Zemplén, 1927. július-december (58. évfolyam, 47-89. szám)
1927-07-06 / 48. szám
2. oldal ZEMPLÉN 1927. julius 6. Béla, Geiger Ottmár, dr. Hodossi Kiss Ernő, Horváth Pál, Tóth József, Hericz Sándor, ifj. Pálóczy Bertalan, Balkó Mihály, Szent- györgyi Géza, Mester Dezső, Somogyi Gyula, Madarassy Andor, Iván Gyula. Póttagok: Ruzsinszky István, Dani János, Szabó Vince, Pethő Gyula. III. kerületben (városháza tanácsterme.) Rendes tagok: Maty- tyasovszky Kálmán, Dévai Lajos, Vogler Oszkár, dr. Bajusz Ernő, Goóts Ignác, Ulrich J. Nándor, Debreczeni Áron, ifj. Hönsch Dezső, Ladányi Miklós, Onuska János, Rilyák János. Póttagok: Gardos Mihály, Lipcsey Tivadar. IV. kerületben (áll. el. iskola) Rendes tagok: Dr. Prihoda László, Éhlert Gyula, Fekete Károly, Kiss Előrebocsátom, hogy nem az i elvakult vágy fellengősségével, nem ' a naiv indítványokat tevők sokat- akarásával, nem is azoknak a szemével nézem a kérdéscsoportot, kik máról-holnapra világfürdőnek akarván átvarázsoltatni a mi kis SaujhelyUnket, talán még a lind- bergi haladást is mászásnak minősítenék. Teljes optimizmussal várom Sátoraljaújhely környékén létesítendő közegészségügyi, a terjedésnek nagy gyorsulási lehetőségével biró beruházások sikerét. Szeretném azonban ezt a témát a közegészségüggyel foglalkozó tiszti orvos, betegét üdülésre küldő orvos és egy nyaralásra készülő középosztálybeli szempontjából nézni. Ha ez oldalvilágitás miatt az árnyékok jobban feltűnnének, ne tessék ezt sötétenlátásnak véve, a vizes lepedőt rögtön reám terit- teni. Hibáink felismerése első léséget, amit az is bizonyít, hogy feleséget, akivel 1794 évben kelt egybe, Sárosvármegye egyik legelőkelőbb családjából kapott. Mint egy hajdani skót clan főnöke, zabolátlan kéuyuraságban töltötte életét, megengedve magának néha olyasmit is, amire Sti- bor vajda korában is fejet csóválhattak volna az emberek. Rakoncátlan erőszakoskodásainak a száj- hagyományokban se szeri, se száma s köztük van olyan is, amely Charlyl hires történelmi müvéből szedettnek látszik, mikor a francia nemesség zsarnoki népnyuzó kedvteléseiről írva felemlíti azt az esetet, hogy egy nemes a Lüttichből érkezett puskáját kipróbálandó, egy távoli háztetőn foglalatoskodó mesterembert vett célba, akit el is talált, mire aztán önmagával és uj fegyverével is megelégedve tért kastélyába, mintha csak egy varjúval vagy macskával esett volna meg a kázus. Lehet,, hogy ez az epizód csak túlzó ráfogás, de Rollyról lévén szó, könnyen becsúszhatott többi viselt dolgai közé s azzal térhetünk napirendre fölötte, hogyhát: „se non e verő, e bon rovato.“ Szellemi inventáriumáról nem sokat írhatunk. Magyarul alig tuErnő esperes, Móré Dániel, Réz | Gyula, dr. Dómján Elek, Szappanos Imre, Liptay Béla, dr. Adriányi Béla, dr. Brunyánszky István, Varga Ferenc, Póttagok: Zucsek Antal, Koleszár Mihály, dr. Székely István. V. kerületben (gör. kát. elemi iskola.) Rendes tagok: Behyna Miklós, Schmidt Lajos, Huber Imre, Demjényi István, Lado- mérszky Béla, Hrabéczy Kálmán, Szakácsy Károly, Zsihovics Bertalan, Bobik Pál, Hegedeős Miklós, Balog József, Tóth István, Barti- zek László, Tárczy László. Póttagok: Behyna Kálmán, Jaczkó Gyula, Fedák Pál, Székely JózsefÖsszesen az I—V. kerületben 65 rendes és 17 póttag. pés a továbbjutáshoz — és ne essék zokon — de a bajkeresés, ez már az orvosi foglalkozáshoz tar tozik. Mi sem lenne hálásabb, mint Saujhely elkövetkezendő aranykoráról zengeni, mint tirádákat eregetni a mielőbb beálló fényidőről. Ha tehát nem