kardoskodik Rothermere lord lapjaibanés miért nem inkábba német béke sérelmei­nek orvoslását tűzte ki a nemes lord programjául. Ezekre a kér­désekre most válaszolt Rother­mere lord a londoni Observer hasábjain közzétett nyilatkozatá­ban, melyet szóról-szóra alább adunk. — Még eddig nem hallottam ar­ról, hogy Németországot is meg­fosztották volna területének és lakosságának 2/i ától, természeti kincseinek* 90%-tói, egész ten­gerpartjától, összes hegyeitől ipar­vidékeitől és minden ásványától. Ha Németország területét kbl. Poroszországéra faragták volna és egyúttal Hamburgot, Frank­furtot, Kölnt, Drezdát és más nagy városokat a szomszéd álla mokhoz csatoltak volna, ha 23 millió színtiszta németet a legir­LEN galmatlanabb idegen zsarnokság igájába hajtottak volna, ha a Ruhr és Saár vidéket végleg elszakítot­ták volna és ha az uj francia határ 30 mérlföldnyire volna Berlintől — hogy a trianoni békének csak néhány jellegzetes vonását alkal­mazzuk Németországra — ez eset­ben kész volnék elfelejteni, hogy Németország volt tulajdonképpen egyetlen ellenfelünk a háborúban. Tényleg azonban mindeddig a Dawes terv elfogadása volt az egyetlen békerevizió egy volt ellenfél javára, ügy tudom, hogy ebből nem Magyarország húzott hasznot. Németország ma Euró pának gazdaságilag legerősebb állama, Magyarországnak más­részt az a szomorú elsőbbsége van, hogy rekordot teremtett az öngyilkosságok terén. Mindezért képtelen vagyok belátni, hogy miért volna Versailles revíziója sürgősebb Trianonénál. fi csehek már amerikai ál­lampolgárt is el mernek fogni A kisállomáson letartóztattak egy amerikai magyart. A gyártelepi kisállomás ismét az érdeklődés középpontjába ke­rült a csehek legújabb jogsértő hatalmi túlkapása folytán. Az eset­tel a fővárosi lapok is foglalkoz­tak és azóta bizonyára már dip­lomáciai lépések történtek, hiszen most nemcsak egy árva magyarról, hanem egy amerikai állampolgár­ról van szó. Tóth Lajos 42 éves amerikai kereskedő, aki az amerikai magyar zarándokokkal jött az óhazába a fővárosi Szent István-napi ünnep­ségekre, azok lezajlása után mára- marosi rokonai meglátogatására indult Hetye községbe a saujhely* kisállomásán át. A vámvizsgálatnál azonban Tucsek István cseh pénz­ügyőr tervszerűen kihasználva az amerikai magyar tájékozatlanságát, a magyar vámközegek háta mö­gött elsőnek kezdte vizsgálni Tóth Lajos csomagját, nem várva be> hogy az előbb a magyar vizsgá­laton essen át. Mert ha az előírás szerint úgy történik, akkor a ma­gyar vámközeg figyelmeztette volna Tóth Lajost, hogy Szent Isfván- napi emléktárgyakat nem tanácsos megszállott területre vinni. Tucsek István cseh pénzügyőr azonban prédát látott az amerikai magyar­ban, csomagját felbontotta és ka­ján örömmel húzta elő belőle Tóth Lajos budapesti Szent István- napi emlékeit. Hiába való volt a szándék, hogy maradjanak hát a kérdéses tárgyak a respuklika ha tárain kívül, Tóth Lajost — tekintet nélkül arra, hogy amerikai állam­polgár — a kisállomási cseh ren­dőri kirendeltség vezetője letartóz­tatta és másnap, szombaton reg­gel személyesen Kassára kisérte. Borbás Géza rendőrkapitány a magyar rendőri kirendeltség veze­tője azonnal jelentette az esetet fölöttes hatóságának és most vá­1928 augusztus 29 rosszerte várják, hogy mit mernek még tenni a csehek Tóth Lajossal, az ártatlan amerikai állampolgár­ral, aki ellen az az egyetlen vád, hogy — magyar. *T""r T T""» T“1 T.T" JhÍm* «JL. JrV H.li iS — Áthelyezés. #A vallás- és közoktatásügyi miniszter Mózes Margit sátoraljaújhelyi állami elemi iskolai tanítónőt saját kérelmére a monori állami elemi iskolához ke- lyezte át. Megüresedett állására Retries Gyula áll. el. iskolai tanítót osztotta