Zemplén, 1927. július-december (58. évfolyam, 47-89. szám)

1927-08-03 / 55. szám

ZEMPLÉN 1927. julius 3. 2. oldal erejével, harcoljon értünk, de közben Kossuth Lajos mintájára emlékeztessen bennünket: — Segíts magadon, az Isten is segít! Ezeknek tudatában rendezzük ünnepségünket és tegyünk lehe­tővé mindent, hogy nemcsak a csonka országból, de a megszál­lás rabigáját szenvedő országré­szekből is eljöhessenek az ünnep­ségre. Alakuljon egy rendezőbizottság, mely az idegenforgalomhoz szük­ségeseket is előkészíti, az ünnep­ség idejét, rendjét — a hatósá­gokkal egyetemben — megállapítja. A hatóságok, egyesületek és a lakosság egyetértőén hívják és fo­gadják vendégszeretettel magyar testvéreinket, kikkel együtt kell hirdetnünk Kossuth Lajos és első katonáinak halhatatlan emlékét, fiz újhelyi cserkészek Qaál gasztonnál Révfülöp, julius 30. Pihenők alatt, konyha körül, még a Balatonban is egyre többször hallom a fiuktól a Gaál Gaszton nevét. — Hát ti érdeklődtök a poli­tikusok iránt is ? — Ááá. . . Végre az egyik újonc előáll. A parság szégyenli az esetet, azért hallgat róla. Csúnyán meg­járták azzal a bizonyos Gaszton méltóságos úrral. — Teccik tudni úgy volt, hogy a megérkezésünkkor szerettünk volna csónakot bérelni. De hiába járt utána a parság, nem talált. Még odaát Bogláron sem. Pedig egész oda is elmentek Kafferka( Józsi bá’, meg a Gönice. (Ezt a civileknek úgy tessék írni, hogy A ZEMPLÉN EREDETI TflRCflia Roily Irta: Kossuth János VIII. Roily uram, mikor az első szüret bicskanyitogató lögymörét megkós­tolta, menten kiadta a rendeletet, hogy az első szüret imhol az utolsó is legyen, vagyis megelőzte száz esztendővel Kállay volt pénzügy- miniszterünket azzal a parancs­csal, hogy »vágjátok ki a szőlőt. “ Csak a neve maradt meg a nép ajkán, ma is „vinyinának* csú­folják. Még nagyobb és merészebb tervet forralt ki a nábob. Felcsap vasgyárosnak. Mikor belső titkos tanácsosai ellenvetették, hogy nincs ezekbe a sziklákba egy patkószögre való érc se, hát itt szarva közt fogja keresni a tőgyét, azt vála­szolta, hogy : „mit tátja itt a száját haszontalanul az a sok paraszt, aló mars vasérc után!“ Mert hát volt a nagy urnák a Szepességen (Krompach körül) egy egész hegy- nyi vasköve, emitt pedig négy Czékus Tamás cserkész tiszt ur, Gárdonyi József segédtiszt ur és Gnädig László rajvezetö ur.) — Szóval, ahogy aztán este jöt­tek volna hazafelé Boglárról, vihar támadt s a hajó nem mert átjönni a Balatonon. De hát, ugye, a cser­kész találékony, ók is találtak egy majort a közelben. — Bementek. Kaffka kereste a házigazdát. így kerültek össze Gaál Gaszton méltóságos úrral. Be­mutatkoztak neki és menedéket kértek éjszakára. Kaptak. A ló istállóban két strájfa közé, még szalma almot is adtak nekik, meg egy pokrócot. — Ép akkor vonult keresztül a tanyán két lovász, egy ezredes ur három lovával, akik szintén kap­tak szállást. Ők voltak az expedíció hálótársai. Nem a lovászok ! A lo­vak. Azt mondják, csendes háló­társak voltak. De a tábori kutyán­kat, aki szintén velük volt, meg kellett kötni, mert Kicsit rugósak voltak a hálótársak. Mégis kötöt­ték két cipőzsinórral a Kafferka lábához. — Ja! de előbb megvacsoráz­tak. Mert vacsorát is kaptak. A konyhája