Zemplén, 1928. január-június (59. évfolyam, 1-48. szám)
1928-02-26 / 16. szám
(tvenkilencedlk évfolyam. 10. szám. Sátoraljaújhely, 1928. február 26. Megjelenik hetenként kétszer sserdkn és ssonibaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház IX. ndv) I Y jfff I Előfizetési ár: f M Fi Negyedévre. . 2 pengő g A/T UT T?1VT I éL/H/Ij JlJl I 1 ~ mm “ 1 •*cm" B soronként 20 fillér POLITIKAI HÍRLAP 1 Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 108. szám FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ Báró MAILLOT NÄNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF Telefon: M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. ssám. Banán-bura irta: Dukai Takách Oéza orsz gyűl. képviselő. Van már banán-kura is. Nem a forróégöv alatt, ahol az úgynevezett füzér liliomok közé tartozó banán, paradicsom füge, vagy pizang terem, — ott már bizonyosan megunták —■ hanem nálunk, ahol ezt a különös formájú gyümölcsöt, ezelőtt még csak néhány esztendővel is legföljebb a boltablakokból ismerték, ahova igen nagy szállítási és vámköltségekkel jutott (magától értetődik, a fogyasztó terhére) s ebben az utóbbi két-három év alatt mindössze annyi változás történt, hogy a banánt már piaci kofáknál is, városi, falusi szatócsboltokban is ha lomra kaphatni. A múlt hetekben a következő kis közlemény járta be a budapesti és vidéki lapokat: — Josephine Stross, a bécsi Karolinen gyermekkorházból feltűnő terápiái eredményt mutat be banánok segítségével. Három hónappal ezelőtt egy harmadfél éves leányka jött be a korházba. Testsúlya egy három hónapos gyermekének, hossza körülbelül egy tizenhárom hónaposénak felelt meg. Eleinte minden terápiái beavatkozás hatástalan volt, később banán kúrát alkalmaztak és pedig 5 napig csupán banánnal etették, azután kombinálva vegyes koszttal táplálták s ez meghozta a várt változást: anyagcserejavulás, súlygyarapodás és kedélyváltozás állott be Más szóval, tessék banánt venni, mától fogva körte he lyett, alma helyett, magyar földön termő minden gyümölcs helyett, banánt enni. Mivelhogy ez jóval drágább a legfinomabb magyar almánál, vagy körténél, noha sokkal kevésbé izlttes. Ami pedig a gyógyhatást illeti, ugylátszik Josefine Stross doktor kisasszony, a bécsi Karolina gyermekkórházban, se almával, se körtével, se más európai gyümölccsel nem kísérletezett, mert ezekkel, az előbb idézett reklámközleményben hangoztatott terápiái eredményt — a mi orvosaink véleménye szerint — épp oly sikeresen elérhette volna, mint banán-kúrával. A közvélemény valami hirdető vállalat révén került a sajtóba, ahol — tisztelet a kivételnek — újabb időben jóformán, semmi lelkiismeret- furdalás nem jelentkezik, mikor fizetett reklámok vállalásáról van szó. Hogy ez a közlemény, annak a néhány nagykereskedőnek a révére hajtja a vizet, aki az egyenlítő alatt termelt banánnal, jóformán, egész Európát elárasztja, azt a „kiadóhivatal* nem igen mérlegeli; valamint azt sem, hogy a banán reklámozása a magyar gyümölcs kelendőségét csökkenti. Az is bizonyos ellenben, hogy hiába hirdettetnék a banán-kúrát minden nap, egész uj ágoldalokon: ha a magyar társadalom erre nem reagálna, ha nem akadna magyar ember, aki banánért egyetlen fillért ad. Berlinben az ember bemegy például egy előkelő keztyüshöz. Három-négy fiók keztyü kerül eléje. A boltos megmutatja; ez angol s emez német gyártmány. És hiába csinosabb a francia, erősebb az angol keztyü, német asz- szony, német ember csak német készítményt vásárol. A magyar alma és körte, csemegének is, kúrára is, különb és aránytalanul olcsóbb a világ minden bánánjánál és amit azért fizetünk, az tovább is a nemzeti vagyonhoz tartozik, az tovább is az országban marad. A banánbehozatal csökkenti a nemzeti vagyont, mert az amit ezért az exoti- kus terményért fizetünk az idegen földre megy. Szabad-e mostanság, nekünk egyetlen fillért kiadnunk bármilyen gyümölcsére a forróégaljnak, ahová tőlünk se búzát, se birkát nem vásárolnak? Szabad-e kiadnunk akkor, amikor