Zemplén, 1928. január-június (59. évfolyam, 1-48. szám)

1928-04-18 / 29. szám

Ötvenkücncedik évfolyam. 29. Mám. Sátoraljaújhely, 1928. április 18 Megjelenik hetenként kétezer eserdán ée szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház II. adv) ] Zemplén POLITIKAI HÍRLAP El5fizetési ár: Negyedévre . . 2 pengő Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Nyilttér soronként 20 fillér Telefon : FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Telefon : M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. siám Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. uám. Hiszek egy jlstenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amen. Felszisszen a Temps a francia külügyminisztérium félhivatalosa, hogy Lengyel- ország külügyminisztere Za- leszki tárgyalásokat folytatott Milánóban a Dúcéval. Abszur­dumnak mondja még feltéte­lezni is, hogy Lengyelország Magyarország kedvéért felál­dozza a román szövetséget, hiszen Legyelország szövet­sége Franciaországgal és Ro­mániával a kisantanttal való együttműködésen alapszik a status quo fenntartására. De még inkább az idegesség tü­neteit viseli magán a francia nyugtalanság akkor, amikor Lengyelországról azt állítja, negativ módon ugyan, hogy teljesen valószínűtlen a felte­vés, miszerint Lengyelország a revízió gondolatával komo­lyan foglalkozna. Ki is fejli a francig félhi­vatalos, hogy miért nem lenne jó Lengyelországnak barátsá­gos uj utakat keresni Magyar- országgal s természetes, hogy egyidejűleg Olaszországgal. Saját, legfontosabb érdekei ellen intézne Lengyelország támadást, mondja a Temps, miután a status quo fentartá- sában elsősorban Lengyelor­szág van érdekelve. Rosszul érvel, tévesen következtet a francia okoskodás, mert Len­gyelországnak az állampoli­tikai, diplomáciai és gazdasági relációi mind a barátság mel lett tanúskodnak s a szükség­szerűség logikájával fordítják ezt a magyar nemzettel barát­ságos államot Olaszország és Magyarország felé. Köztudomású az az évszá­zados meleg baráti viszony, sőt ezen túl az államjogi kö­zösség, ami Magyarország, valamint Erdély és Lengyel- ország között fennállott és szimpátiában mai napig is fennáll mindkét nemzet részé­ről. Zaleszki tárgyalásai igenis arra irányulnak, ami Lengyel ország érdeke, ami a lengyel nemzet szimpátiájában gyöke­rezik, hogy a lengyelek meg­találhassák azt a baráti légkört a magyarsággal, amelyet élet- érdekei, a k,éí nemzet sokban közös múltja, történetüknek hősies hasonlatosságai jelölnek meg. Lengyelországnak a tár­gyalásai arra a célra irányul­nak, hogy az életképtelen és mindinkább hatástalanná váló kisantahíszövetség helyébe, mely csak a rabtartás félelmére és igazságtalanul koholt érde­keire támaszkodott Magyar- országgal szemben, uj szövet­ségek, uj és életképes, állam- politikai szempontból termé­kenyebb alakulatok jöhesse­nek létre, melyeknek egyik bázisa Olaszország és Magyar- ország mellett éppen Lengyel- ország lenne. A három állam között, melyeknek egyike ma Európa egyik legíejlődőbb és íegkonszolidáltabb hatalma ér­zelmi és érdekközösségek van­nak, amik a Duna medence politikájának sarkpontjaivá kell vétségnek helyébe, mely csak azért jött létre, hogy a Ma­gyarországtól elorzott terüle­teket a közös rablás cinkos­sága alapján, állig fegyverben állva megtarthassa. A kisantantnak nem volt más célja, mint a Franciaor szág által neki juttatott nem éppen dicső, zsandárszerep betöltése. Sans hier, sans de- main alakult ez a kis érdeksz­féra, anélkül, hogy tegnapja lett volna s anélkül, hogy a holnapra Európa érdekei szem pontjából a zsandárszerepen kivül bármely pontra támasz­kodhatott volna. A milánói tárgyalások uj csoportosulások kezdetét je­lentik, melyek nem egy le­győzött s földretepert nemzet ellen irányulnak, kizárólago­san, mint a kisantantszövetség, de Európa egészséges jövőjét és a nemzetek létjogát tartják természetes érdekek és von­zalmak alapján szem előtt. hogy válljanak, annak a szö­Városi hozzájárulás az államrenMg fentartásához A parlamenti tárgyalás alatt álló állami költségvetés nagyon közel­ről