Zemplén, 1927. július-december (58. évfolyam, 47-89. szám)
1927-09-18 / 66. szám
Ötvennyolcadik évfolyam. 66. szám. Sátoraljaújhely, 1927. szeptember 18 Megjelenik hetenként kétezer tierdángéa szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház udvar) Zemplén ElSflxetéelSár;: Negyedévre . . 2 pengő Hirdetések: jj négyzetcentiméterenként. POLITIKA! HÍRLAP I NyUttér soronként 16 fillér Telefon : M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 108. szám. FŐSZERKESZTŐ: Báró MAILLOT NÁNDOR FELELŐS SZERKE8ZTŐ. Dr. MIZSÁK JÓZSEF Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. ssám. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában, Amen 9 jegyzői! hatásköre Irta : Dr. Kálmán Jenő orsz. gyűl. képv. . A nagyon szűkre szabott községi jegyzői hatáskör a változott időknek egyátalán nem felel meg. A községek újabb szervezésénél, amely sokáig már nem várathat magára, a községi közigazgatás központjává a jegyzőt kell tenni. A jegyzőt kell felruházni bizonyos jogokkal és hatáskörrel ; egészen addig a határig kell, majdan — a jegyzői képesítésnek további fokozásával a falusi lakosság kulturfoká- nak további fejlesztésével — felemelni, hogy szinte a járási közigazgatás nagy része feleslegessé váljék. Ehhez, felfogásom szerint, a községek megfelelő egyesítése is szükséges volna. Az a költséges apparátus, amellyel ma az adminisztrációt minden vonatkozásban visszük, vagy talán a mai helyzet szerint kénytelenek is vagyunk vinni, ebben az alakjában sokáig aligha lesz fenntartható. Ha pedig fenntartatik, ez csak más nagy- fontosságú érdekek elhanyagolásával, sérelmével vagy veszélyeztetésével történhetik. Mikor a közigazgatás reformjáról van szó évtizedek története vonul el a szemünk előtt és meg állapíthatjuk, hogy a lex Szapárytól kezdve végig ezekben a törekvésekben több volt a politika, mint a közigazgatás átformálásának gondolata és szándéka. Erre vezethetni vissza azt, hogy nem is lett a szerves reformból tulajdonképen semmi sem. A magyar közéletben, még komoly közigazgatási szakkörökben is, amikor erről a kérdésről van szó, folyton úgy állítják be a kérdést mintha ez kizárólag azon fordulna meg, hogy a tisztviselők a törvény- hatóságokban, városokban és községekben választás vagy pedig kinevezés utján nyerik e megbízásukat, alkalmaztatásukat? Az egyik oldalon arra esküsznek, hogy igazi, jó köz- igazgatás csakis kinevezési iendszer alapján lehetséges, a másik olalon pedig arra, hogy alkotmány garanciának tartják a tisztviselőkválasztását, holott a lényeg tulajdonképen nem ezen a kérdésen fordul, mert a lényeg a hatáskörök elosztásában, szabályozásában és a szervezetek megteremtésében van. Ha a közigazgatási szer vezeteket igen tiszteletreméltó tradíciók lerombolása árán kell is megcsinálnunk és le kell azokat egyszerűsítenünk, viszont ezeket a leegyszerűsített közigazgatási szervezeteket meg .kell töltenünk tartalommal ; megfelelő emberekkel való megtöltése és ellátása a közigazgatás reformjának legfőbb titka. Az 1886. évi községi törvény nagyon sok vonatkozásban már elavult, a mai idők követelményeinek nem felelhet meg. Nem felel meg azért, mert a községi jegyzők szin vonal tekintetében oly magasra emelkedtek az akkori viszonyokhoz mérten, hogy ehhez képest hatáskörük ma már nagyon szűkre szabott. Egyre növekvő számban vannak a községi jegyzőink között olyanok, akiket tettvágyuk, képességük, a néppel való foglalkozás szeretete sokkal többre hivott el, mint csak arra, hogy a mai nagyon szűkre szabott hatáskörökben merüljön ki egész tetterejük, egész energiájuk az olyanoknak is, akiknek nem szab határt a község szélső barázdája, nem szab határt a járás végső községe, vagy a megye kerete, hanem egyetemes célok felé fordulnak és ezeken munkálkodva minden közdolog intézésében részt vesznek. A jegyzők azonban tulajdonképen állandó ütköző pontjai különféle érdekeknek és a nagyszámú hatóságoknak. Ez pedig magában véve is nagy megpróbáltatás. Ha még hozzávesszük, hogy ők vannak hivatva, hogy a legprimitívebb emberek mindenféle dolgait intézzék, állandóan hadakoznak a közönnyel, a korlátoltsággal, a rossz, alacsony érzésekkel a hálátlansággal, s mindezt