az az élvezet, amelyet igy vásárolhatunk, nemcsak nem nélkülözhetetlen, hanem ma9 vidéki pénzintézetek mérlegei lita dr. Nyulásay János, kincstári főtanácsos, a TÉBE igazgatója. A magyar közélet emberei közül néhánynak mulatságot szerez, ha üthet egyet a pénzintézeteken általában és a vidéki pénzintézeteken különösen. Valami bámulatos az az abszolút tájékozatlanság és a viszonyoknak az a tökéletes nemismerése, amivel ezek az urak a magyar közgazdasági életnek ezek hez a legfontosabb pilléreihez nyúlnak és felejtik azt, hogy a háború előtti Magyarország gazdasági életének kiépítése és gazdasági problémáinak megoldása elsősorban ezeknek az intézeteknek az érdeme. A magyar vidéki pénzintézet magyar specifikum, amely az ö Janus-arcával azzal, hogy egyik oldalról bank, másik oldalról takarékpénztár jellege van, bele tud helyezkedni a magyar gazdasági élet fölöttébb szövevényes útjaiba és egyúttal ezekből a szövevényekből több-kevesebb sikerrel kikalauzol. Az 1927. üzletév eredményéről most teszik közzé a vidéki intézetek mérlegeiket; és ezek a mérlegek fölöttébb tanulságosak, mert fényesen bizonyítják, hogy mily intenzív munkát fejtettek ki Magyarország vidéki pénzintézetei az ország gazdasági ujjáalkotása körül. Kihelyezéseik, kivétel nélkül mindenütt igen jelentékenyen gyarapodtak, e gyarapodás átlagban eléri az 50'/o-ot. A kihelyezések, úgy látszik, nem is rosszak Nem csupán a mérlegekből, de az Orsz Hitelvédő Egylet adataiból is tudom, hogy a fizetésképtelenségeknél a pénzintézetek alig vannak érdekelve. Magáninformációim szerint a leírások szüksége eddig minimális volt. Az intézetek tehát kihelyezéseiknél — nyilván — kellő óvatossággal jártak el. Azonban a vidéki direktoroknak sok nehéz órát és álmatlan éjszakát szerzett az a körülmény, hogy az intézetek saját tőkéjének ,és betétállományának fejlődése nem tartott lépést az intézetek iránt támasztott hiteligények fejlődésével és hogy ennek következtében ők fokozottabb mértékben voltak hivatva igénybe venni a visszleszámitolási hitelt. Minden egyes intézetnél épen ezért sokkal jelentékenyebb a visszleszámitolás percentuális emelkedése, mint a betétállomány és saját tőke fejlődése. Az utolsó időben annyit hallottunk a pénzintézeti reformról, kalandosnál kalandosabb ellenőrzési és egyéb tervekről, pedig a Pénzintézeti Központ által, ezidő szerint gyakorolt revízió tökéletesen elégséges és a gazdasági élet gúzsbakötése helyett inkább azon kell a fejünket törnünk, hogy hogyan erősíthessük meg ezeket az intézeteket. Teleszky már ismételten, igen helyesen mutatott rá, hogy el kell követni mindent, ami az intézetek saját tőkeállományának gyarapodását lehetővé teszi. Könnyíteni kell az alaptőke-emelések formaságain. Nyújtani kell különféle adó- és illeték-kedvezményeket azoknak az intézeteknek, amelyeknek tőkeerőssé tétele közérdeknek tekinthető. Teleszky javaslatához, amely pozitív irányú, én hozzáfűznék még egy negatívot is. Nevezetesen azt, hogy hagyjanak fel az adóhatóságok azokkal a zavaró határozatokkal, amelyek, végeredménykép a közönségnek a részvényjegyzéstől való elidegenítését vonhatják maguk után. Értem ez alatt azokat a felhívásokat, amelyeket az utóbbi időben kaptak egyik-másik adóhivataltól az intézetek abban az irányban, hogy mutassák ki: kik a részényesek. Ha az 1927. évi mérlegek eredménykimutatásait nézzük, örömmel látjuk, hogy a vállalatok jövedelmezősége általában emelkedik, ami kizárólag annak tulajdonítható, hogy az intézetek üzleti tevékenységüket igen intenziven fokozták. Nagyon sok intézet előző évi forgalmának két-háromszoroEgr3T©e &ZÚJOCL áx© 2LO fillér Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hi«»ek Magyaiomág feltámadásábau Ámen. gyár termékkel nagyszerűen is pótolható. Hál — mondaná Deák Ferenc kocsisa — szabadni szabad, de rendes ember nem cselekszi.- - — — —-------------------------------^ — Tessék már a mezőgazda- sági kamaráknak és más eféle érdekképviseleteknek a banán- kúrával is foglalkozni.
