Zemplén, 1928. július-december (59. évfolyam, 49-92. szám)

1928-11-25 / 83. szám

C tvenkilencedik évfolyam. 83. szám. Sátoraljaújhely, 1928. november 25. Megjelenik hetenként kétezer tserdán ée ezombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház II. ndv) í I Zemplén POLITIKAI HÍRLAP Telefon : ÍM. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. szám. FŐSZERKESZTŐ: Báró MAILLOT NÁNDOR FELELŐS SZERKESZTŐ Dr. MIZSÁK JÓZSEF Előfizetős! ár: 1 Negyedévre 2 pengő Hlrdetáeek : _ négyzetcentiméterenként. Nyllttér soronként 20 fillér Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. szám. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában Hi.-zek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország Feltámadásában* Amen. Leche Pahotsnab Pakots József demokrata képviselő valósággal specia­lizálta magát abban, hogy a főiskolai ifjúság dolgaival fog­lalkozzék, ezt azonban olyan kevés érzékkel és olyan el­ítélendő formában teszi, hogy esedékes volt már neki a kultuszminiszter részéről jövő lecke, mely szerint nagyon üdvös volna, ha Pakots át­tenné működési területét más­hova, mert az egyetemi vo­natkozású dolgokban tájéko­zatlan s akcióival majdnem mindig bajt hozott. Végre rend van a főiskolákon, azon­ban ennek a rendnek helyre­állítását, szereplésével a kö­zelmúltban épen Pakots hát­ráltatta, tehát semmiféle jog­címe nem volt arra, hogy most ismét a tárgyilagosságot nélkülöző kirohanásaival egye­temi vonatkozású dolgokat bolygasson meg. Pakots szóvátette, hogy az egyetemeken a köztisztviselők gyermekeit megillető ösztön­díjakat — szerinte — a tör­vény rendelkezése ellenére több hónapi késedelemmel osztják ki és a szegény ta­nulók az időközben esedé­kessé váló vizsgái szigorlati dijakat kénytelenek súlyos ka­matozású kölcsönökből meg­fizetni, Erre a kifogásra a miniszter tárgyilagos, bölcs választ adott, amikor kifejtette, hogy az egyetemi ösztöndí­jakat a kollokviumok, vagyis az előmenetelek alapján ado­mányozza az egyetem. Tehát előre nem adható ki ösztön­díj, csak a sikerült kollokvium után. Ha előre adnák az ösz­töndíjat, akkor ez a bizalom előlegezése lenne, már pedig ilyenekről nem lehet szó az iskolákban. A kultuszminisz­ter nagy missziója tudatában nem gazdálkodhatik úgy az állam pénzével, hogy 800 pengős ösztöndíjakat adjon, esetleg eredménytelenül. Az első évben azért történt de­cemberben az adományozás, mert meg kellett várni, amig a tanárok véleménye kialakult a tanulókról és ennek alapján adományozzák az ösztöndíjat. Ha a miniszter másképen cselekedett volna azért kellene kifogásokat emelni s nem azért, hogy megfontolással, érdemeseknek juttat ösztön­díjakat. Pakots azt is szóvátette, hogy a külföldi kollégiumok­ban igen sok vagyonos szülő gyermeke van, Így grófoké, báróké és egyetemi tanároké. Erre a kérdésre is világot vetett a kultuszminiszter. Fel­tárta, hogy a külföldi kollé­giumokban vannak ösztöndí­jas helyek és vannak fizetéses helyek. Mindenki csak örül­het annak, ha vagyonosabb családok gyermekei is kimen­nek és a külföldi magyar kollégiumokban fizetéses he­lyeket elfoglalva igyekeznek tanulmányaikat a nemzet kul­turális gyarapodása érdkében kiegészíteni. Egyébként is a külföldi kollégiumok nem szo­ciálpolitikai akciók, ide első­sorban azok kerülnek ki, akik­nek nagyobb a tudományos felkészültségük, tehát nem a szegénység és nem a szoci­ális szempont az irányadó. A kultuszminiszter kérlelhetetlen szigorral őrködik azon, hogy akik külföldön vannak, azok ne normális kötelességteljesi- tést végezzenek, hanem a maximumát annak, amire ma­gyar ember egyáltalán képes. Felhozta például a kultuszmi­niszter azokat a berlini japán diákokat, akik naponta 18 órát tanulnak abból a meg­győződésből, hogy .ha nem ezt tennék, akkor ártanának hazájuknak. Politikai befolyás az ösz­töndíjak elosztásánál egyálta­lán nem