Zemplén, 1927. július-december (58. évfolyam, 47-89. szám)
1927-10-26 / 76. szám
Ctvennyolcadik évfolyam. 76. szám. Sátoraljaújhely, 1927. október 26 Kefjelenlk hatonként kétasor szerdán szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház II. udv) Előfizetési ár: Negyedévre. . 2 pengő Hlrdetéaek: négyzetcentiméterenként. Nyllttér soronként 16 fillér Telefon : FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztéség, kiadóhivatal 108. tiám Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. mizsAk József M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. ixám. Hiszek egy istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában.. Amen. „Budapest tréfája“ Irta: Dukál Takách Géza országgyűlési képviselő Aromán, úgynevezett „ Nemzeti Parasztpárt* szócsöve a „Románia“ tőle kitelhető szellemességgel, röviden „Buda pest tréfájáénak nevezte a minap a Rothermere-akciót, Lloyd George cikkét és az egész mostani magyar kérdést, amelynek további feszegeté- sében — Írja — „a még mindig mozgolódó magyarok arra ébredhetnek, hogy Románia megismétli az 1919-ki bevo nulást.“ Mert, hát se Rothermere lord, se Lloyd George nem ismeri a helyzetet, falnak vezetteti magát a magyar propagandával, lévén a tiszta igazság az, hogy az ezidőszerinti magyar-román határ lakosságának apraja, nagyja teljesen román, itt nincsenek román területbe szögellő magyar vidékek, hanem igenis találni nagy román néptömegeket, amelyek a trianoni Magyar- ország területére szorultak. Nagyváradon, Aradon, Temes várott akad ugyan magyar lakosság is, de ez csak a „mesterséges magyarosítás“ révén került oda, mikor a magyar kormányok hivatalban egymást váltogatva, de céljaikban egységes következetességgel hordták össze az or szág különféle részeiből e városok népének magyar rétegeit. Ezeket gondolja meg Rothermere lord és Lloyd George volt miniszterelnök ur, mikor a magyarok békebontó tüzét szítja és vigyázzon, hogy a magyarok még jobban „be ne csapják“ mint eddig! Ami az angol közéletnek e két világszerte tisztelettel emlegetett notabilitását illeti, azt hiszük, egyik se szorul román felvilágosításra, mindkettő tudja, hogy szavahihetőség, férfias helytállás dolgában, magyar és román között mi a különbség. A párizsi interparlamentáris konferencián, amelyen a magyar delegáció vezetőjének, Berze- viczy Albertnek személyét olyan megkülönböztetett mély tisztelettel övezték, módomban volt nekem is tapasztalnom, hogy az az elismerés, az a rokonszenv, amelyet Magyarország sorsával szemben a külföld részéről, főleg a sajtóban egyre gyakrabban emlegetnek, nem stilisztikai formula, hanem élő valóság. Legalább addig várhatott volna a „Románia“ ezzel az allokációval, amig elfelejtik Cantacusene György tábornoknak legutóbbi cikkét, a mely szerint a román hivatalos köröknek csupán titkolni valójuk van: a tömérdek hitványság! „Eleget hazudtunk magunknak itthon — Írja a román tábornok — teljesen fölösleges költségbe vernünk magunkat azért, hogy a külföldön is hazudozzunk !“ Egyébként pedig hiába való minden okfőcsavarintás, ott, aholaszáz- féleképen ellenőrzött térképek beszélnek. És ezek a térképek, sajnos nem az oláh la pót igazolják, mely már-már ott tart vakmerőségében, hogy Erdélynek és az ezzel együtt lekapcsolt magyar területeknek magyarságát ország-világ füle hallatára letagadja, leha- zudja a létezők sorából. Arad, Temesvár, Nagyvárad. Minek- áll itt meg a „Románia“ cimü újság. Felsorolhatná Erdély és a 'többi megszállott rész valamennyi városát, valameny- nyi községét: a magyarság csakugyan „mesterséges magyarosítás“ révén került oda és több mint ezer esztendővel ezelőtt került oda és több mint ezer esztendő óta vett ott részt a magyar állam fenntartásában. Az oláh a mi honalapitásunk után jó más fél század múlva lopódzott be (11. Endre említi először) és közismert szaporasága mellett sem igen emelkedett jelentősebb történelmi szerepre, ha csak azt a barbár öldöklést, melyre 1848 -49-ben nem annyira politikai, mint inkább szociális lázadással bosszúból vetemedett, csakugyan román nemzeti történelmi ténykedésnek nem minősiti. Ez a kérdés azonban a