türelemmel, megértéssel teszik, hogy közönségünknek rendelkezésére álljanak hajnalban, késő estén, hivatalos órákban és azonkívül: akkor úgy a kormányzatnak, mint a törvényhozásnak és az ország dolgát szivén viselő nagyközönségnek is méltánylással kell ez iránt a kar iránt viseltetnie. Az a bánásmód, amellyel ők közönségüket kezelik, az az egymásra utaltság, amelyben ők élnek, ez a minden- irányú elfoglaltság adta egykor Eötvös Károly szájába azt a mondást: „Aki jó közigazgatási tisztviselő akar lenni annak legalább egy esztendeig községi segédjegyzőnek kellene lennie“. Az egymásra utaltság érzete hiányzik a központi miniszteriális tisztviselők jelentékeny részénél és különösen nincsenek tisztában azzal, hogy hogyan kell az embereket kezelni különösen akkor, amikor nem hasonló társadalmi állá- suakról van szó. Ez onnan származik, hogy nálunk nincsenek meg azok a kapcsok, azok a szálak, amelyek a jegyzőt az ő népével összefűzik, — ha láthatatlanul is. Zemplénvármegyei Muzeum Irta: dr. Székely Albert Amiért évtizedek óta hiába küzdöttünk, azt végre Széli József főispán történelmi érzéke, a magyar kultúra iránti szeretete, bölcs előrelátása, hatalmas munkaszeretete és energiája megvalósította. A Zemplénvármegyei Muzeum alapjai le vannak téve, most már csak erre az alapra lassanként és téglánként kelt lerakni azt a szép és nagy épületet, mely hirdetni fogja Zemplénvármegye ezer éves történeti múltját, régi dicsőségét és nagyságát, tanulva és okulva a múltakon, hogy munkásságban, akaratban és erélyben egy újabb évezredre tarthassunk számot, hogy vármegyénk élete és nagysága újra szép, nyugodt és boldog legyen, mint valamikor volt. Régi külföldi leírásokból többször olvastam azt a szemrehányást, hogy mi magyarok nem viseltettünk soha pietással őseink és nagyjaink iránt, sőt még Árpádkori fejedelmeink és királyaink földi maradványait sem tudjuk, hogy hol nyugszanak Nem őriz tűk meg kegyelettel ősiségünk dicső emlékeit. Elfelejtik azonban ezek a felületes külföldi irók, hogy ez a maroknyi magyar nemzet, amióta csak ide, Európa közepébe került, állandó összeütközésben állott közeli és távoli irigy szomszédaival. Mongolok, törökök, tatárok és 400 esztendős osztráknémet elleni küzdelmeink, védelmi harcaink emésztették életerőnket s ha végig nézünk ezeken a szomorú, de dicsőséges küzdelmeken, alig találunk egy emberöltőnyi korszakot, amelyben békésen és nyugodtan dolgozhattunk volna a magyar kultúra jövőjén és gondolhattunk arra, hogy a múltak emlékeit konzerváljuk. Az 1867— 1914-ig terjedő 46 esztendős Fe- rencz József-i időszak volt talán még aránylag a leghosszabb kor, amelyben békésen dolgozhatott az ország, ezt is egy kis időre megzavarta a boszniai hadjárat, de ez idő alatt óriási lépésben haladtunk előre az ipar, gazdaság, kereskedelem és művelődés terén és Európa közepén, a Balkán szomszédságában becsülettel teljesítettük a haza és a müveit emberiség iránti kötelességünket. A közbejött világháború, amelyet gróf Tisza István oly okosan, bölcsen és erélyesen ellenzett, sajnos megakasztott minden további fejlődést. — Anélkül, hogy bármti is remélhettünk volna a háborútól, véreztünk a hálátlan hullarabló Ausztriáért, a hatalmi vágyban túltengett Németországért, az aljas, áruló Cseh- országért és most kirabolva, megnyomorítva, területünktől megfosztva állunk itt, de meghalni mégsem akarunk és Isten segitsé ■ gével nem is fogunk. Megfogyatkozva, megtörve mégis be kell látnunk, hogy báró Eötvös József kultuszminisztersége óta soha nagyobb, nemesebb, jövőbe- látóbb, szinmagyarabb és tőzsgyö- keresebb kultúrpolitika nem folyt ebben az országban, mint mostanában. És ennek a kultúrpolitikának zemplénvármegyei exponense ami erélyes és köztiszteletben álló főispánunk. Lelkes felhívása a Muzeum Egyesületbe való belépés iránt, az ahhoz csatolt kimutatás és gyüjtő- iv szétküldetett az egész vármegyében. A magyar hazafias értelmiség fel fogja tudni fogni, át fogja tudni érezni, hogy erkölcsi és becsületbeli kötelességünk mindnyájunknak összefogni, hogy a Muzeum Egyesület mielőbb létesüljön és anyagiakban, szellemiekben gyarapodjon. Minden falu, minden város, minszám ára lO filler