Zemplén, 1927. július-december (58. évfolyam, 47-89. szám)
1927-07-27 / 53. szám
Ctvennyolcadik évfolyam. 53. szám. Sátoraljaújhely, 1927. julius 27 Megjelenik hetenként kétezer iierdán óe szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház udvar) I I Zemplén Előfizetési ár : Negyedévre . . 2 pengő POLITIKAI HÍRLAP Hirdetések: j| négyzetcentiméterenként. NyUttér soronként 16 fillér Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. »am. FŐSZERKESZTŐ: Báró MAILLOT NÁNDOR FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. MIZSÁK JÓZSEF Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. szám. a szabadkereskedelem dogmáját prédikálták és azt igyekeztek velünk elhitetni, hogy a kereskedelemnek minden hatósági beavatkozástól ment szabadsága feltétlenül olcsósá- got teremt, ujjabban már a kereskedők számának túlságos megnövekedéséről beszélnek, holott a szabadverseny álláspontján ezt a szaporodást éppen az elv szempontjából csak örömmel szabadna üdvözölni. Hatósági beavatkozásra szükség van, azonban nem szabad minden eredményt csak ettől a beavatkozástól várni. A legelső feladat az ipari kartellek önkényének megtörése és a termelési költségek apasz- tása. A másik sürgős teendő a termelők és fogyasztók megszervezésével a termelt javak elosztásának olyan intézményes megoldása, amely a termelőt közelebb hozza a fogyasztóhoz. Ilyen megoldáshoz pedig legalkalmasabbnak látszik a szövetkezeti forma, természetesen a szövetkezés eredeti és tiszta ideáljainak szigorú szem előtt tartásával. Ez a tiszta ideál pedig nemcsak abszolút önzetlenséget jelent, hanem szakértelmet is követel, amit az adott viszonyok között nem lehet eleget és elégszer hangsúlyozni. Politikamentes legyen a városháza Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában I Amen. 9 drágaság problémája Kétségkívül egyike a legszövevényesebb kérdéseknek, amelyet csak naivabb emberek vélnek egyetlen gesztussal — mondjuk hatósági közbelépéssel — megoldhatónak. Az a régi közgazdasági tétel, hogy az árak mindig a kereslet és kínálat egymáshoz való viszonya szerint alakulnak, nagyon tetszetős és normális viszonyok között talán a tényleges viszonyoknak meg is felelő dogma lehet, azonban olyan elemeken épült, amelyek maguk is megvilágításra szorulnak. A kereslet kérdése ugyanis végeredményben szorosan összefügg a fogyasztóképesség kérdésével, amelyet viszont az általános gazdasági helyzet, elsősorban pedig a kereseti viszonyok befolyásolnak. A kínálat mértéke pedig egy sereg termelési, kereskedelmi, közlekedési és egyéb tényezőtől függ. Végső elemzésben tehát a drágaság problémájának gyökérszálai a termelés, a fogyasztás és a termelt áruk közforgásának kérdéséig nyúlnak le. Kezdjük tehát a termeléssel annál is inkább, meft hiszen nálunk igen gyakran pusztán a termelőkre szokták hárítani a drágaság minden ódiumát. Nem vitás, hogy nálunk ez- időszerint a termelés drága, tehát nem az. a helyes kifejezés, hogy a termelő drágít, hanem az, hogy a termelés drága, ami elég lényeges különbség. Mi ennek az oka ? Kétségkívül az állam pénzügyi helyzete elkerülhetetlenné teszi a magas közterheket, ami bizonyosan drágító hatású, a magángazdaság pedig jórészt külföldi hiteleket kénytelen igénybe venni, ami után kamat jár, amelyet bele kell kalkulálni a termelési költségekbe. Ami a mezőgazdasági termelés speciális helyzetét il leti, alig kétséges, hogy erősen szenved az ipari kartell- politika nyomása alatt. Az bizonyos, hogy külkereskedelmi mérlegünk szempontjából a hazai ipar megerősítése elsőrendű érdek, viszont a fogyasztás szempontjából veszedelem, mert az ipari cikkek drága sága eo ipso megdrágítja a mezőgazdasági termelést is, következésképen emeli a legfontosabb életszükségleti cikkek árát. Itt tehát egy nagyon kellemetlen belső ellenmondásról van szó, amelyből ebben a pillanatban nagyon bajos kivezető utat