Zemplén, 1928. július-december (59. évfolyam, 49-92. szám)
1928-08-08 / 58. szám
C tvenkiiencedlk évfolyam. 58 szám. Sátoraljaújhely, 1928. augusztus 8. M egjelenlk^hetenkónt kétsier «Bordáin és nombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : S&toraljaajhely (Vármegyehás II. udv) ElöflBotéii ár: Negyedévre. . 2 pengi Hirdetések : négyzetcentiméterenként. Ryllttér soronként 20 fillér Telefon : FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ Telefon: 1M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. »»am Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. suám. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni őrök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amen. Csak öt É9Í börtön? A Zemplén számára irta: Dr. Krüger Aladár országgyűlési képviselő. * A nemzetek küzdelmében a jognak rendesen annyi hatóereje van, amennyi eleven erő van mögötte. Hogy a magyar igazságot annyiszor letiporták, annak rendesen az volt az oka, hogy a magyar igazság mögött nagyon sokszor kevés volt a magyar ököl. Száz év alatt, 1800-tól 1900-ig a magyarság száma megkétszerőződött. Ezt a szaporodást a külföldi államok közül elérte egynéhány, de nagyon sok alatta maradt. Mostanság a magyar faj sza porodása a régi arányokat nemcsak, hogy nem haladta meg, hanem azokon messze alul is marad. 1921-ben 106 volt a szaporodás ezer lélekre, ezzel szemben 1927-ben már csak 7’6. Nálunk 1920 ban azoknak a családoknak száma, amelyekben férj és feleség élt 1,642.145 volt. Ebből a családlétszámból gyermek nem született 294.007 családban, l gyermek született 273.434 családban 2 gyermek 204.587 családban, 3 - 5 gyermek született 457.924 családban, 6 vagy ennél több gyermek 410.250 családban. Ezek a számok azt mutatják, hogy két gyermek, vagy kettőnél kevesebb gyermek származik nálunk a családoknak körülbelül felénél. A sta tisztikai adatok, történeti, társadalmi kutatások bebizonyították, hogy amely családban csak két gyermek van, az a család két-három generáción keresztül kipusztul. Eszerint tehát a magyar nemzetnek körülbelül fele pusztulásra van ítélve, a nemzet fentartásában, propogativ erejében csak a másik fele vesz részt és ha nem változtatunk a mai viszonyokon, akkor ez az arány- szám, sajnos, mégcsak növekedni fog a magyarság veszedelmére. De vájjon ezen a kétségbeejtő helyzeten lehet-e segíteni, vájjon a ma gyár nemzet fejlődését, számbeli szaporodását lehet-e kedvezőbb viszonyok közé terelni ? Igenis lehet! Az egyke és a semmike elsősorban nem gazdasági, hanem morális kérdés. Ha az ember végignézi azokat a falvakat, amelyekben az egykével kell küzdeni, megdöbben, hogy azok a falvak legkevésbé rendesek, azok a falvak legkevésbbé tiszták. Gondozatlan házak, tisztátalan utcák, gazzal össze-visszanőtt kertek vannak ott, ellenben cifrái kodó asszonyok, cifrálkodó leányok, korcsmázó férfiak, üres templomok, de szombattól hétfőig, tele pálinkamérések. Vannak olyan községek, amelyekben papot sem választanak azért, mert sajnálják a paptól fizetést. Ezekből a községekből koporsóval szállítják ki a magyarságot, ellenben szekérrel jön be az elhagyott magyar tanyákra, magyar házakba, az idegen lakosság. A Dunántúl egyes községeiben, a felosztott nagybirtokon idegenek szaporodnak. Az első generációban még törik egymás nyelvét a magyarok és idegenek, de a magyarok egymásután pusztulnak ki, a magyar udvarházak egymásután válnak gazdátlanokká, azokat ellepi az idegen. Ennek az egykével fertőzött népnek morális színvonalát kell emelni és ezen a téren a lelkészkedő papságra és a tanítóságra vár az első feladat. Ezeknek állását, tekintélyét kell emelni még azon az áron is, hogy a néptől anyagilag függetlenné tegyük őket, mert ez a legkeservesebb szempont, amely megrontja a papnak a tanítónak a helyzetét, lehetőleg függetlenné legyük őket és minden eszközt és módot adjunk meg nekik arra, hogy erkölcsileg hatni tudjanak az egykével megfertőzött