Zemplén, 1927. július-december (58. évfolyam, 47-89. szám)
1927-07-27 / 53. szám
2. oldal ZEMPLÉN 1927. julius 27. lyik párt uralhatja a helyzetet a városházán. A trianoni határ által kettészelt és megnyomoritott Sátoraljaújhelyben pedig nem az az eldöntendő kérdés, hogy ki is hát a legény a gáton, hanem különösen ma, a mindenfelé szétágazó erőknek legteljesebb, legharmonikusabb ösz- szefogására van szükség, ha a kétségbeesett helyzetben levő Uj- hely is — mint legjobban rászoPálháza község közönsége vasárnap délután rendezte a hősi halottak emlékére a főtéren emelt turulmadaras hősi emlékmű ünnepélyes leleplezését, melyen a kormányzó s a honvédelmi miniszter képviselői is megjelentek. A kormányzót, a hivatalos elfoglaltsága miatt az ünnepély részvételében gátolt Széli József főispánt és Abaujvármegyét dr. Szil- vássy József vm. főjegyző képviselte. A honvédelmi miniszter képviseletében: Palló János honvédezredes, a 7-ik vegyesdandár képviseletében Haut János őrnagy és Becht Henrik főhadnagy a déli gyorssal érkeztek az újhelyi állomásra. Itt Csók Árpád körjegyző fogadta az illusztris vendégeket, kikkel együtt Pálházáig sinautón teltük meg a húsz kilométeres utat, közben Mikóházán a csend őrlaktanyába menekülve a jéggel vegyes zápor elől, ahol tőlünk fél kilométer távolságban a villám felgyújtotta a mezőn keresztben fekvő életet. Pálházán diszruhás lovas legények várták a vendégeket. Meg- érkezésünkor már ott voltak : Borsos Andor és Pap-Szász József főszol- gabirák, Onczay László tanácsos, Benkő Sándor százados, Éles Gábor és Gyulay László jegyzők. ,S ZEMPLÉN EREDETI TÁRCÍM Roily Irta: Kossuth János VI. így a Battha szájhagyomány a bécsi kávéházi virtuskodást (nye mozem se ztírovac) szintén Istvánnak, a török maskarának tulajdonítja, jóllehet az összes Roily kortársaitól eredő forrás Józsefet szerepelteti az anginet nadrágos némettel esett kázusban. Itt a többségnek van igaza s azt a levéltári adatok erősitik meg. Nem tudjuk ugyan, hogy István fia, József mikor született, mert naptári pontossággal csak az Usz Borbálával kötött házasságának dátuma 1796- ban bizonyos, de hozzávetőlegesen megtudunk elég tájékoztatót. József ugyanis minden valószínűség szerint az 1772. évben születhetett emlékezetes cselekedeteit az egyes, tizes, huszas években ejtette meg s ma száz évvel ezelőtt rult — meg akarja ragadni azt a segítő kezet, melyet a világ legnagyobb nemzetének kitűnő és hatalmas férfia nyújtott ki feléje. Az legyen ma a legnagyobb gondunk, hogy társadalmi összetartásunkkal méltók legyünk a sorsdöntő időkben arra a megítélésre, mely a világ közvéleményét állítja mellénk az igazságért folytatott és a teljes kifejlésben levő nagy küzdelemben. Később még mindjobban növekedett a hivatalos kiküldöttek száma, akiknek vezetésével az ünnepségen részt vett a szomszédos községek lakossága is. Az ünnepség délután 3 órakor kezdődött, mikor Káger József pápai prelátus, a kerület képviselője vezetésével a szükebb közönség a leventék sorfala között bevonult a körülkerített térre. A szoborbizottság nevében Pásztor József v. képviselő nyitotta meg az ünnepséget és üdvözölte a jelenvoltakat. Mély hatást keltett beszédét kivonatosan ideiktatjuk. — Ez a mai ünnep egy fájó dolgot juttat eszünkbe. Tizenhárom évvel ezelőtt a postahivalal fehér kapuján egy távirat volt kitűzve, mely a mozgósítási parancsot tartalmazta. Nemsokára megjött a hivatalos irat is, melynek szavára harcba mentek fiaink. A harcra készülőket nem tartották vissza marasztaló szavak, sem az anyai, hitvesi csókok. Tüzön-vizen, éhen-szomjan mentek előre, lábuk az ellenség földjét tapodta. A Wilson-féle elvek alapján mégis gyászbaborult az ország. A gyávák, az árulók széttépték a haza testét, melyet a magyar szerzett. A fájdalom csillapítására emeltük ez emlékművet, hogy hirdesse a magyar hősiességet. Csak testük halt meg, de lelkűk itt él mi közöttünk, emléküket hirdetni fogják a bevésett szavak. Káger József prelátus országgy. képviselő könnyező szemekkel lépett a szószékre. — Van egy kedves barátom — ezzel kezdte beszédét — aki bejárva a külföldet, Angliában is utazgatott. Egy angol városban feltűnt neki egy elmélázva álldogáló kis csapat. Kérdésére azt válaszolták, hogy a szószéket állják körül. Az idegentjáró megtekintette a szószéket, mely nem volt más, mint egy elmerülő hajó szobra, benne levágott fejek között még élő hősök, akik a süly- lyedő hajóról is utolsó lehelletükig védték magukat. — A turulmadár, a mi szent madarunk is egy szószék, ahonnan a mi kedves halottaink, akik küzdöttek, majd elvesztek a csatán, szólnak a most élő és jövendőkhöz. — Tisztelt gyülekezet! Halljátok hogy mit beszélnek? Azért jöttem, hogy azt elmondjam néktek. — Első szavuk a hála szava. Mégköszönik, hogy