Zemplén, 1928. január-június (59. évfolyam, 1-48. szám)
1928-05-23 / 39. szám
Ctvenkilencedik évfolyam. 39. szám. Sátoraljaújhely, 1928. május 23 Megjelenik hetenként kétexer xxerdán éa exombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeh&x II. udv) I I I Zemplén t ElőBxetéal ár: Negyedévre . . 2 pengő POLITIKAI HÍRLAP Hirdetések: Ü négyzetcentiméterenként. Nyllttér soronként 20 fillér Telefon : M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. szám. FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. sxám. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amen. 3tt a közigazgatás reformja! A belügyminiszter nyilatkozik a törvényjavaslatról. Közigazgatásunknak, a közvéleményt hosszú idő óta foglalkoztató reformtervezete rövidesen a képviselőhaz elé kerül. Lapunk szerkesztője fölkereste Sci- tovszky Béla belügyminiszter urat s a törvény- javaslatra vonatkozó kérdések kapcsán a belügyminiszter úr ezeket mondotta. — Szándékom van még május hónapban két, esetleg három törvényjavaslatot benyújtani, de kettőt feltétlenül. Az egyik egy rövid törvény- javaslat, amely a jelenlegi törvényhatósági bizottságok megrögzítését kívánja legkésőbb egy évre, de legalább azon az egy éven belül, amig a törvényhatósági javaslat törvényerőre nem emelkedik. — A második törvényjavaslat vonatkozik a közigazgatási reformra. Ez négy részből áll. Ennek első része B „ZEMPLÉN“ EREDETI TBHCfllfl. Visszaemlékezés amerikai zarándok utamrói. A Városi Színházban május 21-én felolvasta : Bajusz József árvaszéki elnök Amidőn Zemplénvármegye törvényhatósága és Sátoraljaújhely város tanácsa megbízott, hogy az amerikai magyarok áldozatkészségéből Newyorkban emelt Kossuth- szobor leleplezésén a vármegyét és várost képviseljem, nagy örömmel és lelkesedéssel vállalkoztam e feladat teljesítésére, mert tudtam azt, hogy — eltekintve a 17.000 kilométeres- úttól, melyet szárazon és a nagy Óceánon tettem meg —• szegény, megcsonkított magyar hazámnak szolgálatot fogok teljesíteni s igy talán én is hozzájárulhatok valamivel ahhoz, hogy szeretett hazánk majdan visszakapja régi fényét és nagyságát. Március hó 5-én indultunk el Budapestről mintegy 550 en magyarok Perényi Zsigmond báró reorganizálni akarja magát a törvényhatósági bizottságot, ennek hatáskörét akarja megosztani egy kis gyűlés beállításával. Ugyanebben a törvényben szeretnék gondoskodni a főispáni illetmények rendezéséről, amennyiben a főispánokat ki akarom venni a rangosztályokból és illetményeiket tangosztályon kívül állapítom meg, bizonyos reprezentatív költségek mellett. — A második rész foglalja magában tulajdonképen a köz- igazgatás egyszerűsítését és az autonómia oly kiterjesztését, hogy igen sok ügy magánál az autonómiánál kerül végleges befejezésre és jut dűlőre. Az elv az, hogy egyfokú fe- lebbvitelt akarunk az egész vonalon érvényesíteni. Evvel — azt hiszem — oly egyszerűsítését tudjuk létesíteni a közigazgatásnak, amely a ki- vántigényeket ki fogja elégíteni — A harmadik rész foglalkozik a közigazgatási tisztviselők kvalifikációjával és foglalkozik bizonyos tekintetben illetményeik rendezésével. A kvalifiKációt emelni fogjuk. A vármegyéhez csak doktorátus sál akarok tisztviselőt felvenni, — hogy magasabb legyen a kvalifikáció — ami lehet jogi, államtudományi és közgazda- sági egyetemi doktorátus. Három évi praxist is megkívánok. Két évi praxis után, az illető véglegesittetnék s a harmadik év után gyakorlati vizsgát tartoznék letenni. Aki a gyakorlati vizsgát le nem teszi, az magasabb állásba nem juthat. Ennek megfelelően szükséges volt természetesen az illetményeket is megfelelően rendezni. — Különösen nagy súlyt helyeztem arra, hogy az alsóbb fizetési osztályokban történjék rendezés: a szolgabi- ráknál; azután az önálló, hatáskörrel biró tisztviselőkre: a főszolgabirákra és az alispánokra, valamint a többiekre nézve is megfelelően rendezem ezt a kérdést. Ez nem általános rendezés, hanem azoknak