kulturság, a civilizáció fogalmi körébe tartozik, melyben a román nép és vezérei nem ritkán Istentől, embertől függetlenül mozognak. Az 1919-iki „bevonulást“ pedig jó lesz nem emlegetni ! „Budapest tréfája“ úgy, ahogy ez egyszer, abban az időben lejátszódott, most sok helyen megismétlődhetik, mert ha A Zemplénvármegyei Gazdasági Egyesület hétfőn déli 12 órára hívta össze őszi rendes közgyűlését, melynek tárgysorozatára az alapszabály módosítást, az 1928. évi munkaprogramot és költség- előirányzatot tűzte ki azon hozzáadással, hogy a közgyűlést köve- tőleg Hegedűs Sándor kerületi szőlészeti és borászati főfelügyelőigazgató ismertetni fogja aTokaj- hegyalja felsegitésére folyamatba tett kormányintézkedéseket. Érthető érdeklődést keltett ennélfogva a Gazdasági Egyesület közgyűlése a Tokajhegyalja közönsége körében és csak fokozta az érdeklődést és emelte a közgyűlés jelentőségét az a hétfőn délelőtt tudomásra jutott körülmény, hogy a közgyűlésen megjelenik Mayer János földmivelésügyi miniszter és Schandl Károly államtitkár is. A földmivelésügyi miniszter és az államtitkár ugyanis hétfő reggel Tarcalra érkeztek a királyi szőlők megtekintésére, hogy közvetlen meggyőződést is szerezzenek az épen folyamatban lévő szüret eredményeiről. Ezt a kedvező alkalmat kívánta a miniszter arra is felhasználni, hogy a Tokajhegyalja közönségét személyesen is tájékoztassa a kormánynak a Tokajhegyalja felsegitésére folyamatba tett akciójáról, amire kedvező alkalmat nyújtott a Gazdasági Egyesület közgyűlése. A miniszter Széli József főispán, Schandl Károly államtitkár és a Gazdasági Egyesület elnökének, báró Maillot Nándor országgyűlési képviselőnek kíséretében autón délután fél 1 órára érkezett a vármegyeházára s azonnal a közgyűlési terembe ment, ahol a közgyűlésre összesereglett érdekeltség lelkes óvációval fogadta. A minisztert a Gazdasági Egyesület szőlészeti osztályának elnöke, Thuránszky László ny. főispán ágyúnk és katonánk kevés van is, tűzoltó és vizipuska mindenütt akad. A budapesti ferencköruti esetre gondolunk, ahol 1919 augusztusának egyik délutánján egy román gyalog század fegyverét elhányva futott szét, megrettenve, fejét vesztve a trombitaszóval robogott budapesti — tűzoltóságtól. üdvözölte. Mint a Tokajhegyalja helyzetének alapos ismerője, aki évtizedek óta elnöke a szőlészeti osztálynak állíthatja, hogy a filoxera pusztítása óta nem fenyegette nagyobb veszély és válság a Tokaj- hegyalját, mint ma. Reámutatott ennek okaira: a lanyha borárakra, az utóbbi évek rossz terméseire, a'Mavaszi katasztrófális fagykárra, amilyenre nem emlékeznek a To- kajhegyalján, a peronoszpora pusztítására, melyek a legnagyobb válságba sodorták s végpflsztulással fenyegetik a Hegyalját. Örömmel és bizalommal üdvözli a Hegyalja érdekeltsége nevében is a körükben megjelent minisztert, mert megvannak győződve, hogy a legnagyobb készséggel siet a fenyegető helyzetben a Hegyalja segítségére. Felhívja azonban a miniszter figyelmét arra, hogy az érdekeltség a segélyakció mérvét nem tartja elegendőnek s kéri a minisztert, terjessze ki az akciót olyan mértékben, hogy a segités hathatósabb eszközeivel a Hegyalja talpraállittassék. Bizalommal üdvözli a minisztert, ki a Hegyalja érdekei iránti jóakaratának és nagy érdeklődésének személyes megjelenésével is kifejezést adott. Mayer János földmivelésügyi miniszter válaszában kijelenti, hogy programon kívül jött a közgyűlésre. A királyi szőlőket tekintette meg. Tarcalon jutott tudomására a tokajhegyaljai akció megbeszélése, melyre örömmel jött el gazdatársai közé. Tudja, hogy a Tokajhegyalja az érdekeltség hibáján kivül jutott mostani nehéz helyzetébe s a rossz termések és természeti katasztrófa (fagykár) idézték föl a válságot. Magyarországon ma 380.000 k. holdon termelnek szőlőt és nem jelentene nagy bajt, ha nehány ezer holdon más termelési ágra térnének át. Mayer linos földmivelésügyi miniszter és Schandl Károly államtitkár a Zemplénvármegyei Gazdasági Egyesület közgyűlésén A földmivelésügyi miniszter beszédében a Tokajhegyalja megmentésének föltétien szükségességét hangsúlyozta. Egyest szám tára, ÍO fillér