leszek mindenben az általánosabb véleményekhez igazodó — ez csak a nézetek tisztázódásának óhaja. Mert nagy még a zavar, nincs itt még egység. Először is a csomagolásban, a címke szövegezésében helyesbítést, illetve külön választást látnék célszerűnek. Rendjén van, ha a kormánykörök, vagy a szolidaritásukat kérő városok vezetőségénél Saujhely határvárosi nyomorúságát kiemeljük : igy jobban segítenek. Helyes, ha e helyeken Sátor- aljhely környékének üdülőteleppé való fejlesztéséről beszélünk. De a nagyközönség részére, amint pedig minduntalan hallani Sátor- | aljaujhely — Fürdőváros, Sátor aljaujhely — Üdülőtelep megjelölésnek, bár ez utóbbi a valóságot megközelíti, megváltoztatását ajánlom. Ismerve a jelszavaknak egy mozgalom sikerére ható elhatározó fontosságát: propoziciómat nem tartom szőrszálhasogatásnak. Ne hangoztassuk egyre a közönség előtt tengődő határvárosi mivoltunkat. Meri úgy van az, hogy a folyton sopánkodó boltoshoz nem szívesen jönnek a vevők, mig az őket széles mosollyal fogadóhoz igen. Még akkor is, ha talán a „márka“ megbízhatóságáról az utóbbinál kételyeink is támadnának. Beszéljünk Mdjuskútról, Bodnárvölgyéről — Sátoraljaújhely mellett. Ne a Budapest — Fürdőváros analógiáját, de Miskolc —Lilafüredét használjuk. Nem méltóztatnak kiérezni, mennyi ritmus, mennyi tavasz, mennyi fény és báj árad e szóból: „Lilafüred“, Budapest — Fürdőváros ellenében is. Adjunk tehát súlyt a most még bátortalanul és üresen hangzó Má- juskútnak, Bodnárvölgyének, de ismertessük már most is igy, hiszen a gyermeket is korán, kifejlődése előtt keresztelik. Ez pedig igazán második keresztelés számba megy, mert ugye kevés idegen ismeri e neveket. Sokan talán nem tudják, hogy Budapest mint fürdőváros sem prosperál úgy, mintha mind e fürdők egyenként nem a kőtömegek Között, de a szabad természetben lennének. Oka ennek pedig az, hogy a városi zajban, mindennapi robotmunkában kifáradt, irodától, hivataltól, üzlettől, házak kőtömegeitől megviselt tisztviselő stb. pihenésre, nyaralásra a testet-lelket üdítő természet ölére vágyik. Gondjaikra, megszokott taposómalmukra őket lehetőleg semmi se emlékeztesse. Azért, ha egyszerűbb is, de más viszonyokat, környezetet szeretnének. Sátoraljaújhely — Fürdőváros és még Sátoraljaújhely — Üdülőtelep jelszóban is pedig a város fogalma van meg. A nagy fürdőkkel, műemlékekkel teli városokban igen jelentékeny gyógytényezővel biró, helyhez kötött, nehezen mozgó betegek gyógyítására szolgáló drága telekértékü helyeken virulhat a szálloda-tipus. Itt, teljes tisztelettel az ellenkező vélemény iránt, de nem tartom célravezetőnek, Ujhelyre világfürdői analógiákat alkalmazni. Nálunk a villa vagy cottage rendszer fog majd beválni. Melyik is hát az a hely, mely klimatológiai szempontból a beépítésre legjobban megfelel ? Szerintem vannak a Májuskutnak is részletei, de a Bodnárvölgyi zárt katlant úgy esztétikai, mint orvosi szempontból is általában alkal- sabbnak tartom. Bár kétségtelen, hogy a terjedés a Májuskutról fog elindulni. Itt a város közelléte, villany, vízvezeték bevezetése miatt előnyös ugyan, hátránya azonban széltől csapott volta, a völgynek ellenben, hogy kevés nap éri és végül, hogy a városhoz túl közel esik. A várost közvetlenül szegélyező hegyek inkább különös és érdekes alakúak, de a már kissé távolabbi vidék sokkal kellemesebb hangulatú a pszihikailag is kimerült betegek megnyugtatására alkalmasabb. Várhatjuk-e a kormányhatalom támogatását ? Igen, ha belekapcsolódunk abba az