Zemplén, 1928. július-december (59. évfolyam, 49-92. szám)

1928-12-19 / 89. szám

C tvenkilencedik évfolyam. 89. szám. Sátoraliauihelv, 1928. december 19. Megjelenik hetenként kétszer 'üzerdá.n és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaajhel; (Vármegyeház II. ndv) El9fizetési ár: Negyedévre . 2 pengő Hirdetések : négyzetcentiméterenként Nyílt tér soronként 20 fillér Telefon : FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ Telefon : M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 108. »s&m. ' Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. mizsAk József M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. »am. Hiszek egy£lstenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amen. 9 világ rohomve Horvátország mellett Alapnélküli, gyakorlatiatlan, tudomány nélküli volt az az elhatározás, amely a Balkánon egy S. H. S. állam alapjait lerakta. Akár abból a szem­pontból bíráljuk, hogy azt az állámalakulatot a három nemzet akarta, akár ha úgy vesszük, hogy az ö megkér­dezésük nélkül, trianoni min­tára tologatták a sakkfigurá­kat s igy állították a három népfigúrát egymás mellé, mindenképen lehetetlen volt ily módon egy egységes álla mot alkotni. Ha az S. H. S. állam fundamentuma azon a régenslátogatáson épült fel, amelyet egy horvát társaság egy fogorvos vezetése alatt 1918 december elsején tett Belgrádban, akkor meg iga zán kétségbe kell esnünk, hogy államokat ily könnyű­szerrel, ily könyelmüen lehes­sen életrehivni. Az S. H. S. államnak nem volt érzelmi alapja s hiányo­zott belőle a történelmi háttér, s igy nem lehetett belőle más, mint ami lett: három egymást gyűlölő nép, egy államközösségbe való kényszerítése, amely állami közösség nem nyugalomra, hanem torzsalkodásra vezet­hetett. A Párizs környéki békék annyira megviselték a győző államok vezetőinek idegeit, hogy tárgyalás közben bol­dogok voltak, ha valahonnan kész ideát kaphattak, hogy azután mi fog történni, mi képen omlik össze a béke, s ezzel az ő uj Európájuk, azzal nem sokat törődtek. A fogorvosi látogatással kapcso­latban igy proklamálta a szerb régens az S. H. S. államot, s nem sokkal különbözött j ettől az államalakulástól a csehszlovák egység, az Ansch­luss felé kacsingató burgen­landi megoldás. Erdély, Ruszinszkó, a fel­vidék, a vajdaság nyugtalan- kodnak, talán forronganak is, de a robbanó anyagnak ak­kora tömege ez idő szerint sehol sincs annyira felhal­mozva, mint Horvátország­ban. A horvát vezérek bör­tönből börtönre jártak, amig végül kirepült a szerb golyó, amely kioltotta a horvát nép legjobbjainak vérét. Keresték, kutatták az értelmi'szerzőket, s most bombaként csap le a hir a világsajtóban, hogy Racsics Punisa, mielőtt gyil­kolni ment volna a belgrádi törvényhozásba, azelőtt a ki­rályi palotában a kabinetiroda főnökével tárgyalt Az S. H. S. állam dekla­rálásakor a horvát egyetemi ifjúság éles jövőbelátással, til­takozott az egyesülés ellen s az ifjúság tiltakozását akkor sortüzzel kellett elnémítani. Radics István és társai meg gyilkolása újból ellenállásra ösztökélte a zágrábi ifjúsá­got s a szerb szoldateska uj sortüzzel s a börtönök ka­puinak megnyitásával felelt. Az egyetemi ifjúság megti­zedelve, most Zágráb börtö­neiben várja a szabadulást, vagy a további fogságot. Az ifjak a börtönben éhségsztrájkot rendeznek, ugyanakkor baj - társaik gyász isteni tiszteletet tartanak az S. H. S. állam megalakulásakor vértanúhalált Oróf Bethlen István miniszter- elnök hazaérkezett több hetes külföldi útjáról. Időszerűnek tar­totta ugyanis, hogy a világ leg­nagyobb vezető politikusaival érint­kezzék és eszmét cseréljen az aktuális politikai kérdésekről s elmondja nekik azt, amit azok tudni kívánnak tőle s viszont meghallja azt, amit ő kiván meg­tudni. A leghatározottaban kije­lentette a miniszterelnök, hogy