Zemplén, 1928. január-június (59. évfolyam, 1-48. szám)
1928-04-01 / 25. szám
0 tvenkilencedik évfolyam. 25. szám. Sátoraljaújhely, 1928. április 1. Megjelenik hetenként kétezer «eerden ée ezombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház II. ndv) EJ ö űzet óét ár: Negyedévre . . 2 pengő Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Nyllttér soronként 20 fillér Telefon : FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ Telefon : M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. eiam Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. mizsák József M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. amám. és vidéki intézetek között az anta- gonizmus természetes és indokolt. A magam részéröl ezt a felfogást soha sem vallottam. Amikör a P. 0. E. megalakult, már az alapszabályokban előreláttuk a fővárosi és vidéki pénzintézetek együttműködését és tényleg már megalakulásunkban részlvettek tekintélyes fővárosi intézetek, mig most csaknem válamennyiüket tagjaink sorába számíthatjuk. De ha anta gonizmus nem is lehet az intézetek két kategóriája között, igenis lehetnek eltérő érdekek, amelyek külön megfontolást és külön elhatározást igényelnek. Hogy példákat mondjak. A hadi- kölcsönök kérdése, a fővárosi intézetek szempontjából elintézett problémának tekinthető a, vidéki pénzintézeteknél, amelyeknek tőkeerejét az infláció hasonlíthatatlanul erősebben törte meg, még mindig nyitott seb. A hossza lejáratú kölcsönök problémáját a fővárosi nagy intézetek tengerentúli összeköttetéseikkel bravúrosan oldották meg, a vidéki pénzintézetek jelzálogos követeléseinek mo- bilizásáróJ, az ország ezen legégetőbb hitelproblémájáról, semmiféle gondoskodás nem történt. A községi pótadók és egyéb járulékok kérdése is másként alakul a vidéken és máskép a fővárosban. Nem folytatom a példákat, hiszen a vidéki pénintézetek ismerői nálamnál jobban ismerik és érzik azokat a hátrányokat, amelyekkel ma még a vidéki pénzintézeteknek meg kell küzdeniök. Felfogásom szerint az az egyesülés, amelyhez hozzájárultam nem fogja elhomályosítani a vidéki pénzintézetek jelentőségét, sőt erőgyaporodást fog jelenteni érdekeik képviselete szempontjából. Ha várakozás ellenére a fővárosi és a vidéki pénzintézetek ezen érdekképviselet —■ fúziója nem váltaná valóra a hozzáfűzött reményeket, úgy a vidéki pénzintézeteknek mindig meg lesz az az erkölcsi súlya, hogy érdekük védelmére és előmozdítására megfelelő szervet alkothassanak. A Hegyaljáról a fogyasztási adóról s a mégis csak bizatóbb kilátásokról A parlamentben folyó költség- vetési vitában nemcsak az ellenzék szónokai, hanem az egységespártiak is állandóan felszínen tartják a gazdasági kérdéseket s a magas nívón mozgó vita azt igazolja, hogy ezúttal a gazdasági problémák mellett nagyon is hát- _ térbe szorulnak a politikaiak. A zempléni képviselők közül eddig választókerületünk ország- gyűlési képviselője, dr. Görgey István szólalt föl az általános tárgyalás során különösen a kereskedelmet érdeklő vámkérdéssel foglalkozva olyan érdeklődés mellett, hogy a miniszterelnök a nagy hozzáértést és szaktudást eláruló beszédre, még az ülés folyamán, megadta a felvilágosításokat. Kétségtelennek tartjuk, hogy a részletes tárgyalás során a föld- mivelésügyi tárcánál az égető gazdasági kérdések között, mint a legégetőbb, szőnyegre kerül a Tokajhegyalja kérdése és a hegyaljai képviselők nem fogják elmulasztani az alkalmat, hogy a parlament előtt ismételten feltárják azokat a szomorú következményeket, melyekkel az súlyosbíthatja még jobban a gazdasági helyzetet, ha a Tokajhegyalja rekonstrukciójának, megsegítésének ügye továbbra is késedelmet szenved. A miniszteri biztosság megszervezése és a Hegyaljának nyújtott, a tapasztalat szerint jelentősnek korántsem mondható segítések, melyek eddig a műtrágya és szőlővesszők kiosztásában merültek ki, korántsem jelentenek számotHiszeK egy Istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek_ Magyarország feltámadásában Amen. ü vidéki és a fővárosi pénzintézetek tömörülése Irta: Hantos Elemér ny. államtitkár, egyetemi tanár. A Tébe vezetősége részéről már régebben felmerült a terv, hogy a két pénzintézeti érdekképviselet a Pénzintézetek Országos Egyesülete és a Tébe, amelyek a múltban is barátságos együttműködést fejtettek ki, a jövőben egyesitesse- nek, hogy