előszobájában meg is vendégelte őket a szives házigazda. A dicsekvő bevallás szerint a menü: szalonna, zöld paprika, kenyér és egy-egy csupor bor volt. A két lovász persze ugyancsak részt vett a lakomán. A csupor borok őket terhelik. — Ez után következett az alvás. — A korai ébredés kedélyesebb volt. A két lovász rájuk nyitotta az ajtót, bejött és elintézte a lovak reggeli szépítését, fölvetette az ágyukat. — Én rosszallóm, de ekkor el­hangzott az egyetlen kritika. Kaf­ferka megkérdezte: — Alólunk is kihordják az al­mot? Mert akkor fölkelünk. .. — A két lovász nem vállalta ugyan a dolgot, de azért felkeltek. Elbúcsúztak a gazdasszonytól (a házigazda aludt) és hazajöttek. — így esett az eset, Hitelesen. Csak el ne tessék árulni, hogy én beszéltem, mert a parság igen resteli az esetet... Csintalanul nevet a kis cserkész és szalad tovább dolga után, csak annyit szól vissza: — Emlékezetes egy eset... és viszi magával az „Eset'-et fiatal fogékony lelkében elraktározva — bele jövendő életébe. De én bízom benne, hogy ha egyszer összekerül Gaál Gaszton úrral az életben, nem fogja neki vissza adni a kölcsönt, amit a vele egy test egy lélek : cserkész liliomos feljebbvalói kaptak Öméltóságától­Azt hiszem teljesen nyugodt le­het Gaál Gaszton ur. Ha felnőnek az újhelyi Kazinczy cserkészek és kikerülve az életbe, esetleg össze­találkoznak vele, akkor igaz ma­gyar úri emberek módjára fognak viselkedni. Nyugodt lehet, nem fogják emlékeztetni erre az „eset­re, mert — tessék tudomásul venni — úgy nevelik őket a fel­jebbvalóik ebben a táborban. (-S) Magóntanfolyam Budapest, Vili. Rákóczi-ut 51. Telefon J. 323-99. Olcsón és sikerrel készít elő bár­mely középiskola tananyagából összevont magánvizsgákra és érettségire, valamint az egyetem jogi és közgazdasági fakultásán vizsgákra és kolioquiumokra jggyzetekből vidékieket is. Fel­vesz korlátolt számban családi felügyelet alatt bennlakó növen­dékeket is. Válaszbélyeg csatolandó. SI BE TZ — Személyi hir. Speczián Gyula vezető-rendőrtanácsos öt heti szabadságát megkezdette. — Távol létében Tóth Elek rendőrta­nácsos a kapitányság vezetője. — Szeptember lS-án lesz megtartva a Népkonyha javára rendezett ünnepély. Nemrégiben hirt adtunk arról, hogy a gr. Széchenyi-Wotkenstein Ernőné vezetése alatt álló sátoraljaújhelyi Népkonyha javára a nemes grótnő az agilis rendezőbizottság támo­gatásával f. évi szeptember hó 11-én kocsiversennyel egybekötött jótékonycélu sportnap rendezését tervezi. Amint most értesülünk, a sportnap dátumát megváltoztatta a rendezőség és azt szept. lB-án szándékozik megrendezni. Ezt előzőleg idejében fogjuk a neve­zetesnek ígérkező nap programját közönségünkkel közölhetni. — Jubileumi naptár. 1527 (Négyszáz év) A mohácsi vész után1 megkapoan romantikus drámajszin- helye az újhelyi vár. Pálóczy Ist­ván a vár ura elesett Mohács mezején, de szépséges özvegye: Ráskay Magda nem hiszi el férje halálát. Perényi Péter a szomszé­dos Patak várának ura, aki baj nél­kül jutotthaza Mohács mezejéről első szerzeményéül az újhelyi várat és Ráskay Magdát akarja bírni, de ku­darcot vall. Már lemond a várról és Magdáról, amikor nem várt eset történik. Egy éjszaka megnyílnak a vár kapui és Perényi hadai kitűzik a vár ormára a hóditó lobogóját. A vár kapujának rugója a szerelem volt. A szép özvegyet kapitánya, Ulrich spanyol lovag eredménytelenül ostromolta szerel­mével. A szerelmi tébolyától elva- kitott ember akkor bosszút eskü­dött és árulóvá lett; megnyitotta a vár kapuját az ellenség előtt, azután megbánva tettét önkezével vetett véget életének. A mondák szerint a véres dráma helyét örö­kítette meg a „Gyilkos Korcsma.