Zemplén, 1927. július-december (58. évfolyam, 47-89. szám)

1927-07-03 / 47. szám

ötvennyolcadik évfolyam.

47. szám.

Sátoraljaújhely, 1927. julius 3.

Megjelenik hetenként kétezer

ezerd&n és szombaton

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház udvar)

Előfizetési ár]: Negyedévre . . 2 pengő

Hirdetések:

négyzetcentiméterenként.

NyUttér

soronként 16 fillér

Telefon :

FŐSZERKESZTŐ:

FELELŐS SZERKESZTŐ:

Telefon:

M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. Bsám.

Báró MAILLOT NÁNDOR

Dr. MIZSÁK JÓZSEF

M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. exám.

Báró Waldbott Kelemen felsőházi beszéde a Tokajhegyalja kérdéseiről

Zemplénvármegye Törvényhatósági Bizottsága f. évi január hó 19-én tartott rendkívüli közgyűlésében báró Waldboit Kelement és id. Meczner Bélát választotta meg a felsőház tagjaivá.

A törvényhatóság bizalmának méltatásánál, Meczner Béla érdemeinek kiemelése mellett, rámutattunk akkor arra is, hogy báró Waldboit Kelemen egyik legerősebb és legtevékenyebb és ahol erre szükség van, gerinces és akaraterős tényezője gazdasági életünknek különösen azokon a tereken, ahol ez a Tokajhegyalja érdekeivel érintkezik.

Báró Waldbott Kelemen közéleti szereplése azóta is teljesen megfelelt a várakozásoknak, mert állandóan bizonyságát adta annak, hogy az országos jelentőségű ügyek mellett a Tokajhegyalja érdekei* különösen szivén viseli s minden alkalmat fölhasznál, hogy befolyását a Tokajhegyalja érdekében érvényesíthesse.

Különösen is meggyőzhet erről mindenkit a múlt héten az országgyűlés felsőházában tartott nagyszabású beszéde, melyben a gazdasági élet minden jelenségére elágazó fejtegetései mellett részletesen kiterjeszkedett a Tokajhegyalja kérdéseire.

Lapunk szűk terjedelme nem engedi, hogy a felsőházban nagy tetszéssel fogadott, nagy koncepcióval s a gazdasági kérdésekben nagy hozzáértéssel elmondott beszédet egész terjedelmében közöljük.

Mint a Tokajhegyalja közönségét legközelebbről érdeklő részletet egész terjedelmében közöljük azonban alább báró Waldbott Kelemen beszédének a Tokajhegyalját érintő részét.

—... Ezekután áttérek a szőlő! gazdasági kérdésekre. (Halljuk- Halljuk!)

— Az érdeklődés központjában áll a borértékesítés kérdése, (ügy van 1 jobbfelől.^ Itt először is a magyar szőlősgazdák háláját fejezem ki a földmivelésügyi miniszter urnák, aki a külföldön létesített és annyira bevált borértéke- sitési paloták kezdeményezésével sikerrel vállalkozott egy mesgye fáradságos kitaposására, melyen azután a magyar borkereskedelem halad. Azt hiszem, hogy kötelességemnek teszek eleget, ha egyúttal buzgó munkatársa, Balássy Ferenc miniszteri tanácsos érdemeit külön kiemelem. Annál inkább sajnálom és hibáztatom, hogy az előttünk fekvő költségvetés ezeknek az üdvös intézményeknek a kifejlesztésére a szükséges eszközöket megtagadja. Hiszen a magyar borexport igen szomorú képet nyújt. Erre nézve leszek bátor egy statisztikát bemutatni, amely jobban beszél, mint minden érvelés, amelyhez semmi kommentár nem szükséges.

— Felolvasom a Magyarországon az utóbbi években szüretelt mennyiségeket, azután a kivitelt és a belföldi fogyasztásra maradt tételeket. Csak az utóbbi évekre terjeszkedem ki. 1920-ban termett

2,200.000 hektoliter, külföldre ment 961.000 hektoliter, tehát kb.

