Zemplén, 1928. január-június (59. évfolyam, 1-48. szám)

1928-06-10 / 43. szám

Ctvenkilencedik évfolyam. 43. szám. Sátoraljaújhely, 1928. junius 10 Megjelenik hetenként kétaxer eserdán éx xxombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház n. udv) Zemplén Blfi&xetóai ár: Negyedévre 2 pengd POLITIKAI HÍRLAP Hlrdetóeek: g négyzetcentiméterenként. NyUttér soronként 20 fillér Telefon : FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. ax&m. Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. Hám. Hiszekegy Istenben,hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amen. Köszöntő Irta: Huber Imre, a kegyesrendi reálgimnázium igazgatója. Csonka vármegyénk sors­csapásoktól eléggé sújtott határvárosa ünnepre készül. A magyar kultúra legfőbb, legnagyobb apostola: gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi m. kir. mi­niszter ur érkezik körünkbe. Amily határtalan nagy a szeretet és lelkesedés, mely őt, a nemzeti nevelés nagy reformátorát, körülveszi, oly mélységes fájdalom hatja át valónkat, mert szégyenkez­nünk kell, mikor számon kéri városunk kulturális állapotát. Ő, aki a magyar kultúra, a szellemi élet legkisebb zugát is ismeri, aki nagy tudásával, széleskörű tapasztalataival azt szolgálja is, aki saját útmuta­tás alapján megalkotott szel­lemi és kulturális nemzeti kincsünket bátran merle meg­mutatni a bámuló külföldnek s nagy dicsőséget szerzett az árván álló Hazának, — mit fog gondolni, mit kell éreznie, ha megnézi iskoláinkat kivül- belül, megtekinti felszerelései­ket? Elszorul az ember szive, ha látja ezeknek antihigienikus és antiszociális állapotait, mi­kor még most is láthatók, érezhetők a háború, a meg­szállás emlékei. Édes Istenem ! Hol van az a nem is olyan régi idő, mi­kor városunk, az ország ha­sonló népességű kisvárosai között kulturális tekintetben az elsők között volt? Amikor egy gimnázium, egy felsőke­reskedelmi iskola, egy polgári fiú- és két leányiskola, egy állami és öt felekezeti elemi iskola, három ovoda szolgálta az izig-vérig magyar közok tatást. Szolgálja ma is, de hol és hogyan? Azon időben az ifjú­ság száma fele annyi volt, mint most. Akkor az iskolák befogadó képessége elég volt. Ma nem elég, még a terv­szerűtlen foltozgatás sem se­gített. Legtöbbjének még ak­kora udvara sincs, hogy óra­közökben a növendékek ké­nyelmesen elférhetnének. Kegyelmes Uram ! Egy pil­lantás a Rákóczi ucca végére és . . . minden érthető. Az a sorompó, melyen át csak a túlsó részi testvéreink sóhaja röppen át, szegényitette le városunkat, a polgárságot; az a sorompó öli meg iskoláink és egyéb kulturális intézmé­nyeink életerejét; az a so­rompó nem engedi át az itteni kényszer mozdulatlanságot fel­A miniszter jun. 13-án a reg­geli személyvonattal érkezik kísé­retével Sárospatakra. Érkezés után a vármegye főispánja s a köz igazgatási hatóságok vezetői tisz­telegnek a szalonkocsiban a mi­niszter elölt, aki fél kilenc órakor kiszállva a szalonkocsiból, fogadja az állomás perronján felfejlődött levente diszszázad tisztelgését s a vármegyei, valamint a járási test- nevelési felügyelő jelentkezését. Sárospatak nagyközség nevében a községi főbíró üdvözli a minisz­tert, gyalogmenet után a park be­járatánál egy iskolás gyermek s a tápintézet kapujában Janka Károly főiskolai gondnok. A tápintézeti rövid reggeli után a főiskolai ima­teremben a főiskolai kórus énekel, a közigazgató s a senior beszéd­del Udvözlik a minisztert, aki ez­után megtekinti a főiskolai könyv­tárt és gyűjteményeket és esetleg tanácskozásokat folytat a főiskolát érintő ügyekről. Ezt követi a ta­nítóképző intézet, a vár és róm. kát. templom megtekintése s láto­gatás a kisgazda körben. F. hó 6-án d. u. 4 óra tájban zászlókkal, tornaegyenruhákban, katonás rendben vonultak végig városunk főuccáján tanítóik veze­tése mellett elemi iskoláink ta­nulói. Aki nem tudta, aki a helyi lapokban nem olvasta, hogy e napon az elemi iskolák ének- és tornaünnepélye lesz a sportpályán, az megtudhatta a felvonuló lted- ves gyermekoszlopok csengő, ha­zafias dalaiból. Mint bucsújárás- kor, úgy hömpölygött utánuk, társzélre kitolt munkásai néma ajakkal szemlélnek, tűrnek, dolgoznak, mint Kegyelmes Uramnak hü katonái, helyt­állnak érzéssel, buzgósággal azért az ifjúságért, mely az általuk téglánként lerakott pilléreken felépülő jövő bol­dogságát fogja élvezni. Kegyelmes Uram! Segitsen ezen munkánkban, karolja át jóságos kezével ezen szeren csétlen város ifjúságát, tudatos, a messze jövendőt, a szebb jövőt meglátó szemsugara adjon a kitartásra erőt. A magyar kultúra első, nagy vezérét Isten hozta! 