“ — 1827. (Száz év) Kossuth Lajos megalakította Ujhely szervezett tűz­oltóságát. A tűzoltóság létszáma: 826 fő. — 1827. (Százév) Kossuth Lajos jegyzősége alatt az újhelyi ág. ev. egyház közgyűlése ki­mondja, hogy a prédikáció csakis magyar nyelven tartassák. Az eredeti jegyzőkönyv Kossuth Lajos fogalmazásában és kézírásával ké­szült. Cime: A prédikációk min­détig és egyedül magyar nyelven tartassanak. — 1877. (Ötven év) A községi és körjegyzők egyesü­letének megalakulása. — /S77, (Ötven év) A II. Egyesült ipartár­sulat megalakítása. — 1897 (Har­minc év) A kereskedelmi társulat megalakítása. — 1902. (Huszon­ötév) Sátoraljaújhely rendezett ta- nácsu város lett. — 1902. szep­tember 14-én, Kossuth Lajos szü­letésének 100 éves évfordulója alkalmából a város megjelöli Kos­suth Lajos volt lakóházát. — 1902. A Kazinczy kör megalakulása —• kvadrátmértföldnyí őserdeje plusz mindezekhez a sok paraszt, kész volt az egyenlet. A fábíika egy­kettőre fel is épült (omladozó ál­lapotában ma is látható még Szinna közelében) és aránylag rövid idő alatt kezdetét velte a gyáripar történetében ama hallatlan furcsa­ság, hogy a gyártól 150 kilomé­ternyire (150 oda és 150 vissza, summa summárum 300 kilométer) eső felgyártandó nyersanyag az ingyen fuvar segítségével kombi­nációba vehetővé vált. És ennél a fuvarnál ne méltóz- tassanak izmos stájer, vagy pláne mecklenburgi lovakra gondolni, hanem ama vidék elkényszeredett gebéire, amelyeknek egy a múlt század elején arra járt angol, amint úti naplójába irta, a fajtáját sem tudta meghatározni, írván: „utaz­tam olyan szekeren, amelyből hiányzott a vas, olyan állatok voltak elébe fogva, amit nem ös- mertem, ott ,kony‘-nak (tótul: ló) hívják s a szerszámból, amibe az állatok voltak fogva, hiányzott a szij.“ ilyen szállítási lehetőségek mel­lett elképzelhető annak a vállal­kozásnak a nyomorúsága, amely­nél az elképzelhető haszon az ingyen munkából állhatott. Ajob- bágy — amint tudjuk — abban az időben az évi 52 napi lovas és 104 napi gyalogfuvar napszá­mon kivill bizonyos számú hosszú fuvarral is köteles voll a földes­urat szolgálni, amely hosszufuvar nagyon is önkényesen volt ki­mérve. Hát bizony a szinnai vas­öntöde a népnyuzás unikuma volt. De nem volt azon áldás a gaz­dára sem. Hogy meddig nyomor- gott, nem tudjuk, amit a kiégetett vasérc mennyisége után megálla­pítani lehetett, rövid lélegzetre vallott. Arra jártunkkor a szinnai kastély kertjében látható volt egy szerecsenhez hasonló emberalak, amit valami kariatid vagy kály­hának^) gondoltak önthetni ab­ban a hires gyárban. Valószínű, hogy az első és egyben utolsó példánya lehetett a fabrikatumnak» amelyre Smi'h Ádám, vagy vala­mely más közgazdasági klasszikus tudós bizonyára megfordult a sírjában. (Folyt, köv.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom