Zemplén, 1927. január-június (58. évfolyam, 1-46. szám)
1927-03-16 / 20. szám
őtvetmyolcadik évfolfam. 20. g»&m. Sátoraljaújhely, 1927. március 16. K«gJ«le>lk kétsser ‘«serdán és ssombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sáter&ljanjhely (Tármeg'yekás udvar) | POLITIKAI HÍRLAP ElSflsetóal ár: ! Negyedévre . . 2 pengő Hirdetések : négyzetcentiméterenként. Myilttér soronként 16 fillér Telefon : M. T. I. Kirendeltség é* szerkesztőség, kiadóhivatal 109. »sám FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. sxám. í&kmM Hiszek egy isíenöen, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen VándQFoljanah ki! Ezt a tanácsot adta Kutifi Zsigmond, előbb a magyar- országi szociáldemokrata párt, később a fcommün egyik vezére 1919 ben a magyar középosztálynak, amikor az merészelt bajairól és megpróbáltatásairól panaszkodni. Kunfi Zsigmond neve sokkal feketébb betűkkel áll Magyarország történetében, semhogy részletesen kellene visszatér nünk arra a kárhozatos és romboló munkára, amellyel Magyarország egyik sírásója lett, annál is kevésbé, hiszen ezek az események egy sajnos ma még nagyon is közeli múltban folytak le. Úgy képzelné a józan magyar ember, hogy egy nemzetgyűlési képviselő, aki itthon él és talán magyarnak is vallja magát, ennek a kommunista vezérnek a nevét nem dicsőítheti, nem dicsőítheti pedig éppen az ország házában a magyar nemzeti szuverénitás megszentelt helyén. És mégis az Ur 1927-ik esztendejében, nyolc évvel a kommün után, az országgyűlés múlt heti egyik ülésén | megtörtént ez a furcsaság, ! Várnai Dániel részéről, aki j egy közbeszólás feletti haragjában a pillanat hatása alatt elárulta azokat az érzelmeket amelyekkel ő és valószinüleg elvtársai is Kunfi Zsigmond- dal szembe még ma is visel tetnek. Történt ez az esemény j akkor, amikor egy másik nem- j zetgyülési képviselő, Grieger j Miklós, joggal és igazságosan j a magyar középosztály hallat- ; lan érdemeiről szólott a nemzeti eszmék fenntartása és ápolása körül. Arculcsapása volt éppen ezzel a témával kapcsolatban annak az embernek a védése, aki magát in tellektuelnek mondotta, de mégis még annyi érzéke sem volt a nemzetfenntartó közép- osztály iránt, hogy hazát sem akart nekik adni ebben az országban, amelyért ezer esztendőn át küzdöttek és vé reztek. * Hol voltak a szociáldemok rata eszmék, hol az osztályharc gondolata akkor, amikor a magyar köznemesség a tör ténelmi idők során hadba vonult s élete árán védte meg azt az országot, annak az országnak az intézményeit, amelyet a sors és a végzet hazájául rendelt. De Kunfi Zsigmond 1918-banugy látta, hogy ez a középosztály már eljátszotta szerepét, hogy a mai modern időben nem egyéb, mint egy súlyos akadály a szciáldemokrata és kommunista eszmék érvényesülésével szemben s Így az ő szempontjából érthető volt, hogy ezt a súlyos akadályt eltávolítani igyekezett. De nem volt érthető ez a pimasz és kihívó kijelentés a magyar középosztály s egyáltalán a magyar nemzet- fenntartó rétegek szempontjából. akik igenis több jogot éreznek, hogy ebben az országban lakjanak, mint a szo- ciálisták, akik egy idegenből imporált mozgalom élére állva, az ország konszolidálása körül semmit sem tettek, de annál inkább dolgoztak bukása érdekében. Az ország magyar közvé leménye visszautasítja ezt a védelmet és figyelmezteti Várnai Dánielt, hogy nagyon gyanús szinben tűnik fel ez a kijelentése éppen ma, amikor még egy nemrég leleplezett kommunista összeesküvés ténye tartja izgalomban az országot. A magyar középosztály nem fog kivándorolni, nem fog kivándorolni pedig azért, mert ma százszorosán érzi a helytállás köteleségét, amikor nemcsak Trianon átkát szenvedjük, de belülről is bomlasztó erők és törekvések igyekeznek elemeire bontani a magyar állam ezer esztendős struktúráját. Grieger Miklós beszéde és Várnai Dániel fel- fortyanása éles iskolapéldáját mutatták annak, hogy mit jelent magyarul érezni és mit jelent a nemzetközi szociál- demockrácia ideológiájában élni. Az egyik mindazt védte, ami védelmére igazán érdemes és méltó, a másik ellenben egy személy mellett szált síkra, akinek Magyarország csak mér- hetetetlen bajokat köszönhet. 