Zemplén, 1927. július-december (58. évfolyam, 47-89. szám)
1927-08-31 / 62. szám
Ötvennyolcadik évfolyam. 62. ssám. Sátoraljaújhely, 1927. augusztus 31 Megjelenik hetenként kéteier ixerd&ngée nombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház udvar) i I Zemplén I POLITIKA! HÍRLAP Előfizetési ár: Negyedévre 2 pengő Hirdetések: i négyzetcentiméterenként. Nyllttér soronként 16 fillér Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 108. asam. FÓSZERKESZTÓ: Báró MAILLOT NÁNDOR IBS FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. MIZSÁK JÓZSEF Telefon : M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. szám. Hiszekegy Istenben,hiszek egy hazában Hitzek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában . Amen. 9 közlekedési sztrájkok ellen A közlekedés szabadsága és biztonságának fenntartása érdekében az egyes nemzetek között egyezmény áll fenn, mégis gyakori eset, hogy sztrájkok alkalmával a határokon történő átmenő forgalomban olyan zavar áll elő, amelyik teljesen megbénitja nemcsak az áru, de a sze mélyforgalmat is. A nemrég Genfben lefolyt közlekedésügyi konferencián foglalkoztak azzal a problémával, hogy miként lehetne ezt az általános sztrájkok alkalmával előálló közlekedési krachot megszüntetni. A konferencia ülésén nagy figyelmet keltett a magyar delegátus, Dietrich Alfréd javaslata, a- melyben praktikus szempontokat felsorakoztatva ezt a kérdést megoldható formába öntötte. Ezek az általános sztrájkok, • amelyek egy nemzet életén belül folynak le, súlyos kihatással vannak a többi államokra is s éppen ezért rendkívül nagyjelentőségű volna, ha Dietrich Alfréd javaslata átmehetne a gyakorlati életbe is. Mindenesetre reformra szorul a nemzetközi közlekedés- ügyi egyezmény, mert amióta azt lehet tapasztalni, hogy a sztrájkok, törjenek azok ki akár politikai, akár gazdasági okokból, oly széles hullámokat verhetnek, hogy általánosan megbénítani képesek a közlekedést, gondoskodni kell arról, hogy egyetlen nemzet se hivatkozhassék a forgalom beszüntetésével kapcsolatos vis majorra. A nemzetközi közlekedés reformja, amint azt a genfi konferencián jelenlevő delegátusok megértették, nem avatkoznék bele egyik ország szuverén jogaiba sem, csak azt volna hivatott megakadályozni, hogy a sztrájk ne terjedjen túl az országhatárokon. vagy legalább is ne érintse a nemzetközi közlekedést. Ha a sztrájkot ily módon bizonyos ország területére lokalizálni lehet, meg lehet találni azt az eljárást, hogy a forgalom a sztrájkban álló ország megkerülésével is lebonyolithatóvá váljon. Ennek a kerülő forgalmi útnak szükséges mielőbbi megszervezése. Ha más példát nem is hozzunk fel, mint a legutóbbi bécsi forradalmi napokat, már ebből is tisztán láthatjuk, hogy mily bénitó'ag hatottak különösen a környező államokra ezek az általános sztrjkot proklamáló napok, mert megtörtént, hogy az utazó publikum a határállomásokon szerzett tudomást arról, hogy útját meg kell szakítania, mert egy közbeeső államban általános sztrájk uralkodik. Megtörtént ez a bécsi foiradalmi napok alatt is, amikor az utazó közönség ahelyett, hogy akár Csehországon át, vagy Jugoszlávia megkerülésével utazhatott volna tovább célja felé, kénytelen volt a megkerülő közlekedés megszervezését nélkülözve visszatérni Budapestre, hogy bevárja a forradalmi napok elmúlását. 9 ZEMPLÉN EREDETI T9RCÍU9 Vincent JKuselli: „levél.