1.000.C00 s igy maradt a belföldi fogyasztásra 1,200.033 hl. 1921- ben termett 3,C30.C33, kiment a külföldre 600.000 hl, maradt belföldi fogyasztásra 25 millió hl. 1922-ben termett 4,000.000 hl., kiment Külföldre 878.000 hl, maradt belföldi fogyasztásra 3,203.000 hl. 1924-ben termett 1,220.030 hl, külföldre már csak 125.000 hl. ment ki, maradt belföldi fogyasztásra kb. 1,003.000 hl. 1925-ben termett 3,000.003 hl, külföldre exportáltunk 25.000 hl, tehát még nem is egy százalékot. Méltóztas- sék elgondolni, hogy még az ügynöki díjnak megfelelő mennyiséget sem tudtunk exportálni. 1926-ban termett 1,070.000 hl. és összesen tudtunk exportálni 41.000 hl-t, ami éppen 4%-ot tesz ki.

— Evvel dokumentáltam a mai borgazdaság egész siralmas helyzetét. Ezek után az a meggyőződésem, hogy bárhova is forduliu"k, hogy keressük a magyar boréi tőkésítés lehetőségét és kivezető útját, mindig vissza fogunk tét.ii arra, hogy először is a belfogyasz- tás akadályait kell elhárítani. Ennek pedig legnagyobb akadálya a borfogyasztási adó. (Igaz! Úgy vanl jobbfelől.) A borfogyasztási adó teljes eltörlése a szőlősgazdák határozott és kifejezett kérése és követelése, melyből a több mint egy millióra menő szőlő- és borgazdasági érdekeltség semmi szin alatt sem fog engedni s erre a kijelentésre felhatalmazva érzem magam, mint az országos szőlő- és bor- gazdasági tanács elnöke. Ezzel a kérdéssel legutóbb a törvényhatóságok is foglalkoztak és Pestvármegye törvényhatóságának vezetése mellett a törvényhatóságok is csatlakoztak e felfogáshoz és követelik a borfogyasztási adó teljes eltörlését.

— Tudom, hogy e kérdés megoldásának vannak bizonyos akadályai. De vagy szükség van reá,

vagy nincs. Ha szükség van reá, módot kell találni arra, hogy itt segítsünk.

— Legnagyobb akadálya a bor- fogyasztási adó eltörlésének az a sajnálatraméltó körülmény, hogy ez az adó a városoknak és községeknek van átengedve s a városi és községi háztartásoknak részét képezi. De más ellenvetés is van, és pedig az, hogy a borfogyasztási adó eltörlése nem jutna kizárólag és elsősorban a termelőknek, hanem a kereskedelemnek.

— T. Felsőházi Itt tévedés forog fenn, amelyet iparkodni fogok eloszlatni. Amikor a szőlősgazda borát leszüretelte, pincében elhelyezte és várja a vevőt, abban a pillanatban ez a bor törvényileg meg van terhelve a borfogyasztási adóval. Az a vevő, aki a bor iránt érdeklődik, tudja, hogy a bor meg van terhelve ennyi és ennyi bor- fogyasztási adóval. Ha tehát a bor forgalmi ára 10.000 korona volna és 2000 korona a borfogyasztási adó, akkor ez a bor 2000 koronával van megterhelve, éppen úgy, mint ahogyan a mezőgazdasági ingatlannál, mely pl. 10 milliótér meg és amelyre 4 millió teher van bekebelezve, ha az illető eladja, akkor nem fog 10 millió koronát kezéhez kapni, hanem csak 6 millió koronát, 4 millió pedig a teher törlesztésére megy. Ugyanígy a borkereskedő a bor vételárába bele kell hogy kalkulálja a borfogyasztási adót, amely törvényileg be van iktatva arra a borra s igy ennyivel kevesebbet fizetnek a termelőnek.

— Ha látjuk, hogy ez igy áll, akkor rögtön szembetűnik a bor- fogyasztási adó hihetetlen igazságtalansága. Bocsánatot kérek, hogy jut ahhoz az a szőlősgazda, akiről kimutatom, hogy a borfogyasztási adót igenis ő fizeti, hogy oly község háztartásához járuljon hozzá, amelyhez neki semmi köze nincs s hogy miért terhelje őt a községi háztartás bizonyos nagy része csak azért, mert ő szőlősgazda s miért szabaduljon ettől a tehertől a másik?

