Zemplén, 1928. július-december (59. évfolyam, 49-92. szám)

1928-12-24 / 90. szám

Ötvenktlencedik évfolyam. 90. szám. Sátoraljaújhely, 1928. decemb**- 24. ■«tJtltnik hetenként kéteeer «aerdén'ée eeombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: B&toraljanjhely (Vinnegyshts n. ndv) Zemplén 1 i POLITIKAI HÍRLAP Előfizetési ár: Negyedévre . 2 pengő Hirdetések : négy zetrentiméteren ként Myllttér .őrönként 20 fillér Telefon : FÓSZERKESZTÓ: FELELŐS SZERKESZTŐ Telefon M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 1O0. urnám Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109 seam Hiszek egypstenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amen. fl mi Msonyunh Irta: id. Szlrniay István dr. Úgy illenék, hogy a kará­csony felett ne folytassunk igény-pereket. Ne legyen kü­lön karácsonya se neked, se nekem; se gazdagnak, se szegénynek ; se gyöngének, se hatalmasnak; se a győz­teseknek, se a legyőzőiteknek ; se osztráknak, se csehnek, se oláhnak, se magyarnak, se szerviánusnak. Az Írás szerint az isteni gyermek azért jött a világra; a betlehemi jászol fölött azért gyűlt ki a csillag, hogy az egymás ellen gyűlölködő né­pek és emberek megtanulják szeretni egymást ‘ — szeresd felebarátodat, mint tenmagadat -- és a szeretet tisztitó tüze megváltsa az ő leikeiket az öröklött és örökös kárhozattól. De hát befogadta az em­beriség a megváltó igéket ? Még nem A megváltás munkája még nines befejezve. Ormuzd és Ahriman, Ármány és Hadúr, Krisztus és az Antikrisztus; a bűn és az erény, a gyűlö­let és a szeretet még mindig küzdenek egymással. A küz­delem egy-egy korszakon át mintha ellanyhulna. A látszat úgy mutatja, mintha a küzdő felek békét kötöttek volna egymással, de mert ez lehe­tetlen, fogalmilag is kizárt dolog, a valóság az, hogy a küzdő felek a szélcsend alatt uj erőket gyűjtenek a küzde­lem folytatására. Mert az emberiség nem bir megbékülni magával. Tudja ugyan, hogy a saját romlását készíti elő, mialatt gázbombá­kat gyárt, emberirtó gépeket konstruál és minden erejét arra üsszpontositja, hogy az ember minél tökéletesebben tudhassa pusztítani az embert, de azért az öldöklésre való készülődést nem hagyja abba egy percre sem. Azaz, hogy mégis. Minden évben abba hagyja két napra. Hisz minden évben eljön a karácsony, a gyermek Jézusnak és a gyermekeknek ünnepe. Ez alatt a két nap alatt a népek is visszaálmodják ma­gukat gyermekeknek. A dip lomaták, a politikusok a nép­vezérek otthagyják a fórumot; a pénzkirályok, a nehéz ipar­nak még nehezebb fejedelmei bezáratják a gyárak kapuit, kioltatják a kohókban, kazá­nokban a tüzet, becsukják trezorjaikat, számitó, tervelő, másokat legyűrni elszánt har­cosokból nyájas családapákká szelídülnek, bevonulnak a gyermekszobákba és a kará­csonyfa illatától talán ők is tudnak álmodni a betlehemi jászolról, amelyből szeretet, béke, megváltás ígérete su­gárzott egykor ki a gyűlöl­ködés kárhozatában vergődő emberiségre. Ám ha elmullott a kettős ünnep, szétfoszlik az álom, megértés, béke, szeretet, nem izgatják, nem foglalkoztatják többé az elméket, a fegyver­gyárakban újból kigyulnak a tüzek és az uj karácsonyig újra folyik a lázas küzdelem, tülekedés; forr és zug, zaka­tol az örök gyűlölködés, örökös harc tüzelő munkája. Részt vesz ebben a mun­kában a földkerekség minden népe, minden nemzete, csak egy nem, a magyar. A magyarnak nem szabad gyűlölni azokat, akik elrabol­ták hegyeit, völgyeit; nem •> szabad haragudni azokra, akik kiüldözték a magyar szót a magyar templomokból, elné­mították a magyar igét a ma­gyar katedrákon ; a magyar­nak nem szabad még egy kardot sem kiélesiteni azok ellen, akik felprédáltak egy más között ezer éves magyar falukat, magyar városokat. Elégedjen meg a magyar és köszönje meg azt is, ha a kassai dóm öreg harangjának szavát rádión hallgathatja (hi­szen ha Benes egynap bal­lábbal talál felkélni, azt sem hallhatja többé.) A magyar legyen januártól decemberig állandóan karácsonyi hangu­latban. Tartsa oda másik or­cáját is, ha már az egyiket megvérezték, kalácsot dobál­jon azok után, akik kővel hajigálták