Zemplén, 1927. július-december (58. évfolyam, 47-89. szám)
1927-12-11 / 87. szám
Ctvennyolcadik évfolyam. 87. szám. Sátoraljaújhely, 1927. december 11 Megjelenik hetenként kéteser iierdán ée szombaton j Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház II. udv) I Zemplén f El8fizetési ár: Negyedévre. . 2 pengő POLITIKAI HÍRLAP Hirdetések: Ü négyzetcentiméterenként. Bfyllttér soronként 16 fillér Telefon : FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ Telefon : M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 100. ns&m Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. mizsák József M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. szám. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában I Ámen. Drágaság és adópolitika A Népszövetség kiadásában érdekes könyv jelent meg a napokban. Ez a könyv nem a leszerelés problémájával, nem a világbéke biztosításával foglalkozik, hanem pontos statisztikai adatokat és kimutatásokat tartalmaz arra vonatkozólag, hogy a Népszövetség kebelébe tartozó egyes államok adórendszere milyen irányelveken alapszik, miből fedezik az államok kiadásaikat és milyen szempontok irá - nyitják nemzetgazdaságukat? — Az adatokból megtudjuk, hogy az európai országok a háború utáni kilencedik évben is fogyasztási adókból fedezik bevételeik tulnyo mó részét, holott ma már alig van oly jelentős közgazdász, aki el ne ismerte volna a fogyasztási adók igazságtalanságát és azok hatását a drágaság alakulására. Ám lássuk pontosan és részletezve a kimutatást. Az európai államok legtöbbje átlag kiadásainak ötven százalékát fedezi a fogyasztási adóból. Kivételt képez Francia- ország, amelynek még ma is nagy terhet jelent az elpusztított területek fölépítése, itt a százalékszám 63. És torony- magasságnyira emelkedik ki, mint nemzetközi specialitás ezen a téren Magyarország. Nálunk terhelik a legsúlyosabban az adók a fogyasztóközönséget. — Nálunk drágul legmértéktelenebbül minden lenyelt falat, minden ruhadarab ára a vámtól kezdve a gyáron és a nagykereske dón át addig a pillanatig, amig a vevő a detailistánál megvásárolja. A fogyasztási ’ adó tehát lényegében nem is egy hanem három-négyszeres megadóztatás. Az állami kiadások 75 százalékát fedezi a magyar kormány ebből az egy bevételből. Egészen rendkívüli perspektívákat tár fel ez a szomorú kimutatás. Szinte kiugró szám a vaskos kötet számtengerében. Szomorú, hogy ezen a téren viseljük az első séget. A drágaság okát nem sikerült főloeriteni és meggátolni, a közszükségleti cikkek árai számbavehető csökkenést a pengővaluta bevezetése óta sem mutatnak fel és a nyomor enyhüléséről sem számolhatunk be. Talán ezen a ponton az állami adók rendszerének vizsgálatánál fognak rájönni arra a fogas problémára, hogy mi is okozza tulajdonképen a drágaságot. Teljes megértéssel pénzügyi kormányzatunkkal szemben, a- inely bizonyára sorraveszi az összes bevételi lehetőségeket és tekintettel van az ország gazdaságilag letört lakosságára, azt az ötletet kellene felvetnünk, hogy adópolitikánk orientálódjon más irányba és fogadja el például mértékadónak a német birodalmi pénzügyminisztérium redszerét amely az egyenes adók progresszivitása elve alapján épült fel és azt eredményezte, hogy a birodalom nemcsak jóváté- teli kötelezettségeinek tud teljes mértékben eleget tenni, hanem még a hadikölcsönö- ket is valorizálta és a háború károsultjait, rokkantjait, özvegyeit és árváit is megfelelő kárpótlásban, illetve segélyben részesíti. Tévedés volna ebben a tánácsban bármilyen feltör gató tendenciát is keresni és távol áll tőlünk az a kérdés, hogy át nem gondolt kísérletezések meddő talajává tegyük adópolitikánkat. A kü lönböző adórendszer-reformátorokra már eléggé ráfizettünk, ilyen fölöleges luxusra nincs pénzünk, de alapos számításokon nyugvó, az ingatlantulajdonosok és a vállalkozó teherbíró képességével számoló rendszer bizonyára meg fogja találni a módot, amely kiküszöbölheti azt a lehetetlen helyzetei, hogy közintézményeink és hivatalaink fentartására a kiadások 75 százaléka annak a fogyasztónak zsebéből kerüljön elő, aki egyszerűen csak