Zemplén, 1928. január-június (59. évfolyam, 1-48. szám)
1928-02-22 / 15. szám
f tvenkllencedlk évfolyam. 15. szám. Sátorallaujhely, 1928. február 22. M*ffJ«lenik hetenként kóteser Hordán és isombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház IX. udv) Telefon : FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 108. »eain Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. »ám. Hiszek egy istenben, hiszek egy hazában Hiszek'egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amen. Kultúrát, kenyeret, sportot az ifjúságnak! Irta: dr. Alföldy Béla egészségügyi főtanácsos, orszgy. képviselő. Csak addig bizhatunk Magyarország feltámadásában, a mig bizni tudunk és bíznunk lehet a magyar ifjúságban. Mert a magyar ifjúság a nemzet törzsének éltető eleme, gyökere és ha az ereréves nemzeti törzset a megtévelye- dett trianoni agyak és gonosz kezek meg is csonkították, meg kell mutatnunk, hogy gyökereit nem tudják úgy kipusztitani, amint tervezték és szerették volna. Pusztulunk és fogyunk mi erősen, ez kétségtelen, érezzük mi a trianoni átoknak halálthozó lehelletét, de reméljük, hogy még mindig elháríthatjuk a nemzet felöl a végpusztulás veszedelmét, ha gondoskodni fogunk arról, hogy a nemzetnek testben és lélekben minél egészségesebb ifjúsága legyen, ha gondoskodni fogunk arról, hogy minden tekintetben megbízható, életerős nemzedékek lépjenek nyomdokainkba. Nem tudom eléggé hangsúlyozni az ifjúsági sportegyesületek és a leventeintézmény gyors és alapos kiépitésének szükségét. Ezeknek az intézményeknek rendkívül jó hatását látjuk mindannyian, akik ezzel a kérdéssel foglalkozunk s akik szivünkön viseljük a magyar jövő sorsát. Ne higyje senki, hogy mi a levente-intézménnyel és az ifjúsági sporttal valami újat produká lünk. Mi csak utánozzuk, sajnos megkésve, azokat a kulturnemzeteket, amelyek ezt már hosszú évtizedek előtt megteremtették. De nem is kell a nagy kulturnemzetekre hivatkoznom. Megfigyeltem Szerbiát, ezt a kis balkáni államot s láttam, hogy milyen büszkeséggel tekint az ő leventéire, az ő „szokolistáira“, mert jól tudja, hogy erős és telkes ifjúság nélkül nincs nemzeti jövő, nem lehet szá mára boldogulás. Ne legyünk mi az egyedü- liek a népek sorában, akik nem tudjuk, mert nem akarjuk megmenteni a nemzet létfen- tartó erőit. Igenis, hozzunk meg mi is minden áldozatot az ifjúságért. Tartsa ezt kötelességének állam, társadalom, szülő és munkaadó egyaránt, mert mindezeknek csak olyan ifjúságban telhetik örömük, amely testben és lélekben ép, egészséges, erős, amely rendhez és fegyelemhez szokott. Jól tudom, hogy hullarabló szomszédaink ellene vannak a magyar levente-intézménynek, mert jól tudják, hogy egy testben és lélekben ép és egészséges nemzet sohasem lesz az ő rabszolgájuk; jól tudják, hogy csak egy testileg, lelkileg és erkölcsileg lerom rótt néppel bánhatnak kényük- kedvük szerint. Eszünk ágában sincs leventéinket csatasorba állítani és ellenük küldeni, hiszen mi védtelenül, fegyvertelenül állunk itt és nem rohanunk ész rélkül a szuronyerdőknek és gépfegyverek tízezreinek. Mi nem háborúra készülünk, hanem készülünk fajunk erősítésén keresztül ^gy biztosabb és jobb nemzeti jövőre. Csak azt akarjuk, hogy minket a nagyvilág mint életképes, fejlődő nemzeti erőben gyarapodó nemzetet megbecsüljön és helyezzen bennünket a többi kulturnemzetek közé. Ezért hangsúlyozom és ismétlem, hogy kultúrát, kényé rét és sportot az ifjúságnak. Kulturpolitika tekintetében kétségtelenül nagy léptekkel haladunk. De itt van a kenyérkérdés. Kenyeret az ifjú Ságnak, addig amíg tanulmányait végzi és akkor, amikor tanulmányait elvégezte, gondoskodjunk elhelyezkedéséről. Amig tanulmányait végzi, addig is kell neki kenyeret nyújtani, hogy le ne romoljék