12 óra 15 perckor indulás Sátor­aljaújhelybe autókon. A vámso­rompónál a polgármester a városi tanács és képviselőtestület élén üdvözli a minisztert s egy iskolás gyermek csokrot nyújt át. Innen a miniszter az iskolásgyermekek sorfala között a vármegyeházára hajtat, mely előtt a cserkészek tisztelegnek. 1 óra 30 perckor közebéd a Kovács-villában, mely előtt dr. Oláh Istvánná a Mansz nevében üdvözli a minisztert. Az ebéden dr. Oláh István ny. kúriai biró mond köszöntőt a miniszterre. Ebéd utáni pihenő után a minisz­ter meglátogatja a felsőkereske­delmi iskolát, a reálgimnáziumot, áll. polg. fiúiskolát, Carolineumot, a város most építés alatt levő színházát s a Mansz Napközi Otthont. Hat órakor elemi iskolai tornaünnepély a sportpályán. 6 óra 30 perckor a minisztert és kísére­tét a főispán látja vendégül teára. Visszautazás az esti személyvonat­tal. mellettük a tömeg: szülők, roko­nok, érdeklődők; a vármegye, a város, egyházi hatóságok s az összes hivatalok mind képviselve voltak. Ki ne szeretné a gyerme­keket, ki ne nézné meg az ő ün­nepélyüket, az ő teljesítményeiket! A legjobban reklámozott futball­mérkőzés sem csal ki ekkora tö­meget a pályára. Valóban nép­szerűek ezek az ünnepélyek ! Az embertavaszt, a szomorú jelenben a szebb jövőt, a szebb jövőnek reményteljes bontakozó virágait ünnepeljük az ezernyi gyermekse­regben. Ez a szeretet, féltő gond, a fájó hazafi sziveknek jövőbe te­kintő reménye vonzotta ki a kör zönség ezreit. A sportpályán példás rendben vonulnak el s állnak föl az egyes iskolák gyermekoszlopai tanítóik pattogó vezényszavaira. Kalapot le! Egy, kettő! S ezer gyermek a közönséggel együtt elénekli a Himnuszt. Azután Ladányi Jenő lép az emelvényre. Vezényszavára és ütemet adó sípjára ezer test hajlott jobbra-balra, 2000 kar, láb lendül föl, le, ritmikus ütemben, hibátlan precizitással. Megkezdőd­tek a közös tornagyakorlatok. E téren minden iskola minden gyer­meke, fiuk és leánykák egyaránt a legtökéletesebbet nyújtották. Kü­lönbségeket inkább csak az egyen­ruhákban lehetett találni. Petreczky Jenő kir. tanfelügyelő mint egy főparancsnok s a bírálóbizottság három tagja : Schmid Gyula, Reskó János sárospataki, Juhász János szerencsi igazgató-tanítók szigo­rúan figyelő szemmel járnak osz­loptól oszlopig s megtöltik lassan bíráló lapj'aik rovatait. Fele se tréfa ! Jól dolgozzék, aki megakarja nyerni a zászlót! Nem adják azt ingyen, csak annak, aki megér­demli. A szigorú bírálók szemeit semmi sem kerüli el. Egy-egy gyakorlat után tapsorkán-éljenzés hangzik a csillogó szemű gyer­mekek felé. A közvélemény szava ez. A lelkesedésben előljár a vár­megye alispánja, Bernáth Aladár, aki az előkelőségekkel a pálya tribünjén foglalt helyet. A tornagyakorlatok után az énekverseny következett. Ennél egyenként álltak az énekcsoportok a- közönség és a szigorú bírálóik elé. Az éneknél már könnyebb volt a bírálat, mert ennél a ver­senynél iskolánként jelentékeny különbségek mutatkoztak. Leg­szebben, a többit messze felül­múlva énekeltek az állami elemi iskolai tanulók Sipos József áll. tanító vezetése mellett, majd a róm. kath. fiúiskola; a többi is­kolák ezek után következtek igen szép teljesítményeikkel. Most az atlétikai versenyekre került a sor. Futás, távol- és ma­gasugrás s kötélhúzás tették pró­bára a versenyzők erejét, ügyes­ségét. Mindezek után a bírálóbizottság tanácskozása következett. Szorongó szívvel várták a gyermekek s nagy érdeklődéssel, találgatással a kö­zönség az eredmény kihirdetését. Ezalatt Héjj Rózsi VI oszt. áll. el. isk. tanuló nagy tetszéssel elsza valta Szilágyi Bélának „A magyar gyermekekhez“ c. irredenta versét oly tiszta, csengő hangon, oly értelmesen, hogy még a távolállók is minden szavát megértették. A gyermekeket szerető, irántuk lel­kesedő, jóságos lelkű alispánunk frissítő energiát. A magyar tanügy ezen ha­Gróf Klebelsberg Kunó gall. és bízott, mniszter junius 13-ihi hivatalos lótogatásánab programja 9 sátoraljaújhelyi elemi iskolák éneb- és tornaünnepélye

Next

/
Oldalképek
Tartalom