Zemplén, 1927. január-június (58. évfolyam, 1-46. szám)

1927-04-06 / 25. szám

f tvennyolcadik évfolyam. 25. szám. Sátoraljaújhely, 1927. április 6. Megjelenik hetenként kétszer ixerdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház udvar) I Zemplén POLITIKAI HÍRLAP Előfizetési ár: Negyedévre . . 2 pengő Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Nyilttér soronként 16 fillér Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 108. uzám FŐSZERKESZTŐ FELELŐS SZERKESZTŐ: Telefon : Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. Háta. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában Hiízek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amen. S halott pSspöh élő leihe Az egész ország kaioükus- ságának mély gyászával ma temették el székhelyén Pro- hászka Ottokár székesfehér­vári megyés püspököt. Ige­hirdető szája örökre csukott, égő magyar szive nem dob bari többé annyi tűzzel, any- nyi fanatikus hittel, olyan meggyőző prófétai erővel, a hogy ez a 'szív sok évtizede­ken keresztül mozgató erővel emelte a magyar katolikusság ezreinek lelkét, erősbitette hazaszeretetét, önfeláldozásra késztette híveit, hallgatóit — a nemzetért. Az aranyszáju püspök halott, a szája, ez a csodálatos, so­hasem nyugvó száj a halál ut tragikus vonásával örökre néma. De mégsem. Prohászka Ottokár, az elszakított Nyitra szülötte, a magyar Géniusz égő fáklyája itt van köztünk, él tovább, még egyetemeseb­ben, még ragyogóbban. Élő lelkének átfogó terjedelme átszalad az étheren túl a tria­noni határokon, Kassára, Ko­lozsvárra, Szabadkára, Po­zsonyba s meleg rezdülésben záródik minden magyarok szivébe, mert Prohászka Ot­tokár a magyar Géniusz örök értéke. Üstökös utjával rá­mutatott elvitathatlanul arra, hogy a magyar Géniusz a Duna völgyén nagy, hatal­mas, nemes s más fajok itt ringott bölcsőjének virágba nyílását segíteni tudja, magá­hoz vonja, mert az örök em­beriből ez a Géniusz többet vall magáénak, mint azok, akik Prohászka Ottokár élő lelkét, a magyar fajtól, nemzettől csúf mesterkedéssel vitatni akarják. Prohászka Ottokár lelke él. Kettősen él. A megnyomorított országon belül ezt mutatva: ez a nem­zet legyen olyan fáradhatatla­nul munkás a maga igazának keretében és céljának eléré­sében, mint Prohászka szé­kesfehérvári püspök, aki ennek a nemzetnek a legnagyobb jelenkori fia volt, mert perc­nyi megállás nélkül nemzeté­ért, egyházáért volt: szünte­lenül dolgozott. Prohászka lelkének fénylő, örök peda­gógiája a magyarságra a fa­natikus munka szüksége. Pro hászka halott püspök élő lelke másképpen is él, összefogó erőben, hid gyanánt a magyar államiság és fajisághoz, az ő fénylő szellemén a magyar Szellőmhez repül a régi or­szág minden magyar lelke, az ő szivén át dobban a meggyalázott magyar élet az örök élet felé, mert mondják s ez igy van, minden múlan­dó, de egy kultúrára ágyazott nemzet örök. Prohászka Otto kár e nemzeti örökkévalóság­nak szikrázó gyémántja, mert az egyszerű esernyős, brevi- áriumos, csodásán érző, tevő, látó püspök a magyar kultúra erejének pompázó virága. Európai, keresztény érték, magyar kulturkincs és lelke, mint Krisztusé vezérlő szellem, ha akarják iskola, a magyar széles generációjának iskolája, mely hazugságokat dönt meg, sötétség várakat vesz meg s fénylő világosságot nyújt a felegyenesedő magyar Géni­usznak. A püspök halott, de Tö­möri Pál örökségével a lelke minden magyar lelkében él. A szemünk könnyes, de a lelkünk az az ő lelke hitében, erejében, magyar voltában fürdik. A püspök halott, az ő leikével térit gondolatban piros- fehér-zöldet a magyar Pant- heonra Kolozsvár, Kassa, Sza­badka, Pozsony. Szobrot gróf SzéGhenyi-Holhenstein Ernőnéneb! Felhívás Zemplénvármegye közönségéhez. A vezetésünk alatt álló „Sátor­aljaújhelyi Lavotta Polgári Dalos­kör“ elhatározta, hogy a magyar Nagyasszonyok egyik legnemesebb