— Utalok más országokra, a melyek szintén nincsenek rózsás helyzetben pénzügyi téren, pl. Németországra és Franciaországra. Németország április 1-én teljesen törölte a borfogyasztási adót, Franciaország pedig, amely par excellence szőlőtermelő ország, április 1-én borfogyasztási adóját a mi pénzünkre átszámítva hektoliteren- kint 3 pengő 60 fillérre apasztotta, ugyanakkor, amidőn nálunk a leszállított borfogyasztási adó Budapesten még mindig 19 P 4 fillért tesz ki hektoliterenkint, vidéken pedig 12 pengőt. Ennek a borfogyasztási adónak eltörlése éppen elegendő volna és éppen elég hasznot biztosítana nekünk szőlősgazdáknak ahhoz, hogy abból a magyar szőlőgazdaságot talpra állíthassuk és hogy érdemes legyen

tovább termelni. (Úgy van! jobb* felől és a középen.)

— Imételten adok kifejezést a szőlősgazdák ama kívánságának, hogy a borfogyasztási adó okvetlen töröltessék, úgy, mint azt Németország törölte. (Úgy van! a bal és a jobboldalon és a középen.)

— Mint Zemplén vármegye követe, egyúttal felhívom a kormány figyelmét a Tokajhegyaljára. A Tokajhegyalja, a tokaji bor nemzeti kincse, nagyon sokan nem is tudnak Magyarországról, illetve egyebet sem tudnak, mint hogy ott terem a tokaji bor. És hogy ezzel a közhellyel élhessek, azt mondom, mit csinált volna egy másik ország, ha nem lenne neki tokaji bora, ha lenne ott egy Tokajhegyalja. (Úgy van I jobb- feiől.)

— Én fiatal koromban tanúja voltam a filoxera által előállt ösz- szeomlásnak a 80-as években. Visszaemlékezem atfa, hogy minden második ház a Hegyalján üresen állt, összeomlottak a háztetők, mindenki kivándorolt Amerikába. De azután állami támogatással, de saját erejéből is hozzálátott a Hegyalja a rekonstrukciókhoz és teljesen rendbehozta szőlőjét amerikai alapon.

— A Tokajhegyalja fekvése speciális fekvés. Csakis ez a hegylánc van, ahol a szőlők elterjednek, mellette az erdőboritotta hegységek, alatta a Bodrog inondációs területe és azon az úgyszólván vékony pásztán a vasút és az országút fut át és szőlő van, de község mellett község áll, amely mind dolgozik, hivatásos szőlősgazda, kapálja a szőlőt és dolgozik a szőlőben. Ha a tokajhegy- aljai mezőgazdaság összeomlik, akkor ezek az emberek kenyér nélkül maradnak, mert az inondációs területen nekik földet adni nem lehet és az erdőben sem lehet őket elhelyezni.

— De a helyzet nem olyan borzasztóan veszélyes, mint amilyennek hiszik, hiszen a Tokaj- hegyalján 50— 100.C30 hektoliter bor terem, igaz, hogy jó és kiváló és ennek a 80, vagy ÍOO.COO hektoliternek elhelyezése nem olyan lehetetlen. (Úgy van 1 Úgy van !) Véleményem szerint — és ameny- nyire én tájékozva vagyok — egyetlenegy transatlantikus hajóstársaság az egész készletet egy évben elfogyasztaná. Ezen a téren pedig az az előfeltétel, hogy a bort rendesen kezeljük, hogy ti- pusborokat állítsunk elő, amely állandó típusokat a külföldön és a transatlantikus hajóstársaságoknál bevezetnék. Különben is nagy hálával tartozom a miniszterelnök ur őnagyméltóságának, aki segitő- kezét már kinyújtotta a Tokajhegyalja felé. Az ő kezébe fektetem le Tokajhegyalja sorsát. (Éljenzés.)

— Nemcsak a Tokajhegyalján,