testileg és erkölcsileg és egyetemeinket már csak e célból is fenn kell tartanunk. Mert az egyetemek ma nemcsak arra vannak hivatva, hogy az ifjúságot tudománnyal lássák el, hogy diplomát adjanak kezébe, hanem arra is, hogy azilumot nyújtsanak nekik arra a négy-öt esztendőre, amig tanulnak; mert ha az a fiú a menzák stb. révén legalább a kenyerét megkapja, akkor nem fog testben leromlani és erkölcsileg lezülleni. Azoknak, akik azt mondják, hogy szüntessük meg egyetemeink nagy részét, hogy felesleges a sok egyetem, szintén igazuk van bizonyos szempontból, de ezektől azt kérdezem, hogy hol helyezzük el azokat az ifjakat, akik az érettségit letették, de nem végeznek egyetemet, felsőiskolát ? Garantálják-e, hogy ezeknek boldogulását lehetővé fogják tenni ? Mert csak az esetben járulnék ahhoz, hogy az egyetemek közül többet megszüntessünk. Nem baj az, ha mentői több kitanult ifjú lesz ebben az országban. Igaz, hogy ez, mint mondják, szellemi pro- letáriusra vezet. De kérdem, hogyan nevezik ők azt a züllést, amely bekövetkeznék akkor, ha azt a középiskolát végzett ifjút kidobnák az eletbe, azt az ifjút, aki semmiféle élettapasztalattal, semmiféle magasabb képzettséggel nem bir? Az államnak az iskolai és iskolánkivüli sport felkarolása és fejlesztése céljából is meg kell hoznia a szükséges áldozatot. Tarthatatlan az, hogy az e célból létesített testnevelési alap egy puszta segitőalap, amelynek egész egzisztenciája bizonytalan jövedelemforrásoktól függ. Nem lehet az egész ifjúsági sport sorsát, egy ennyire fontos nevelési szükséglet sorsát, a lófuttatási konjunktúrától, a lóversenyre járó közönség kedvétől függővé tenni. Ennek az állapotnak megszüntetését és megfelelő állandó jellegű alap létesítését már nem halogathatjuk. Iktassanak a tota- lizatör adóból származó, szub- szidiárius .Testnevelési Alap* helyett olyan tételt a kultusz- tárca költségei közé, melynek segítségével az .Országos Testnevelési Tanács“ a magyar testnevelés és verseny- sport egyre növekvő igényeinek és megnagyobbodott követelményeinek mindenkor teljes mértékben megfelelhessen. Ipariesíületi közgyűlés Fekete Károly maradt az ipartestűlet elnöke — Az iparosság nyugdidijbiztositása, kézmüveskamara és a forgalmi adó — Dr. FDzesséry Zoltán iparbiztos az iparosság érdekeiért — Nem kell az iparosoknak a lakások szabad felmondása A sátoraljaújhelyi Ipartestület vasárnap délután 2 órára tűzte ki évi rendes közgyűlését, de már jóval előbb igyekezett minden iparos a városháza tanácstermébe, hogy helyet biztositson magának annyira, hogy két órakor már csak a folyosókon lehetett elhelyezni az iparosok nagy tömegét. Hozzáértők becslése szerint az iparosok mintegy ötven százaléka, tehát legalább is háromszáz tag jelent meg a gyűlésen. A nagy érdeklődést, — figyelembe véve azt, hogy még nem is nagyon régen kétszer- háromszor hívták egybe a közgyűlést, mig egyszer határozatképes volt — főleg az okozta, hogy az elnöki és titkári jelentés során eredményekről és várható eredményekről vártak beszámolást, Sátoraljaújhely, 1928. febr. 19. amelyekről feltételezhették, hogy azok az iparosság nyomorúságos állapotán, — amelyet a trianoni határnak köszönhet — volnának hivatva segíteni. Ezzel szemben az iparosság az elnök részéről nemcsak hogy megnyugtató nyilatkozatot nem kapott, de egyenest ijesztő képet nyert a jövőt illetőleg. Ez a közgyűlés olyan volt, mintha tisztára csizmadia politikusokból állott volna, mert túlontúl foglalkozott az oda nem való dolgokkal. Ha a forgalmi adót sérelmesnek találja az iparosság, úgy azért van a vezetősége, azért van ipar és kereskedelmi kamarája és képviselete, hogy annak módosítását kérje olyképen, hogy a bankok, biztositó intézetek hasonlókra is kérjék a forgalmi adó