legelemibb létszükségleteit fedezi : eszik és ruházkodik. Hegyalja-Hegyközi Idegenforgalmi Szövetséget! Lépten-nyomon Lillafüredet halljuk emlegetni és azt a hatalmas befektetést, amit ott a kormány eszközölt, azt a fényt, azt a pompát, amit e különben is gyönyörű helynek kölcsönöz, egy valóban mesterien végrehajtott terv. Ebben a terv-végrehajtásban nagy része van az előbb magukban álló, később összefogott miskolciaknak, akik egy évvel ezelőtt Miskolcon megalakították az Északmagyarországi Idegenforgalmi Szövetséget. Ez a szövetség iervbe vette elsősorban Miskolcnak idegenforgalmi gócponttá fejlesztését, de munkaprogramjába vette Zemplén és Abauj vérmegyék természeti szépségeinek, gyógyiényezőinek, kulturtényezőinek, ipari és kereskedelmi értékeinek ismertetését. A Szövetségnek az a célja, hogy az elszakított országrészekben az érdeklődést állandóan élessze* fenntartsa és minden kapcsolat erősítésével elérje, hogy egyfelől Észak- magyarország Hegyvidéke az Alföldre, másfelől hazánk a külföldre minél nagyobb vonzó hatást gyakoroljon. Célja végül a Szövetségnek : a külföldiek érdeklődését felkelteni hazánk fentemlitett nagy értékei iránt és rábírni a külföldieket arra, hogy Északmagyar országot mennél többen látogassák és ezzel a vidék is bekapcsolódjék a nemzetközi idegenforgalomba. Ez az Északmagyarországi Idegenforgalmi Szövetség szerdán este tartotta első rendes közgyűlését és dr. Hodobay Sándor elnöklő polgármester sajnálattal állapította meg, hogy az alakuló közgyűlésen tapasztalt lelkesedés később nagyon ellanyhult, mert az idegenforgalom fejlesztése iránt egy pár városon kivül nagyobb érdeklődés nem mutatkozik, de tapasztalja azt is, hogy az a társadalmi osztály, amely elsősorban az idegen- forgalomtól várhat támogatást, kikapcsolódott ezen altruista mozgalomból, továbbá hangsúlyozta azt, hogy a jövőben mindenképen oda kell hatni, Miskolc és környéke természeti kincseinek kiaknázására, hogy a magyar köz érdeket szolgáló erőteljes propaganda a nemes cél érdekében minél szélesebb körben megindit- tassék. Területileg bekapcsolódtunk az Északmagyarországi Idegenforgalmi Szövetségbe és igy ha a Szövetség 20 tagja kéri, úgy Sátoraljaújhelyen osztályt létesítenek. Tagadhatatlan tény azonban, hogy Sátoraljaújhelyen nemcsak idegenforgalmi osztály, vagy szövetséget kell alakítanunk, hanem annak — legalább is egyenlőre — teljes önállóságot kell biztosítani. Ami Grác az osztrák alpesi vidéken, az az idegenforgalmi és turistaközpont kell hogy legyen Sátoraljaújhely Csonkamagyarorszá- gon, amiit elősegít az is, hogy a Hegyközzel sikerült vasúti összeköttetést létesíteni; a Bodrogközt is mindjobban magunkhoz öleljük, de mindezek felett azért, mert úgy saját területéhez tartozó, mint a közeli természeti szépségek is egyenesen predesztinálják arra. Legalkalmasabb eszköz erre megalakítani a Hegyalja-Hegyközi Idegenforgalmi Szövetséget és karöltve a hasoncélu Szövetségekkel Abauj és Zemplén megyéknek idegenforgalmát emelni, természeti szépségeit kihasználni és ezzel a két csonka vármegyének nehéz helyzetén segíteni. Az Északmagyarországi Idegen- forgalmi Szövetség Miskolcotakarja vezérszerephez juttatni, a Bükk- Mátra hegység és Lillafüredhez terelni az idegenforgalmat s bár igy is jutna valami városunk és vármegyénknek, de nem abban a mértékben, amint az kívánatos, Miskolc mellett szól Lillafüred, de a mi igazunkat ez egyáltalában nem befolyásolhatja, már csak azért sem, mert a Lillafüred természeti szépségét adó Hámori tóhoz teljesen hasonlót, mesterséges utón mi is napfényre hozhatunk. Természetes az is, hogy mi a saját körzetünkbe tartozó természeti szépségeinket akarjuk — méltán — előtérbe állítani. A Sátoraljaújhelybe érkező turista pár perc alatt a hegyekbe ér és napnap mellett újabb és újabb helyeket tekinthet meg. Kezdjük Sátoraljaújhelyen. A Várhegy, Sátor, Kecskehát, Magas és Szárhegy által képezett hegy- koszoruk között gyönyörű völgyek. A Zsólyomka és Nyűgödön át a Bodnár-völgybe, innen a Potocsok- völgybe juthatunk. Folytatólagosan Rudabányácskát, Széphalmot érintve a Hegyközbe jutunk, miköz-
