Zemplén, 1928. július-december (59. évfolyam, 49-92. szám)

1928-08-05 / 57. szám

( tvenkilencedik évfolyam. 57 szám. Sátoraljaújhely, 1928. augusztus 5. Megjelenlk'hetenként kétezer iierdan és nombaton Szerkesztőséi; és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház XX. udv) I I Zemplén i i Előfizetési ár: Negyedévre , 2 pengő Hirdetések: POLITIKAI HÍRLAP 2 negyzetcentiméterenkénl. Nyllttér soronként 20 fillér Telefon ; FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Telefon ; |M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. mám Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. ntm. Hiszek egy istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amen. 8 forrongó Balhén A Balkán mindig a nyug­talanság és az elfajult emberi szenvedélyek fészke volt s elég volt Macedonia, Szerbia, Montenegró nevét említeni, hogy máris bombafüst szaga üsse meg az ember orrát. Elvitathatatlan való tény, hogy a Balkánon több merénylet történt egy év alatt, mint 10 év alatt az egész föld kerek­ségén. Az is letagadhatatlan igazság, hogy a világháború ördögi lavináját a szerajevói gyilkosság indította meg. Ha ma a Balkánra nézünk nem­csak, hogy nem enyhült a helyzet, de megállapíthatjuk, hogy a békeszerződések egye­nesen megsokasitották azt a sok gyű anyagot, amiben so­hasem volt hiány a Balkánon. Idáiggyülöltéka „svábákat“, mint ahogy a középeurópai népeket nevezték, most azon­ban a gyűlölet határvonalai kiszélesedtek és ma, az egy állami életbe kényszeritett ál­lítólagos fajtestvérek jobban gyűlölik egymást, mint gyű lölték hajdan elnyomóikat, a svábákat. Romániában ellen­parlament ülésezik. Nem az elnyomott nemzeti kisebbsé­gek tartanak ellenparlamentet, hanem a románok, a romá­nok ellen, vagy amint ők gyűlölettel megkülönböztetik egymást, a regátbeliek az ar- deleánusok ellen. Regát, az a volt királyság, amelyet osztrák magyar támogatással alapítot­tak 50 évvel ezelőtt. Ardeal, az Erdély, amely évszázadok óta szerepet vivő állam volt s Európa úgy ismerte, mint a türelmesség és az egyenjogú­ság fellegvárát. Most a pá rizsi szerződések alig 10 ik esztendejében bosszú villog az erdélyi román ember sze­mében s a gyűlölet tüzszikiái elől félve szüköl a regáti ro­mán testvér. Szerbiában is ellenparla­ment ülésezik. A horvát test­vérek kényszerittettek arra, hogy a szerb önkénykedés ellen a nemzeti önvédelem fegyvereihez nyúljanak. Ré­gebben is volt Zágrábban par­lament akkor, amikor Horvát­ország egyenjogúsága alapján önkormányzati törvényhozó ‘ üléseket tartott Zágrábban s ! annak alapján beligazgatását I népének teljes megelégedé­sére végezhette. Akkor is vol­tak differenciák, de sohasem a gyűlölködéséig menő diffe­renciák. A differenciák gyár­tásáról akkor Bécs gondosko­dott s jó időbe telt, amig horvátok és magyarok belát­ták azt, hogy a differenciák fészke nem Zágráb ' s nem is Budapest, hanem Bécs. A horvát ellenparlament mélyebbreható okokból ült össze. A horvát vérre szom­jas szerb gyilkosság csak ki robbantója volt a lelkek mé­lyén izzó gyűlöletnek. A pá­rizsi békék létrehozták a dél­szlávok egyesítését. Kérdez­hetjük, hol van a horvát nép fejlődési szabadsága, öncélu- sága.? Kérdezhetjük hol van a szabad és önálló Horvát­ország? Hiába mondják a horvát politikusok, hogy ők nem az egység ellen, hanem a horváth öncéluságért küzde­9 „ZEMPLÉN" EREDETI TÍICÍlfl A hóhér Irta: H. Balzac Franciából fordította: Eperjessy Qyula. III. A spanyolok, amikor az angol vitorlákat megpillantották, teljesen biztosak voltak győzelmükbe. — Minthogy azonban az angol csa­patok nem tudtak még partra szállni, a város, megfosztva vé­delmezőitől, majdnem lövés nélkül jutott a franciák kezébe. A lakó­sok, a terrortól remegve, megad­ták magukat. Attól az önzetlen önfeláldozástól vezettetve, amely oly gyakori a félszigeten, a fran­ciák gyilkosai önként jelentkeztek a tábornok előtt, mert tudták azt, hogy ellenkező esetben az egész város a