Zemplén, 1927. július-december (58. évfolyam, 47-89. szám)

1927-07-31 / 54. szám

2. oldal ZEMPLÉN 1927. julius 31. vábbá, hogy a szabályrendelet tervezet már készen van azt mielőbb a képviselőtestület elé terjeszti és annak elfogadása után azonnal sor kerül a pályázat kiírására és a szerződés megkötésére. A járdázási munkálatokat igy a jövő év tava­szán föltétlenül megkezdik. A járdaépítésnek a jövő évre való halasztását munkaalkalom nyújtása szempontjából is indo­koltnak tartja a polgármester. fiz újhelyi cserkészek táborában Sátoraljaújhely ifjúságának elit­jét láttuk utrakelni, amikor julius 12-én a kegyesrendi reálgimnázium 238. számú „Kazinczy Lajos“ cser­készcsapata táborba szállt. Nem csak a szülők, de idegen, egyéb­ként magyarosan gondolkodók sze­mében is örömkönny csillogott a bucsúzkodáskor a tettrekész kis csapat láttán, A csapat egész évi cserkész munkákra való készülő­désének vizsgája ez a három hetes tábor, amelynek sátrait a zalame- gyei Révfülöp határában verték fel derék fiaink. Velük, a magyar jövő harcra készülő daliáivai és olvasó közön­ségünkkel szemben, anyagilag ál­dozatos ugyan, de kedves mulaszt- hatatlan kötelességet véltünk telje­síteni, amikor munkatársunkat ki- küldtük a táborba beszámolni róla — akitől, most a következő jelen­tést kaptuk: Révfülöp, julius 28. Kővágóőrs-Révfülöp állomástól északra mintegy húsz percnyire egy bokros, erdős, enyhe zalai domb emelkedik ki a Balatonból. Lábánál csak a vasút s egy gyö­nyörű autó ut fér el, pár lépéssel lejebb már a magyar tenger hul­lámai habzanak. A dombon szerte cserkésztábo­rok élete zsibong, de valamennyi közt ez itt a legkedvesebb, ezen a füves plátón, mert egyszerű fa­keresztes kapuján a Kazinczy cser­készek táblája csillog városunk piros-sárga színeivel. És a szigorú kis kapuőr is ismerős: Ica, amint Zboray Ferit becézik a fiuk. Fo­gadó mosolya hamar komolyra hivatalosodik ahogy a „parsághoz* utasít. A karcsú zászlórúd körül kötél keritéssel övezve tizenkét lakósá­tor áll körben, köztük a konyha s hátrább a pincesátor. A tisztás egyik sarkában hatalmas tábori oltár. A kapuval szemben lévő sátor előtt levélszekrény és hir­dető tábla, rajta nagy piros be­tűkkel : Parancsnokság. Itt lakik a vezérkar: Kaltenbach Ferenc cs. tiszt, Czékus Tamás próbaidős cs. tiszt és Gárdonyi József segéd­tiszt. Hozzájuk tartozik még a két rajvezető is, Gnädig László és Szeszlér Ödön, de ők külön sá­torban tanyáznak. A napos őrs szolgálatkészen telepit be a „parochiára“ s otthon kapott utasításaimhoz híven meg­kezdem a szemlélődést; amely inkább egy idegen világ, egy ed­dig ismeretlen élet csodálata, mint hideg megfigyelés. „Parochia“ ? Gúla alakú kis két személyes sátor, Korcsiák Ede kr. tanár otthona volt, azért kapta e nevet. Mióta ő elment, azóta ven­dégsátor. Nyugodtan lehetek ben­ne, mert bizony a fiuk ugyancsak el vannak foglalva, minden per­cüket céltudatos munka tölti el. Hogy mit csinálnak, nehéz sorra venni. A reggeli zászlófelvonáskor imával kezdik a napot, az imád­kozás befejezője közös hitvallás, Hiszek egy Istenben, Hiszek egy Hazában . . . A csapat két rajra oszlik s a két raj ismét két-két őrsre, amely négy őrs azután az