népre. De nem elég a puszta erkölcsi prédákáció, hanem szükséges az erkölcsi törekvéseket büntetőjogilag is alátámasztani. A gyermek életét egyet len egy büntetőtörvénykönyv olyan gyenge védelemben nem részesíti, — majdnem védelem nélünk hagyja — mint ami annyiszor dicsért, de a reformra már mégis régen megérett magyar büntetőtörvénykönyvünk. Ennek 284 §-a szerint „az az anya, aki házasságon kívül született gyermekét a szülés alatt vagy közvetlenül a szülés után szándékosan megöli öt évig terjedhető börtönnel büntetendő“ Erkölcsileg a gyermekgyilkosság, a leghitványabb bűntény. Az az ember, aki fel- nötttet támad meg legalább kiteszi magát annak a veszélynek, hogy a megtámadott: védekezik s esetleg őt, a gyilkost fogja megölni, ellenben az a nyomorult kis poronty, nem tud védekezni és azt megöli az, akinek gondozására Isten és a törvények rábízzák, megöli az édesanya, akinek szeretetére az a szerencsétlen gyermek támaszkodik. Minden egyéb jogi kérdésben a gondozónak a felelősségét a törvény, súlyosabb beszámítás alá veszi, egyedül a gyerinekgyilkos anya az, aki a gondozására bízott gyermek életével, úgyszólván, büntetés nélkül szabadon rendelkezik, mert én még nem tudok esetet, hogy ötévi börtönt kiszabtak volna bármikor a gyermekgyilkos anyára. Néhány hónapi büntetéssel szokták ezt ezek megúszni. Ezzel szemben fel szokták hozni, hogy a női becsület sem részesül megfelelő védeI „ZEMPtÉH“ EREDETI T9HUÜ1 A hóhér Irta : H Balzac Franciából fordította: Eperjessy Gyula. IV. A vacsora tálalva volt. Az asztalhoz ülő tisztek fáradtságuk dacára jó étvággyal fogtak hozzá. A lakomáról csak Victor Mar- chand hiányzott; Hosszú habozás után a szalonba ment, ahol a büszke de Léganes család halál- félelemben reszketett. Szomorú pillantást vetett a teremre, ahol még tegnapelőtt két fiatal leány s három fiú keringett a valcer dallamaira, ma pedig arra kellett gondolni, hogy ezek fiatal életét nemsokára a hóhér bárdja fogja megszakítani. Aranyozott karszékekhez kötözve, teljes mozdulatlanságban találta a családot: az apát, az anyát, a két leányt és a három fiút. Nyolc szolga állt, kezeik háfrakötve. Ez a tizenöt ember komoran nézett maga elé, gondolataikat alig lehetett kiolvasni szemeikből. Egykedvű beletörődés lakozott egy pár homlokon s mélységes bánat, melyet a felkelés sikertelensége okozott. A francia katonák mozdulatlanul őrizték őket s úgy látszott, hogy ezzel a mozdulatlansággal adják meg a tiszteletet a kegyetlen ellenség nagy fájdalmának. Victor megjelenésekor várakozó kifejezés költözött az arcokra. Parancsot adott, hogy az elitélteket szabadítsák meg kötelékeiktől s ő maga vette le a kötelet daráról. A fiatal tiszt nem birta megállni, hogy alig-alig ugyan, de meg ne simogassa a leány kar ját, ne csodálja meg fekete haját s hajlékony, könnyed alakját. Clara igazi spanyol nő volt: arcbőre, szeme, a spanyol szépség minden jellegét magán hordozta, visszahajló szempillája szeme feketéje feketébb volt a holló szárnyánál. — Sikerült Önnek? kérdezte gyászbaborult mosollyal, amelyben azonban benne volt a fiatal lány minden bája. Victor megremegett. Végig hordozta tekintetét a három fivéren, majd Clarára tekintett. Egyik fiú, a legidősebb, harminc éves volt. Kicsi volt, nem valami jól termett, tekintete azonban büszke és megvető. Mozdulataiban bizonyos előkelőség volt s úgy látszott, hogy nem hiányoznak belőle azok a finomságok sem, melyek a spanyol gálánsságot valaha oly híressé tették Juanitónak hívták. A máso dik, Philippe, körülbelül húsz éves volt s Clarára hasonlított. A legkisebb alig volt nyolc éves. Egy festő azonnal felfedezte volna Manuel vonásaiban azt a római határozottságot, amit Dávid kölcsönöz vásznain a gyermekarcoknak. Az öreg márki feje sürü fehér hajjal volt borítva, mintha egyenesen egy Murillo képből lépett volna ki. A fiatal tiszt erre a látványra csüggedten hajtotta le fejét, mert nem bízott abban, hogy ezek kö-