a hiányosságoknak, igazságtalanságoknak és méltánytalanságoknak kiküszöbölése, amelyek az eddigi rendelkezésekben bennfoglaltattak. Ezenfelül a vármegyékre mérsékelt megterhelést szeretnék hárítani, hogy az egyes kategóriáknak havi 50, 40, 25, illetőleg 15 pengő pótlékot juttathassak. Ez a pótlék ideiglenes természetű volna és csak addig birna érvénnyel, amig az állami fizetésrendezés során, a fizetések annyira nem emelkednek, hogy ezeket a pótlékokat elérik. — A negyedik rész foglalkoznék annak a tarthatatlan állapotnak megszüntetésével, amely a közigazgatásnál a tisztviselők és alkalmazottak fegyelmi ügyeinél van és ezt kívánja rendezni. Ebben a részben azokat az állapotokat szeretném orvosolni, amelyek ezt az egész bíráskodást — majdnem úgy mondhatnám — egyoldalúvá tették. Előre is kijelentem, hogy elvi álláspontomnál fogva nem tudom honorálni azt a felfogást, hogy a közigazgatási tisztviselők fegyelmi ügyei bírósági hatáskörbe utaltassanak, még köz- igazgatási bírósági hatáskörbe sem.jmert itt nem paragrafusokba ütköző cselekmények elbírálásáról, hanem mindenekfelett az illető tisztviselő alkalmas voltának elbírálásáról van szó. Ennek a kérdésnek elbírálására pedig az ügyekkel ismerős, a személyeket és az egész adminisztrációt ismerő férfiaknak bevonására van szükség, mert csak ez az ismeret képesíti őket arra, hogy ezekben az ügyekben megfelelő igazsággal és megfelelő méltányosmegtudják, mily közel van hozzájuk az Isten. Másnap este kabinunkban már éreztük a tenger háborgása folytán keletkezett lökéseket s reggel, amidőn reggelire vezényelt bennünket a hívogató csengetyüszó, már alig voltunk az ebédlőben s az utasok háromnegyed része beteg volt s magam is első nap nem jól érezvén magamat, kabinomban tartózkodtam s feküdtem, mert azt tapasztaltuk, hogy ez ellen a betegség elleni legjobb védekezés a fekvés és üres gyomor. Bizony sokáig tartott a vihar, mert öt napig toronymagasságu hullámok csapták át hajónkat, de hajónk, ez az óriási kolosszus, fel sem vette azt s megvagyok győződve afelől, hogy egy ilyen hajó dacolni tud a legnagyobb viharral is, ha gépszerkezeti hiba nem éri. Sokan betegek voltak a hajón. Többek között unokatestvérem, a sárospataki jogakadémia kiküldöttje, dr. Meczner Béla is, kinek egyik este szerepelni kellett zonvezetésével missziónk teljesítésére Bécsen, Zürichen, Párizson keresztül Cherbourg kikötőbe és március 8-án hajóztunk be a 46 ezer tonnás Olympicra, mely egyike a világ legnagyobb hajóinak. Az elszállásolásunk a hajón nehezen ment azon körülménynél fogva, mert a Withe Star Line hajóstársaság száz emberrel többet vett fel á mi külön osztályunkra s igy ezt a hibát korrigálandó, a hajóstársaság egész éjjel azon működött, hogy ezt rendbehozza, ami már másnap sikerült is és mindenki társadalmi állásához méltóan helyeztetett el a különböző kabinokban. Epizódokban sem volt hiány, amidőn éjszaka a hajóstársaság azon iparkodott, hogy mindenkit kabinhoz juttasson. Éjfél után 1 órakor egy éltesebb kövér ur azon kérelemmel fordult Perényi Zsigmond báróhoz, küldöttségünk vezetőjéhez, engedje meg neki, hogy feleségével együtt álomra hajthassa le fejét. — Van kabinjuk? — kérdezi a báró. — Van — mondja az illető ur. — Hát akkor feküdjenek le. — Nem lehet ám, kegyelmes uram! — Miért nem ? — Mert egy négy ágyas kabinban vagyok s feleségemen és rajtam kívül még két idegen fiatal ur van oda beszállásolva. Persze Perényi báró sem állhatta meg a kacagást s nyomban intézkedett, hogy a házaspárnak megfelelő kabin álljon rendelkezésére. Első napi tengeri utunk kiválóan szép volt. Derült, tiszta, napfényes idő kedvezett; az egész társaság jóformán egész nap a fedélzeten tartózkodott s élvezte a tiszta tengeri levegőt s bámulta, mint szeli ez a tengeri szörnyeteg 30 km-es sebességgel az Atlanti óceánt. Itt azt jegyzem meg, hogy azok, akik nem hisznek a Mindenható akaratában, szánjanak hajóra és menjenek el egyszer Amerikába s