ima, reggeli után négy irányú munkát végez, naponként felváltva őrködik a tá­bor biztonsága felett, főz a kony­hán és Révfülöpről kihozza a te­jet, a kenyeret. Elméleti kérdé­sekben a parancsnokság tagjai kor szerint felosztott csoportokban fog­lalkoznak a fiukkal. Közös foglal­kozásuk a közös szórakozás, a naponként kétszeri fürdés, csóna­kázás és az egynapos, félnapos kirándulások. A nap befejezője a takarodó előtti zászlóbevonás és ima, amely nek jelentős részét a szülőkért való könyörgés tölti be. Természetesen mind ez nem ilyen szárazon folyik le, de a han­gulatos leírásokat mindenesetre meg kell előznie néhány megálla­pításnak, amely megnyugtatni hi­vatott az otthoni aggodalmasko­dókat. Bizonyára hálásabb volna leírni például egy esti tábortüzet, amely körül meghatott csillogó szemmel fújják az indulókat, szomorkodják a régi magyar nótákat és az égen a tejut örvendve pislog . .. ked­vesebb olvasmány volna Örsi Puk- kancs (Ladomérszky Tibor) elszen- deredése az Iszte (Pollák Béla) ölében, miközben körülte zeng a dal : ... égjen a munka a kezedben ,.. ... de kötelesség vállalni a hálát­lanabb, idegennek unalmasabb részt és elsősorban arról küldeni jelentést, hogy a fiuk valamennyien nagyszerűen érzik magukat. Van ugyan olyan, akinek vállá­ról, orráról már a hetedik bőrt is leégette a nap, de nevetve tűrik s a parancsnokság kimerithetetlen vazelines skatulyáról gondoskodott- Az étkezés az igényekhez igazo­dik. Hús például nincs, mert nem eszik a nagy melegben. Annál több a főzelék, tej, gyümölcs. Akik sápadt fiúcskákat küldtek ide, a konyhaedény mosogatástól, evezőtől feltört kemény kezű cigány fiukat fognak kapni a tábortól, a kik esetleg puha kis zsírpárnákkal megtöltött pubikat eresztettek ez útra hazulról, azok szikár izom­csomókat fognak viszontlátni ked­venceiken augusztus 4-én reggel, mikor a csapat hazaérkezik Uj- helybe. A tábori munkában edzett testet fognak hazavinni a fiuk és sok jókedvet, kacagást, boldogító em­léket, amelyet jól esik figyelni itt születése közben, csokorba gyűj­teni legközelebbi lapszámunk ré­szére, amikorára remélhetőleg már nem fognak megnyugtató hiteles, száraz híreket várni az otthonvalók. Mert az volna itt a lényeg, a tábor lelki képét egybeállitani, füg­getlenül a túlzott fia féltéstől. Gyönyörű az a kép első pillan­tásra is, hiszen egy fölemelő és biztató szin az alapszíne, az az öntudat, amelytől legkisebbtől a legnagyobbig fölragyog minden arc a tábortűznél: .Fiuk föl a fejjel az óra közel Kell a magyar éjben a hajnal . . .* (-S.) hibez: — A ti íi us/, országos ve­zetősége Ujlielyben. Úgy értesülünk, hogy szeptember hó folyamán a Mansz országos veze­tősége, Tormay Cecile, gróf Klebelsberg Kunóné, dr. Schandl Károlyné városunkba érkeznek Uj- hely környékének megtekintésére a Mansz azon tervével kapcsolat­ban, mely szerint az erre megfe­lelőnek talált helyen nyaraló tele­pet kíván létesíteni. Felettébb kí­vánatos volna, hogy a város, az előkelő látogatókra, de saját érde­keire való tekintettel is a legsür­gősebben kiépítené a Májuskuttól a Kovács villa felé vezető utat. Tudomásunk szerint erre van is a városnak fedezete s mert a leg- komalyaban foglalkozik az üdülő