Zemplén, 1927. január-június (58. évfolyam, 1-46. szám)

1927-05-11 / 34. szám

2. oldal ZEMPLÉN 1927. május 11. A lakosság általános egészségi állapota, a járási főszolgabirák és Sátoraljaújhely r t. város polgár- mesterének jelentése szerint ápri­lis hó folyamán kielégítő volt. Az alispáni jelentés tudomásul vétele után az egyes szakelőadók terjesztették elő sokásos jelenté­seiket és referálták a közig. biz. intézkedést igénylő ügydarabjaikat. A Stefánia műsoros estélye Az az egyesületünk, mely az anya- és csecsemővédelem em­berbarát nemes céljainak meg­valósításával bizonyítja, hogy a jót valóban magáért a jóért gya­korolja, a múlt hét szombat esté­jén rendezte a vármegyeháza nagy termében évente szokásos műsoros estélyét. És ha az estélyen nem sereglett össze oly nagy számban a közön­ség, amint az remélhető volt, ez semmiképen sem annak a jele, hogy a közönség nem értette meg az osztatlan pártfogást érdemlő célkitűzést, hanem inkább az erő­sen zsúfolt tavaszi programnak tulajdonítható, melyben csaknem minden héten erősen apelláltak a közönség áldozatkészségére. Van­nak pedig dolgok, amelyek fel­tétlenül szükségesek és vannak olyanok, melyek elmaradhatnának azért is, mert nagyon igénybe véve a közönséget, elvonják azt olyan célok szolgálatától, melyek mindennél előbbre valók s ame­lyek előtt a jelentéktelenebb ren­dezéseknek föltétlenül deferálniok kellene. Vannak célok, melyek el­érése, megvalósítása mindent meg­előző társadalmi feladat, társa­dalmi közszükséglet, melyek felé könnyűvé kell tenni az utat a közönségnek, hogy kevésbé fon­tos dolgok ne aprózzák el a jó­tékonyságnak szánt áldozatkész­séget. Szükség van a programok meg­rendezésénél is bizonyos rend­szerre, hogy olyan célokra jusson a közönség zsebéből, melyek a társadalom érdekében az annyira fontos szociális hatásuknál fogva követelnek megoldást és társa­dalmi érdeklődést. Nem volt céltalan ezek előre­bocsátása, mert amikor a Stefánia Szövetség, — mely az anyák és csecsemők védelme terén teljesít magasztos hivatást — rendez jó­tékonycéljai érdekében előadást, nem volna szabad a pénztárnál egyetlen jegynek sem eladatlanul vissza maradni. * Az est egyébként — eltekintve attól, hogy nem telt meg zsúfo­lásig a vármegyeháza nagyterme, fényesen sikerült. És ha azt a han­gulatot tekintjük, azt az őszinte, a lelkek mélyéről visszatarthatat- lanul feltörő spontán lelkesedést, mellyel az est közönsége, Ujhely társadalma képviseletében, báró Waldbott Frigyesné Mária Alice kir. hercegnőt, a Stefánia Szövet­ség elnöknőjét megható bensö- séggel ünnepelte, kétségtelen, hogy magasabbrendü erkölcsi el­ismerésként azt az odaadó áldó zatos tevékenységet ismerte el hálás közvetlenséggel, melyet a fenséges asszony a karitativ célok terén a Stefánia Szövetség hiva­tásának kifejtésében annyi oda­adással, önzetlen fáradozással és utólérhetetlen pontossággal tel­jesít. Az est műsora is a legmagasabb színvonalon mozgott és azt iga­zolta, hogy bőviben van Ujhely olyan tehetségeknek, aminők a fővárosi viszonylatban is erősen számottevők volnának. Lévay Adél zongorajátéka teljesen kiforrott művészi egyéniséget igazolt, Guth Zoltán tökéletes mestere a hege­dűnek s egyik kiváló értéke ze­nekultúránknak. Mindkettőjük bril- liáns technikája — erőteljes, sza­batos, pompás lendületű előadással párosult. Méltóan egészítette ki a zenei együttest Rosenmüller Zol­tán hegedüjátéka s nem kevésben volt részese annak a tomboló tetszésnek, mellyel a közönség honorálta, hogy ilyen kiváló ze­nei élménynek lehetett megaján­dékozottja. Dr. Zinner Ferencné Székely Szilárdka Máriássy Mi- hályné verseit és Ady verseket adott elő kivételes versmondási képességgel. Az elismerés a leg­méltóbb helyről érte a kiváló elő­adót: nagyasszonyunk, gróf Szé­chenyi- Wolkenstein Ernőné részé­ről annak a kijelentésével, amivel a közönség is egyetértett, hogy „a költeményeket már igazán nem lehetett szebben előadni.“ Máriássy Mihályné költeményei­nek erejét, hangulatát csak jobban kiemelte az előadás szépsége s a közönség tetszése egyformán szólt a költemények illusztris szerzőjé­nek is. A műsor igazi fénypontja volt Nyeviczkey Anna és Bözsi színe sen, kedvesen, meglepő rutinnal lejtett táncprodukciója. Mindhárom számukban elragadó kedvességgel, játszi könnyedséggel, intelligens ötletességgel oldották meg felada­tukat, a legnagyobb tetszést aratva. A nagy sikerű műsort reggelig tartó tánc követte. Példátlanul me­leg volt az a tüntetés, melyet a közönség két tánc közötti szünet­ben — mikor a kotillion jelvénye­ket és közöttük a fenséges asszony családi színeiből összeállított és nemzeti szinü szalaggal átkötött versenycsokrát behozták — a fen­séges asszony mellett rendezett. Percekig zúgott az éljen, a folyton megújuló taps. A közönség han­gulatának, hálájának és érzéseinek dr. Szirmay István t. főügyész adott lelkes köszöntőben kifejezést, azt emelve ki különösen, hogy .mennyire szerencsésnek érzi magát Ujhely közönsége, mikor a társa­dalmi kötelességek terén a főher­cegnő ragyogó példája után in­dulhat. Az est kedves, mulatságos és közvetlen hangulatának Berchtold László gióf és Mattyasovszky Kál­mán voltak állandó ébresztői s a fesztelenség, amely az egész es én elömlött, a legnagyobb dicséretét jelenti az est előkelő vendégeinek. A megjelentek között ott láttuk Széli József főispánt nejével, gróf Széchenyi-Wolkenstein Emőnét, br. Waldbott Kelemen felsőházi tagot nejével, báró Waldbott Frigyest, gróf Sennyey Gézánét, Kossuth Lajosné Sennyey grófnőt, báró Sennyey Istvánt nejével, Apor Gizella bárónőt, Páyer Ferenc püspöki helynököt, Dókus Ernő felsőházi tagot, Bernáth Aladár alispánt, Lehoczky Sándor törvény- széki elnököt, Zboray Károly kir. pénzügyigazgatót, dr. Chudovszky Móric közkórházi igazgatót, dr. Orbán Kálmán polgármestert, Paksy ' — Ernő őrnagyot és társadalmunk még sok vezető tagját. A páratlanul gondos, figyelmes és kitűnő ellátásnak feladatát az estély háziasszonyai oldották meg lebilincselő szívélyességgel és oda­adó fáradozással. Névsoruk: dr. Hornyay Béláné, Benkő Sándorné, Bernáth Béláné, dr. Berger József - né, dr. Búza Béláné, özv. Csut- kayné Bánóczy Ilona, Deák An- dorné, Eperjessy Ferencné, Fejes Ernőné, Görgey Lászlóné, György Lajosné, dr. Kabina Gézáné, Le­hoczky Sándorné, Mattyasovszky Kálmáriné, Meczner Józsefné, dr Nagy Béláné, Olchváry Dezsőné, Paksy Ernőné, dr. Prihoda László­né, Szoller Aladárné és Tóth Elekné. Nagy rész illeti a sikerből a Stefánia egész tisztikarát s a ren­dezőket : Bach Gézát, Pesthy Gé­zát, Mattyasovszky Kálmánt, Szesz- lér Ödönt, Szoller Aladárt és Vil- kovszky Kálmánt. Az est tiszta jövedelme az 1000 P.