Zemplén, 1927. január-június (58. évfolyam, 1-46. szám)
1927-03-02 / 16. szám
Őtveunyolcadik évfolyam. 16. ssÄm. Sátoraljaújhely, 1927. március 2. Megjelenik hetenként kétezer izerdén óe esombatec Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház udvar) ! í Zemplén POLITIKAI HÍRLAP KJ5fizetési ár: Negyedévre . . 2 pengő Hirdetések : négyzetcentiméterenként. Nyllttér soronként 16 fillér Telefon : M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 108. szám FŐSZERKESZTŐ: Báró MAILLOT NÁNDOR FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. M1ZSÁK JÓZSEF Telefen : M. T. 1. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. szám. TARNAY ALAJOS nemcsak vérbeli művész, hanem a jótékonyság apostola is. Ha ily címmel valakit kitüntetni lehetne, ő már régen Saujhely, vagy inkább az egész magyar Felvidék apostola volna. A békében különösen a felvidéki városokban egymást érték az ő jótékony- célú fellépései. A háború alatt pedig a szeretet küldemények tömegét játszotta össze. Épp oly gyakran találkoztunk a háborús hangversenyek programjában a Tarnay zongorájával, minta Jászay szavalatával. Végig kísérte az ő gyönyörű kisérő zenéjével a háborús átalakulás történelmi válságainak minden mozzanatát. Az ő bájos vigasztaló zenéje megszólalt talán az első harctéri sebesülésnél és az első katonai ravatalnál. A ku- rucz költészet reminiscenciái szólaltak meg háborús dalaiban (Endrődy) első győzelmeinknél, azután a lemondás mélabuja (Falu) összeomlásunk után. Most a romok eltakarításának sivár korszakát éljük és van-e annyi rom, mint itt a határszélen. A Tarnay Alajos meggyötört poéta lelke jól érzi magát a romok közt; a szemérmes szegények közt otthon van, hiszen az igazi művészet is mostoha gyermeke a háború utáni szegénységében nivótlan korszaknak. De a kopott ruhában annál jobban csillog az igazi művészet. Jó időkben fehér ruhás leányok fogadták az illusztris vendéget, március 5 ikén bátran mehetünk elé kopott ruhában, de megtárult lélekkel. Amikor majd az első akkord felcsendül azon az ünnepi estén, régen nélkülözött nagy érzések: béke, művészet, szeretet, áldozatosság fogják bontogatni szárnyaikat a vármegyeháza ősi falai közt. Hiszek egy istenben, hiszek egy hazában j Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában, Amen. 9 belügyminiszter és az autonómiák A pénzügyminiszter adó- csökkentő javaslatával kapcsolatban sok sző esik arról az állítólagos sérelemről, amelyet a kormány az autonómiákkal szemben készül elkövetni. Erre a kérdésre legutóbb a legilletékesebb forrásból kaptunk felvilágosításokat, ameny- nyiben a belügyminiszter a Ház egyik közeli ülésén megvilágította azokat a szempontokat, amelyek a kormányt az autonómiákkal szemben vezetik. Beszédének eleje az autonómiák értékének elismerése volt, oly udvarias szavakkal, amelyek tulmenve üres frázisokon, az igazságot fejezték ki. „Mindaz, ami Magyarországon megbecsülendő, szabadság, erkölcs, erény, nemzeti megfontotás és hazaszeretet, ezekből az ősi autonom közületekből származik“ — állapította meg s igen kevesen vannak Magyarországon, akik e kijelentésével egyet ne értenének. A magyar nemzet sohasem fogja elfelejteni az autonom testületeknek, különösen a megyéknek azokat az értékes szolgálatokat, amelyeket a nemzeti eszme és önállóság megvédése körül végeztek. De mindjárt hozzátehetjük, hogy a háború utáni Magyarország helyzete égé szén más, mint volt a háború előttié. Azok a meggondolások, amelyek a háború előtt egy jó magyar embert visszatarthattak volna a centralizáció gondolatától, ma jelentőséggel nem birnak, mert elvesztették aklualitásukat. A magyar államnak a maga egészében ma szigorúbb egységbe kell összeforrni, mint azelőtt, mert csak egy egységes irányítástól vezetett Magyarország nézhet szembe azokkal a nagy feladatokkal, amelyeket a jelen a jövő érdekében