élő alakjának: Széchenyi-Wolken- stein Ernöné grófnénak Zemplén- vármegye székvárosában, a város képviselőtestülete által kijelölendő és átengedendő területrészen mell­szobrot dilit s az emlékművet az 1928 évben leleplezi és a város vezetőségének megőrzés és gon­dozás végett átadja. E cél elérése érdekében úgy Sátoraljaújhelyben, mint a vár megye nagyobb községeiben (Sá­rospatakon, Szerencsen, Tokajban, Tállyán stb.) hangversenyeket ren­dez s az ezekből befolyó, hatósági közeg közbenjöttével megállapí­tandó tiszta jövedelmet fogja az ugyancsak hatósági kezelés alá adandó szobor-alap létesítésére fordítani: Ezúton kérjük fel mindazokat, akik ezzel a mozgalommal egyet­értenek, hogy támogassák minden erejükkel a Daloskört áldozatos munkájában. Azokat, akik hang­versenyeinken meg nem jelenhet­nek kérjük, hogy e célra szánt adományaikat a Nemzeti Hitelin tézet sátoraljaújhelyi fiókjához jut­tassák el. Elhatározásunk szülőokául egyes-egyedül azt az erkölcsi kö­telességérzetet jelöljük meg, mely azóta él bennünk, amióta először figyeltünk fel annak a nagy női léleknek a megmozdulására me­lyet ma annyi sokan áldanak az élet agyonterheltjei közül. Ez az erkölcsi kötelességérzet te'jes összhangban van a vezeté­sünk alatt álló Daloskör munka- programjával, melynek gerincét a nemzeti eszme ápolására, a kultu­rális és jótékonysági mozgalmakba való bekapcsolódásra vonatkozó feladatkör képezi. Zemplénvármegye közönségének csak helyeselnie lehet a mi kije­lentésünket : Nem várunk jubiláns alkalomra, nem akarunk különö­sen addig várni, amíg ez a fényes honleányt misszió az örök törvény parancsszavára véget ér. Mert a jövő már rá nem cáfolhat arra, hogy gróf Széchenyi-Wolkenstein Ernőné igenis bejutott a magyar Nagyasszonyok történelmi arckép- csarnokába, hogy nemes alakja ott fog fény leni minden időben a Lorántffy Zsuzsannák, a Bornem­issza Annák, a Zrínyi Ilonák stb. díszes pantheonjában. A vármegye mai társadalma ön­magát emeli a polgár-erények magaslatára, ha az emlékmű fel­állításához segédkezet nyújt. Saujhely, 1927 április 4. Hazafiui üdvözlettel: A Sátoraljaujhetyi Lavotta Polgári Daloskor elnöksége. 9z Erzsébet bözhórhóz fejlesztése (Két közlemény.) I. Zemplénvármegye mindig kivette a részét abból a nemzetfentartó munkából, amelyet embervédelem - neknevezneksamelynekegyik-főpil­lérét a kórházügy képezi. Az újhelyi kórház 6 év múlva 100 éves múltra tekint vissza, a megszállt területen lévő nagymihályi 70 esztendőre, a homonnai és helmeci 50 eszten­dőre. A kettészelt vármegyének csu­pán az újhelyi kórháza maradt meg, melyet azon szükséglet cél­jaira kíván fejleszteni, amelyet preventív embervédelemnek ne­veznek. Mig országhatáraink épek vol­tak, a kórház fejlesztése ügyében az ide nagy számban tóduló se­bészeti és bujakóros betegeknek kívántunk helyet biztosítani, de amióta a kórház hátterét teljesen elvesztette, a vármegyét szokatlan ; mérvben pusztító gümőkór leküz- i dését s a heveny fertőző megbe- j tegedések helyes elfojtását tartjuk i embervédelmi szempontból szük- 1 ségesnek. Különös gondot igényel épen a : gümőkór leküzdése, mihez a fenn- ! álló tüdőbeteg gondozó intézmé­nyen kívül az szükséges, hogy a j fertőző tüdőgümökórosok, mirigy és csont gümősek egy-egy köz- : ségből kiemeltessenek, kórházi ke­zelést és elhelyezést kapjanak s j igy a gümőkóros fertőzés gócait mintegy megszüntessük. ! Ez a gondolat vezette a kórházi bizottságot, hogy a kórházzal szomszédos és úgy a gümőkóros, mint egyéb fertőző megbetegedé­sek gyógyítására alkalmas 4 és fél holdas telket megszerezze. Ezen az alapon Zempténvárme gye közönsége megvette a közkór­házzal szomszédos Kottán féle major, kőbánya és szőlőterületet, . mintegy 4 és fél katasztrális hold terjedelmű ingatlant az Erzsébet közkórház 1925. évi üzemi zár­sssám ára. IO fillér

Next

/
Oldalképek
Tartalom