immár széles mederben folyó, a népjóléti minisztériumból irányított eszmekörbe, amit betegség megelőzés néven jelölnek. Mert ahogyan ez az őszi közegészségügyi kongresz- szusnak is vezérmotivuma volt a ambíciója és rettegése egyaránt fel voltak hiva, természetes tehát, hogy hosszas és alapos meggondolásnak adta magát, miközben a közeli erdőségbe tévedt, ahol talált olyasmit, amiről nem tudta, hogy mi légyen. Hopp, gondolta, hátha a véletlen megmutatta az előirt étel matériáját, elvégre senki se tudhatja, ki mitől hízik, hátha valami szenzáció sül ki s gyűjtött belőle bőven. A szájhagyomány nem őrizte meg a részleteket s igy a rejtélyes nyalánkság miként való elkészítésének titkát örök homály fedi, de állítólag az aszetli smak- kolt a társaságnak. El is nevezték szinnai aszetlinak, amely azonban nem volt semmi tekintetben atya- fiságban a jóval később hírnevessé vált hotykai aszetlivel. Hogy mi volt hát, amit Roily megétetett a vendégeivel, a találgatások utolsó alternatívájaként a medvecukorra esett a legtöbb szavazat. Különben a „szinnai aszetli“ néven a monda szerint — amiről Dongó Géza is tesz említést — más egyébb is kóvályog az emlékezetben, de ezzel már valamely elkeseredett szakácsa magát Rollyt traktálta volt meg. (Folyt, köv) I dott s a tót nyelven kivül, amit azon korban a sárosi és felsőzempléni urak széltébe beszéltek, deákul tudott valamit Senki se gondoljon itt azonban arra a klasszikus latin nyelvre, amelyen Horac, Tacitus vagy Ovidius írták utólérhe- tetlen remekeiket, vagy Cicero menydörögte a „quo usque tandem Catilinát" hanem arra a korcs kalinaris idiómára amelyben ilyen és ehez hasonló kérdések intéződtek egyik-másik vendéghez: „ubi fuis ti kedi cli ses padalo?“ (hol voltál mikor eső esett?) Fogyatékos intelligenciáját és hiányos nyelvismereteit pótlandó tartott maga mellett egy házi fiskálist, a Tupinszky Eduárd sze mélyében, aki titkárja és mentora is volt egyben. Róla, mint epizód alakról is szükséges megemlékeznünk, mint akinek jelentős szerep jutott az alább elmondandó históriákban. „Az idő akkoron szép folyással vala“ zengi valamelyik hegedő sünk. Hát a szinnai birodalomban is szépen folydogáltak a vadászatok, tivornyák, váltakozva karakán kedvtelésekkel. Hébe-hóba azonban megesett, hogy a kastély ura egyik-másik vendégét, akivel egy órával előbb még javában kocint- gatott, valami hirtelen támadt kedélyváltozásában előszóllitott csatlósaival lekapatta a tiz körméről és istenigazában megcsapatfa. Az efajta villámütésnek sokan ki voltak téve a szinnai kastélyban. Egyszer egy katonatiszttel találkozott a Kassa —Eperjes közötti országúton. Utóbbi csapatát megelőzve lovagolt s hogy-hogy nem, össze- szóllalkozott Rollyyal, aki indulatrohamában inzultálta a tisztet. Ami ezután történt, azt Roily uram soká megemlegette. Amint ugyanis a legénység a helyszínére ért, a tiszt lefogatta néhány izmos katonával a cibilt s ráolvastatott egy huszárnak való porciót, amit a legnagyobb pontossággal ki is szolgáltattak. A fáma szerint ezt a köl- ! csönt Roily csak hosszú évek ! múltán adta vissza saját úri kas- j télyában. Nagy kedvelője volt a durva, | ízléstelen tréfáknak. Egyszer valami ! hires szakács került a kastélyba, akinek megparancsolta, hogy találjon ki valami olyan ételt, amit még senki sem evett s azt adja a várt vendégei elé. Persze a parancsot a szinnai szankció sulyosbitotta: „Különbeni meg- és elcsapatás terhe alatt.“ A jeles mükotyvasztó IHájushut, BadiMIgye — Sátoraljaújhely mellett
