Zemplén, 1928. július-december (59. évfolyam, 49-92. szám)

1928-11-14 / 81. szám

2. oldal ZEMPLÉN 1928 november 14 mithat rekonstrukciós kölcsönre nagyobb összegben, mint ameny- nyit a törvény megállapít. Tanácskozás tárgyát képezte továbbá az értékesítés kérdése is. Jelezhetjük azt is, hogy az ér­tekezleten főispánunk tervezete ta­lált sok tekintetben méltánylásra s a tanácskozás lefolyása arra enged következtetni, hogy annak eredmé­nyei föltétlenül és rövidesen jelent­kezni fognak. 9 Közigazgatási Bizottság ülése F. hó 12-én, hétfő d. e. 10 órai kezdettel tartotta Zemplénvárme- gye Közigazgatási Bizottsága Széli József főispán elnökletével novem­ber havi rendes ülését. Napirend előtt elnöklő főispán nagy emlékéhez méltó szavakkal parentálta el Dókus Gyula ny, alispánt. — Hosszú időn át, mondotta, első munkása volt a vármegyei közügyeknek. Mint ember typusa volt a rokonszenves magyar ur­nák, aki úgy széleskörű művelt­ségével, mint egyéni szeretetre- méltóságával mindenki osztatlan megbecsülését szerezte meg. Mint tisztviselőnek páratlanok az érde­mei. Sok évtizedes mnnkásságá- val maradandókat alkotott. Indít ványozza, hogy emléke a bizott­ság jegyzőkönyvében örökittessék meg. Az indítvány elfogadása után Meczner Béla felsőházi tag tolmá­csolta elnöklő főispánnak édes­anyja elhunyta fölött a bizottság­nak mélyen átérzett részvétét. Bernáth Aladár alispán jelen­tését is a Dókus Gyula elhunyta fölötti kegyeletes részvét és meg­emlékezés szavai vezették be: — Megrendült lélekkel jelentem a mélyen tisztelt Bizottságnak, mondja az alispáni jelentés, hogy közvetlen hivatali elődöm, várme gyénk nyugalmazott alispánja, Dó­kus Gyula kamarás, kormányfő­tanácsos, folyó évi október hó 12 napján jobblétre szenderült. — Az a nagyon közeli, benső rokonsági kötelék, mely engem a megboldogulttal összefűzött, fe­szélyez abban, hogy azt a sok nemes cselekedetet, amit rajongá­sig szeretett vármegyéje érdekében Dókus Gyula félévszázadon ke­resztül végzett, e helyen részlete­sen felsoroljam. — A még életben lévő, — fáj­dalom, — mindinkább kevesbedő számú kortársai tanúskodhatnak arról a határt nem ismerő, lelkes buzgóságról, melyet ő hivatali pályáján, a közügyek önzetlen szolgálatában kifejtett. — Mi, régi tiszttársai pedig arról tehetünk bizonyságot, hogy az ő szótalan, sokszor talán ri­degnek is látszó természete, mi­lyen véghetetlen jóságu, emberi gyengeségeket megbocsátó, meleg baráti szivet takart. — Szükebb hazánk, a mi fe­ledhetetlen, drága Nagyzemplén vármegyénk közéletében, hosszú évtizedeken át vezető, irányitó tevékenységével, eltörölhetetlen em­lékeket hagyott maga után. — Az ő közszeretetben álló) tisztes személyisége maga volt a régi világ megtestesült tekintélye s ezt a tekintélyt ő soha sem a saját önös céljaira használta. — Szerelmese, lovagja, hűsé­ges szolgája volt vármegyéjének, életének minden gondolatával, minden lélekzetével — haláláig. — Esztendeje sincs annak, hogy Dókus Gyula, hosszú emberöltők hangyaszorgalmával összegyűjtött történelmi, örökbecsű muzeális tárgyait Zemplénvármegye tör­vényhatóságának ajándékozta. — Ez a cselekedete is, várme­gyéje iránt érzett önzetlen szere- tetének egyik legszebb megnyilat­kozása volt. — Az iró, — aki Zemplén újabb eseményeivel foglalkozik majd, — Dókus Gyulát bizonyára a „nagy alispán“-ok sorába helyezi és ezt ő, úgy érzem, meg is érdemli. — Örökkévalóságba eltávozott kedves emlékű alispánunk vég­tisztességén a vármegye tisztikara testületileg vett részt és ravatalára, kegyeletes meghatódottsággal he­lyezte el koszorúját. — Megemlékezem arről a mély­séges, nagy gyászról, mely főis­pánunk Öméltóságát érte. Édes­anyja özv. dukai és szentgyörgy- völgyi Széli Ignácné szül. csen­ged Háczky Ilona Őnagyméltósága folyó hó 3-án Budapesten elha­lálozott. — A gyászeset alkalmából fő­ispán úrhoz, a vármegye közön­sége és tisztikara nevében rész­véttáviratot intéztem, a teme­tésen küldöttséggel jelentem meg s a kegyelmes asszony koporsó- j jára elhelyeztem a vármegye ko­szorúját. — Tisztelettel indítványozom, fejezze ki a tisztelt Bizottság fő­ispán ur Öméltóságának, együtt­érző, őszinte részvétét. A továbbiakban jelentette az alispán, hogy részt vett a szaboics- vármegyei hősi halottak emléke­zetére Nyíregyházán emelt hősi emlék leleplezési ünnepségén, mig a geszti Tisza István gyászünnep­ségen a vármegyét Bajusz József árvaszéki elnök képviselte. A jelentés tudomásul vétele után Bernáth Aladár alispán indítvá­nyára elhatározta a bizottság, hogy átiratot intéz a máv. Igazgatósá gához a mezőzombori, szegi-i, vámosujfalui és bodrogolaszi-i vasúti átjáróknak modern sorom­pókkal vaió ellátása érdekében. Dr. Schmotzer Nándor főorvos a közegészségügyi állapottal kap­csolatban a fertőző betegségek csökkenéséről tett jelentést, majd dr. Róth Lajos főállatorvos az ál­lategészségügy kedvező alakulá­sáról. Lovag Frasanelly Zoltán gazda­sági felügyelő jelentése szerint az őszi gazdasági munkálatok befe­jezést nyertek, a vetések szépek, e marha legel s igy a takarmány- hiány nem annyira szorító. Zboray Károly min. tanácsos, kir. pénzügyigazgató jelentése sze­rint az adóhátralék a folyó évi kivetés 7’2%-a. Javaslatára az anyagi felelősséget húsz községre kimondotta a bizottság. Fontos tárgya volt végül a bi­zottságnak a jövő évi közúti költ­ségelőirányzat, melyet Lőwy Ignác műszaki tanácsos, a kir. állam- épitészeti hivatal főnőké terjesz­tett elő. Javaslatai alapján a bi­zottság áthatva a jó közutakhoz fűződő rendkívül fontos közgazda- sági és közforgalmi érdekektől, a törvényhatósági bizottságnak — többek között — javaslatba hozta a Sátoraljaújhely—kassai th. köz­út 12 kilométeres szakaszának modern rendszerű úttá való átépí­tését, vagy legalább simító hen­gerelés utáni megfelelő felületi kezeléssel való ellátását. A hatá rozat szerint az autóközlekedésre megfelelő utak modernebb rend­szerrel való átépítése elől kitérni nem lehet. A közúti alapnak a közmunkaváltságtóli részesedését 85 százalékra emelte fel a bizott­ság. A közúti költségelőirányzat sze­rint akiadás összege 1,242.389'70 pengő. 9 Gazdasági Egyesület II. baromfiliiállitása A Zemplénvármegyei Gazdasági Egyesület baromfi- és galambkiál­lítását közgazdasági értékessége mellett nem mindennapi társadalmi eseménnyé avatta az a Válogatott ( közönség, amely a kiállítás vasár I nap délelőtti megnyitóján megjelent Maillot Nándor báró ország­gyűlési képviselő, a Gazdasági Egyesület elnöke jogos Büszke­séggel regisztrálta megnyitó beszé­dében azt a szembetűnő tényt, hogy e kiállítás, a tavalyi elsőhöz képest, örvendetes fejlődést mutat és egy nagy lépéssel viszi előre Zemplénben a baromfitenyésztés ma már nemzetgazdasági szem­pontból is jelentős ügyét, . Az elnöki megnyitó gazdaság- politikai megállapításai indokoltan magasra értékelték a rendezőség munkáját és azt a haladó szellemű megértést, amellyel a vármegye vezetősége fogadta a kiállítást. A vármegye u. i. Bernáth Ala­dár alispán intézkedésére 600 P segéllyel járult hozzá a rendezési költségekhez a földmiveiésügyi kormány szerény 160 P-ős ado­mányával szemben. Az elkerülhe­tetlen költségek többi részét pedig a Gazdasági Egyesület áldozata mellett pótolta — a lelkesedés. Az a lelkesedés, amely minden területen sorompóba áll, amikora köz érdekeiről van szó. Mert a baromfitenyésztés ma — Csonka- magyarország kifosztott kis terü­letén — nem magánügy többé, hanem elsőrendű közös ügy, hi­vatása lévén nemcsak az egyén anyagi gyarapítása, hanem a kí­nosan súlyos kiviteli statisztika enyhítése is. Ez a szempont ad­hatta — egyéni nem is lett volna rá képes -- Waldbott Frigyesné Mária Alice kir. hercegnőnek azt a buzgó igyekezetét, amellyel a kiállítás ügyét munkálta mint szakértő rendező bizottsági elnök és ezt a szempontot diadalmas­kodni is láthatta. A kiállítás láto­gatói sok uj szándékot, elhatáro­zást merítettek belőle, aminek legfényesebb bizonyítéka az, hogy rengeteg vásárlás történt, igen felszökött a száma azoknak, akik a kiállított fajbaromfiak egyedeít vitték haza udvarukba. A nemes fáradozásnak bizonyára ez a leg­méltóbb jutalma és bizonyára ez szerez néki legtöbb örömet, A díjazáson első dijat nyerlek: Waldbott Frigyesné bárónő, Szén József dr., Bogyay Elemér és Illésházi Endre — piros izlandi tyúkokért; Waldbott Kelemenné, Szén József dr. és Benkő Sán- dorné — leghorni-ért; Bekény Béláné és Szén József dr, — plymouth-ért; Bocsánszky Gyula pedig — langshau-ért — Emdeni ludakért: Bogyay Elemér; em- deni-magyar keresztezésül luda­kért; Benkő Sándorné és magyar ludakért; Waldbott Kelemenné báróné. — Kiállított kacsákért első dijat nyertek: Waldbott Frigyesné báróné, Waldbott Kelemenné bá­róné és Bogyay Elemér, pulykákért pedig Waldbott Frigyesné báróné, Waldbott Kelemenné báróné, Benkő Sándorné, Hellmann Józsefné és Bogyay Elemér. — A galambte­nyésztők közül: Szepessy Károly, Pandák Gyula, Sárai Béla dr. és Tajthy Károly kaptak első dijat. A kiállitással kapcsolatban va­sárnap délután a vármegyeháza nagytermében Waldbott Frigyes báró Gazdasági Egyesületi alelnök elnöklete alatt propaganda előadást tartott a rendezőség. Széchenyi István, a Mosoni Baromfitenyész­tők igazgatója és Szén József dr. taktaszadai rk. plébános a baromfi- tenyésztés kérdéseiről tartottak előadásokat, Jllésházy Endre gazd. tanácsos pedig ösmertette azt a céltudatos munkát, amelyet a Zemplénvármegyei Gazd. Egyesü­let folytat a baromfinemesités terén. Legszebben '1« özB.Rahoíszhy Sándorné helmiifustő Bercsényi ucca 5. szám — Vilannyal varr ön ? A Singer motor megkíméli önt a íáradságtól, hogy varrógépét láb bal hajtsa ! Szíveskedjék valame­lyik Singer fióküzletben a Singer

Next

/
Oldalképek
Tartalom