utjának céljai között egyáltalában nem szerepel az, amit idehaza egyes lapok imputáltak neki a kölcsönszerzés. — Amint maga mondja, ha ez lett volna utjának célja, úgy nem Qenfbe ment halt egyetemi ifjak lelki üd véért. A horvát nép vezé­reire s Radics özvegyére ki­mondották a titkos halálos Ítéletet s nem lepheti meg Európát, ha egy napon arról szerez hirt, hogy Macek, Pri- bicsevics, s a többi horvát vezérek Radics sorsára jutot­tak. Lehet-e csodálkozni azon, hogy ennyi martirium, ennyi megpróbáltatás, ennyi szen­vedés után Európa rokon szenve Horvátország felé for­dul ? Lehet-e csodálkozni afe­lett, hogy Európa az S. H. S. állam forrongását a vég ki­fejlett mementojának tekinti? Lehet-e csodálkozni azon, hogy Horvátország sorsa meg­gondolásra és cselekvésre ösz­tönzi azokat a népkisebbsé­geket. amelyek Romániában, Csehországban várják a fel- virradás napját ? A világ ro- konszenve Horvátország mel­lett van, de ez a rokonszenv nem hunyhatja le szemeit azon jelenségek előtt, ame­lyek a világ négy táján, régi Magyarország testén folynak; a helyzet mindenfelé, minden oldalon egy és ugyanaz, ha Európa ;:em tiporja el a füs­tölgő kanócot, amely három, négy oldalról is a puskapo­roshordó felé közeledik, úgy viselje vakságának átkát, a mellyel együtt Isten bünte­tése is jár. volna, sem Luganoba, mely vá rpsok tudvalevőleg nem tartoznak a financiális grémiumok közé, ha­nem bizonyára egyebüvé, vala­melyik financiális fókuszba. Arról bizonyára meg lehetünk győződve, hogy minden szűkszavú beszámoló dacára, mert hisz dip­lomáciai érintkezésekről és meg­állapodásokról nem igen szokás szélesen nyilatkozni, Bethlen jól felhasználta az időt és előbb- hátrább mutatkozni fognak azok az előnyök, amelyek utjának si­kerét jelentik. Aminthogy a mi niszterelnöknek eddig minden külföldi kiutazása és tárgyalása jelentős sikerrel járt és nem egy­izben képezett fordulópontot bel­politikai és gazdasági életünkben. Az is kétségtelen, hogy nemcsak a legtekintélyesebb magyar diplo­mata Bethlen, de a legszerencsé­sebb kezű is, aki brilliánsul ért hozzá, hogy áttörhetetlennek lát­szó nehézségeket is könnyedén félrebillentsen a diplomácia utjá- ból s pozitív hasznot csikarjon ki nemzetének. Gondoljunk csak arra, hogy a békekötés utáni sötét években a gyűlölt és külpolitikailag teljesen izolált Magyarország részére ő készítette elő a nyugati ha­talmak elismerő megértését, ő volt az első magyar politikus, akivel már nem félvállról beszél­tek Európa vezető államférfiai, hanem mint egyenrangú tényező­vel, bár levert és kifosztott, de diplomáciailag és politikailag mé­gis számba veendő ország mi­niszterelnökével. Az a művészet, amellyel a kö­dös és bizonytalan utakon annak idején kitünően tudott tájékozódni, ma is birtokában van gróf Beth­len Istvánnak s meg lehetünk győ­ződve róla, hogy utjából, amint az eddigiekből is, bizonyára áldás fog fakadni a nemzetre. Hiszen az európai vezető államférfiak közzül többen voltak vele egyide­jűleg Genfben és Luganóban, azok mindenikével, amint a lapok hí­rül hozták, beható eszmecserét és tanácskozást folytatott. Az is megállapítható a külföldi híradá­sokból, hogy ezek az urak ma­guk keresték több ízben az al­kalmat a Bethlennel való találko­zásra, igy tehát elképzeljük, hogy talált módokat a magyar minisz­terelnök arra, hogy közvetlenül ismertessen meg és tárgyaljon le olyan magyat problémákat, ame­lyek a legközelebbi jövőben meg­oldásra kerülnek. Nem akarunk elébe vágni az eseményeknek, de meg vagyunk győződve róla, hogy mihamarabb fel fognak buk­kanj olyan tények, amelyek szo­ros vonatkozásban lesznek Beth­len genfi és Iuganói tartózkodá­sával. Legszebben ^tisztit özv. Rahovszhy Sándorné helmcfestö Bercsényi ucca 5. szám * A miniszterelnök itthon Egrsres szára éxa lO fillér

Next

/
Oldalképek
Tartalom