ezáltal az egyesülésben rejlő nagyobb erővel, fokozottabb mértékben jusson kifejezésre az a fontos szerep, amely megfelel a hazai pénzintézetek jelentőségének a nemzet gazdasági életében. Közvetlen indító okát ennek a törekvésnek abban a jelenségben kell keresnünk, hogy a vidéki intézetek nagy száma az utóbbi években a fővárosi bankok érdekkörébe került, másfelől abban a sajnálatos tényben, hogy az egy- harmadára zsugorodott országban két párhuzamosan működő érdek- képviseletnek tere alig van. Ezen ténynek dacára sokáig aggodalmaskodtam afölött, hogy az egyesítés megfelel-e a vidéki pénzintézetek érdekeinek s vájjon az egységes keretben kidomborodik-e majd az a súly, amellyel a vidék* intézetek még mindig bírnak. Azok a tárgyalások, amelyeket a két érdekképviselet vezetői között lefolytattak, eloszlatták aggodalmaimat s különösen garanciát képez az, hogy a Pénzintézetek Országos Egyesülete igazgatóságának és választmányának valamennyi tagja, eddigi pozíciójának megóvása mellett változatlanul megy át az uj alakulatba és hogy Egyesülésünk szellemi vezetői, igazgatónk és főtitkárunk, akik két évtizeden át önzetlenül és teljes odaadással állottak az ügy szolgálatában, ebbeli működésűket továbbra is kifejteni fogják. Biztosítékot nyertünk továbbá arra nézve, hogy a vidéki pénzintézetek külön érdekei mindenkor az autonom vidéki osztály külön határozatai tárgyává fognak tétetni. Vannak-e a vidéki pénzintézeteknek külön érdekeik? Valamikor az volt a felfogás, hogy a fővárosi 9 „ZEMPLÉN" EREDETI TÁRCÁM. Darmay Viktor. (1850 dec. 2-1878 raárc. 28.) Halálának 50-ik évfordulója alkalmából irta: Wiczmándy Tamás. (Két közlemény.) il. Darmay apja, aki a cs. kir. hadsereg tisztikarából lépett a szabadságharc szolgálatába, az 1849-iki debreczeni trónfosztó határozat után is hive maradt a Habsburg- házfiak. Ő épen úgy, mint a legnagyobb része azoknak a honvédtiszteknek, akik 1848 előtt a cs. kir. hadseregben szolgáltak, 1848/49-ben nem a trónfosztás gondolatáért, hanem csupán az 1848-iki törvények végrehajtásáért harcolt! Hiszen a közhangulat az 1848/ 49-iki időkben nagyon hasonló volt a maihoz : akkor, épúgy, mint ma, a nemzet legjobbjai legitimisták voltak. Az volt nemcsak Széchenyi, Deák Ferenc és Eötvös József báró, hanem Batthyány Lajos gróf is, és az volt természetesen — nem pedig áruló — Görgey Í6. Darmay nem osztotta az apja nézetét! Hiszen apai és anyai ágon volt benne egyaránt Görgey- és Kossuth-vér is, de ez a két vér soha sem veszett benne össze, ő épúgy, mint az ő öreg barátja, Szemere, 100 százalékig Kossuth- párti volt. Ha ott, Lasztóczon összejött ez a három ember egy kis, pipaszó melletti politizálásra, bizony-bizony a Görgeyt istenítő 1848/49 iki honvédszázados nagy kisebbségbe került a két Kossuthista poétával szemben! A politikai vitázás nagy hévvel ment köztük: Szemere egyszer aztán Darmay apjával ’végleg is összekülönbözött. De éles ellentét fejlődött ki az apa és fiú között is! Egy heves összekoccanás alkalmával irta Darmay: »Előre hát! — előre most már ! A húr pattant, a nyit repül; Nincs a mi többé visszatartson, Magamban állok egyedül. Kiket szerettem, megsirattam S kitéptem bús emléküket . ■ . Ragadj hát most amerre tetszik Te sötét hullám engemet.* Ilyen felhevült lelki állapotban, egészen meggondolatlan ül, pénz nélkül is kész volt hazulról elrohanni Pestre vagy akárhová, ha ugyan az utolsó pillanatban vissza nem tartotta őt szerető anyjának kérlelése. Ö maga is így énekelte: sOh jó anyám, ha te nem volnál, Ki úgy tartasz szelíd karoddal Még a távolban is, ki tudja Hogy s mint lett volna már fiaddal ? I“ És ezekhez a folyton meg-meg- ujuló bajokhoz jött azután valami, ami az ő bajainak a betetőzése volt: a szerelem. »Óh! áldom a sorsot ezerszer, Mely nékem annyi kint adott; S a szerelemnek poharából Keserű könnyel itatott.* Hát igen, a szerelemnek köszönhetjük azokat a szép költeményeket, amelyeket »Charlotte dalai" cimmel ideáljához: Reviczky Saroltához irt és köszönhette Darmay is az ő költői hírnevének növekedését, de egyúttal már addig is kényes helyzetének újabb súlyosbodását ! Arról, hogy megházasodhasson, vagy legalább hogy ideálját feleségül vehesse, szó sem lehetett. Költeményeit Tóth Kálmán, Szemere Miklós, Szabó Endre, Ábrányi Emil nagyon dicsérték, de családi tűzhelyet nem lehetett reájok alt-