érvényesülhet, hiszen annak elosztását az ösztöndíj­tanács végzi s az semmi másra nincs tekintettel mint arra, hogy az ösztöndíjban részesülők s a magyar kultu­rális törekvéseknek szellemi képzettségben és tudásban méltó harcosai legyenek. A demokrata képviselő az egyetemi zavargásokkal kap­csolatosan egy levelet tett közzé, amelyet hozzá intézett a miniszter. Ezzel is olyan szokatlan dolgot követett el, ami legalább is a politikai jóizlés szabályaiba ütközik, amikor a miniszter felhatal­mazása nélkül nyilvánosan közzétette, a miniszter levelét. Az ismeretes egyetemi zavar­gások folyamán is Pakots volt az, aki a puskaporos hangulatot igyekezett kihasz­nálni s tény az, hogy az ő akcióbelépése után robbantak A kaszinó-élet régóta vajúdó kérdésének megoldásába, mely tartós izgalmat váltott ki városunk társadalmi életében, eddigelé szán­dékosan nem avatkoztunk belé, még a tényeket megállapító köz­lések megírásával sem. Nem tartottuk helyénvalónak a nyilvánosság előtt, még a legna­gyobb tárgyilagossággal sem, per- traktálni olyan kérdéseket, melyek alkalmasak lehettek volna a ka­szinói életet nélkülöző társadalmi rétegek közé elválasztó ékeket szorítani. Nem akartuk e téren követni a fővárosi sajtót, melynek egyik or­gánuma olyan tendenciózus köz­leménnyel avatkozott belé a kér­dés megoldásába, mely egészen biztosan távol állott a kérdésben szemben álló felek mindegyikétől. Lapunk iránya eminens köte­lességünkké teszi, hogy tartózkod­junk minden olyan ügy célzatos feszegetésétől, mely ellentétek szi­tására alkalmas. Ezt kellett tennünk annál is in­kább, mert Ujhely társadalmi éle­tében évek óta tapasztalható tár­sadalmi téren is az a nyugodt, minden szélsőségtől mentes atmo­szféra, mely társadalmunkat a közelmúltban s a ma reánehezedő feladatokra képessé tette és teszi. Vártunk, mert egészen biztosak voltunk abban, hogy az a tényező, amelyik a kaszinóügy kibogozását intézi, meg fogja találni a meg­oldást : egy olyan kaszinó létre­hozását, amely a történelmi ha­gyományaihoz hii Zemplénvárme­ki elítélendő formában az egyetemi események. Pakots képviselőnek meg kell szivelni azt a leckét, mit a kultuszminisztertől kapott s tisztában kell lennie azzal, hogy a felelős miniszter bi zonyára jobban ismeri az egyetemi vonatkozású dolgo­kat, mint ő, aki dilletáns módra nyúlt ezekhez a kér­désekhez s nem mindig tartja szem előtt lépéseiben a meg- gondoltág és tárgyilagos kri­tika szempontjait. gye és közelebbről Sátoraljaújhely város közönségének társadalmi ré­tegeit a nemzeti feladatok megol­dására képesen fogja össze egy olyannyira fontos társadalmi intéz­ményben. Kétségtelenül ezek a szempon­tok vezették azt az alapitó bizott­ságot is, mely a megszűnt Zem- plénvármegyei Kaszinó helyébe „Zemplénvármegyei Kossuth Ka­szinó“ néven létesítendő alaku­lással kivánja a társadalmi fel­adatok megoldását szolgálni. A kaszinó alapító bizottsága: Meczner Béla, Páyer Ferenc, Ber- náth Aladár, dr. Búza Béla Éh- lert Gyula, dr. Haas Bertalan, dr. Holló Andor, Kiss Ernő ref. . es­peres, dr. Kovaliczky Elek, Le- hoczky Sándor, dr. Ligeti József, dr. Nyomárkay Ödön, dr. Oláh István, dr. Reichard Salamon, Szeszlér Ödön, Szoller Aladár. A Kossuth Kaszinó f. hó 29 én d. u. 6 órakor tartja alakuló köz­gyűlését a vármegyeháza nagyter­mében. Eddig több mint kétszázan je­lentették be belépésüket, köztük: Dókus Ernő, Olchváry Dezső, Mészáros István, dr. Orbán Kál­mán, Huber Imre, dr. Bessenyey Zénó, dr. Görgey István, báró Sennyey István, Zboray Károly, Speczián Gyula, Tóth Elek, Bajusz József, Bernáth Béla, Lőwy Ignác, lovag Frasanelly Zollán, Vogler Oszkár, — az ügyvédi, orvosi és mérnöki kar tagjai úgyszólván ki­vétel nélkül. A kaszinó-helyiségek biztosítva November Z9-en tartja alakuló közgyűlését a „Zemplénvármegyei Kossuth Kaszinó“ ' Sgr3T©s azéma ©.rét lO fillér

Next

/
Oldalképek
Tartalom