város tervével, mindent meg kell tennie, hogy azok aki k ebben se_ gitségére jönnek, már az első lé­pésnél vissza ne riadjanak. — Fejér Aiulor tokaji főszolgabíró ünnepié se. Meleg ünneplésben részesítette a tokaji járás közönsége Fejér An­dort, a járás új főszolgabiráját. F hó 28-án járási tiszti értekezlet volt, melyen Hubay Kálmán tar- cali főjegyző, a vármegyei jegyző egyesület elnöke üdvözölte Fejér főszolgbirót. Az értekezlet után közebéd volt az Aranysas szálló kertihelyiségében, melyen a járás területéről lelkészek, tisztviselők, iparosok, kereskedők, kisgazdák mintegy százan vettek részt, in- pozáns keretet adva a máris szeretetteljes népszerűségnek ör­vendő főszolgabíró meleg ünnep­lésének. A közebéden a járás közönsége nevében Karniss István tokaji r. kát. lelkész, szentszéki tanácsos üdvözölte Fejér Andor főszolg bírót, utána Wieland An­dor tb. főszolgabíró a főszolga­bírói hivatal nevében, Hartvógel Ferenc tokaji vezetőjegyző a járási jegyzők nevében. Üdvözölték még a főszolgabírót, Réthy Aladár, a tarcali, Helfy Rezső az olaszliszkai, Tóváry Tamás a tokaji - kereske­dők, iparosok és kereskelmi inté­zetek nevében s végül Veress Viktor tokaji községi biró. A köz­ebéden részt vettek Karniss István szentszéki tanácsos indítványára, egyhangú lelkesedéssel a várme­gyei főispánjának és alispánjának a következő szövegű táviratot küld­ték: „Méltóságos Szélt József főis­pán urnák, Sátoraljaújhely. A járás megválasztott főszolgabirája Fejér Andor tiszteletére rendezett köz­ebédről Méltóságodat mint a vár­megye közszeretetben álló főis­pánját lelkesen üdvözöljük és őszinte ragaszkodásunkról biztosít­juk. A tokaji járás közönsége.“ — „Méltóságos Bernáth Aladár alis­pán urnák, Sátoraljaújhely. Fejér Andor megválasztott főszolgabí­rónak tiszteletére rendezett közebéd- ről Méltóságodat igaz szeretettel üdvözli A tokaji járás közönsége. — Cserkész szülök fi­gyelmébe. Táborozó fiaink aug. 4-én reggel 7 óra 30 perckor érkező vonattal jönnek haza (az eddigi értesítés szerint.) A múlt évi fogadtatáshoz hasonlóan ez évben is a Máv. étteremben regge­livel óhajtjuk őket fogadni. Felké­retnek a szülök, hogy ezen reg geli költségre hozzájárulásukat valamint virágokat az asztal dí­szítésére Szabó Pál könyvkeres­kedésében adják le. — Leégett a tokaji róm- kát. templom tornya. A to­kaji róm. kát. egyházat újabb sú­lyos csapás érte ma hajnalban, templomtornyának leégésével. Az oláh betörés alkalmával súlyosan megrongálódott templomot csak nemrégiben állította helyre nagy áldozatkészséggel a róm. kát. egy­házközség, olyan gondosan, hogy az egyik legszebb kegyhelyévé vált ' csonka vármegyénknek. S ma haj­nalban, még eddig ismeretlen ok­ból, valószínűleg rövidzárlatból ki­folyólag, kigyulladt és teljesen le­égett a templom tornya. A tűzol­tóság erőfeszítése csak a templom épületének megmentésére szorít­kozhatott, ami megfeszített mun­kával sikerült is. A kár 24 ezer pengő. — Próbából is új tánc- kurzus. Sugár Ödön fővárosi tánctanár ma este próbabállal fe­jezi be kitünően sikerült tánckur­zusát. A kiváló tánctanár augusztus 1-től megismétli tánckurzusát, melyre jelentkezéseket már most elfogad.

Next

/
Oldalképek
Tartalom