Zemplén, 1928. január-június (59. évfolyam, 1-48. szám)
1928-03-28 / 24. szám
(tvenhplencedik évfolyam. 24. szám. Sátoraljaújhely, 1928. március 28. Megjelenik hetenként kétezer eserdén ée szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Satoreljanjhely (Vármegyeház Zl. ndv) Előfizetési ár: Negyedévre . . 2 pengi Hirdetések: négyzetcentiméterenként. HyUttér soronként 20 fillér Telefon : FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ Telefon : M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 108. szám Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 108. szám. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában j Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amen. €gészségvédelmi Szövetség Talán még sohasem volt olyan harmónia az emberi akarásban, mint az embergyilkoló világharagból való ébredéskor. Önző ösztönök vad kábulatából eszmélt fel a világ tudatos meglátására an- ; nak, hogy segiteni kell az ártatlan szenvedők millióin, a háború, az emberi érdekharcok élő áldozatain. És hogy ehez nem elég az egész világ belátása, jószándéka, ehhez szeretet kell, egy olyan lángtengerre a szeretetnek, melynek tüzében elég a bűn, a nyomor, a betegség és életre kel belőle az a szépség, mely a látni megtanult emberiség előjoga: szépsége az erkölcsnek, az egészségnek, a létfentartás útjainak, szóval az összes egyéni életformáknak, melyeknek oly nagy szerepük van az emberi boldogság megteremtésében. Kellenek emberek, akik a szépséget nemcsak maguk értik meg, hanem másokkal is megtudják értetni. Emberek, akik belelátnak a lélek mélységeibe, mert hinni és szeretni tudnak és onnan búvár módjára felszínre hozzák a mélyben rejtőző értékeket. És valaki megkezdte — és követték sokan — s ma már egész áradata van az emberi érték búvárainak, akik egyetértő munkájukkal, a közvetlen sikerekről való lemondással küzdenek egy szebb jövőért — egy olyan társadalomért, melyben már csak a lelki szenvedés szerepelhet, mint az emberiség önnevelésének nélkülözhetetlen ezzköze. Annak beismerésével, hogy a valódi cél elérhetetlen, lo gikus szüksége merül föl egy kérdésnek: mi hát az, amire a világszerte megindult praktikus egészségvédelem törekszik és hogy ebben az általános mozgalomban milyen szerep jut az úgynevezett egészségvédőknek ? Felelet: Az egészség általánosítása a cél úgy, hogy az i ne legyen egyesek, a tanultak és jómódban élők kiváltsága, i hanem legyen mindenkié. — Mert ez a sokat hangoztatott egészség, „az élet azon kvalitása, mely az egyént a leghosszabb életre és legjobb szolgáltatásra teszi alkalmassá“. Tehát közérdekből kell egészségesnek lennie mindenkinek. És ezt hogyan érjük el ? ügy, hogy Egészség Szövetségnek nyerjük meg az egész világot, minden egyes emberét, akár milyen korú, nemű és társa- ; dalmi osztályú legyen. Meg- ! győzzük őt az ügy nagyszerűségéről, beleneveljük az egészségideálokat és lefizetet- jük azt a tagsági dijat, melyet pénzértékben nem lehet kifejezni. Talán önfeqyelem a leg- ráiilőbb szó; az az önfegyelem, mely régi rossz szokások leküzdésével és hasznos, uj szokások begyakorlásával jár. Mindenki bejuthat a szövetségbe, de előjoga van arra a gyermeknek és az anyának. Valahogy úgy van, hogy ezek egységet képeznek az életben: a kettő egymás nélkül el sem képzelhető. Megkezdjük tehát a tagság-gyűjtést az anyával, mikor a születendő gyermek érdekében besorozzuk őt, azután a csecsemőt és a kisdedet, mint azt pl. a Stefánia teszi nagy egészségterjesztő vállalkozásában. Ezután következik az iskolás gyermek, aki fogékonysá gánál és az uj korszellemet magában rejtő lényénél fogva talán a legeredményesebb munkával kecsegtet. Mert az iskolás gyermek magával viszi a jövőbe, de a jelenben is hasznosítani tudja az iskola szellemi eredményeit, ameny- nyiben öntudatlanul is ott i hona színvonalának emelésére i fordítja. Mindenki tapasztalhatta gyermekkorában, hogy mily hatással voltak ő és az iskolája az otthonára. Az iskolának és otthonnak az ösz- szehangolása a gyermek által jön létre, azok révén, akik a gyermeket az iskolában vezetik. Az iskola jobban impo nál, mint az otthon: szellemi lények is vagyunk és szellemiségünk igy uralkodik rajtunk gyermekkorunkban. Az iskolában kell tehát folytatni az egészségszövetségbe való embertoborzást. Ha a tanitók, a tanulás, az iskolai hygiéne állandó szem előtt tartása, az egészségi szabályoknak nemcsak betanulása, hanem begyakorlása, az 0 „ZEMPLÉN“ EREDETI TÁRCÁM. Darmay Viktor. |1850 dec. 2-1878 márc. 28.) Halálának 50-ik évfordulója alkalmából irta: Wiczmándy Tamás. (Kél közlemény.) I. „Mily boldog, aki sírni tud még Kinek a búhoz könnye van .. .* Darmay. Íme az előjáték a 27 évet élt Darmay rövid tragédiájához: A i nagyapja egyszer összezördül az apjával és íelhevülésében — inkább csak a régi idők szokását követve, mint komoly haragból — őt, születendő unokáját még az anyja méhében megátkozza. Az a Széchenyi idejéből való, különben igen derék, okos tábla- biró csak úgy könnyedén vetette oda a nagyapa! átkot, az mégis mintha egész életén át követte és a sírig elkísérte volna Darmayt . .. Már az életbe is egy kis balesettel lép be! Egyszer, amikor szülei látogatóban vannak, zempléni fiú létére Ungban születik. Persze a szép Reviczky Zsuzsinak ő még csak az első gyermeke, apja pedig Viczmándy Viktor 1848/ 49-iki honvédszázados, aki csak egy évvel azelőtt tette le a kardját Komáromban Klapkával, szintén fiatal ember, hát nem vigyáztak eléggé a születésnek se az idejére, se a helyére . . . No a születés helye úgy sem fontos. Sokkal fontosabb, hogy hol járja az ilyen falusi gyerek, mint amilyen a kis Győző volt, az iskolát. A nagyapja, aki már régen elfelejtette azt az átkot, mint özvegy í ember Kassán lakott és volt ott más ösmerős, meg rokon is, például a híres költő: Sárosy Gyula özvegye és leánya hát szülei oda küldték iskolába a kis Viczmándy Győzőt. Mert akkor még Viczmándy Győző yolt, de nem sokáig, csak épen addig, amíg — még a gymnasium padjairól — úgy 16 éves korától kezdve, mindig sűrűbben nem kezdte küldözgetni Pestre a — verseket. Ezek alá ő már születésének véletlen helye: Darma után a Darmay Viktor nevet írta. Hogy miért nem a saját nevét ? Annak a nagyapa: Viczmándy János is lehetett az oka. A még József császár idejében született Egr3T®@ ezsLxrx éuxa. lO fillér életre való vonatkoztatása, mind egységes hatásokat jelentenek, akkor a tanulót iskolás benyomásai végig kisérik az életen. itt is az iskolai védőnőnek kell felidéznie azt az egészségi hangulatot, melyből a szükséges harmónia támad. A csecsemő- és anyavédőnőből ekkor gyermekvédő lesz, aki azonban most se feledkezik meg az anyáról. Ellátogat az otthonokba és mialatt a gyermek fizikai gondozását ellenőrzi, igyekszik az anyát a gyermek szellemi fejlődésével, növekedő lelki igényeivel lépésben tartani. Az otthonban egyébként is végtelen sora kínálkozik a teendőknek. Ezek közül az alkoholizmus és elmebaj, a tuberkulózis és a venereás betegségek elleni felfegyvere- zése a családnak, látszik a legfontosabbnak. Módszer pedig nem az emberi felelősségek kisajátítására, hanem azoknak felébresztése, kifejlesztése, az egyén és társadalom hasznára. Az otthonból végre a gyárakba, műhelyekbe vezet az ut — ott is akad tennivaló. Ott is lehet szövetségeseket találni. öreg úr okos embar volt a maga módja szerint, hiszen valamikor a múlt század 30 as éveiben a zemplénmegyei közgyűléseken való szerepléséről még Kossuth is megemlékezett az ő törvényhatósági ludósitásaiban, de a nyelvújítás mozgalmairól és a magyar irodalomról nem valami kedvező véleménye volt. „Színház? Szamárság! Teátrum !“ szokta volt mondani, amivel azt akarta jelezni, hogy neki az akkoriban új „színház“ szó nem kell, és ő megmarad a régi „teátrum“ szó mellett. A Vörösmarthy által kitalált „szivar“ szó sem kellett neki, mert ő holta napjáig megmaradt az ő „cigarró“-ja mellett. Ilyen nagyapa előtt tehát bajos volt Darmaynak a verseivel a saját neve alatt kirukkolni. A prózáját nem igen említjük, mert prózát egész életében nem sokat írt és nem is tudott oly jól írni, mint verseket. Reá alkalmazva igazán helytálló Wilde Oszkár egy kritikusának az a megállapítása, amikor így szólt : „Wilde úr, minek ír ön verseket, hiszen prózát írni sokkal nehezebb /“