-n felül van. 9 Szoc. Missziótársulat előadása a városi színházban Hétfőn este rég látott fényes ta­lálkozó tanúja volt Ujhely a városi színházban a Szociális Misszió- társulat által a római katolikus plébánia templom harangalapja javára rendezett előadásán Illatos orgonafüzérek díszítik a páholy­sorokat, rivaldát, az újhelyi szín­házban szokatlanul: minden vil­lanykörte izzik, csillogva ontja fé­nyét és a zenekar nyitányára ün­nepi hangulat szállja meg a néző­teret, amely egy nagy eseményt I megelőző izgalommal várja a füg­göny fölgördültét. Az emeleti nagy páholyt Páyer Ferenc, püspöki helynök foglalja el lelkészkarával. A földszinti pá­holyok sorát társadalmunk kitűnő- j ségei: báró Waldbott Frigyes fe- ! leségével Mária Alice kir. herceg- | nővel, Széli Józsefné főispánné Apor Gizella bárónővel, Bernáth Aladár alispán, Damjanovich Ágos­ton főesperes, Sennyey István báró, Zboray Károly püigazgató, Olchváry \ Dezső ügyészségi elnök, dr. Orbán \ Kálmán polgármester foglalták el. ' Oláh István ny. törvényszéki elnök, j Paksy Ernő őrnagy, helyőrségi i parancsnok, Szinthe Gábor csen- ■ dőrőrnagy, dr. Prihoda László fő- [ orvos, dr. Weisz Bertalan és dr- | Székely László orvosok, mindany- nyian a családjukkal. Es körülöttük a földszinten és emeleten a középosztálynak, ipa­ros és kereskedő osztálynak válo­gatott képviselői ülnek. Azokat pedig, akik nincsenek itt, maga a rendezőség igazolja: azok a pén­teki második, vagy 20-iki harma­dik előadásra váltottak belépő­jegyet. Ujhe.y társadalma a legszebb , megértéssel fogadta a nemes célú vállalkozást s áldozatkészen sora­kozott a rendez ség mögé. kocsis István hitoktató lelkész, Bihary László színművész és a Carolineum zárda nővérei pedig lelkes mű­kedvelő gárdájukkal érdemeseknek mutatkoztak minden támogatásra és minden várakozást kielégítettek, így a közönség nemcsak hogy egy szent cél érdekében áldozott, ha­nem egy lelki élményekben gazdag este élvezetében is részesült. Az előadást a Korcsiák Ede ke­gyesrendi tanár vezetése alatt álló diákzenekar lendületes nyitánya vezette be. Ez alatt játszódott le az estnek tán legbájosabb jelenete — a színpadon kivül. Egy-egy apróság tippeg be a két proscénium páholyba. Hatal más bazsarózsa csokrot ölelnek magukhoz s úgy köszöntik báró Waldbott Frigyesnét és Széli Jó­zsefné főispánnét. Nem halljuk, hogy mit mondanak, de a két kicsi mosolygós gyerekarc és a két gyö­nyörű csokor megvesztegetően csil­log a közönség előtt és minden szív feléjük nyílik: a szereplők elé« Biztató megmozdulás fogadja a függöny szétnyílását. Pedig a szi­gorú kritika is oda ülhet eléje; kiállják azt is minden bizonnyal. Az előadott darab Mellák István és Losonczy Gábor Jairus leánya cimü 5 felvonásos bibliai drámája. A jelentősebb szereplők: Jairus főpap (Kopcsó Béla), Rode, Jairus felesége (özv. Ujváry Zoltánné), Mirjam, a leányuk (Rosenberg Magda), Simeon (Körmöczy L), Messiás (Garanyi László) és Márta (Tomka Mária). Az ő szereplésük adja meg a darab tartalmát. A ha talmas Jairus átokkal sújtja leányát és Simeont, mert szeretve egymást egymásé akarnak lenni, holott Simeon szegény és a Messiás felé

Next

/
Oldalképek
Tartalom