“ Ha sok ezer bánat megállít utamban S nem írok gyakran, amint ezt [ígértem Ne haragudjál ne mond rám: tétlen. A csendért ne vádolj csalódottan. Minden múlandó; forog a kerék, Mert Idő marja gyászos karmával. Hervadnak a rózsák idő múltával. Mindennek vége, a láng is elég. Csak szivem dacol a zord viharral, Küzd az Idővel,de nem hagyja helyét- Franciából fordította: Friedmann llus. Roily Irta: Kossuth János XI. Az anekdotát boldog emlékű Páka Károly, a hires iglói tanártól halloltam, de olvasható egykori memóriákban is, amely szerint mikor a fokosos vitézek összecsaptak Győr környékén a sasőrökSokkal kritikusabb helyzet áll elő ilyen sztrájkok alkalmával az áruforgalomra nézve, különösen a romlandó dolgok tekintetében. Érthető tehát, hogy a nemzetközi közlekedésügyi és átmenő forgalmi konferencia nagy örömmel fogadta a magyar delegátus Zemplén vármegye Törvényhatósági bizottsága Széli József főispán indítványára 1925. évi szept. 30-án tartott közgyűlésében elhatározta, hogy a vármegye történelmi múltjához méltóan egy vármegyei múzeumot létesít és abban a vármegye történelmével, földjével és lakosságával összefüggő és érdekkel biró tárgyakat, emlékeket és adatokat összegyűjti megőrzés végett. Széli József főispán e határozat végrehajtása érdekében most kéréssel fordult a vármegye közönségéhez, melyhez a muzeum intézésére kiküldött szakbizottság által szerkesztett kimutatást csatolt — kitöltés és a múzeumi szakbizott Sághoz (vármegyeháza, főispáni hivatal) f. évi okt. l-éig leendő beterjesztés végett. kel s azokat egy-kettőre szétszórták, a viadalt távolról látcsövön szemlélő francia parancsnoknak feltűnt az a furcsa szerszám, amivel a magyarok hadakoztak. Mikor egy sasőr a parancsnokhoz közel ér, ez megkérdezi: „Mi van azoknál az embereknél, azt látom, hogy se nem kard, se nem valami fustély, hát mi a ménkű lehet?* a kérdezett válaszolja, miközben a sisakját illeszti a fejére: „nem tudom kapitány ur, valami görbe, de igen rossz.“ Az insurgens világ egy nevezetes anekdotája még a közismert „kendaz Alvinczy?“ dukálna ugyan hozzá még egy rövid mondat, ami azóta szálló igévé vált. Mint kényurat legjobban jellemezte őt az a szokása, hogy messze földön hires kopóinak kölykeit a szoptatós jobbágy asszonyaival szoptaltatta ki. Ez az önkénykedése idegenítette őt el leginkább s tette nevét az egész Felvidéken gyűlöletessé. Minden egyebet megszokott volna már a szenvedésbe beszédét és javaslatát, mert ha az ő gondolata a gyakorlatba is átkerülhet, nagyon sok kellemetlenséget, költséget lehetne megtakarítani olyan alkalmakkor, mikor a nemzetközi közlekedési egyezményt betartani nem lehet. A kimutatás hármas célt szolgál. 1. Kellő tájékozást szerezni a vármegye területén levő muzeális tárgyakról. 2. Felhívni a figyelmet a muzeális tárgyak fontosságára és — 3$ megtenni az első lépést a muzeális tárgyak egybegyűjtésére. Csatolt továbbá a főispán a felkérésekhez egy taggyüjtő ivet is a szervezendő vármegyei muzeum egyesületbe való belépésre és taggyüjtésre, kérve a felhívottakat, hogy ezzel az ívvel tárgyakat, illetve adományokat gyűjtsenek. — A magyar hazafias értelmiség figyelmének — mondja a főispán köriratában — nem lehet méltóbb tárgya és nem használhat többet semmivel, mint múltúnk emlékeinek összegyűjtésével. született tömeg, amint a hajópad- hoz láncolt gályarab is megszokja lassankint embertelen sorsát, melyből csak a halálban remélhetett megváltást, ám azt, hogy az uraság kutyáinak kölykeit emlőin táplálja, felháborodással utasította vissza. Kegyetlen retorzió követte a renitenciát, amelyet egyébként Roily kékszakállú hercegeskedése is szított. Szinte bámulatos, hogy a már 1822. év óta lappangó elégedetlenség, amely amint azt a Sárosvármegye monográfiájában olvashatjuk, a felső vármegyék tót és orosz nyelvű lakosságában észlelhető volt, évekig váratott a lángra lobbanásra. Azt azonban, hogy — ámbár a 31-ben kitört pórlázadás felvidékszerte éreztette a hatását — legvehemensebben Zemplén- vármegyében dühöngött, könnyű megérteni. A mernyiki szörnyűségek, a terebesi ostrom, amelyből egy bátor huszárkapitány mentette ki a halálos szorongatottságban lévőket, már a Hóra Kloska-féle lázadásbeli jelenetekre emlékezteSzéli József főispán hörirata a vármegyei muzeum szervezése érdekében