találni. Bizonyos, hogy az utolsó években a fogyasztás — ha még nem is érte el a békebeli színvonalat — emelkedett, ami viszont a kereslet megnövekedését vonta maga után. Viszont kétségtelen, hogy a keresel i viszonyok még mesz- sze elmaradnak a békebeli kereseti lehetőségekkel szemben és egészen bizonyos, hogy a fogyasztás emelkedése a háború utáni mélyponttól felfelé aránylag nagyobb, mint a megélhetési index javulása. Előállott tehát az a félszeg helyzet, hogy a kereslet növekedése időben összeesik a termelési költségek emelkedésével és a megcsappant kereseti lehetőségekkel. Ez már magában is sok mindent megmagyaráz. Ez azonban még nem minden. A drágulási koefficiensek között —■ last but not least — nem kis szerep jut a termelt javak körforgása közben előálló drágulásnak. A szállítási díjtételek is drágitóan hathatnak és egészen bizonyos hogy hatnak is, azonban a legnagyobb hiba az, hogy nagyon hosszú és tekervé- nyes az ut amelyen az áru a termelőtől a fogyasztóhoz jut. Készségesen elhisszük a kereskedők egy részének, hogy megelégszenek a tisztes polgári haszonnal, azonban egészen bizonyos, hogy az az áru, amely után négyen- öten szednek ilyen szerény polgári hasznot, a fogyasztó részére már túlságosan drága. Óriási és áthidalhatatlan kíi- lömbségek vannak a vidéki piaci árak között. Érdekes tünet, hogy arról a részről is, ahonnét eddig állandóan Egyik helybeli laptársunk a múlt héten megjelent lapszámának vezető cikkében a közeljövő egyetlen legfontosabb feladatának jelöli ki a városi liberális párt életrehivását. Laptársunk két okból tartja szükségesnek a liberális párt megalakítását : elvi szempontból és városi érdekekből. Mi bármennyire boncolgatjuk is e kérdést, sem elvi, sem politikai, sem városi érdekekből nem látjuk szükségét a városházán politika* párt alakításának. Mi több, határozottan károsnak tartjuk ezt úgy elvi, mint a városi érdekek szempontjából. Az elvi — világnézleti szempontoknak egy városi közületben való kiélezése, a városi képviselő- testületnek politikai pártok szerint való tagozódása, helyesebben mondva elkülönítése, föltétlenül káros a város érdekei szempontjából. A város érdekében a városházán csupán egyetlen szempont lehet irányadó. Az hogy a képv.-testület minden egyes tagja felekezeti, politikai és társadalmi különbség nélkül egyedül a város érdekeit tartsa szem előtt és ezt minden mellékkörülményre való tekintet nélkül a legönzetlenebbül szolgálja. A pártokra való elkülönülés csak kerékkötője lehet a város jóvoltára, fejlődésére szolgáló terveknek, csak gátlója az egészséges szociális alkotásoknak s csak azt idézheti elő, hogy a pártok farkasszemet nézve egymással a képviselőtestületben, a politikai és elvi szempontok mellett, mellékvágányra tereljék a legjobb, legüd- vösebb és legszükségesebb szempontokat is. A városháza közgyűlési terme nem lehet politikai pártok arénája, nem lehet elvi és világnézleti különbségek csatázó helye, mert eddig minden tapasztalat amellett bizonyít, hogy a politikai és elvi szempontok előtérbe tolása szöges ellentétben áll a város közönségének érdekeivel. A városházán egyetlen pártnak van jogosultsága: városi pártnak, amelynek egyedüli irányitója az üdvös, egészséges városfejlesztés, a közérdeknek melléktekintetek nélkül való szolgálata. Korántsem vagyunk abban az önhitt feltevésben, hogy ezen felfogásunk meggátolhatja azokat a törekvéseket, amelyek politikai pártokra akarják bontani a város képviselőtestét, de már előre meg kell állapítanunk, hogy a városi képviselőtestület esetleges munkaképtelenségéért azok fogják viselni a felelősséget, akik ennek a legalább is elsietett mozgalomnak kezdeményezői voltak. A városi liberális párt megalakítása minden előjel szerint maga után vonja a más politikai felfogáson és más elvi alapon állóknak tömörülését is és igy annak a kérdésnek eldöntését, hogy meEgT37-ee szám. ára- ÍO fillér