ezt az emlékművet ideállitottátok. A kedves halottaink látnak benneteket és mondják: Mi csak átmentünk a másik a hazába. A hősi halottak nem kívánják, hogy sirassák őket, de kívánják, hogy emlékezzenek reájuk. — Mindnyájan tudjuk, hogy a magyar katonát sohasem győzték le s a magyar hazát mégis megcsonkították, összetépték és mikor mi: nem, nem, sohát kiáltottunk, árulóink gúnyosan végignéztek és nevettek rajtunk. De ne essünk kétségbe, mert hasad már újból a magyarság hajnala, mellénk szegődött az olasz és velünk már az angol sajtó is. | — Az ő harcuknak, hősi ha- | lottainknak még nincs meg a bére, de még üt a leszámolás órája. Szent az emlékük minékünk s szent fogadalmat teszünk, hogy a haza ellenségeivel nem fogunk kezet soha. — A Dunántúlon van egy család, mely minden ünnepnapon megemlékezik a hősi halottairól. Széket tesznek az asztalhoz és terítenek nékik, csak evés előtt megfordítják a hiányzó kedvesek tányérját. Tartsuk fel az emlékezést elesett harcosainkkal s én remélem, hogy lesz idő, amikor a kassai dómban felzendül a Te- Deum. A lelkesen fogadott beszéd után Juhász Jenő r. k. lelkész, Sáji László filkeházai gk. lelkész és Keresztény István füzérradványi ref. lelkész tartottak einlékbeszé- det. Haut János a 7. vegyesdandár, Benkő Sándor a 13/III. zlj, Bállá Erzsébet a hadiárvák névé ben megkoszorúzták a hősi emléket, amit Borsos Andor főszolgabíró és Pásztor István vettek át megőrzésre. A gyászünnepélyt bankett követte. Már leszállt az este, mikor indult velünk a sinautó és mi mindinkább közeledtünk a trianoni határral átszelt városunkhoz, ahol nem nyolc, de kétszáz hősi halott várja a hősök szószékét, —t. Magántanfolyam Budapest, Vili. Rákóczi-ut 51. Telefon J. 323-99 Olcsón és sikerrel készít elő bármely középiskola tananyagából összevont magánvizsgákra és érettségire, valamint az egyetem jogi és közgazdasági fakultásán vizsgákra és kolioquiumokra jggyzetekből vidékieket is. Felvesz korlátolt számban családi felügyelet alatt bennlakó növendékeket is. Válaszbélyeg csatolandó. behozhatták volna, az a felsőzempléni valuta is pocsékká vált, ugyanis egykettőre úgy a lengyel, mint a honi izmaeliták rájöttek a dologra s mielőtt még „érdekelve lehettek volna“, egy árva polturáíg sem másztak be. Egykettőre itt volt a „kényszeregyezség.“ * Az Aba nemzetség családfájának egybeállítása alkalmából véletlenül kezünkbe került adatok a családi szájhagyományt különösen a Roily család szárma zását illetőleg jóformán értéktelenné teszik, egyben azonban rámutatnak arra, hogy a képzelgés honnét eredt. A Péchy—Battha szájhagyomány szerint ugyanis a Rollyk őse bajor serfőző lett volna, aki Mária Terézia uralkodása alatt jött volna be s vette volna a nábobi uradalmat. Ezt merően megcáfolják a sárosvármegyei monográfia adta adatok, amelyek szerint Ud- varnoki Roily Antal az 1600-as évek első tizedében már szerepel, még pedig azzal, hogy „rossz pénzt — amint Dongó Géza írja — még életben volt, minthogy azonban később már nem ad magáról életjelt, csaknem bizonyos, hogy 1827. év utolsó napjaiban halt el. * A Roily legendával való foglalkozás közben nemcsak a leányágon való közeli leszármazottaktól nyert, hanem a sárosvármegyei monográfiákból meríthető adatok is szaporították a forrást sez utóbbiak, dacára, hogy meglehetős szófukarsággal élnek, elég tágas perspektívát nyújtanak a geneológiára vonatkozólag; egyben a szájhagyományok hitelességének nagyrészét halomra döntik. Megtudjuk ugyanis a monográfiából (I. köt. 417. lap), hogy a Roll, Rrholly, Rrholl néven szereplő családnak a Zemplénin kívül Sáros-szepesi ága is volt, amely ágnak a tagjai már a XVI. század közepe táján szerepeinek még pedig meglehetősen változatos szerepkörben, igy a többi között említi a forrás, hogy Udvarnoki Roily Antal 1609. évben „rossz pénzt hoz be“ s kissé odébb, hogy „a szepesmegyei Phönix-huta nevet viselt vasgyárában Phönix képpel pénzt is veret.“ Abban az időben a hamispénz verés ha nem is éppen szabadalmazott, de afféle meglehetősen tűrt iparüzlet volt, különösen Felsőmagyarországon, ahol a Drugeth zavarok elég kedvezővé tették a talajt. Tudjuk a többi közt, hogy Felsőzemplén két várában (Barkó és Jeszenő) vigan folyt, még pedig a kisipar körét messze meghaladó mértékben a pénzverés, szolgáltatván hozzá bőséges anyagot a felvidék templomainak harangjai. Tévedés lenne különben azt hinni, hogy azok a veretők mindmegannyi jól jövedelmező ipari vállalatok valának, vagy hogy éppen az a barkó—jeszenői társasüzlet az lett volna. Amit ezekre vonatkozólag a nagyon is zavaros forrásokból tudhatunk az annyi, hogy a manipulációval nagy károkat lehetett okozni országrésznyi vidékeknek anélkül, hogy a vállalkozók a rezsit Hősi emlékmű leleplezése Pálházán