rá ró. Hiszen eddig is pl. a különbözőbb kölcsönmüvele- tekkel kapcsolatban előfordult az, hogy a központi kormányzat kikötéseket tett az autonom testületeknek a kölcsönök felhasználása körül s ezeket szivesen fogadták az illetékes helyek, mert belőlük haszon és nem kár származott. Egy pillanatra sem szabad elfelejteni, hogy Magyarország a szanálás nagy müvét nem fejezte be, hanem annak kellős közepén áll. A pénzügyi helyzet megjavult, de hátra van még a produktiv termelés felfokozása, az ipar, kereskedelem és magángazdaság fellendítése. Kétségtelen tény, hogy e nagy tervek csak egységes vezetés alatt valósulhatnak meg s a belügyminiszter csakis oly mértékben nyúl az autonómiákhoz, amily mértékben az eszközlendő változtatások elősegítik a nagy célt, A takarékosság egy háborút vesztett, megcsonkított, elszegényedett országnak legfőbb erénye és érdeke. Ha a belügyminiszter a törvényhatóságok költségvetését, üzemeik menetét ellenőrzi, ezzel nem sérelmet akar elkövetni, h nem egységesíteni akarja ■ a teremtő munkát, amelyr hivatása az uj Magyarors2 megalkotása. Utalt arra, ho elődje törvényjavaslatot ny tott be a törvényhatóságé újjászervezéséről, melynek lt tárgyalására idő azonban nem maradt. Neki is szándékában van törvényjavaslatokat benyújtani a közigazgatás egyszerűsítéséről, az uj fővárosi a ZEMPLÉH EREDETI TflRCflífl Báró Inkey Eduárd. Néhai Zaikodi Bajusz József volt 1848/49-es honvédfőhadnagy, sátoraljaújhelyi ügyvéd hátrahagyott munkáiból II. A régi csárda nyugati végéhez ujabbl időben (tehát 1840 körül) két vendégszoba ragasztatott, amelyekhez nemcsak a fél öllel alacsonyabban fekvő csárda nagy ivószobájából, hanem az annál 3 sukkal magasabban épített ven - dégszobák déli oldaláról is volt egy 3 lépcsővel ellátott külön ki járás. Ennek a külső ajtónak a kulcsát — megérkezésünkkor — azonnal magamhoz véve, az egyik vendégszobába és pedig abba, a melyiknek dél felé is volt egy ablaka, beszállítottam az őrnagyot. A nánási kocsis lovaival, a közvetlen közelben a csárdától mintegy 50 lépés távolban épült állásba hajtott, a káplárnak és közhonvédnek pedig külön-külön olyan utasítást adtam, hogy éjjel egymás mellé a földre, fegyverüket magukhoz véve feküdjenek le bent a szobában, de egyikük mindig ébren legyen és ha már igen elál- mosodik, társát — beszéd nélkül — könyök lökéssel költse fel és a gyertya a szobában reggelig égjen. Nem gondoltam én az őrnagy szökésére, mert már Tiszafüreden láttam, hogy gróf Károlyi Ede egy másik nagy úrral, gróf Pallavicini- vel járt Inkey érdekében Kossuth- nál, de minthogy Kossuth Füreden a fejemmeli jótállást emlegette, be akartam szavamat váltani, bizalmának megakartam felelni, ami katonai kötelességemben is állott. De mert már azelőtt úgy hallottam, hogy az ördög — kivált a hortobágyi pusztán és még abban a háborús időben — soha sem alszik, az ilyen fialal eskort tiszt ott a pusztán, államcsínyre, sza- baditók megérkezésére, szóval mindenfélére gondolt, ami az illető fogolynak — meglehet — esze- ágában sem volt. Vacsorát rendeltem a jó kinézésű magyar csárdásnál, amit az ivón keresztül egy tenyeres-talpas szolgáló hordott fel a mi szobánkba, de amikor a csárda ajtaját ki és be nyitogatta. mindig áthangzott hozzánk az ivóból valamely erős és több emberi torokból kitörő dalolás, amelynek eredete iránt a szolgálóhoz kérdést intéztem s azt felelte, hogy „a szegénylegények megérkeztek, azok isznak és dalolnak az ivóban.“ Gyermekkori álmaimat láttam megvalósulni: „a hortobágyi betyárok“, Kuti Lajos regénye, „ Hazai rejtelmek“, Kátai uram a csárdás, a talpas szolgáló, aki azt mondja Kuti regényében az urfi- nak arra a kérdésére : „Hogy vagy Zsuzsi?“ „Jaj tekintetes urfi, igen megviseltek a betyárok!“ mind, mind itt előttem beteljesedett, nem rege többé, valóság! (Folyt, köv.) Egyes szám ára. IC fillér