9 íáraiegp közigazgatási bizottság márciusi Olásé Feliratot intézett a bizottság a kanadai kivándorlás megszüntetése érdekében. — Közvetlen kocsi forgalomba helyezését kéri a Kisáliomástói Bécsig és olcsóbb menetdij megállapítását. Hétfőn délelőtt 10 órakor tartotta Zemplénvármegye közigazgatási bizottsága Széli József főispán elnökletével március havi rendes ülését. Bernáth Aladár alispán rendes havi jelentése során kegyeletes szavakkal emlékezett meg Gnädig Lipót min. tanácsos elhalálozásáról. Gnädig Lipót — mondja a jelentés — igazi példaképe volt a fáradságot nem ismerő, páratlanul szorgalmas tisztviselőnek, kinek három évtizedet meghaladó — elsőrangú szaktudással végzett munkálkodása — olyan kiváló eredményeket hozott létre, amiről csak a legnagyobb elismerés hangján szólhatunk. Gnädig Lipót temetésén a vármegye tisztikara testületileg vett részt és koporsójára koszorút helyezett. A földmivelésügyi miniszter a n ZEMPLÉN EBEDET! TflRCfllil Báró Inkey Eduárd Néhai Zalkodi Bajusz József volt 1848/49-es honvédfőhadnagy, sátoraljaújhelyi ügyvéd hátrahagyott munkáiból IV. Először is a talpas szolgálóval találkoztam, aki kezében zsojtárral fejni ment a teheneket. Kérdeztem tőle, hogy benn vannak még a szegénylegények az ivóban. — Dehogy vannak uram ! Nem szoktak ők soha virradatig itt maradni, hajnal előtt mindig lóra kapnak és elvágtatnak, nappal soha sem jönnek ide, csak sötét este, amikor már az itteni állapotot előlegesen kikémlelték. Benéztem az állásba, a nánási ember lovai mellett feküdt. Felköltöttem, hogy lovait etesse, itassa, de ö elégedetten felelte, hogy a szegénylegények szavukat beváltották és mind ő róla, mind lovairól bőségesen gondoskodtak. Korán útnak indultunk a Tikospuszta felé és délután úgy 2 óra tájban, Rácujfehértón keresztül hajtva, ott a magyar hadsereghez tartozó ulánusokat láttunk. Mi még akkor sem ebédeltünk, mert a káplár meg a nánási ember szavából megértvén, hogy Rácujfehértón keresztül fogunk utazni, biztattam az őrnagyot, hogy ott nekem jó ösmerőseim laknak, Szunyogh Lajos mérnök, aki Básthy-leányt bir nőül és hogy a mérnök két öccse tanulótársaim, most bajtársaim, Ábris és Sándor, sőt hogy az asszonyság bátyját, Básthyt is jól ösmerem, akik minket szívesen fognak látni és a már onnan csak egy órányira fekvő Nagykállóba még kellő időben megérkezünk. Úgy is történt, csakhogy Szunyogh Lajos bátyám udvarába már akkor érkeztünk meg, amikor már ők megebédeltek, de az asztal elszedve nem volt. Szunyogh Lajos és neje, valamint az asszony akkor mintegy 36 éves fivére: Básthy bátyám, engem igen szívesen fogadtak és a háziasszony magyar gazdaasz- szonyi szokásként mentegetőzött, hogy miért nem adtam tudtul jövetelemet legalább egy szarka madár által, most már azzal kell beérni, ami maradt, de azért nem kell kétségbe esni, éhen meg nem halnak stb. Inkeyt bemutattam, de vele sem Szunyogh, sem neje, sem Básthy kezet nem fogtak és mikor a gazdag ebédet behozták, mindég csak engem és nem egyszersmind az őrnagyot kínálták, ami őtet láthatólag elkedvelenitette, engem pedig feszélyezett, mert én gyermekkoromtól fogva, tehát már akkori 20. évemben is, olyan természetű voltam, aki másokkal szerencsétlenségükben együtt tudtam érezni még akkor is, ha őket a sors, a véletlen méltán sújtotta. Az olyan faluban, mint Rácuj- fehértó, hamar hire ment — még ezelőtt 52 évvel —, ha egyik vagy másik családhoz valami nevezetesebb vendég érkezett. Inkey oda- hozatala tehát, akinek Losoncon tett elfogatásáról már — a debreceni újságból — értesültek, hamar szétrepült és arra a hírre Schornyiczki, a lengyel ulánusok őrnagya is, aki ott Fehértón a lengyel gyalogságot lovassággá szervezte, sietett Szunyogh Lajoshoz. Inkey és Schornyiczki egymásra ösmertek mert valaha együtt jártak a bécsi katonai iskolában és ott jó barátságban is voltak Kezdetben igen szívélyes volt találkozásuk, de amikor SchorEgr3r©e ezám ér©. IC fillér
