Zemplén, 1927. július-december (58. évfolyam, 47-89. szám)

1927-12-04 / 85. szám

( tvennyolcadik évfolyam. 85. szám. Sátoraljaújhely, 1927. december 4 Megjelenik hetenként kétezer szerdán ée szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház II. udv) El8fizetési ár: Negyedévre . . 2 pengő Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Nyllttér soronként 16 fillér Telefon : FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ Telefon : M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 108. íxam Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. szám. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország leitámadásában 1 Amen. Kolportázs a parlamentben Abban a túlfűtött hangulatban, melyben a képviselőház a szocia­lista utcai tüntetést széles vitával kisérte, volt egy momentum és pe­dig Rassaynak támadása, amely a polgári társadalomból a legna­gyobb megütközést váltja ki. A radikális baloldal részéről szinte holt bizonyossággal bekövetkező jelenségnek könyvelte el a tör­vényhozás munkásságát figyelem­mel kisérő közvélemény, hogy va­lahányszor Magyarország minisz­terelnöke külföldre utazik, hogy nemzetének sorsán javítson, mint­egy láthatatlan jelre az utolsó órákban kitör egy mesterségesen megrendezett botrány, utravalóul a kormányelnöknek és mintegy szellemi összeköttetésben azzal az ellenséges sajtó kampánnyal, mely ugyancsak ekkor szokta koftcent- rálni a maga erőit, a magyar te­kintély és becsület rontására. Épp ezért kell szerfelett megbotránkoz- nunk Rassay kirohanásán, aki a Népszava által elkövetett bűncse­lekmény miatti bírói és közigaz­gatási rendszabályok alkalmazásá­nak felemlitésekor azt a gyanúsí­tást kockáztatta meg a miniszter- elnökkel szemben, hogy polgári lap ellen rögtön a betiltáshoz fo­lyamodott volna a kormány, de a szocialistákkal szemben ezt nem merte megtenni. Természetes, hogy Bethlen Ist­ván gróf a legerélyesebben azon­nal visszautasította azt az inszi- nuációt, mintha a kormány a rend fenntartásában aszerint mérne, hogy kivel s milyen erőkkel áll szemben. De mondott a minisz­terelnök egyebet is, ami bizonyára aligha marad az országban he­lyeslő visszhang nélkül s amit Rassayék nem igen tesznek ki az ablakukba. Rassay ur a maga he- vülékeny módján magának arro- gálta a politikai tisztesség érzékét és olyan illoyális kijelentésekre ragadtatta magát, melyek merőben ellenkeznek a törvényhozói mél­tósággal és szokatlanok jóhiszemű ellenfelek között. A bírói függet­lenség elvét dobta pellengérre, amidőn azt mondotta, hogy a miniszterelnök ur tegyen amit akar, mert mögötte a hatalom és a bíróság. Erre válaszolt a minisz­terelnök és erre következett el Rassay szégyenteljes vesszőfutása, mert Bethlen István gróf kiemelte, hogy csak a legnagyobb elnézés gyakorlásával történhetik meg az »Esti Kurir“-nak, az illető képvi­selő lapjának, jóformán nap nap után megismétlődő kiiépése a jo­gos bírálat határaiból s jelenhetik meg a lap annak ellenére, hogy a nemzeti közvélemény érzékeny­ségét sértő magatartásával és üz letpolitikájával valósággal próbára teszi ki az ország türelmét. Ez az a lap, amely az idegen megszál­lás alatt sínylődő területekre való bejutásának üzleti érdekéből agyon­hallgatja Rothermere békereviziós mozgalmát s félve óvakodik a leg­enyhébb kritikától is, ha az utód­államok kormányairól van szó. Ám annál meggondolatlanabbul és igazságtalanabbul kezeli a magyar belső politika eseményeit, pedig ez majd mindig a magyar ügy kárával jár. Ha Rassayt a politikai Ízlés és az igazi nemzetszeretet féltő szem- előtt tartása vezetné parlamenti eljárásában, bizonyára nem eshet­nék meg ilyesmi és szenvedélyes ellenzékisége sem kívánkoznék olyan megleckéztetésre, mint ami­lyenben ez alkalommal is része volt. Ha egy magyar lap — legyen az akár polgári, akár szocialista — vét a büntető törvények sza­kaszai ellen, az ügyész dolga az eljárás kezdeményezése, de ha vét a nemzet érdekei ellen, a közigaz­gatás kijózanító rendszabálya sem maradhat el. Ha pedig utcán vagy parlamentben keresik ezek a lapok tüntetéssel és támadással a ma guk igazát, aligha jutnak hozzá. Áz egyetlen mód, mely által a lap uccai terjesztésének közigazgatási engedélyét kiérdemelheti, az a mindenkor tárgyilagos politikai magatartás és nemzeti tisztesség elveinek betartása, amely nélkül nemcsak bíróság és közigazgatás, hanem az ország társadalma sem tűri el a lap terjesztését. A nem- i zeti