Zemplén, 1927. július-december (58. évfolyam, 47-89. szám)
1927-11-23 / 83. szám
2. oldal ZEMPLÉN 1927 november 23 és a holnap szónokai arra vállalkoztak, hogy csendháborítói legyenek a ránkszakadt magyar éjszakának, hogy belehasitsanak a közöny és fásultság sivatagába „a magyar fájdalom zord ekevasával“ s nyomában elhintsék a megtartó hit, a megujhodó remény és a diadalmas erő csiraképes magvait. Legyetek a segítségünkre. Tartsatok velünk ma este, jöjjetek el a programban megjelölt helyekre, holnap délelőtt legyetek itt mindnyájan, hogy minden kifosztottságunk, megcsalatottságunk és gyötrődésünk dacára, a mindennel szem- beszálló és dacoló egység hatalmával hirdessük, hogy amint egy a Magyar Isten, úgy egy a magyar igazság és ez az igazság győzni fog, mert győznie kell minden poklokon keresztül. Fel a fejjel, össze a vállal Testvérek és előre, mindig csak előre a szabadulás kapui felé ! A rendkívül lelkesedéit és hatást keltett beszéd után a Lavotta Dalkör zenés lampionos menetben a Kereszt-térre, az Ipartestületi Dalárda pedig a Szabadság-térre vonult, ahol dr. Dubay István, illetve Poós József intéztek a mindkét helyre hatalmas tömegben jutott közönséghez lelkes beszédet. A Kereszt-térről a cseh határ közvetlen közelében elterülő Rá- kóczi-térre vonult a menet és zsúfolásig megtöltve a teret Józsa Imre gyújtó hatású beszéde mellett rendezett parázs és a cseh posztoknak bizonyára nem a legkellemesebb tüntetést. Az Ipartestületi Dalárda pedig j a Szabadság-térről a Dohánygyár előtti térre vonult, ahol vitéz dr. Bisztray László beszéde tette a lelkeket emelkedettebbé a másnapi ünnepváráshoz. A vasárnapi program A. gyülekező helyekről már fél tizenegykor megkezdték a felvonulást a gyülekező csoportok. Ezen időtájt vonult be az állomásról a miskolciak fegyelmezett, gyönyörű képet mutató 200 as csoportja. A miskolciakat az állomáson dr. Brunyánszky István köszöntötte, Ujhely közönségének meleg üdvözletét tolmácsolva az Ujhely megmozdulásában mindvégig lelkesen résztvevő, megértő miskolciaknak. A miskolciak két kitűnő zenekarral — a Afdv. Mühelyi Cserkész Zenekarral és a Városi Levente Zenekarral vonultak föl, a Werbőczy, Bercsényi és Szemere Bajtársi Egyesületek katonás fe- gyelmezettségü, acélos erejű fiatalságával, akikhez Sárospatakon az ottani főiskolai Bocskay Bajtársi Egyesület csatlakozott. A miskolciak menete nem állott meg a szobornál, hanem levonult a trianoni határra s a Ronyva- \ parton pár percig farkasszemet néztek a túlsó oldal cseh határőreivel. A bajtársi egyesületeket már rengeteg tömeg kisérte vissza a Kossuth-szoborhoz, ahová ekkorra már felvonultak a sátoraljaújhelyi egyesületek, a Mansz asszony és CSAK EGLEO FOGPÉPET VEGYEN A FOGAK CÉLSZERŰ ÁPOLÁSÁRA. leány serege, a vasutasok Williger állomásfőnök vezetése alatt, a tűzoltóság s az óriási tömeg a hideg, erős északi szélben is kitartóan, áttörhetetlen gyűrűvel vette körül a szobor előtti emelvényt A Himnusz eléneklése után dr. Búza Béla mondott megnyitó beszédet. — Ha vannak kérdések, melyek szétválasztanak bennünket, mondotta, azokat most tegyük félre, mert mindennél nagyobbról és drágábbról van szó, a magyarság kérdéséről. Mi magyarok már 8 éve járjuk a sötétség kálváriáját, kell, hogy egyszer végeszakadjon ennek a rettenetes éjszakának. Úgy látom, már derengeni kezd a határon és mi, mint a napimádók bizakodó hittel fordítjuk tekintetünket a fény felé, ahonnan egy uj Petőfi feltűnését várjuk, aki harsonázó szavával szétszakítja majd a ránkboruló sötétség fekete kárpitját. — Tüntetni jöttünk most ide, mert kell, hogy tüntessünk. Látni kell ezt a világnak, hogy érezze és észrevegye azt, hogy élünk, élve lettünk eltemetve és döngetjük koporsónk falát. A megnyitó beszéd után dr. Szirmay István vm. főügyész, neki- feszitve hatalmas orgánumát az északi szélnek, harsogta el köny- nyekig megindítva rendkívüli hatást keltő beszédét. — Testvéreim! — kezdte beszédét. — A program azt mondja, hogy ünnepi beszédet fogok mondani. Kérdem, ünnepünk van nekünk ma? Én nem, nem tudok magamra ünnepi hangulatot ölteni. Egyelőre csak annyi történt, hogy meghasadt a magyar koporsó fedele és megszólalt a világ lelkiismerete. Ma már a franciák sem tekintik megváltoz- hatatlannak a trianoni szerződést és egy másik garantáló nagyhatalommal már barátsági szerződést is kötöttünk. Anglia felsőházában is több lord úgy nyilatkozott, hogy a világ részvéte Magyarország felé fordul. — Mi azonban nem részvétet kérünk, de igazságot követelünk. Adják vissza elrablóit határain- j kát. Nekünk abba a perbe, ame- i lyet Rothermere megindított, minden tehetségünkkel bele kell avatkoznunk. Nekünk, sátoraljaújhelyieknek, a régi határőrökhöz hasonlóan, először a csehekkel kell leszámolnunk. Harcolnunk kell a Benes-féle politika ellen, amely azt hirdeti, hogy odaát a magyarság meg van elégedve a respublikával. Rá kell mutatnunk arra, hogy hamis minden nyilatkozat, melyet a magyarokból kierőszakolnak. Ismerjük azt a politikát, amely bebörtönzéssel dolgozik. Végre szemébe kell vágni a világnak, hogy ez igy tovább nem mehet.-- Igaz. hogy arról nem is szeretek beszélni, miért kellett elveszteni nekünk legszebb területeinket, mert erre nem tudok mással felelni, hogy meg kellett volna védeni. — Ha már ezt nem tettük is, ez nem azt jelenti, hogy belenyugodtunk a dolgunkba. Bele kell kiáltani a világba, hogy élni akarunk és ha nem engednek benünket élni, meg kell mutatni, hogy ezért az életért ölni is tu dunk. Nem sok erőm van már erre, de ha kell, ott leszek én is az élen és nem azt fogom kiál tani, hogy előre, hanem hogy utánam és hiszem, hogy akad majd, aki követni fog. Farkas Andor gyönyörű tárgyú, nagyhatású irredenta szavalata után dr. Görgey István országgyűlési képviselő következett a szószéken s az időjárással legjobban megbirkózó hangjával, az illetékes helyről jövő egyén felelősségérzetével is olyan hatalmas érvekkel, az igazság lángoló szaIgyál KATHREINER-féle KNEIPP malátakávét Egészséges maradsz ! vaival támasztotta alá beszédét, mely valósággal végsőkig fokozta a lelkesedést. (A beszédet jövő számunkban vezércikk helyén közöljük.) Ifj, Szekeres János jogszigorló fulmináns hatású, remek kihang- sulyozással és átérzéssel előadott szavalata után dr. Búza Béla terjesztette elő a miskolci és fővá rosi lapokból is már ismert határozatot, melyet a nagygyűlés frenetikus tetszéssel tett magáévá. A beszédek között a Dalárdák adtak elő kifejező irredenta énekszámokat. És a Hiszekegy eléneklése után az államrendőrség tisztikarától vezetve megindult a hatalmas menet végig a Kazinczy-, Jókai-, Meczner Gyula- és Molnár István uccákon vissza a szoborhoz. A hatalmas menet vége a szobortól indult, mikor az eleje a Jókai uccába fordult. A három fúvószenekar, a menetben arányosan elhelyezkedve, lelkesítő darabokkal tette kitartóvá a menetet, melyből senkit se se tartott vissza az esőtől felhányt ut sara. A Rákóczi uccán, megpillantva a tömeg a csehek felől integető hidat, mindig hangosabban törtek föl a menetből a kiabálások: — a hídhoz, a hídhoz . . . s bizony nehezen ment a Meczner Gyula uccába való befordulás. A miskolciak azután a színház vendéglőben vertek tanyát, ahol az újhelyiekkel való szeretetteljes ölelkezés után dr. Brunyánszky István intézett hozzájuk bucsuszó- zatot, egészen extázisba verve gyújtó szavaival a miskolci fiatalságot. S itt kell kifejezést adnunk Ujhely város közönsége leghálásabb, igazi őszinte köszönetének, mellyel mindenkorra magához ölelte Miskolc város derék fiait azért a lelkes, fáradhatatlan, áldozatkész támogatásért, mellyel Ujhely nagy ünnepét szebbé, lelkesebbé, jelentősebbé tették. A Magyar Jövő szerkesztősége, dr. Ditrói Nándor ny. felsőkereskedelmi iskolai igazgató, Kozma Ferenc r. t. igazgató, Ganszky Antal főmérnök, a bajtársi egyesületek vezetői köszönetünkre, hálánkra mindenkorra érdemesen közvetítették az erős kézfogást, mely a két város társadalmát a nagy ügy iránti szükséges egyetértésben, a nehéz várakozásban egybeforrasztja. S legyen az utolsó szavunk az elismerésé. Elismerés azzal a kiváló rendezői gárdával szemben, melynek az ünnep sikerében, az ünnep zavartalan lefolyásában és az újhelyi lelkek összeforrasztásában legnagyobb része volt. Nem említünk neveket, mert a rendezőség minden tagja megérdemelné, hogy nevét kiemeljük. Velünk együtt úgyis csak egy jutalmat várnak és remélnek: kitárulását azoknak a ma körülöttünk mindenfelől be-