be a kir. Pénzügyigazga­tóság számvevőségétől — Eljegyzés. Löwe Marga­rete Bodrogkeresztur eljegyezte dr. Sáray Béla Bodrogkeresztur község h. vezető-jegyzője. — Újhelyiek a misko'ei teiiiiiszversenyen. A miskolci tenniszverseny vasárnap nyert be fejezést. Az újhelyiek közül Nye- viczkey—Földes pár Felsőmagyar- ország férfi páros bajnokságát nyerte A felsőmagyarországi férfi egyesben Nyeviczkey harmadik lett. Az ifjúsági versenyben első Nye­viczkey, harmadik Földes. Kitűnő tenniszezőink szép tiszteletdijakat hoztak haza, nagy örömet és di­csőséget szerezve klubjuknak és Ujhelynek. Versenyzőink fejlődési lehetőségeiknek olyan tanujelét adták a nagy konkurenciában, a mely a legszebb sportjövő Ígéreté­vel biztatja őket és egyesületüket. — A Zempiénváriuegyvi GazdawAgi Egyesület Sző­lészeti éN Bor Assza ti Osztá­lya f. hó 30-án d. e. 10 órakor az Egyesület helyiségeiben gyűlést tar), melyen a bortörvény novel­lájával s a szőlőkölcsön ügyével foglalkozik, — Nzepleinlier 2-ára a Piiieekrrl ben Ii i r <1 e ! e f t, Kabaré elftndáfti technikai okokból a Vasúti Altisztek Kör­helyiségében rendezi az Erzsébet közkórház elmebeteg osztályán alakult műkedvelő gárda rende­zősége. Az előadás jövedelme fe­lerészben a kórház elmeosztályán felszerelendő rádió költségeire, részben a hosszulázi füzkárosul- tak segélyezésére fog fordittatni. — Hangverseny. A I.avotta Dalkör szeptember 3-án este 8 órai keztettel tartja a Városi Színházban hangversenyét válo­gatott műsorral, vidéki és hely­beli szereplők közreműködésével, — Uszóverseny Sárospa­takon. A Sárospataki Move SE úszószakosztálya a Bodrog- strandfiirdőn vasárnap rendezte ezévi uszóversenyét, melyen a nagyszámú sárospataki versenyző­kön kivlil sátoraljaújhelyi és sze­rencsi versenyzők vettek részt. A verseny eredményei: 100 méteres gyorsuszás férfiaknak: 1. Kovács Zoltán (Szerencs), 2. Cserépy Gyula (Spatak), — 100 méteres mellúszás hölgyeknek: 1. Vitek Anna (Spatak) 2. Láczay Oly ez a sok rejtett gócpontban lenni vágyás, kiemelkedés, fölény és szuverénitás, melyet máskor a gyűrött ruhája alatt féltett, most mind-mind ott örült a mozdulatai­ban. Messzire látszott, hogy Ő most határozottan érzi, hogy va­lami történni fog, ma este még, vagy talán azonnal, ami örök emlékű lesz és amely gyönyörű, mohó, asszonyos történést a ru­hájának köszönhet. Nagy léptekkel, fárasztóan egyenesre feszitett hát­tal és fojtogatón kidüllesztett mel­lel ágált ott a korzón. Figyeltem. Lestem. Szinte már szívből kívántain neki azt az áhí­tott eseményt és sajnos egész este nem történt semmi. Amikor már apadóban volt a korzó hulláma, ész­revettem, hogy az ember is lassab­ban jár, már nem vidorkodott, rohant, hanem pihenve vándorolt, mert fáradt volt az aría és titok­ban lihegett is egy kicsit — és mert már kevesen nézték a ruhá­ját és a ruhájában őt. O ment haza legutoljára. A vo­násain valami néma csalódás vib­rált, szomorúság és fájdalmas csodálkozás, mert nem birta és nem akarta elhinni, hogy ez az este is olyan, mint a többi este s hogy ezen az estén Ő éppen olyan szürke egere a világnak, mint teg­nap volt és holnap este lesz. Hazament. Lassan és letörten. Otthon bizonyára szépen, gon­dosan rakta le a székre a díszes ruhadarabokat, a kezével végig vasalta a nadrágja ünnepi élét és a kabátja simuló fazonját — és mikor lefeküdt, talán uj vigasszal arra gondolt: na, majd holnap! — és talán sóhajtott is mélyen, keserűn, hiába várón . . . Mert ez az Örök sors: sóhajtani, mélyen, keserűn, hiába várón — és valahol lent, rejtetten, a szivünk legközepén vigasztalni önmagun­kat, mint az ünnepi ruhás, szürke ember — „na, majd holnap!“ Szinetár György

Next

/
Oldalképek
Tartalom