érdekli a városok háztartását is. De különösen érdekli a váro­sokat az az előkészítés alatt álló intézkedés, mely a városokban szervezett állami rendőrség sze­mélyi kiadásainak egy bizonyos hányadát — állítólag húsz száza­lékát — hárítaná át a városi ház­tartásokra. A városok kongresszusát máris foglalkoztatja ez a kérdés s a kongresszus állandó bizottsága tegnap tartott ülésében foglalkozott a tervvel. A tanácskozáson erős aggodalmak jutottak kifejezésre, mert megállapítást nyert, hogy azon jövedelmek, amelyekre a vá rosok háztartása van alapítva, mint a forgalmi adó és a kereseti adó, í az utóbbi időben meglehetősen j leapadtak s a háztartások nem | bírnak el újabb terheket. I Teljesen jogos és saját érdekeik szempontjából kötelességszerü, ha a városok érdekeik szempontjából komolyan foglalkoznak ezzel a kérdéssel is, ami elválaszthatatlan kapcsolatban van a városok anyagi helyzetével. Ezt a kérdést azonban elsősor­ban és főként anyagi vonatkozásá­ban kell megítélni s ebből a szem­pontból tekintjük mi is, azzal a kötelezettséggel, mellyel városunk életbevágó érdekeinek tartozunk. Való, hogy békében a város maga tartott fenn rendőrséget, de igen nagy az ut odáig s még na­gyobb a különbség a békebeli meg a trianoni Ujhely helyzete között. Mennyire más ma a hely­zet — fejtegetnünk nem szüksé­ges, — csak arra kell rámutat­nunk, hogy az élet terhei megso- j kasodtak, a közterhek sulyosod- tak, a jövedelmi források meg­csappantak s a pótadó 50 száza­lékban maximáltatott. Újabb terhek viselésére tehát ma már Ujhely teljesen képtelen vagy csupán akkor képes, ha az állam újabb jövedelmi forrásokat biztosit a városnak. Ez lehet egyedüli álláspontja a városnak e kérdésben s hinnünk kell, hogy ez az álláspont méltány­lásra és megértésre fog is találni. Különösen Ujhellyel szemben, mely mint határszéli, jövedelmező területeinek nagy részétől meg­fosztott város, minden kivételes elbánásra jogosult és rászorult. fi bodrogközi járás gyümölcstermesztési akciója Dr. Osváth Dezső, a járás fő- szolgabirája április 12-én Ricsére értekezletre hivta egybe járása községi és körjegyzőit a községi faiskolákról szóló uj vármegyei szabályrendelet ismertetése, a já­rás gyümölcsészeti kérdéseinek megtárgyalása és egyéb közigaz­gatási folyó ügyek elintézése cél­jából. A közig, bizottság rendel­kezése folytán ezen értekezletre a vármegye faiskola-felügyelője, mint előadó meghivatott. A gyűlésen dr. Novy Ferdinánd gazdasági felügyelő is résztvett. Megállapítást nyert, hogy a já­rás egész területe kiválóan alkal­mas a gyümölcstermelésre, mely azonban ezidőszerint a gyümölcs- termesztés szempontjából kiváló Riese, Zemplénagárd és Révleány­vár községekben is teljes mérték­ben el van hanyagolva és ezért jövedelmezőség szempontjából ez a gazdasági ág igen jelentéktelen. E járás gyümölcstermesztő köz­ségeire hangsúlyozottan rá kell olvasni azt a közmondást: „Per­metezz, vagy add meg magad.“ Elhanyagolt, rettenetesen vértetves almafák éktelenkednek határaik­ban, bizonyítva a múlt mulasztásait. Nevelni, oktatni kell a népet az Isten, a haza szeretete s az ABC tudománya mellett a kenyéradó gazdasági ismeretekre is; meg kell törni e téren az apák maradiságát, hogy gazdasági jólétet teremtsünk. A gyümölcstermelést e járásban ki kell emelni mai elhanyagoltságá­ból. Erre kiválóan alkalmasak a gazdasági továbbképző népiskolák­kal kapcsolatos községi faiskolák. A járás főszolgabirája, jegyzői s tanítói kara teljes mértékben át- érezte ezt, innen magyarázható az a tény, hogy a járás minden köz­ségében megfelelő terület jelölte­tett ki faiskolai célra s egyes he­lyeken már is megindult a gytí- mölcsészeti tanfolyamot végzett tanítók vezetése mellett a faiskolai telepítés. Cigánd 2000 Q-ölet lá­tott el elsőrendű drótháló kerítés­sel faiskolai célra; Láca náddal kerítette be faiskoláját (ottani nyelvjárás szerint nádkőfallal), itt őszre szép oltványok is lesznek már; Kisrozvágy a folyó tavaszon kerítette be faiskoláját; Nagyroz- vágy, Karcsa, Pácin, Riese, Dámóc, BgT3T©s ezárrr Ära IO fillér

Next

/
Oldalképek
Tartalom