lángok martaléka lesz, a lakosságot pedig kardélre hányatja a kegyetlenségéről ismert tábornok. Ennek tetszett is ez az áldozat s ehez csak azt követelte, hogy a kastély lakóit, a márkitól az utolsó nek. Az igazság az, hogy az ellenparlament, az önálló­ság jelképe, annak beigazo- { lása. hogy sem a centralisz- ; tíkus törekvésű Bukarest, sem a diktatórikus hajlamú Bel- grád nem lehet hü sáfára Ujhely Azok a mesterséges injekciók, amelyeket a trianoni Ujhely köz- gazdasági élete kapott, rövid idő múlva elvesztik hatásukat és ak­kor újra elénk mered a kérdés, mivel mentsük meg a beteget ? A pénzügyi palota kész már, a Vörös Ökör, a villanygyár épít­kezése októberre kész lesz; a télre még jó bortermés esetén is kopogtatni fog ez a kérdés. Magát a várost, mint erkölcsi testületet is szorongatni fogja ez a kérdés. Bár rossz jós lennék, de meglátjuk, hogy a városnak a Vörös Ökör hasznosításához fű­zött reményei is füstbe fognak menni s a ma 2400 pengő évi bérért bérbeadott bolthelyiségek egyrészét kénytelen lesz olcsó pénzen kiadni, különben üresen maradnak azok. A vendéglőre pe dig a mai helyzet mellett alig fog akadni vállalkozó. Segítségre van szükség. szolgáig adják kezeibe. Mikor ezt is teljesítették, a tábornok kijelen­tette, hogy most már a város la kóinak megkegyelmez s meg fogja akadályozni, hogy katonái fel­gyújtsák és kirabolják a várost. Hihetetlen nagy váltságdíjat vetett ki a városra, de a város leggaz­dagabb polgárai önként jelentkez­tek túszokként és személyükkel garantálták, hogy a kívánt összeg negyvennyolc óra alatt kiegyenlí­tést fog nyerni. A tábornok elrendelte a csapatai érdekében szükséges biztonsági intézkedéseket. Gondoskodott a környék nyugalmáról s katonáinak megtiltotta, hogy a város házaiban lakjanak. Katonái számára tábort üttetett, ő maga felment a kastélyba s azt megszállta. A de Léganes család tagjait és a személyzetet megbilincselve abba a terembe záratta be, ahol előzőleg a bált tartották. A vezérkar az egyik galérián rendezkedett be. Itt a tábornok először tiszti gyűlést tartott, ame­ama népek érdekeinek, ame­lyeket hatalmuk alá kénysze- ritettek. A Balkán nem elég­szik meg ellenparlamentekkel, hanem előbb-utóbb tettekkel felel elnyomói garázdálkodá­sára. jövője Egy gyökeres segítséget mind­nyájan tudunk. Ez az országha­tárok kitolása, de ez sem tőlünk függ és arra, hogy ez máról-hol­napra bekövetkezzék, biztosan számítani nem lehet, ezt tehát számításainkból egyelőre mellőzni kell. Más módokról kell tehát gon­doskodnunk. A legkézenfekvőbb és legha­marabb elérhető segítési mód ha: Ujhely bői kellemes tartózkodási helyet csinálunk, ahol az Alföld porától és hőségétől irtózó ember szívesen megtelepszik. Az elsza­kított Felvidék sok fia sohase tudja megszokni Hajdudorog és a Kunság porát, forróságát; ha Ujhely kelierr.es város lenne, so kan telepednének itt le, akik vágy­nak a hegy, az erdő, a felvidéki levegő után, ameljet itt megkap­hatnak. Cholnoky mondta; „Uj- helyből magyar Grácot kell csi­lyen az angolok partraszállásának megakadályozását tárgyalták meg, azután szárnysegédét útnak indí­totta egy jelentéssel Ney marsall­hoz. Elrendelte, hogy az ágyukat a part mentén állítsák fel s végül a foglyok kihallgatásához kezdtek. Kétszáz spanyolt, akiket a la­kosság kiszolgáltatott, a kastély teraszán azonnal főbelőttek. Ezután a katonai kivégzés után elrendelte a tábornok, hogy annyi akasztófát állítsanak a teraszra, ahány ember van őrizet alatt a bálteremben. Elhivatta a városi hóhért. Victor Marchand arra használta kis szabad idejét, hogy megláto­gatta a foglyokat. Rövidesen visz- szajött a tábornokhoz. — Kegyelmet jövök kérni — szólt megindult hangon. — Ön ? — válaszolt a Irfibornok keserű iróniával hangjában. — Sajnos — felelte Victor — szomorú kegyelem az, amit kérek. A márki látja, hogy akasztófákat állítanak fel; reméli, hogy család­jával szemben ön meg fogja vál-

Next

/
Oldalképek
Tartalom