meg. A magyar tudjon tűrni, szenvedni, meg­bocsátani és ne merjen olyan aljas indulatokra, mint a bosz- szuállás és megtorlás gondolni, soha ... nem, nem . . . soha Nem azért, mert a názá- rethi Jézus tanította igy, ha­nem azért, mert igy kívánják azt a föld hatalmasai. Óh ti szegény földi hatal­masságok ! Hát csakugyan azt hiszitek, hogy a ti uralmatok örök, hogy meglehet gyil­kolni az „igét“, az „eszmét“? Gondoljatok rá a karácsonyfa közelében, hogy ez még He­0 Közigazgatás újjáépítése A Zemplén számára irta: Scltovszky Béla m. kir. belügyminiszter rodesnek sem sikerült. Te pedig bibliai erényekre kárhoztatott magyarom, ne csüggedj azért, hogy könytől égetett szemeiddel hiába ke­resed, hiába kutatod most a betlehemi csillagot. Most még dermesztő zúzmara, átlátha­tatlan köd takarja el előled az eget, de nemsokára ragyogni fog a te csillagod is, mintama bizonyos ott Betlehem felett. A próféta szava akkor is a megváltó közeledését jelentette és a te igazságod prófétájának hatalmas szava átharsogott már pusztákon és óceánokon. Á nagy világégés és forradal­mak zivatara, majd a gyászos Trianon fagyasztó szélvésze erő­sen megrázták és megtépázták a magyar nemzet ezeréves fáját. A magyar faj csodálatos ősereje azonban, bámulatra méltó gyor­sasággal reorganizálódott és a romok eltakarítása után nekilátott az újjáépítés nagy munkájának. Ebben a munkában a magyar kormány fokozatosan igyekszik létrehozni azokat az alkotásokat, amelyekre a romjaiból uj feltá­madásra induló nemzetnek szflk sége van. Kétségtelen, hogy a nemzeti újjáépítés egyik legfontosabb és legnélkülözhetetlenebb fundamen­tuma a jó közigazgatás. A ma­gyar kormány ennek a jó közi­gazgatásnak megvalósítását szánja az idei karácsonykor ajándékul a magyar nemzet karácsonyfája alá. Tudom, hogy vannak örök két­kedők és örök ellenzékieskedők, akik a „Timeo Danaos et dona ferentes“ jelmondat alapján már előre hirdetik csalódottságukat, nekem azonban az az érzésem és véleményem, hogy a jelszavak­tól nem befolyásolt és elfogulat­lan közvélemény, amely elsősor­ban mégis csak az ország bol­dogulását tekinti a legszentebb célnak, örülni fog ennek az aján­déknak. Elvégre egy olyan alkotásról van szó, amely a magyar közélet­nek immár 50 esztendő óta va­júdó és az idők mu tával, mind­inkább sürgetőbbé vált problé­máját akarja megoldani, nemcsak az állam, hanem az egész társa­dalom érdekében. Ha csalódott­ságról lehet szó, ezt legfeljebb nem a megajándékozottak, hanem az ajándékozó érezheti, aki látja, hogy a közigazgatásnak az elavult pillérek helyett egészen uj és modern palotára volna szüksége, ezt azonban felépíteni csak évek hosszú során át lehet és most csak az alapköveket és a legfon­tosabb boltozativek fundamentu­mát nyújthatja át a nemzetnek. Az a reform, melyet a közigaz­gatás rendezése érűekéoen meg­valósítani kívánok, csak alapkövét és keretét szolgálja annak a na­gyobb arányú programnak, mely .a modern és jó közigazgatás egész palotáját lesz hivatva fel­építeni és betetőzni Arra azonban, hogy ennek érdekében az alap­vető munkálatokat elvégezzük, immár elkerülhetetlen szükség van. A jó közigazgatás nem lehet többé a régi privilegizált osztá­lyoknak érdeke, hanem érdeke a társadalom legszélesebb rétegei­nek, mindenkinek, aki magyarnak vallja magát Akkor, amikor a nagy megrázkódtatások után egé­szen más a politikai, társadalmi, gazdasági, sőt trianoni életünk is, nem követhetjük a régi jó béke­idők passzivitásának tradícióit, mert ennek gondolatával egy rom­ban álló országot feltámasztani nem lehet. Az építéshez munkára \ és aktivitásra van szükség és ha ezt plántáljuk bele a közigazga­tásba, ennek gyümölcse hasznos lesz nemcsak az egész nemzetre, hanem az összesség minden egyes tagjára is. A közigazgatási reform nem a pártszempontokat, sem pedig az egyes osztályok érdekeit követi, hanem messzemenő, az egész nemzet nagy, egyetemes céljait szolgáló eszményi szempontok megvalósítását. A javaslat három vezető irányelvnek: a nemzeti gondolat megerősödésének, a pol­gári társadalom megerősítésének,

Next

/
Oldalképek
Tartalom