tisztesség kérdése fölötte áll ! a pártpolitikának is. Komoly intelem Ruszinszkobäl Egy levelet közlünk az alábbi­akban, melyet a Munkácson meg­jelenő Az őslakó cimü magyar- ruszin irányzatú lap felelős szer­kesztője intézett egyik volt tanítvá­nyához, aki jelenleg egyetemi hall­gató Budapesten. A levél sok meg­szívlelendő tanácsot, intelmet tar­talmaz, melyből érthet nemcsak a levél címzettje, kinek nevét elhall­gatjuk, hanem csonkaországunk i magyarsága is. Szól pedig a levél: K. K. egyetemi hallgató urnák, volt tanítványomnak, barátomnak. Budapesten Kedves Kari fiam\ 9 Törvényhatóság rendkívüli közgyűlése (Saját tudósitónktól) Élénk érdeklődés mellett tar­totta Zemplénvármegye Törvény- hatósági Bizottsága a ma délelőtt 11 órára összehívott rendkívüli közgyűlését Széli József főispán elnöklete alatt. Lord Rothermere válaszát, ame­lyet a vármegye közönsége részé­ről hozzá intézett üdvözlő iratra küldött Bernáth Aladár alispánnak s melyet a Zemplén egyik közeli 4 számában már egész terjedelmé­ben közöltünk — lelkesedéssel vette tudomásul a Törvényható­sági Bizottság. Hasonlóan Apponyi Albert gróf­nak válaszát, a vármegye közön­ségének üdvözletére, melyet a legutóbbi genfi népszövetségi ülés­szakon a magyar igazság érdeké­ben kifejtett eredményes akciója alkalmából intézett a nagy állam- férfiúhoz. A továbbiakban elhatározta a vármegyei font-kölcsön második részletének felvételét s tudomásul vette a kereskedelemügyi m. kir. miniszternek a közpénzek gyü­mölcsöző elhelyezésére vonatkozó rendeletét. A vármegye 1928. évi közúti költségelőirányzatát s azzal kap­csolatban az 1928. évre prog­ramba vett útépítéseket és útjaví­tásokat tárgyalva, 10°/o-ról 12-re emelte föl az útadó kulcsot, uta­sítva azonban a vármegye alis­pánját, hogy az ezen emelés folytán előálló többletet a keres­Saujhely, 1927. dec. 2. kedelemügyi kormánytól államse­gélyként kérelmezze. A főispán indítványára Sátor­aljaújhelyben egészségügyi minta­szolgálat létesítését és egészség- ügyi székház építését határozta el, átengedvén e célra a Bercsényi ucca 1. sz. telek egyrészét Az épületet melyben a Stefánia Egye­sület, Népkonyha és más hasonló intézmények helyeztetnének el a Rockefeller alapból kéri a Törvény- hatóság felépittetni s ennek érde­kében a népjóléti minisztériumhoz intéz felterjesztést. A vármegyei tisztviselők és al­kalmazottaknak karácsonyi segély­ként egy havi fizetést szavazott meg és 100000 P függő kölcsön felvételét határozta el az Erzsébet közkórház kiadásainak fedezésére. A jegyzőkönyv hitelesítésével elnöklő főispán berekesztette a közgyűlést. EG LEO FOQPÉPET VEGYEN A FOGAK CÉLSZERŰ ÁPOLÁSÁRA. Engedd meg, hogy itt, a nagy nyilvánosság előtt is úgy szólít­salak, mint ahogy szólítottalak ak­kor, mikor —emlékszel? — 1919. és 1920. nehéz és szomorú nap­jaiban a Kórház ucca egyik kis házában, egy izzó magyar lelkű öreg tanár szerény hajlékában, tanítottalak benneteket, iskola nél­kül maradt magyar diákokat. így a nagy nyilvánosság előtt fordu­lok Hozzád, a szorgalomban és tanulásban egyik legelső volt ta- nityányomhoz és szeretném, ha írásom elolvasnátok, szavam meg­hallgatnátok mindannyian, kik ott innenvalók vagytok, kik igazán tudjátok, mit jelent magyarnak, magyar diáknak lenni és magyarul tanulni ott is, ahol nincs magyar iskola. Kedves Kari fiam! Hetek óta aggódva veszem kezembe az új­ságokat, aggódva olvasom, hogy az újabb hírek mit jelentenek a pesti, a magyarországi egyetemek­ről. Fáj a hírek olvasása és min­dig attól félek, hogy a tüntetők és verekedők neveit olvasva, egy­szer csak egy olyan nevet látok, mely ismerős, mely az elszakított területekről való. Megnyugtat, hogy eddig nem találtam egyetlen ilyet sem s remélem, hogy a Ti neve­teket nem fogjuk olvasni a jövő­ben sem azok nevei között, kik nem a tanulásban, hanem a vere­kedésben és botrányokban tűn­nek ki. Mert lásd, — kedves Fiam, — nekünk nagyon fájna, ha egy bot­rányos esettel vagy verekedéssel kapcsolatban a Ti, nekünk ked­ves, neveteket említenék. Fájna, mert mi nem azzal küldtünk Tite­ket az ottani egyetemekre Magyar- országba, hogy verekedjetek, hanem azért, hogy tanuljatok, dolgozza­tok! Tanuljatok és dolgozzatok azért, hogy díszére legyetek a ma­gyar névnek, javára váljatok a magyar nemzetnek, hogy a népek és azok ifjúságának nemes verse­nyében, mint magyar ifjak, elől álljátok meg helyeteket. Fiam Bgrsroe szám éra 3.0 fillér

Next

/
Oldalképek
Tartalom